A furcsa nevű csapat furcsa című lemeze egy olasz promócsomag, amit hihetetlenül nem tudok hová tenni. Az információs lap szerint ez az album "az ambient zene társítása poszt-indusztriális és izolációs hatásokkal". Sejtem, hogy ez alapján nem tudjátok hová tenni, de még én sem hiszem, hogy tudok segíteni!

InsideOut-os papírtok - akkor ez valami prog. dolog lehet... Ja, tényleg. Bodin mester a The Flower Kings nevű csapat billentyűse, így hát sejtettem előre, hogy kimunkált, billentyűgazdag zenét hallok majd. Na, lássuk.

Aligha kétséges, hogy az Unleashed Memories album kiugró sikere után nem kis nyomás nehezedett az olaszokra. Merre tovább, melyik úton?.. A csapat elbűvölő énekesnőjén, Cristina Scabbián, ha igaz, ma már egyes férfimagazinok olvasói is buzgón legeltetik a szemüket, ideje volt tehát, hogy az avatott füleknek is jusson némi friss csemege.

Több napra elegendő Proziumot nyomtam magamba, hátha így elkerülhetem azt az érzelmi túlfűtöttséget, amelyben esetleg nyomdafestéket sápasztó kijelentéseket tennék.

Erről a zenekarról eddig nem volt szerencsém hallani, bár megjelentettek két nagylemezt az utóbbi években. Chilei a csapat, és progresszív, komor, misztikus metalt játszanak. Nos, az ének tényleg olyan Moonspell-féle mélyen búgó gótos dolog, de nem annyira erős, kifejező a hang, mint a portugáloknál. Inkább bizonytalanságba hajló olykor. Kár, mert ...

A német cím ellenére csak egy dalban ragaszkodnak anyanyelvükhöz az osztrák srácok, a többi négy szám szövege angolul íródott. New school hardcore, metalcore, nevezd annak, aminek akarod; a lényeg, hogy a Plegde Alliance is ennek a mai, radikális mondanivalót közvetítő irányzatnak a képviselője.

Az ez évre rendelt Supernem maxi. A stílus nem változott, az énekes még mindig dadog, a zene még mindig butácska, ez egy fokkal rakenrólosabb, mint a tavalyi egy szem dalocska, de még mindig úgy megy el mellettem, mint vak ember mellett a Van Gogh kiállítás.

Jasonról eddig csak annyit tudtam, hogy az amerikai gitárhős iskola egyik illusztris tagja, anno játszott David Lee Roth lemezén, Marty Friedmannel megalkották a Cacophony projectet, és tovább öregbítették az Eddie Van Halen, Steve Vai és a többiek által is képviselt tekerős stílus hírnevét.

A kiskunhalasi csapat harmadik nekifutása (1999-ben Te sem vagy más, 2000-ben pedig Vissza, ki az utcára címmel jelent meg anyaguk) írt CD-n érkezett a szerkesztőségbe, de ugyanez a felvétel hivatalosan kazettán jött ki a NemArt jóvoltából. Ez utóbbi szót bizony nem csak megszokásból használtam, egyrészt, mert valóban kiugró teljesítmény a Téged ak...

Na, ezek se hallottak még soha A Gyűrűk uráról!... Legutóbbi találkozásunkkor Szilvi meglepett néhány szlovák albummal, melyeket többé-kevésbé sikerült már meghallgatnom. Amiket csak kevésbé, azokat egyelőre tologatom magam előtt, igyekszem minél távolabb birizgálni a lejátszótól, ám a Galadriel volt az, amelyet képes voltam rögtön elsőre végigfüle...

Hogy miért D Sound a D Sound, az rejtély, mindenesetre egy ember zenéjét tartalmazza a korong. Murguly Zsolt Dezső a fiatalember neve, aki alapvetően egy gitárosember. A lemezen ezen kívül billentyűzik, énekel, basszusgitározik is, persze nem mindenhol, helyenként közreműködik néhány vendégzenész, de a srác úgy gondolta, elég ő ahhoz, hogy feljátss...

Jaj. Eljött az a korszak, amikor mindenki csinálhat lemezt, akinek van elég lelkesedése és pénze. Viszont az már nem szükséges az ilyesmihez, hogy valóban lemezérett is legyen egy csapat vagy előadó. Ennek tipikus példája a Stainless Steel, aki bizony, már a második lemezét tette le az asztalra a debütáló Wigant után.

Második lemez a brit csapattól, melynek egyik énekeséről annak idején az tűnt fel, hogy olyan furcsán adja ki a hangokat magából, mintha lenyelt volna egy hápogtatót. A hápogást kissé hanyagolták az új dalokban, zeneileg is kissé lazábbra, rokkendrollosabbra vették a figurát, talán annak a hatása, hogy végigturnéztak néhány országot és megtapasztal...