Írországból érkezett a Mourning Beloveth promó CD-je. Írott CD, fénymásolt borító, a logót alig lehet kiolvasni, kicsit tartottam tőle, hogy milyen zenét rejt a korong, ám épphogy picit belehallgattam, máris mosolyra görbült a szám. Vagyis inkább sírásra, mert a zene amolyan My Dying Bride-féle szívszakadós, lassú, doom/death metal.
A csapat 1992 óta létezik, tehát volt idejük arra, hogy képesek legyenek rendesen összerakni a nótákat, ami pláne ilyen hömpölygős zenénél nehéz, mármint, hogy ne fulladjon unalomba tíz percen keresztül eme hömpöly. Na, itt nem fullad.
A Dust 2001 elején megjelent már, de 2002 őszén újra kiadta a Sentinel Records, természetesen bónusz dalokkal, egy '98-as demós szám és egy vadiúj szerzemény kapott helyet a CD-n, ami a következő lemez irányvonalát sejteti. Az irányvonal természetesen marad, talán egy kicsit hörgősebb és még szomorúbb, a vokáltémák főleg. Az első dal a maga szerény bő kilenc percével tökéletes képet ad a csapat arculatáról, igazi atmoszférikus zene, hörgéssel és dallamos vokállal, na de a pláne az benne, hogy azok az énektémák jók! Elérzékenyültem, na. A második dal végén kicsit lendületesebbre veszik a tempót, bár az örökös szívmegszakadás ott bújik a hangokban szüntelen. Mit ne mondjak, elég borongós egy zene, mindamellett szép is, a gitártémákat is emlékezetesre írták meg, a dalok meg természetesen extra-hosszúak, a címadó Dust pl. majdnem negyed órás!
Nincs mindenhol dallamos ének, sajnos, nagyon feldobja a hangulatot, ááá, inkább "ledobja", mélyre ránt, fáj, mint egy örök seb, ami sosem gyógyul be, hanem sajog és sajog. A négyes Autumnal Fires című hallatán mákszemnyire facsarodott a szívem. A régi demós nótán azért hallatszik, hogy régebbi, nem csak a hangzás miatt, ott még egy kicsit unalomba hajlik a nagy lassultság. Részemről több dalban szívesen hallanék dallamos éneket, jó érzékkel vegyítették a hörgéssel. Hangzásban is megállja a helyét a lemez, kellően gyomrosan szól, ami ehhez a zenéhez illik.
A Mourning Beloveth után tényleg érdemes utánajárni minden melankolikus zenét kedvelő emberkének, 74 percnyi bánat, nem más.
