A BPRNR egy rövidítés - ha valaki nem tudná - a Budapestrocknrollé ráadásul, ami egy igen ötletes kezdeményezés, zenekarokat segítendő. Most pedig kiadtak egy válogatáslemezt, a szervezethez tartozó zenekarok már megjelent, illetve kiadatlan dolgaiból. A legjobb dolog, hogy a zenekarok nagy része abszolút bekategorizálhatatlan, így fogom is a fejem picit, miképp jellemezzem őket.
Marty Friedman egy klasszikus gitárhős. Tudjátok, az a típus, akit a 80-as, 90-es években bepakoltak ebbe a "tekerjünk gyorsan" skatulyába Malmsteen, Vai és Nuno mellé, tegyük hozzá, nem is érdemtelenül, hiszen egy hihetetlenül technikás és gyors gitáros ez a bongyor srác. Viszont még a tekerősebb szólóanyagain is valami teljesen egyéni dallamvilág...
Hófehér borító, rajta csak a zenekar logója és a lemezcím apró betűvel. Egyszerű, de ízléses. 2001-ben alakult a zenekar, és nagy meglepetésemre finnek. Na nem az lepett meg, hogy finnek, hanem az, hogy nem a mostanában ott is egyre divatosabb finn heavy metalt játsszák, de még csak nem is love metalt, hanem annál modernebb, mondhatni "metalosabb" ...
A kimondhatatlan nevű Jaya Hari das külön megkért, hogy én írjak kritikát az új lemezükről. Nos, legyen, bár a Mantra zenéje sosem volt az én világom, az előző lemezük borítója például sokkal jobban tetszett, mint a zene, egészen konkrétan csupán egy dalra figyeltem fel.
A Mandragora Scream muzsikája titokzatos, elvarázsolt tájakra vezet bennünket. A kerek erdő közepére, barlangok mélyére, ahol koboldok, manók, kentaurok, entek s tündék élnek békés közösségben. S a tündék közül nem akárki e misztikus világ lakója, hanem maga Arwen, aki több ízben is megszólal az album hallgatása során. Az anyag színpompás élménnyel...
Jobb későn, mint soha. Mármint kicsit késve érkezett meg hozzánk a Malediction legutóbbi anyaga, ez az öt számos EP. Sebaj. Fura dolog, hogy bár papíron a Maledictiont még a Shock!-os előtti időkből ismerem, mikor még a kis fénymásolt Cold Shower fanzine-t készítgettem, de a zenéjükhöz most van először szerencsém. Szóval a fejlődést nem igazán tudo...
A banda első albuma (Awakening the World) számomra azt sugallta: rejtezik további erő, fantázia a csapatban. Most elérkezett az idő, hogy a srácok bizonyítsák: nem hiába bíztam bennük. Az új korong egy meglehetősen hosszú, futurisztikus bevezetővel indul, majd megdörren a Pure - s megnyugodhatok. Megnyugodhatunk... A mjuzik továbbra is dinamikus, s...
Kellemes riffel indul a Bearfood cd-je, mondjuk annak idején demójuk sem volt vészes zeneileg egyáltalán. 2003 tavaszán felrántották ezt az EP-t, melyen 6 dal található. Házilag gyártott szerzői kiadás, na jó, a borító nyomdai, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy mostanában "albumokat" képesek kiadni zenekarok házi nyomtatóval. Mondjuk hihetetlen ...
Aki az album címe alapján holmi kardcsattogtatós, vértes-vitézes true metal galoppra számít, az biz' téved. A skandi ifjak tábora - egy ismertető szerint öt lovag, illetve két hölgyemény, továbbá számos vendég muzsikus - nem ebben a vízben evez.
Szeretnék csak egy picit Arjen Lucassen lenni. Na nem a kinézete miatt, hanem a határtalan zenei zsenialitás miatt, amit ez a fickó csak úgy sitty-sutty kirázogat a kisujjából. Aki igényes zenéket hallgat és nem hallott még Ayreont vagy egyéb Arjen munkákat, az egy wimp vagy egy pózer és leave the hall. Holland hősünk ugyanis úgy játssza metal és r...
Szépek, finnek és még mindig jók. Vagy egyre jobbak? Meglehet... A Jaded című új album mindenesetre annyira bejött nálam, hogy sokadszori hallgatás után sem unom. Együtt dúdolok, együtt ringatózom, együtt lüktetek ezzel a nagyon dallamos, ugyanakkor dinamikus muzsikával.
Tologattuk ide-oda egymás közt a kritika elvállalását, aztán végül csak nálam kötött ki. Hallgattam jó sokat a svéd mélyre hangoltak poklát, de valahogy csak nem akart beletelepedni a fejembe. Fogalmam sincs, miért.
Hülye az ember. Néha ugyanis direkt szeret fájni. Ilyenkor a legjobb, ha fogja a Katatonia egyik lemezét - például ezt - és elkezdi hallgatni, beleérzi az összes régi fájdalmát, és ahogy a zene halad előre, szép lassan feloldódik minden... Lehet ugyan próbálkozni, hogy belepréseljük ezt a zenét valamilyen skatulyába, ilyenkor mondhatjuk, hogy kicsi...
Ne kacagjatok a címen, sosem lehet tudni, hogy valójában mit jelent. Arra biztos rájöhettetek, hogy cseh zenekarról van szó. Méghozzá egy elég arcbamászó zenét játszó zenekarról, akik '95 óta zenélnek a szomszédban. A zenéjüket simán be lehet határolni: Sepultura, Soulfly, Machine Head (Ektomorf, ha már, helyenként a CDT), és akkor azt hiszem, mind...
Aki véletlenül átaludta volna a nyolcvanas éveket és a hajbandákat és mondjuk a kilencvenesekben lépett be a rockzenei életbe, valószínűleg most csak néz, mint az a bizonyos borjú: ki a fene az a Lita Ford? Nos, hősnőnk gitáros-énekesként jelentetett meg lemezeket, a legsikeresebb korszaka a nyolcvanasok második felére esett, '83 óta hat stúdióleme...
Mindenkinek vannak elhajlásai, meg tinédzserkori kedvencei. Bevallom, annak idején Bruce Springsteen, a Queen, a Deep Purple és a Black Sabbath (ésatöbbi) mellett a norvég a-ha volt nagy kedvencem. És nem azért, mert az első fiúcsapatok egyike volt, így minden lány szobájában ott kellett, hogy legyen néhány poszter róluk (ahh, most lebuktassam maga...
Split cd, két hardcore zenekarral. Mondtam már, hogy nem szeretem a split cd-ket? Nemtom, de valahogy jobban esik, ha egy korongon egy zenekart tudok meghallgatni, bár nyilván vannak ennek gazdasági előnyei, meg hagyományai is. No sebaj.
Négy lemezelőzetes dal, a remélem hamarosan megjelenő második lemezről. Remélem... Kiállításban maradt az első lemez igényes, egyedi volta. Mások egy nagylemezbe nem fektetnek ennyi energiát, amilyen kis finoman ennek a maxinak a borítóját megcsinálták. Pedig ez sem bonyolult, csak hát...
Gregorián danolással indít a három tagot számláló svéd Runemagick új lemeze, ami ugyan márciusban jelent meg, de csak most jutott el hozzánk a kiadójuk jóvoltából. Vehemens doom/death riffel folytatódik a dal, saját bevallásuk szerint ez a legjobb albumuk, lássuk tényleg az-e. A hangulat síron túli eddig.
Hat számos maxiszerűség ettől a rock-punk-nemtommilyen gárdától. Az előző anyaghoz képest kicsit összeforrottabb a hangzás, az Újabb Alkalom című nyitószám egészen karakteres, picit Tanksapka - Kispál keverék, de hangulatos. Az Al Jahara akár még nu metal nótának is nevezhető lenne, egész érdekes dallamvezetése van, ezt végighallgattam párszor, jól...
Csak rá kell nézni a borítóra, és bárki megmondhatja, hogy ez egy retro zenekar. Mondjuk a Roadrunnertől enyhén szólva érdekes egy ilyen csapat bevállalása, nem is értem, talán csak túl sokat szívott valaki az A&R részlegnél. A csapat Michiganből származik, 2001-ben bírtak megalakulni. Aztán később sikerült fel is oszlatniuk magukat, majd újra ...
Szomorúan szép zenében verhetetlen a King's X. Ez ugyebár annyira köztudott tény, mint az, hogy Micimackó szereti a mézet. A címadó és egyben nyitó tétel tipikus King's X boogie, felengedett lábcinek, középtempós blues-rock, mélyre hangolt ének, és egy egyszerű, de nagyon eltalált dallam.
Derek Sherinian nevét a vájtabb fülűek már keresett stúdió- és színpadi zenész korszakából ismerhetik (Alice Cooper, Kiss és egy rakat egyéb), de a nagyközönség igazán a Dream Theaterbe történt belépése óta tudja, kiről van szó.
Megtámadták magazinunkat a tengerentúli zenekarok, ismét Amerikából érkezett egy csomag, ráadásul black metal zenekaré. A zenekar gitáros/vokalistája, Szappan, khm. Nem. Xaphan küldte el legújabb lemezüket, amin hamisítatlan európai black metal játszanak, a szokásos pandamacis arcfestéssel.
Sosem szerettem az AC/DC-t. Erre most kaptam egyet Svájcból. A képzavart tisztázandó, a Krokusról beszélek, akik bizony az öreg kontinens legprofibb acélvécé-imitátorai. Ahogy a Mad World című első dal elindul, kapásból jönnek a jól ismert 2-4-es szögelések dobon, a 20 éves rakenról riffek, és az ének, ami bizony egy az egyben Brian Johnson alkohol...
12 éve terrorizálja a világot a brazil Krisiun hipergyors death metaljával. A Works Of Carnage-on sem hazudtolják meg önmagukat, hipergyors death metalt játszanak, nem mást. Ugye most meglepődtetek? Igazából bármelyik lemezükről be lehetne rakni ide a kritikát, kicserélve a számcímeket, senkinek nem tűnne fel a turpisság.
Slide gitár, country, majd elektrosokk, rusnya borító, de rusnya a világ is, amelyről a szövegek szólnak a KMFDM legújabb lemezén. Tim Skold nélkül (aki a legismertebb volt talán ebből a formációból, bár ha jól tudom, nem zenélt itt túl sokat), ha valaki esetleg nem tudná, aki mostanában Marilyn Manson mellett basszusgitárzik inkább.
Facebook
Twitter