A Deep Inside Myself egy fiatal német csapat, akik két másik zenekarból (Gone Sadness és Hereafter and Now) alakultak. Mivel egyikük neve sem mond semmit, csak a zenekarnévből lehet következtetni arra, hogy ők is a gótikus metal mellett voksoltak, egy kis dark rockkal fűszerezve.
A Roadrunnernél olyan tempóban adják ki a tucat nu metal lemezeket, mint a Dragonheartnál az olasz true metal csodákat. A 36 Crazyfists egy Linkin Parkon, Deftones-on felnőtt csapat, a már jól bevált sémákat kiválóan alkalmazzák - súlyos gitárok, szenvedős ének, ordítás, egy kis effekttel, kihegyezett basszusgitárhangzás és csupa modern ritmus.
Úgy tűnik, ToT-ék fejest ugrottak egy konténer kiselejtezett elektronikus kütyübe és végleg belegabalyodtak a madzagokba, chipekbe, ellenállásokba, meg minden effélébe, ami az Musique-ig nem igazán jellemezte őket. Az előző korongnál még lágyszívű voltam, amolyan elhajlásnak értékeltem a zenét, volt már ilyen, pl. a My Dying Bride-nál, bár az a lem...
Milyen érdekes koncertlemezt hallgatni egy olyan zenekartól, amelyik meglehetősen ritkán téved a színpadok környékére! Mondjuk lehet, pont ezért adták ki, hogy a világ összes MDB rajongójának befogják ezzel a száját.
Másodszor rémisztgeti a T. hallgatókat a Susperia, most éppen piros karikákkal a szemük körül. Zeneileg a debütáló lemez vonalát követik - naná, mivel a lemez egyes dalai már az első anyag idején elkészültek - tehát nagy meglepetésekre, hatalmas zenei megújhodásra itt sem kell számítani.
Félig új, félig nem. A történet annyi, hogy a Rókamókát '99-ben adták ki a srácok kazin, és most úgy gondolták itt az idő, hogy cd-n is kijöjjön, egy kicsit felturbózva, azaz nagy adag multimédia melléklettel. A zenei részen sokak által jól ismert 13 dalocska található, olyanok, mint a Buzis dal, a Bal herém avagy a Gy.ú.r.o.k. - amelyek nem véletl...
Borító: Derek Riggs. Finnvox stúdió. Szólóalbum - de minek? Nagyjából ennyi a történet. Egyszerre közli velünk az anyag igényes terítését - és többé-kevésbé annak a tényét, hogy enélkül is túléltük volna a nyarat. Rendben, a zene nem tiszta Strato, ezt el kell ismerni, noha dallamos, gyors, dinamikus.
A két számos előzetes után itt a teljes lemezanyag, lássuk. A recept ugyanaz maradt, nu metal (a kiabálós típusú), erős Slipknot (plusz Coal Chamber meg a társai) hatásokkal, itthonról meg Superbutt érződik a zenén (pláne, hogy Vörös András is vendégszerepel a lemezen).
Második szólóalbuma a Spock's Beard billentyűs/énekesének, és az új korongon is ő játszik a hangszerek majd' mindegyikén. A dobok kezelésére Nick D'Virgilio-t hívta meg - szintén Spock's Beard. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy Neil - mint általában a tengerentúli proggerek - kora gyerekkorában kezdett zenével foglalkozni.
Amolyan szerencsétlen egybeesésnek nevezném így utólag, hogy pont a nagy kiadós szerződés idejére estek át énekes- és stílusváltáson ezek a német rágcsálók, aminek eredményeként a zene jócskán felhígult. Azért csalódás ide vagy oda, én a némileg felemás koncertjük után is bíztam abban, hogy képesek lesznek még megtalálni és felkapni az elvesztett f...
A Castle Party egy lengyel dark/gót /indusztriál metal fesztivál, melynek gyökerei 1994-be nyúlnak vissza, ekkor rendezték meg ugyanis az elsőt, öt zenekarral és háromszáz ember előtt. A zenekarok és a résztvevő csapatok száma évről-évre nőtt, a helyszín is változott, de még mindig valahogy egy kastélyban (avagy mellette, nem tudom) rendezik meg a ...
Őrületes energiával indít a német (!!!) Dew-Scented, ezeket a bikanyakú riffeket hallva az ember, inkább svéd zenekarra tippelt volna. Pedig nem. Némethon szülötte e négy srác, ráadásul már a negyedik lemezüket szabadítják a nagyérdeműre. Hogy eddig miért nem hallottunk róluk?... Sürgősen pótolni kell a mulasztást.
Borzasztó egy zenekarnév, nem? Legalábbis a mi magyar füleinknek rém idétlenül hangzik. Sosem találnátok ki, hogy ki istápolja a zenekart, a producer maga Joey DeMaio, a legmetalosabb metaltestvér, és a saját kiadója első bandája a Bludgeon.
Brazil ötösfogatról van szó, akik az ismertető szerint dallamos power metalt állítanak elő. A kilencvenes évek második felében alakultak és a tagok rém büszkék vallásos beállítottságukra. A The Gate immáron a harmadik albumuk. Nos, hangzása alapján akár az első is lehetne...
1988-ban a No Rest For The Wicked lemezen egy világ figyelt fel Ozzy új gitáros felfedezettjére, Zakk Wylde-ra, aki akkoriban még talán 20 éves sem volt. A fiú kezében ott volt minden, amit a gitárról tanítani lehet: a 70-es évek rockjában és bluesában gyökeredző feeling, a Randy Rhoads-féle neoklasszicizmus, és hangzása olyan egyedien modern és br...
Ezt az olasz bandát tavaly alaposan lehordtam a The Legend Begins című förmedvény miatt, és hogy úgy mondjam, a dicshimnuszok ideje még mindig várat magára...
Az 1999-es év egyik meglepetése volt számomra az Engine, mely zenekar olyan nevekből áll, mint Ray Alder - ének (Fates Warning), Bernie Versailles - gitár (Agent Steel), Joey Vera - basszusgitár (Fates Warning, Armored Saint), Pete Parada - dob. Mi sülhet ki ilyen nevekből?
Relapse kiadós csapat, s mint olyan, a szélsőséges zenék közül való. 10 szám fél órában, tehát talán a hardcore irányába mozdulhatunk. Vokálilag biztosan, tipikusan HC-s stílusban üvöltözik Michael Olender - akit szerényen csak vocal machine-ként említenek a cd füzetkéjében -, a zene viszont nagyon is túlmutat az átlag dühös hardcore-on, annál sokk...
A hajlakkreklám-figura kinézetű gitáros menetrend szerint szállítja az albumait és többnyire az esetleges énekescsere jelenti nála a fő változást, ám a német felvevőpiacnak így is tetszik a dolog. Akár le is zárhatnánk a témát ennyivel, ha a mostani anyag nem úgy sült volna el, ahogy. Márpedig a Shadow Zone egy egészen megnyerő alkotás.
Nyűglődtünk egy sort Szilvivel, melyikünk is írjon erről a nagyszerű albumról, mivel mindketten nagy sci-fi rajongók vagyunk - no és nem utolsósorban, nagy Lucassen fanok is. A magam részéről végül belekezdtem a bíbelődésbe.
Valahogy a norvég Arcturus korábbi lemezeit sosem bírtam befogadni, megszeretni meg pláne nem. Lehet, hogy bennem van a hiba, mocsok, genya műmetálosban, mert az Aspera Hiems Symfonia bazi nagy kultlemez bírt lenni, az azt követő La Masquerade Infernale meg még nagyobb - repkedjenek legott az eposzi jelzők -, de számomra, egy-két nótát kivéve, egy ...
Újra támad a minimalizmusáról ismert svéd death metal fogat! A '97-es Warrior album óta eltelt évek, úgy látszik, elég időt adtak Johnny Hedlundéknak a teljes feltöltődésre, mert a Hell's Unleashed képében megint igen életerős dalgyűjteménnyel jelentkeztek, nem szólva a Wackenben látott csoda energikus bulijukról!
Amerikai hardcore, svéd dallamosmetallal vegyítve. Zeneileg az In Flames és társai erőteljesen hatottak néhány alapvetően HC indíttatású zenekarra - többek között az All That Remains-re is - tehát ezért nevezhetjük el őket az előbb említett módon. Jelen zenekarnál szinte csak az ordításról lehet megállapítani honnan jöttek. Meg nagyon ritkán egy-ké...
Néha megtalálnak minket a világ másik feléről, így történt ez az Agony esetében is, akik Hollywoodban működnek - legalábbis innen küldte a csapat dobosa a csomagot, a zenekar amúgy kolumbiai és 1992-ben alakultak.
A vízválasztó harmadik lemezzel, a Salvo Karmával magasra helyezték a lécet maguk előtt a srácok. Előre lelövöm a poént: sikerült a lécet átugraniuk. Még akkor is, ha az Incarnation nem hat elsőre, kell neki néhány szabad óra, amíg megbarátkozik vele az ember. Én így voltam vele. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem bólogattam néhány dalra azonnal...
Jó ideje találgattam, mi a franc lehet az amerikai Holy Mother zenekarral, amely négy éve hatalmasat robbantott a Toxic Rain albummal, ám a rá következő két lemezzel sajnos nem volt képes újítani. Vajon van-e még bennük legalább egy Toxic Rain szintű anyag vagy ennyi volt, game over?.. Nos, a csapat szerencsére nem fulladt ki, sőt készül a következ...
Nehéz erről a társaságról és immár harmadik albumáról olyasmit írnom, amit mások (vagy éppen jómagam) a hasonló stílusban nyomuló bandákról már kismilliószor ne írtak volna. Minden elismerésem a Dragonheart kiadóé, amiért sikerült felszínre hozniuk egy újabb, az 1980-as évek végén alakult olasz true metal csapatot, mintha nem lenne így is túltelíte...
Facebook
Twitter