Shock!

június 20.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Girish And The Chronicles: Back On Earth

girish_cManapság meg kell becsülni az alulról építkező és piacképes dallamos rockbandákat, akiket nem projektjelleggel raktak össze valamelyik kiadói íróasztalnál fénykorukat harminc évvel ezelőtt élő veteránokból. Nem csoda, hogy a Frontiers is úgy csapott le a Girish And The Chroniclesre, mint gyöngytyúk a takonyra, és a tavalyi Hail To The Heroes lemez sikere után gyorsan újrageneráloztatták velük eredetileg 2014-ben kiadott debütlemezüket. A Back On Earth annak idején hivatalosan csak Indiában jelent meg, de ott sem kavart különösebb hullámokat, és technikailag sem volt vele elégedett a csapat, tehát mindenképpen van létjogosultsága ennek a friss változatnak.

Már csak azért is, mert ha tetszett a tavalyi album, netán visszaástál utána az egy kanyarral korábbi Rock The Highwayig, különösebben itt sem tévedhetsz nagyot. Girish Pradhan csapata sem csinál semmi újat, de kétségtelen: a full underground mai melodikus mezőny többségéhez képest autentikusabban, erőteljesebben, jobb dalokban tálalják a régi fogásokat. Ráadásul mindezt egy olyan leágazáson teszik, ami néhány csapatot leszámítva annak idején sem számított éppen a legfelkapottabbnak a stíluson belül, ma meg aztán tényleg fehér holló. Persze máris vannak arra utaló jelek, hogy a valóban kiemelkedő hanggal megáldott Girisht jó frontierses szokás szerint projektek ezreiben koptatják majd unalomig, de egyelőre még nem tartunk ennél a fázisnál. Itt és most tehát mindenki nyer ezzel az albummal, a zenekar is, a kiadó is, a közönség is.

megjelenés:
2023
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

A kritikára készülve meghallgattam az eredeti Back On Earthöt, és a különbség valóban jelentős. A meglehetősen béna hangzású, nem túl kiemelkedő módon feljátszott album helyett most kaptunk egy olyan változatot, amiről a megfelelő információk hiányában akár azt is elhihetnénk, hogy ha nem is a Hail To The Heroes után következő, de mondjuk egy azzal párhuzamosan készített anyag a zenekartól. Magyarán szólva, ha kedveled az annak idején a szaksajtóban néha street rockként emlegetett riffesebb, agresszívebb, durvább megközelítésű hajmetált, itt most kapsz bónuszként tizenkét dalt. A Girish And The Chronicles hatásai teljesen egyértelműek, egyebek mellett nyilvánvalóan sok Skid Row-t, Firehouse-t hallgattak annak idején, de rejlik a zenében nem kevés európai, elsősorban brites heavy metal is a riffek fűzésében, a gitárharmóniákban. Sőt, akadnak modernebb, tördeltebb ritmusokkal operáló, kevésbé maguktól értetődő megnyilvánulásaik is. Utóbbi elemeknek köszönhetően máris nem lehet leírni őket annyival, hogy csupán visszaöklendezik a Slave To The Grindról meg a Hold Your Fire-ről ellesett paneleket.

Szentté azért persze így sem akarom avatni a csapatot: bár szívesen és sokat hallgattam az előző két albumot, a Girish összességében inkább csak a mai mezőnyből emelkedik ki messze magasan, a stílus fénykorában jól elüzemeltek volna a másodvonal alján. Kéretik ezt sem negatív értékítéletnek venni, hiszen a dallamos arénarockos mezőny mai szemmel nézve egészen döbbenetesen árasztott el mindent a '80-as évek végére, és még a negyedvonal bandái is nagykiadóknál gyártották zsinórban az aranylemezeket. Az indiaiaknak is akad néhány olyan daluk, ami akkoriban is kiugrónak számított volna – a legutóbbi lemezről a Clearing The Blurt és a Lover's Traint sorolom ide –, de azért nem mind ilyen. Mindez ezt a lemezt hallgatva is feltűnő, de kétségtelen: érzik ezt az irányt, görcsmentesen jön belőlük a zene, Girish pedig minden adottsággal rendelkezik hozzá, hogy a nápolyiak ikonként tűzzék zászlóra.

Nem akarom szételemezni a Back On Earth összes dalát, a Ride To Hell, a Loaded, az Angel ballada, a Hey You vagy a Golden Crown a stílus szerelmeseinek mindenképp bejönnek majd, és ugyan akadnak kevésbé perfekt tételek is – halld például a nehézkes The Revolving Barrelt –, egy kilencéves debüt újragondolt változata esetében ez bocsánatos hiányosság. A dobsoundot azonban éppúgy nem sikerült elcsípni most sem, mint tavaly, ezzel a művi, töketlen puffogással legközelebb mindenképpen kezdeni kellene valamit. De összességében azért jó kis album ez. Ha szereted az ilyesmit, 2023-ban nem fér bele az a luxus, hogy elengedd magad mellett Girisht és zenekarát.

 

Hozzászólások 

 
#2 Nordmann 2023-02-24 08:41
Idézet - DPed:
Mióta ráakadtam eme gyöngyszemre, nem bírom kivenni a lejátszóból. Szerintem nem attól jó egy zene, hogy milyen stílust képvisel. Van egy meg nem határozható valami, ami miatt szeretjük. Nem elég az ütem, nem elég a technika. Kell lennie egy olyan dallamnak is, ami tapad, ami nem enged, és hiányzik, ha nem szól. Ilyen zene ez. Mindhárom album fenomenális. Magam részéről nem érzek különbséget köztük. Imádom mindhármat, örülök, hogy ráakadtam. Mondom ezt mindenféle zenei képzettség nélkül. Ja és hogy el lehessen helyezni véleményem a zenei palettán, elmondom, hogy hatalmas Priest rajongó vagyok.


Akkor Neked valószínűleg kifejezetten bejön ez a magas, karcos énekstílus. A Priestet én is szeretem amúgy (abból is a régebbieket főként), de itt valahogy nekem sok a kiabálás.
Idézet
 
 
#1 DPed 2023-02-23 17:46
Mióta ráakadtam eme gyöngyszemre, nem bírom kivenni a lejátszóból. Szerintem nem attól jó egy zene, hogy milyen stílust képvisel. Van egy meg nem határozható valami, ami miatt szeretjük. Nem elég az ütem, nem elég a technika. Kell lennie egy olyan dallamnak is, ami tapad, ami nem enged, és hiányzik, ha nem szól. Ilyen zene ez. Mindhárom album fenomenális. Magam részéről nem érzek különbséget köztük. Imádom mindhármat, örülök, hogy ráakadtam. Mondom ezt mindenféle zenei képzettség nélkül. Ja és hogy el lehessen helyezni véleményem a zenei palettán, elmondom, hogy hatalmas Priest rajongó vagyok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.