Shock!

Érdekes ez az Eleven Hold. Alapjában véve nagyon nem szeretem a Kispált és a hasonszőrű zenéket, de ez a lemez - amely sok mindenben hasonló - mégsem olyan vészes, sőt! A hasonlóság főleg a Nap nevű vokalizátor hangkaraktere és énekstílusa alapján ugrott be, meg a zene is valami hasonló, de mindkettő jóval többet hoz ki magából mint a Lovasi-művek minimál alternatívja.

Képzeljétek el ezt az egészet úgy, mint egy énekelni és hangszerelni, no meg igazán zenélni merő Kispált hallanátok még a divatkorszak előttről. Most, hogy párszor már végigpörgött a lemez, egész kellemesnek tartom, bár nekem csak ritkán van ilyen felhőtlenül pökhendi hangulatom, de totál el tudom képzelni, hogy sokaknak bejön. Meg vannak ám olyan szövegek, amik szarkasztikus képekkel kedveskednek a randa cinikus lelkemnek, hallga csak:

"itt lent nem tudják, mi az igazi üzlet
az, amit keresnek: boldogság meg nyugalom
és mégis pénzért adják a fényt! itt mindenki sír..."

Na, szóval a végén még tetszik is ez az egész. Nem metal meg nem zúzda, de igényesen meg van csinálva, ügyesek a zenészek, még jól is szól... Van itt a sztenderd rakenról hangszerek mellett hegedű meg perka, kifejezetten finoman hangszereltek a fiúk-lányok. Ja, most látom, hogy Lepés "Lepe" Gábor hangászkodta össze ezt a több stúdiót megjárt produktumot. Tudjátok, Ákos... Na, akkor azért szól ez ilyen szépen. Drakulálok.

A legnagyobb félelmem az Eleven Holddal kapcsolatban, hogy ezt is alternatív álművészpalánták kapják majd fel, kerek szemüvegben meg barna kockás gatyában, nem pedig MINDENKI.

Amit az előbb mondtam kedvenc (és egyetlen) öcsének, azt mondom most is: "Vazz, ez teccik!" Fura, de ez van. Örültem a szerencsének! Kilenc pötty a tízből, ami szőrös szívemet ismerve kész csoda.