Az ausztrál Deströyer 666 trió nem egy mindennapi társulat. Bőrszerkók, szegecses csuklószorítók, töltényövek láthatók rajtuk, meg minden egyéb, ami a thrash metal nyolcvanas évekbeli virágkorának kísérőjelensége volt. Ugyanígy a muzsika is leginkább európai ízű retro thrashként írható le, amelyből a mai black hordák is rengeteget merítenek.
Pop-punk. Pattogós. Olyan, mintha a Green Dayt valaki orvul jókedvre derítette volna. K-k-két d-d-dal, illetve egy dal magyar és angol verziója található ezen a m-m-maxin, melyet Papp Szabolcs bőgős-énekes-dadogós, Mozsik Imre dobos és Pulius Tibor giterátor követett el.
Szép történelmi témát választott magának a hatosfogat, mint második albumuk alapötletét. Hosszabb, teljes egészében nagyzenekari bevezetővel indítanak, a Rerum Memoriaval, amely tüstént visszaröppent bennünket a tizenegyedik század véres-elkeseredett küzdelmeinek színhelyére, a hastingsi csatamezőre, ahol Harold körmeszakadtáig fenekedett a csúf no...
Amennyiben hagyományőrző, egyszersmind mai igényű power/heavy metalról van szó, Andy B. Franckra mindig lehet számítani! A 2001. év egyik legütősebb albuma feltétlenül a Brainstormhoz fűződik, most pedig saját csapatával, a Symphorce-szal alkotott kimagaslót a stuttgarti srác.
Először reménykedtem, hogy nem ez a körben vörösre pingált szem lesz a borítón - sajnos nem lett igazam. Talán csak lusta volt a grafikusuk, a fene tudja, vagy Malmsteen egója a borító koncepciójára is kiterjedt. Eredeti egy ötlet... (Egyébként a hivatalos honlap hasonlóan botrányronda.)
Andy West a Dixie Dregs-ből összetrombitált néhány túlképzett prog. rock zenészt, hogy rántsanak fel vele egy lemezt. Ez így elég sarkos, de igazából simán el tudom képzelni, hogy bármelyik híres-neves prog. muzsikus a kisujjából kiráz egy hasonló lemezre való - valljuk be -, ezerszer hallott megoldást, futamot, kiállást, szólót, idegtépő disszonán...
A Crowhead két tagot takar, nem írom le a nevüket mert olyan karaktereim nincsenek, ugyanis norvégok a srácok. A Shadow Dancers kultikus gótikus metal csapat tagjai voltak, ami szépen feloszlott és ők megalkották a Crowheadet. Gótikus metalban annyira nem vagyok otthon, az anyacsapatot nem ismerem, viszont a Crowhead egész korrekt albumot tett le a...
Nemrég írtunk épp Shane Gaalaas dobos-multiinstrumentalista szólólemezéről, így itt az idő, hogy egyik projectje, a Cosmosquad nevű trió 2001-es koncertfelvételét is bemutassuk.
Killjoy (Necrophagia), a Mayhemes Maniac és az Immortalból ismert Iscariah szűrte össze a levet, ennek eredménye ez a nyersen megszólaló, nem egészen negyven perces Wurdulak durvulat. Nem a gyors és még gyorsabb tempók halmozása jellemző (természetesen akadnak ilyenek is), az átgondolt black-thrash témázás legalább ennyire meghatározó, ének címén p...
A Ghosts albumnál állt össze, a Welcome To The Other Side-ra érett valódi, együtt dolgozó csapattá, és mostanra találta meg igazán a közös hangot a Rage jelenlegi tagsága. Ebből pedig nem is sülhetett volna ki más, mint egy újabb kimagasló anyag!
Motörheadből, Venomból és az ősi európai speed/thrash zenékből táplálkozó, blackeskedő metal a legkezdetlegesebb fajtából.
A legutóbb remix maxi után nem meglepő, hogy készült még egy. Az viszont már meglepő, amilyen bátran belenyúltak a remixelőemberek a CDT dalokba. Hat friss verzió került a korongra, az első dal az utolsó sorlemez egyik legjobbját, a Syco I-t szabdalja szét kissé, elkövető DJ Seek a Korogból.
Tipikus olvashatatlan logó, mázli, hogy feltüntették a zenekar weblapját a promótasakon, lássuk... Nem túl infódús, biográfiát például nem találtam, biztos annyi a történet, hogy jól összejöttek anno és kitalálták le kellene zúzni az ember arcát egy kicsit, elég volt az anyazenekarok melankóliájából. És lőn.
Zongoraszóval indul a lemez, ebből még akármi is lehet, love metal is. Bár azt azért kétlem, a Lifeforce kiadó arra nem vetemedne érzésem szerint. Aztán rövid idő múlva - épp kezdtem elandalodni - felráznak a riffek azonnal. Bostoni zenekar, dallamos death metalt játszanak, mindenféle európai - főleg svéd - csapatra hivatkoznak, hogy.
Spanyolhonból származik a black metalos Asgaroth. Hazájukban elég ismertek (a hírek szerint), ráadásul ez a lemez már meg is jelent ott 2000-ben, de a Peaceville elég fantáziát látott a zenekarban ahhoz, hogy újra megjelentesse, és világszerte elterjessze őket két évvel később. A csapat amúgy hét éve létezik, letettek már néhány hanghordozót az asz...
Az északi mitológiában a viking mindenséget alkotó kilenc világ egyikét hívják Asgaardnak, míg Lengyelországban egy hattagú dark/gothic/black banda viseli ezt a nevet. A kiadótól kapott információ alapján ez egy dinamikusabb dalgyűjtemény az eddigi korongokhoz képest, és míg korábban az Arcturus volt a minta, ma már a Dimmu Borgirhoz is ugyanúgy hú...
Egy bizonyos: a Therion teljesen egyedülálló zenekar a maga nemében, stúdióban csakúgy, mint színpadon. Önmagában már az a tény is elismerésre méltó, hogy a lemezekre rögzített monumentális, szimfonikus hatásokkal teletűzdelt dalokat döbbenetes hatásossággal tudják visszaadni a koncerteken. Egy Therion koncertet nem csupán lát és hall, hanem átél a...
Na, ezt is megértük. Megjelent az első Aebsence lemez. Kissé keserű a szájíz mellé, ugyanis szerzőiben voltak kénytelenek a népre szabadítani eme 11 dalt (10 + intro helyesebben). Hiába no, nincs pallosuk, de még csak nem is talpig tréningben koncerteznek, fura rastás, fonott tincsekkel. (Bár az énekesnek, Budai Péternek nehéz is lenne hirtelen tin...
Hűha. Ez aztán az agy-gyalu! 24 trackes írországi death/grind. Szerencsére abból a fajtából, aminek van húzása is. Nem is kicsi. A gitárokat mélyebbre hangolták, tehát ha a death-et értékelem benne, akkor inkább a Morbid Angel-féle reszelés a mérvadó. Súlyos...
A koncert (lásd a megfelelő rovatban) előtti, illetve utáni ereklyegyűjtés során nem hagyhattam ki a svédek idei anyagát sem. Két évvel a Pavement Musicnál kihozott Satanic Panic lemez után saját kiadásban jelent meg ez az öt számos (plusz intro és outro), roppant ötletes kivitelezésű digipack CD, egyrészt a rajongók éhségét csillapítandó, másrészt...
A talján bandát 1995-ben alapította a Caruso testvérpár, s azóta már több albummal is megörvendeztették a világot, számomra azonban ez a munkájuk az első - s mivel nincs összehasonlítási alapom, önmagában nézegetem s hallgatom. Speed power metal, közli velem az ismertető, s nem is állít valótlant.
A Peaceville kiadó némelyik csapatát elég nehéz kategóriákba gyömöszölni. Például a Thine-t. Akiknek első lemezükkel vajmi kevéssé tudtam megbarátkozni, lévén túlságosan is eklektikusak, illetve nem éreztem az isteni szikrát az eklektikusság mögött. Ezért kicsit félve kezdtem hallgatni az új korongot, az In Therapyt.
Hja kérem, így könnyű... és ezt a Theory Of A Deadman is pontosan tudja. Akinek olyan barátai vannak, mint a nickelbackes Chad Kroeger, akit egy sikeres lemez után zenei nagymogulként tartanak nyilván. Hiába, a biznisz az biznisz...
Két ekkora név egy lemezen, mi sülhet ki ebből? Kicsit tartottam tőle, hogy abszolút hallgathatatlan elszállt virtuózkodás, DALOK nélkül, de kellemesen csalódtam, habár elég időm nem volt még megemészteni a zenét, de nem kell hozzá sok idő, hogy az ember rákattanjon e két "elmebeteg" zenész játékára.
Skydancer, Of Chaos And Eternal Night, The Gallery, Enter Suicidal Angel, The Mind's I, Projector, Haven és most pedig itt van a Damage Done. Nem mindennapi lemezcímek egy nem mindennapi zenét játszó, nem mindennapi csapattól. Hihetetlen, hogy tíz év távlatából is milyen friss még a legelső, nyilván nem tökéletes lemezük.
Joey DeMaio annyival intézte el egy interjúban a Faith No More-t, hogy amit ők művelnek, az nem metal, hanem country. Ezt olvasva sok jó érzésű zenerajongó röhöghette könnyesre a szemét annak idején, most viszont ne nevessetek, a Supersuckers valóban country muzsikát nyomat ezen a maratoni, 19 nótás koncertanyagon!
Facebook
Twitter