Shock!

április 25.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

V/A: Taz-mánia: Jubileum

A hely, ahol tatákat bányásznak: Tatabánya. Ez már a harmadik TAZ-mánia CD, aki még nem tudná, a Peron Music Alapítvány és a Tatabányai Zenészegylet közös szervezése ez a "mozgalom", melyben helyi (és környéki) zenekaroknak próbálnak bemutatkozási lehetőséget biztosítani.

megjelenés:
2002
kiadó:
Peron Music Foundation
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Igényes kiállítású harmadik válogatásuk borítójában korrekt mennyiségű infó és képek találhatóak mind a 13 részt vevő zenekarról. Hogy ne legyen dagályos a beszámoló, az egyes zenekarok múltját most nem feszegetem, próbálok inkább a CD-n szereplő dalok alapján "impressziókat" leírni.

Az Inkább Holnap egy régisulis progresszív rock és hagyományos rockzene között egyensúlyozó instrumentális felvétellel nyitja a sort, a felvétel kissé kásás, de egész ígéretes. A Jó Éjszakát Édes Szívek nevű zenekar az alternatív zene világát keveri a reggae zenével, amolyan Ladánybene módra, bár nem a stílusom, de korrekt nóta. Longbow néven működik a harmadik "versenyző". Az esztergomi brigád amolyan kispálos, pökhendi, altis rockot nyom, csak az a plusz nincs még bennük ami Lovasiékat jellemzi. Viszont a felvétel nem rossz, kis stíluscsiszolás, egyéniesedés, és lesz ez még jobb is. A sorban a Nemtom nevű brigád következik... Hehe: - "Mi a zenekarod neve?" - "Nemtom." Hehe. Azt viszont tom, hogy ez az alternatívos, gimnáziumi pinceklubokat eszembe idéző zene, bár pontos meg nem hamis, mégis elég jellegtelen, főleg az éneken kéne csiszolni.

A Le Panic Kell című "slágeréről" már esett szó a Shock!-on, pörgős darab, és bár nem a stílusom, itt egész jól visszahozza a sebességet. Az Ideas az ...and some thoughts című dallal szerepel, bár az általuk elővezetett darkos rock tetszene, a gyenge keverés és a halovány ének még "várólistára" veti vissza nálam a csapatot. Az azóta feloszlott The Stone a görög mitológiából merít Sylla and Charybdis című dalával. Somlói Feri sajnos itt sem remekel, véleményem szerint a magyar metal színtér egyik legjobban túlértékelt énekese. Hangszíne, angol kiejtése enyhén szólva is hagy kívánnivalókat maga után, ráadásul néha orbitálisan hamis. A zene érdekes rockos-metalos egyveleg prog beütésekkel, alulkevert gitárokkal, kissé iskolás, 80-as éveket idéző szintihangzásokkal. Sandra nótákban remekeltek ilyen lead szintikkel...

A következő páciens a Zymotic, akik neoklasszikus, germán ízű metalban utaznak. Az ének sajnos itt is ultrahamis, bántó a hangszín, némelyest Paksi Endrés, ami ugyebár nem az érzelemközvetítés biztos fegyvere. Néha a szöveg is magyartalan. A hangszeres tudással nem lenne túl sok gond, az énekre jobban odafigyelve lehetne előre lépniük. Az Astrodust északi ízű death-es zenéjét a dob rontja le erősen, néhol pontatlan funkos (!!!) ütemekkel károsítják az idegeket. Amúgy a zene itt sem lenne rossz, de hát... Az Agregator egy fokkal összeszedettebb képet mutat, doomos death zenéjük egész hangulatos is lehetne, de sajnos ez a kissé idétlen nevű csapat is a dob pontatlanságán vérzik el, no meg az erőtlen hörgéskezdeményen. A Scaffold hangulatos power-lassúval indítja nyolc perces számát, aztán valamelyest bekeményedve, de ugyanebben a tempóban őrölnek tovább, nehezen eldöntve, merre induljanak a death és a black határmezsgyéjéről. Kicsit erőtlen a hörgés, bár azóta tudomásom szerint Kósa Péter nevű vokalistájukat egy lányra cserélték le. Hmm, magyar Angela Gossow? A nóta előrehaladtával kissé kapkodósra veszik a figurát, kissé szét is esik az egész. Kár. Az érdekes nevű Empyema indusztriális, extrém doom metalként jellemzi magát, a felvételen viszont egy mélyre hangolt, death-es, hörgős, néha bizonytalanul éneklős elegy hallatszik, bár egyáltalán nem vészes, megszólalnak a gitárok, van súly abban, amit csinálnak. A záró "aktust" a Sable szolgáltatja, kissé alulkevert thrash-death mixük sajnos nem elég gördülékeny, és bizony a gitárszólókon is valami nagyobb ráspollyal kellene csiszolgatni.

Szóval, vegyes a felhozatal, vannak jobb és rosszabb bandák, alulértékelt tehetségek és túlértékelt "hősök" egyaránt, de a kezdeményezés mindenképpen tiszteletre méltó, és ha vesszük a fáradtságot, hogy végigmagozgassuk a kínálatot, azért találhatunk pár jövőbeli reménységet is.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.