Shock!

június 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Carpenter Brut: Leather Teeth

carpenterbrut_cAkkor először fussuk le a kötelező köröket: a Carpenter Brut nem metal, sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, még csak nem is feltétlenül rock. Még azzal együtt sem, hogy a Leather Teeth-en Krystoffer Rygg, azaz Garm, illetve Mat McNerney, azaz Kvohst is felvonul, és a borító '80-as évekbeli glamster-áthallásai is egyértelműek. Sőt, még azzal együtt sem, hogy a művésznév alatt rejtőző, poitiers-i illetőségű Franck Hueso határozottan metalos aggyal rakja össze szerzeményeit, vagy legalábbis azok jelentős részét. Ez egyébként az utóbbi években surranópályán elég rendesen felfutott synthwave-vonal számos prominens előadójára jellemző Perturbatortől kezdve a Dance With The Deaden át egészen Meteorig. Viszont akármilyen címkét is aggatunk rá, a Leather Teeth simán az év egyik legkiemelkedőbb lemeze eddig, amit bárkinek bátran merek ajánlani, amennyiben marha jól megírt, hangulatos muzsikára vágyik, viszont nem igénye, hogy folyamatosan zúzzanak a gitárok.

megjelenés:
2018
kiadó:
No Quarter Prod / Caroline International
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Bevallom, kicsit meglepett, amikor Koroknai kolléga tavalyi The Fat Of The Land klasszikja alatt, a kommentszekcióban felmerült, miszerint lenne értelme néha írnunk efféle zenékről. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg metalos arc nyitott ebben az irányban, én is elég sok synthwave-cuccot pörgetek a mindennapokban, de egészen addig mégsem jutott eszembe, hogy be kellene hozni ezt a vonalat a Shock!-ra. Még úgy sem, hogy noha nem gitár-dob-basszus felállásban készült, egyik legnagyobb effajta kedvencem, Meteor 2016-os Parallel Lives albuma attitűdjét, érzésvilágát, sőt, számos konkrét zenei fordulatát tekintve is csont nélkül passzol az oldalon szereplő muzsikák közé. Nos, a Leather Teeth-re is maradéktalanul áll ugyanez: amennyiben nem ragaszkodsz semmiféle beidegződéshez, simán elkaphatja a fejedet rockra hangolt fülekkel is. Élőben pedig amúgy is trióban nyomulnak, a szinti- és effektpark mellett dobbal és gitárral – nem véletlen, hogy simán elférnek ma már olyan rock/metal-irányultságú feszteken is, mint például a Download.

Számos lágyabb, andalgósabb, kizárólag retrós-nosztalgikus vonalon mozgó synthwave-projektet kedvelek, az eddig három EP-t, illetve ezek gyűjteményes kiadását maga mögött tudó Carpenter Brut azonban nem a habosabb oldalról közelíti meg a műfajt. Névválasztás ide vagy oda, a főleg John Carpenter filmzenéi által ihletett horrorosabb vonal is legfeljebb elemeiben köszön vissza ezen az új albumon. Viszont már a nyitó címadó tétel alaposan betorzított, súlyosan örvénylő szintetizátoros futamait sem nehéz elképzelni, mennyire zúzda módon szólnának gitárokkal. Az élő dobokkal nyomott Monday Hunt alaptémái pedig igazi lánccsörgető metalriffek, csak éppen nem gitárokon szólalnak meg... Ugyanakkor – és ez fontos – az embernek egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy úgy lenne az igazi, mert ez a zene pont így tökéletes.

A teljes ábrához persze hozzátartozik, hogy az albumon azért persze igazi gitár is hallható, viszont ahogy említettem, abszolút nem az a lényeg, min játszik Hueso és társasága, hanem hogy mit. Illetve az album atmoszférája, amelyben egészen magával ragadóan egyesül a '80-as évek túlpörgetett, larger-than-life megalomániája valami maradéktalanul mai, 21. századi cyber-feelinggel. A Leather Teeth – sok hasonló muzsikával ellentétben – nemcsak azt mutatja meg, miként akarták zeneileg lefesteni harminc-harmincöt évvel ezelőtt az akkor elképzelt jövőt, hanem tényleg ízig-vérig benne van 2018 is. És ami a legfontosabb, (a) Carpenter Brut már-már pofátlanul jól megírt dalokkal pakolta tele ezt az albumot, amire a legjobb és legnyilvánvalóbb példát egyébként pont a két énekes szerzemény szolgáltatja. A Beware The Beast ugyanis akkora dark/goth rockdiszkó-himnusz, amilyet hosszú évek óta nem hallottam már senkitől: egyszerre klasszikus The Cult, Sisters Of Mercy és Billy Idol, ahol Kvohst párhuzamosan hozza megalázó tökéletességgel Ian Astbury és Andrew Eldritch stílusát, és egy olyan aréna-énekeltető megarefrént írtak bele, amit az életben nem versz többé ki a fejedből, ha egyszer meghallottad. A Cheerleader Effect visszafogottabb darab, inkább amolyan pittyegős-elektrós szintirock, viszont Garm manírosan is megbabonázó dallamai és a védjegyszerű, egyszerre martingore-i és terminatoros hangszínű billentyűs aláfestések itt is azonnal, első hallásra libabőrt eredményeztek nálam.

Az említett számok mellett persze a többi instru-tétel is nagyon rendben van, a melankolikus Sunday Lunch-tól kezdve a Jean-Michel Jarre koffeintúladagolt, 21. századi parafrázisát hozó Inferno Galore-on át a pörgő-pulzáló Hairspray Hurricane-ig. A legjobb azonban a záró End Titles, amely ismét akárki számára tökéletes példa lehet Hueso dalszerzői rafinériájára. Ez a címéhez passzoló módon igazi finálé-érzetet hozó, katartikus darab egyenesen tökéletes, és minden túlzás nélkül állítom: még egy finnyás progrocker sem nagyon köthetne bele az építkezésébe, illetve az itt hallható témákba. Tényleg perfekt darab, ahogy ebben a stílusban maga az egészséges hosszúságú, nyolcnótás lemez is az, így aztán ehhez méltó pontszámmal is jutalmazom. Nyilván nem szólhat mindenkihez ez a zene az oldal rendszeres látogatói közül, de biztos vagyok benne: sokaknak érdemes tenniük vele egy próbát.

A Carpenter Brut március 7-én Budapesten, az Akváriumban koncertezik. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
-2 #17 Lateraluslus 2018-03-21 15:20
En is meglepodtem, hogy Carpenter Brut van a Shock-on, de kifejezetten orulok neki. Nekem mondjuk az elozo EP III jobban bejott mint a Leather Teeth (ott a Turbo Killer valami iszonyatos pusztitast visz vegbe, nem beszelvea kliprol ami szerintem a valaha keszult legjobb videoklip), de ez a lemez is siman 10/10-es.

Szomoru, hogy egyes emberek keptelenek nyitott fullel zenet hallgatni. Csak a metal orba szajba, mert a Metal az Isten. En 15 eves korom ota hallgatok metal zenet, most 31 vagyok es sajnalnam ha nem fejlodtem (Igen, fejlodtem. A zenehez nyitottan hozzaallni is egy fejlodesi folyamat) volna tovabb es nem nyitottam volna mas zenei stilusok fele, mert valami elkepeszto milyen zenek varnak felfedesre mas zsanereken belul. Carpenter Brut tokeletes pelda, de ott van pl. Solar Fields, Carbon Based Lifeforms vagy Aes Dana a downtempo/ambient vonalrol vagy mondjuk a Wardruna Ragnarok lemeze, aah... a hideg is kiraz tole. Mestermunka!

Az utolso dal a lemezen:
https://www.youtube.com/watch?v=SyK5AxtlU3w
Idézet
 
 
-16 #16 Balla-Farkas Zoltán 2018-03-07 12:05
Bocsánat, nem A-HA-s, hanem Rick Astley-Spandau Ballet.
Idézet
 
 
-13 #15 Balla-Farkas Zoltán 2018-03-07 12:02
Már régóta hallgatom ezt a stílust kisebb-nagyobb megszakításokka l,mert kell azért jazz rock/fusion is :), meg persze a többi jófajta rockzene. Anno,már nem is tudom, hogy miként akadtam e műfajra, de van/volt egy Leeds-i emberke, Le Cassette néven készített ep-ket és eddig egy nagylemezt,baro mira visszadobott a képzeletbeli időgépbe úgy 84-85 környékére,egy kis norvég A-Ha-s felhanggal.Azóta figyelem a színteret.
https://www.youtube.com/watch?v=tAvZ2myjsaQ
Idézet
 
 
-22 #14 dreambarker 2018-03-07 09:59
Idézet - Pertubator:
The Night Flight Orchestra rajongóknak kötelező.


No, akkor emiatt fogom csak meghallgatni.
Idézet
 
 
-12 #13 ezrrl 2018-03-07 09:40
Idézet - RobertThorn:
Ez a Leather Teeth tényleg meglepően kurva jóra sikerült. :)
Nagyon nagy előnye a rövidsége. Először csak néztem, hogy nemá', hát ez csak egy számmal hosszabb, mint a Reign in Blood, mire lesz ez elég, aztán rájöttem, hogy pont emiatt ilyen faszán kompakt és lényegre törő az anyag az elejétől végéig. Pl. korábban próbálkoztam Dance with Dead lemezzel is, nem rossz az se, de ott pl. már rá tudtam unni, ha egybe az egész lemezt pörgettem. Viszont itt ennek már csak azért sincs esélye, mert rohadt változatos ez a nyolc track.

Ezrrl, a Blood Dragon számomra szimplán az alfája/omegája ennek az egész stílusnak - az I Am the Night-tal (Perturbator) együtt.


Na igen a Blood Dragon...csak lestem,hogy mit sikerült vennem,azóta is az egyik legnagyobb kedvenc.Gyermekem,aki közelében sem volt ennek a korszaknak,stíl usnak...a mai napig imádja a játékot.A Perturbator lemezt tegnap sikerült félig meghallgatnom,d élután jön a folytatás.Nagyon fogós muzsika.
Idézet
 
 
-11 #12 RobertThorn 2018-03-07 06:45
Ez a Leather Teeth tényleg meglepően kurva jóra sikerült. :)
Nagyon nagy előnye a rövidsége. Először csak néztem, hogy nemá', hát ez csak egy számmal hosszabb, mint a Reign in Blood, mire lesz ez elég, aztán rájöttem, hogy pont emiatt ilyen faszán kompakt és lényegre törő az anyag az elejétől végéig. Pl. korábban próbálkoztam Dance with Dead lemezzel is, nem rossz az se, de ott pl. már rá tudtam unni, ha egybe az egész lemezt pörgettem. Viszont itt ennek már csak azért sincs esélye, mert rohadt változatos ez a nyolc track.

Ezrrl, a Blood Dragon számomra szimplán az alfája/omegája ennek az egész stílusnak - az I Am the Night-tal (Perturbator) együtt.
Idézet
 
 
-9 #11 19EmpEroR75 2018-03-07 00:27
Frankón olyan, mintha valami '80-as évekbeli VHS film zenéjét (vagy betétdalait) hallgatnád, csak modernebb kiadásban. Nálam mondjuk a Perturbator ebben a műfajban verhetetlen, talán a hangulata miatt, de ez tényleg ízlés kérdése. Pedig én baromi kevés elektronikus zenét hallgatok (a Perturbatorra is csak azért akadtam rá, mert egy ismerősöm tudta, hogy cyberpunk-őrült vagyok, és ajánlotta, tegyek vele egy próbát. Igaz, előszörre csak azt vettem észre, hogy írás közben megfelelő hangulatba tud hozni, aztán kiderült, hogy egyre többet pörög a gépemen).
Kösz a cikket, a folyamatos zúzás mellett jó néha ilyesmit is hallgatni. Egyrészt totál visszahozza a '80-as évek hangulatát, másrészt tényleg nem lehet nem észrevenni, hogy ezek a dalok bizony (Carpenter Brut esetében is, a Perturbatornál meg pláne megfigyelhető) metal/rock megközelítéssel íródtak, hangszertől függetlenül.

sbxslade: az Abraxas-nak ritka elcseszett hangulata van. Amikor kiadták, gyakorlatilag napokig pörgött folyamatosan, annyira rákattantam.
Idézet
 
 
-12 #10 Zsoziedo 2018-03-06 21:42
Nyitott hozzáállású progrockereknek , érdemes próbálkozni a Major Parkinson munkásságával, pl a tavalyi Blackbox egy kitűnő lemez, tele egészen szélsőséges és mély zenei tartományokban mozgó elemekkel, rendkívül izgalmas zenei utazás.
Idézet
 
 
-14 #9 sbxslade 2018-03-06 20:21
Idézet - Csibedémon:
Hogy egyet mondjak, a Perturbator életrekeltője black metal bandákban játszott azelőtt.

ja persze, vagom, csak ez sokaknak nem egyertelmu es automatikusan kizarjak ezeket a zeneket. aki volt mar perturbator koncerten, az tudja, hogy a csavo alap metalos, mert csak ezzel az attituddel lehet ilyen szintu musort csinalni. most epp elektronikus zeneben utazik, de csomo temat gitaron jatszik fel, a felismerhetetle nsig torzitja emulatorral, stb. erdemes meghallgatni pl. a side project (l'enfant de la forêt) albumat (abraxas). na az egy olyan album, hogy a kortars black metal mezonnyel ugy ahogy feltorli a padlot.

@shockmagazin: a hsz ertesites nem mukodik, mar sokadszorra tapasztalom. lehet egyedi hiba?
Idézet
 
 
-11 #8 Csibedémon 2018-03-06 19:11
Idézet - sbxslade:
akkor most egy orbitalis coming out: lecummantanalak Adam :D viccet felreteve orok hala a kritikaert. pont ez az album peldazza jol (de igazabol barmelyiket kiemelhetnem a mufajbol), hogy hagyomanyos rock/metal hangszereles es felallas nelkul is lehet tokos zeneket csinalni, mert a hozzaallas es a munkamoral a metal undergroundbol koszon vissza. persze itt is van kivetel (lasd 2017-es perturbator EP, azt csak az elvetemultebbek nek ajanlanam).

egyebkent erdekes, hogy a shock profiljatol nem kevesbe idegen zenekarok, mint pl. depeche mode vagy NIN mar 20-30 eve orok klasszikusnak szamitanak a rock/metal kozossegben, mikozben neha epp az ilyen rajongok kopkodik fujolva a synthwave vonalat. pedig nincs semmi uj a nap alatt, ezeket a kicsit fuzios zeneket mar evtizedekkel ezelott feltalaltak es azota is nepszeruek.

+1 hasznos info: a videositott verziokkal csak ovatosan a munkahelyen (nem csak CB kapcsan, az egesz mufajra ertem). nekem volt mar abbol nagyon kellemetlen szitum, hogy a mogottem ulo kollega premier planban nezte a monitoromon futo animalt szex&csocsok virtual terrort.



Hogy egyet mondjak, a Perturbator életrekeltője black metal bandákban játszott azelőtt.
Idézet
 
 
-11 #7 Pertubator 2018-03-06 18:37
The Night Flight Orchestra rajongóknak kötelező.
Idézet
 
 
-9 #6 Lengő here 2018-03-06 18:31
Ez kib....tt jó! És akkor sem menekültem ki a szobából, amikor megszólalt az ének. :)
Idézet
 
 
-9 #5 Csibedémon 2018-03-06 18:15
3 éve voltam CB bulin. Az egyik legjobb koncert volt az elmúlt 10 évben maga alá gyűrve metalbandákat is.

Ennyit erről.
Idézet
 
 
-11 #4 undergrinder 2018-03-06 17:22
Meghallgattam, tényleg jó.
Köszi az ajánlást.
Idézet
 
 
+9 #3 sbxslade 2018-03-06 10:02
akkor most egy orbitalis coming out: lecummantanalak Adam :D viccet felreteve orok hala a kritikaert. pont ez az album peldazza jol (de igazabol barmelyiket kiemelhetnem a mufajbol), hogy hagyomanyos rock/metal hangszereles es felallas nelkul is lehet tokos zeneket csinalni, mert a hozzaallas es a munkamoral a metal undergroundbol koszon vissza. persze itt is van kivetel (lasd 2017-es perturbator EP, azt csak az elvetemultebbek nek ajanlanam).

egyebkent erdekes, hogy a shock profiljatol nem kevesbe idegen zenekarok, mint pl. depeche mode vagy NIN mar 20-30 eve orok klasszikusnak szamitanak a rock/metal kozossegben, mikozben neha epp az ilyen rajongok kopkodik fujolva a synthwave vonalat. pedig nincs semmi uj a nap alatt, ezeket a kicsit fuzios zeneket mar evtizedekkel ezelott feltalaltak es azota is nepszeruek.

+1 hasznos info: a videositott verziokkal csak ovatosan a munkahelyen (nem csak CB kapcsan, az egesz mufajra ertem). nekem volt mar abbol nagyon kellemetlen szitum, hogy a mogottem ulo kollega premier planban nezte a monitoromon futo animalt szex&csocsok virtual terrort.
Idézet
 
 
+2 #2 ezrrl 2018-03-06 08:58
Istentelen jó zene,elrepít a 80-as évekbe!

A Far Cry 3:Blood Dragon-nál éreztem ugyanezt.

Köszi az ajánlást Ádám!
Idézet
 
 
-57 #1 Solid Germanh 2018-03-06 08:56
Na jo, tenyleg menjetek a faszomba ezzel a rakas gozolgo foshalommal!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.