Hja kérem, így könnyű... és ezt a Theory Of A Deadman is pontosan tudja. Akinek olyan barátai vannak, mint a nickelbackes Chad Kroeger, akit egy sikeres lemez után zenei nagymogulként tartanak nyilván. Hiába, a biznisz az biznisz...
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
Roadrunner / Record Express |
|
pontszám:
5 /10 Szerinted hány pont?
|
Az a helyzet, hogy a TOAD gitáros/énekese, Tyle Connoly haverja Chad, aki kvázi a hóna alá nyúlt a zenekarnak. (Tyle egyébként 26 éve ellenére 36-nak néz ki, és neki éktelenkedik az az irdatlan bajusz az ábrázatán, őrület, hogy ezt még megengedik a XXI. században. De legalább biztos nem lesz poszterfiú a Bravóban, viszont lányok álma sem.) Természetesen Chad nem bízott semmit a véletlenre, besegített a dalírásba is, és megtanította Tyle-t Chadesen énekelni, majd giga-mega rádiós slágerekkel nyomták tele az albumot. Az első pár nótánál ha nem figyel az ember, azt hihetné itt a következő Nickelback lemez. Pedig nem. Eredetiségből tehát be is véshetünk egy hatalmas nullát a zenekar ellenőrzőjébe.
Mindezek ellenére a dalok nem vérlázítóan rémületesek. Mondjuk egy sémára készültek, a sablon megvolt, csak itt-ott kellett igazítani a dolgon. Amikor nem a Nickelbacket hallani ki a dalokból, akkor a Load/Reloados Metallicát, de ez nem meglepő, Chad Kroeger is szerelmes Hetfield újkori riffjeibe és gitárhangzásába. Rádiós rockzene, de nyári autókázáshoz sem rossz, kettő alkalommal. Többször már unalmas, mert a vér az nem pezsdül ettől a zenétől... Szegény Theory Of A Deadman... a büdös életben nem fognak kimászni a kópiacsapat skatulyából. De ezt maguknak köszönhetik.
Közepes produkcióra közepes pontszám. Bika hangzás nélkül még ennyit sem érne. Le a parasztbajszos rokksztárokkal!
