Japán a dallamos és neoklasszikus metal zenekarok Mekkája. Ide menekül minden hard rock és tradicionális metal zenekar, ha épp egy aktuális divathullám lemossa őket hazájuk színpadairól. A 80-as évek első számú gitárhősének, Yngwie Malmsteennek is máig akkora kultusza van e szigetországban, amelynek már töredéke sem jut neki a világ más pontjain.
Yasu Matsushita, egy fiatal japán gitáros, aki már 15 éves korától megszállott malmsteeniákus volt, természetesen egy kopott Fendert vásárolt és nekiállt gyakorolni a barokk tekerést. Aki utálja vagy unja Yngwie mester munkáit, az ne is olvasson tovább, viszont akinek a svéd italbarát gitáros még mindig nagy istenség, vessen egy pillantást erre a fantasztikus tehetségű gitárosra.
Az EP ugyan csupán 19 perces, de gyakorlatilag annyi hangot teker végig rajta a fiatal mester, amennyi három átlagos metal lemezen található összesen. Ha még nem mondtam volna, a lemezke nem kifejezetten metal, Yngwie nagyzenekari produkcióira hajaz: Klasszikus zenei hangszerelés (főleg csembaló, vonósok) és a gitár találkozik itt, a dalok pedig inkább kamarazene jellegűek, csupán a gitár teszi valamelyest rockossá őket. A kísérőlevél szerint az anyag Yasu tehetségének bemutatására szolgál, míg hősünk már egy japán, olasz és amerikai tagokból álló zenekart szervez, amellyel hamarosan első igazi lemezét adja ki. Ezen a rövid bemutatkozó anyagon egyről száz százalékosan megbizonyosodhatunk: a srác még svéd mesterét is bármikor lealázza, Malmsteenebb Malmsteennél is, a legapróbb vibratók és díszítések is száztíz százalékosan őt idézik.
Ha ki tud lépni a kopírozó státuszból (mely akármilyen briliáns, akkor is csak másolat), okozhat még csodákat. Zene: 9, ötlet és egyéniség: 5 - tehát ez egy hetes.
