1. Nagyon elvétve akad olyan koncertalbum, amely igazán tetszik. 2. Ezt az RW bulit kazin hallgatom, ráadásul csupán a fél fülemen szól... de azért így is prímán képet kapok a tartalmáról.



Öt másodperce se szólalt meg az alapvetően hősmetal alapú olasz brigád első dalának zenei alapja, mikor a szívem kiugrott a helyéről, a megüresedő helyét pedig a hasüregemből menekülő beleim összecsavarodott egyvelege foglalta el, miközben a szemeim helyet cseréltek a füleimmel. Röviden szólva majd' szívinfarktust kaptam a szörnyülködésbe oltott rö...
Tisztelem a lelkesedést. De sajnos ennél tovább nem jutottam az alatt a háromnegyed óra alatt, míg végigszenvedtem a Jesters Moon lemezét. Azért beszélek lelkesedésről, mert bizony itt egy igazi amerikai bandáról van szó, amely egyenesen Portlandből küldte el kicsiny magyar magazinunknak 2002-es dalfüzérét, nem sajnálva a postaköltséget... Nagyjábó...
Nem tudom hová tenni ezt az izét. A kontakt egyenest Brightonba küld, ahol ez a titokzatos Mr. Fog működik. Az Ewigkeit ellenben germán elnevezés. Az album pedig a szlovák Metal Age gondozásában került ide. Hm... Mielőtt azonban bejárnánk egész Európát, nézzük, miről is van szó. J. Fogarty, alias Köd úr egy személyben bütykölte össze ezt a korongot...
Junkies Made In The USA. Horror-punk, leginkább ez lehetne a műfaji meghatározása ennek az izének. Joey Jordison, aki a Slipknot nevezetű istencsapásában dobol (egész jól), itt gitározik és nótát ír (kevésbé jól). Fúúúú. Maszk nélkül. Asztaaaaa. Láthattam Joey arculatát. Most már boldog vagyok. Randa. Juhé. Tripp Eisen a másik gitáros, őt meg a Sta...
Vannak zenék, amikről baromi nehéz írni. Az Opeth is ebbe a kategóriába tartozik. Hiába próbálom körülírni, milyen is, amit hallok, úgysem adja vissza a hangulatot. Sebaj, megpróbálom, ezért vagyok itt, vagy mi a fene. Szóval. A hangszeres alap egyfajta atmoszférikus, lassan hömpölygő metal, sok akusztikus betéttel, de a torzított részek sem klassz...
A második albumánál tartó norvég zenekar első anyagán, az Infinity Divine-on nem kisebb név működött közre producerként, mint Ronnie Le Tekro, a TNT és a Vagabond legendás gitárosa. Erre legalábbis szakmai berkekben már fel kellett hogy kapják a fejüket az emberek. A mai zenehallgatók többsége már nem feltétlenül, ahhoz mondjuk legalább a TNT miben...
Mire ezt az írást olvassátok, már 2003-at írunk, erre Mike Amott gitáros (lásd még Arch Enemy) és az ő lelki koldusai új lemezükön is mintha valahol 1973-ban járnának... Hiába, attól, hogy valami modern, még nem szükségszerűen jó. A legkorszerűbb samplerekkel, effektekkel, satöbbivel súlyosbított megahangzás sem ér önmagában sokat, ha nem sikerül l...
Uwe Groebel, a német Naevus egykori gitáros-énekese hozta létre ezt a formációt, amelynek első teljes albumát még tavaly jelentette meg a Hegedűs Márk vezette magyar-osztrák PsycheDOOMelic kiadó. A Voodooshock egészen korai felállásában End Of Green muzsikusok tevékenykedtek Uwe mellett, a mostani tagság pedig két svájci doomsterrel vált teljessé.
Finnország talán legelvetemültebb grindcore bandája már tíz éve dolgozik, a Murderworks pedig a kilencedik kiadványuk. K (polgári nevén Kai Hahto) dobos közel olyan mértékű pusztítást visz véghez a szerkóján, mint a borítón látható, véráztatta ruhájú hentes a vágóhídon és a torokszaggatóan ordító G sincs különösebb tekintettel az ember dobhártyájár...
Négytagú olasz bandáról van szó, akikről már az avítt borító láttán is sejthető, hogy nem hétköznapi mjuzikkal állnak elibénk. A legalább körülbelüli érthetőség kedvéért idéznem kell az anyaghoz küldött ismertetőből: "avant-garde dark gothic". Mi több: érdekességként megtudhatjuk még, hogy a Katatonia stílusát vegyítik bizonyos new wave és darkpop ...
Az Árnyak megifjodott! Vagy nem is tudom, mindenesetre mintha friss élet költözött volna a csapatba. Az igaz, hogy nem követtem mindig figyelemmel a csapat ténykedését, a demós korszakuk tetszett, aztán jött nálam egy kis szünet, majd a Nehéz csend, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Valahogy elment mellettem a zene, pedig próbálkoztam vele. Ezé...
Az amerikai Nile felbukkanásával új színnel lett gazdagabb az extrém zenék palettája. Karl Sanders énekes/gitáros és társai az Amongst the Catacombs of Nephren-Ka címet viselő bemutatkozó albumukon máris kialakult egyéniségről, kiforrott zenei és szövegi koncepcióról, valamint magas szintű hangszeres tudásról adtak számot.
A Paradise Lost Symbol Of Life című lemeze a megjelenés óta a kezem ügyében van, rengeteget hallgattam azóta, mégis sikerült elodáznom a kritikát. Pedig... Pedig a zenekar visszatért arra az ösvényre - na jó, nem teljesen az eredetire, de ezt senki nem várta tőlük - amin mindig is járniuk kellett volna a One Second óta.
Már hallom is a hangokat: kifelé a teremből! Bevallom, először én is azt gondoltam, hogy el kell hagynom a termet a pózolókkal együtt, de azért nem eszik olyan forrón a kását! A Zanzibárt először olyan lájtos Vénusznak gondoltam, itt is két faszi bazsevál a gitáron, láttak pár rock klipet és az alapján mozognak a gitárral, mert ami gitár itt van, ...
Jaj, de hülye neve van ennek a zenekarnak. Betűzd ki vagy mondd ki... Az infólap szerint a csapat ötödik lemezét tartom a kezemben, természetesen rendkívül egyéni stílusú formációról van szó. Indítsuk. Két és fél perc eltelt, eddig csak vmi mormogást hallottam meg halk akusztikus gitárt, jön a szintiszőnyeg, hú, itt érzésem szerint szomorkodni fogu...
Ez a svéd csapat a vérbeli underground hozzáállást, a küzdeni tudást és a zene iránti maximális elkötelezettséget példázza. 1990-es megalakulása óta jó pár anyagot kihozott már pocsékabbnál is pocsékabb kiadói háttérmunkával (ezek a kiadványok hol teljesen elkallódtak, hol újrakiadásra kerültek évek múltán), miközben a tagság is gyakorta cserélődöt...
Egy basszusgitáros/énekes, egy gitáros és egy dobos - ebben az összeállításban dolgozik a fegyverneki Zuhatag, a Mindentfelőrlő pedig az aktuális anyaguk. Egyébiránt a játékidő és a felvétel minősége (Denevér stúdió!) alapján nyugodtan beszélhetünk teljes albumról. A tíz nóta egy-egy tömör, de velős rock'n'roll igazság, valódi életérzés; kit érdeke...
Furcsa átalakuláson ment keresztül a Dark Clouds az évek folyamán. A lassú doom/death csapatból valamiféle fura metalt játszó, erősen társadalomkritikus brigád lett. A debütáló lemez, a Nadir után elég sok huzavona akadt a második lemez kiadása körül, a Nephilim kiadó ugye eltűnt, mint szamár a ködben, így a srácok ott maradtak egy lemezanyaggal, a...