Nulla infó érkezett a cd mellé, annyit azonban meg lehet állapítani, hogy lengyel a zenekar, legalábbis a nevekből ítélve. Hárman zenélnek a Deivosban és elég brutális death metalt játszanak. Mindössze fél órás a cd, de ezalatt alaposan legyalulják a kedves érdeklődőt. Gyorsak, igyekeznek olykor technikásak lenni, sok a blastbeat, próbálnak változatosak lenni a műfaj keretein belül. A nagy floridai bandák hatása simán észrevehető, bár a Krisiun sem hagyhatta őket hidegen.
Úgy tűnik, nem egy nagy "truváj" kiismerni a finn Firebox politikáját: a negatív életérzés különböző zenei megnyilvánulásait tekinti szívügyének a cég, és egy-két kivételtől eltekintve honfitárs előadókat vesz sötét szárnyai alá.
Szegény eltévedt cd. Ez is az ide-oda keringtetettek közül való. De csak előkerült. Hammond (!!!!), hörgés, ügyes zenei alapok, borongósak, magába fordulósak, összetettek. Igényes. Női ének, amely olykor hol az isteni Annekére emlékeztet, hol Sinead O'Conorra. Noha nincs annyira magával ragadó hangszíne, mint Annekének, és még nem is tud olyan prof...
A Kijura először véletlenszerűen figyeltem fel, letöltöttem egy dalt, ami tetszett is. Később érkezett hozzám teljes verzió a tavalyi bemutatkozó korongjukból. Az olasz csapat '98 óta működik, egy demó után találtak rá a szlovák Metal Age kiadóra, akik megelőlegezték nekik a bizalmat.
Igazán impozáns kiadványt volt szerencséje megjelentetni a francia Gantz nevű hardcore/emo csapatnak az Impure Muzik jóvoltából. Képzeljetek el egy márványos hatású papírból készült borítékot (a lehajtókáján ott a nyálazós ragasztócsík, annyira jól megcsinálták), rajta egy rajz, meg a zenekar neve. Belül külön papíron a dalszövegek, és még egy külö...
Ki ne ismerné e nevet? Létezhet oly metal rajongó, aki ha csupán hangyányit is vonzódik az északi, finn dallamvilág felé, ne hallott volna legalább 1-2 Strato albumot? Nem hinném... Nos, ennél többre aligha van szükség, szerintem ugyanis az egyiket vajmi kevés különbözteti meg a másiktól - gondoltam eddig.
A New York-i Immolation sem éppen tegnap óta van a pályán. Az 1980-as évek végén alakultak, és bár 1991-es bemutatkozásuk, a Dawn Of Possession fölöttébb kedvező visszhangra talált death metalos körökben, a piacot akkoriban elárasztó extrém zenei dömping valósággal megfojtotta a színteret.
A budapesti Periferic Records neve valószínűleg csak a kimondott rétegzenék hallgatóinak jelent valamit a hazai rockrajongók közül, a három balti állam bármelyikéből származó bandákat pedig talán még kevésbé ismerjük errefelé. Márpedig ez a lett társulat (a kiadói infólapon litvánként szerepelnek, postacímük azonban rigai és ez a perdöntő...) aktuá...
Finnek. Elég ennyi? No nem, ettől még nyomulhatnának ugye többféle vonalon. Nos, ez a fiatal hatosfogat a Sonata Arctica arculatot választotta magának, csipetnyi Rhapsody utánérzésekkel. A legkevésbé sem véletlen, hogy Jani Liimatainen (Sonata A.) nyomott fel vendégként egy szólót a srácok albumára...
Egész ígéretesen indul az osztrák Cay-Os cd-je (a hangzástól eltekintve, ahol dobok szólnak a legrosszabbul, kb. úgy, mintha fekete, kocka alakú csodamasina lenne hús-vér dobos helyett), aztán meglepetésszerűen rájuk jön a tikatikázás, és ettől valahogy elerőtlenedik az egész produkció, ahelyett, hogy belenyomnának a padlóba jól. Érdekes módon a ke...
Írországból érkezett a Mourning Beloveth promó CD-je. Írott CD, fénymásolt borító, a logót alig lehet kiolvasni, kicsit tartottam tőle, hogy milyen zenét rejt a korong, ám épphogy picit belehallgattam, máris mosolyra görbült a szám. Vagyis inkább sírásra, mert a zene amolyan My Dying Bride-féle szívszakadós, lassú, doom/death metal.
A mindössze két albumot megért, atmoszférikus és súlyos doom metalban jeles The Blood Divine-t annak idején Darren White volt Anathema énekes hívta életre a Cradle Of Filthből és az Extreme Noise Terrorból ismert arcokkal.
Az amerikai-japán összetételű Ritual Carnage harmadik albumát van szerencsém most bemutatni. Szerencse, mert kitűnő az anyag, és mert valóban sajátos színfolt az undergroundban. Hagyományőrző vagy éppen retro jellegű cuccokban nem szenvedünk hiányt mostanság, viszont a régi jó tengerentúli thrash metal jelenkori művelői nem igazán tolonganak, ahogy...
A hattagú norvég black horda több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a Suicide a negyedik korongjuk. Aktuális albumukat, már alighanem az utolsó bandák egyikeként, az Abyss stúdióban rögzítették, vagyis nem kisebb személyiségek működtek közre producerként, mint Lars Szőke és Peter Tägtgren, a Hypocrisy két oszlopos tagja.
Érdekes ez az Eleven Hold. Alapjában véve nagyon nem szeretem a Kispált és a hasonszőrű zenéket, de ez a lemez - amely sok mindenben hasonló - mégsem olyan vészes, sőt! A hasonlóság főleg a Nap nevű vokalizátor hangkaraktere és énekstílusa alapján ugrott be, meg a zene is valami hasonló, de mindkettő jóval többet hoz ki magából mint a Lovasi-művek ...
Itt a monumentalista mániákus az eszelős kórushegyeivel és a három operaháznyi szimfonikus zenekarával. Egy Turilli albumnak azért nem tudok annyira örülni, mint egy Rhapsodynak, mert teljesen szükségtelennek tartom. Olyasvalami ez, mintha pl. Kerry King évente kiadna egy szólólemezt, amelyen totálisan Slayer-szerű nótákat teker. Vagyis a kérdés: m...
Az Obituaryból, illetve a Six Feet Underből ismert bárdista, Allen West rántotta össze ezt a csapatot Ben Meyer gitárossal, Richard Bateman bőgőssel és Curt Beason dobossal (mindhárman a Nasty Savage tagjai voltak egykoron), valamint Rich Hornberger hörgőgéppel.
Az amerikai zenekarnak az idén látott gödöllői fellépése is egy kisebb csoda volt, ám a mostani albummal nyűgöztek csak le igazán a srácok!
Régen leketyegett már az az idő, amikor Seattle volt a világ zenei életének (egyik) központja. Van Conner énekes/gitáros azonban jóval a grunge hullám előtt is aktívan játszott. Ő volt a Screaming Trees vezéralakja, a VALIS 1996-ra tehető megalakításában pedig a Mudhoney dobos Dan Peters is részt vett.
Az 1996 óta létező csapat a magyar tenger mellől, Balatonszabadiból indult, hogy alapvetően gothic-dark zenéjükkel megszórják az erre áhítozókat. '97-es demójuk után a Land Of Charonnal turnéztak, és felvettek dalokat egy 2001-re tervezett nephilimes albumra, de mivel a cég megroppant, végül is egy évvel később, szerzői kiadásban kellett kihozniuk ...
Gyanakvók számára előrebocsátom: a banda semmilyen ponton sem kapcsolódik a Dungeons and Dragons című filmborzalomhoz. És még valami: a ritka randa borító senkit se ijesszen túl messzire a bolt polcától, ha egyszer meglátja ezt az albumot! A belbecs fontosabb...
Egy Johnny Rotten-akcentusos nyávogós lányka, amint korai Kispálos/Police-os gitáralapokra sikítozik? Nem hangzik jól? Messziről elkerülni? Hát, lehet. Én mindenesetre nem kerültem el, persze mindezt én nem tudtam előre, egyszerűen csak a neve tetszett meg a zenekarnak: vajon mit érhet az élet épületek nélkül?
Az "Until Death Overtakes Me" fordulat a My Dying Bride egyik dalából, a Black Godból lehet ismerős, a fedőnév mögött pedig egy belga muzsikus, bizonyos Stijn Van Cauter rejtőzik. Az ő egyszemélyes próbálkozásáról van tehát szó, ez az ötödik nekifutása UDOM név alatt. Értelemszerűen minden hangszert maga Stijn kezel, és jó előre szólok, hogy a fent...
Érdekes zenekar ez a Rémember. Annak idején amolyan magyar Red Hot Chili-szerűségnek indultak, aztán lett belőlük valami alter-művész-funk-rock. Persze megvan még bennük a forrópirospaprika, de ezek a magyar paprikák próbáltak másféle ízeket is belevinni a zenébe. Mindenesetre ez az a fajta muzsika, amiről sose tudom eldönteni, hogy érdekes-e avagy...
Japán a dallamos és neoklasszikus metal zenekarok Mekkája. Ide menekül minden hard rock és tradicionális metal zenekar, ha épp egy aktuális divathullám lemossa őket hazájuk színpadairól. A 80-as évek első számú gitárhősének, Yngwie Malmsteennek is máig akkora kultusza van e szigetországban, amelynek már töredéke sem jut neki a világ más pontjain.
Egy jó öreg Chubby Checker beszólással indít a lemez, kivéve, hogy itt nem twistelésre buzdítják a nagyérdeműt. A Leadfootról legalább annyit érdemes tudni - már azon kívül, hogy játszottak nálunk a Summer Rocks-on anno), hogy itt bőgőzik Phil Swisher és zeng Karl Agell akik a C.O.C.-ben is megfordultak vala, a legendás Blind lemezt ugye meg sem ke...
A furcsa nevű csapat furcsa című lemeze egy olasz promócsomag, amit hihetetlenül nem tudok hová tenni. Az információs lap szerint ez az album "az ambient zene társítása poszt-indusztriális és izolációs hatásokkal". Sejtem, hogy ez alapján nem tudjátok hová tenni, de még én sem hiszem, hogy tudok segíteni!
Facebook
Twitter