Shock!

június 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ahab: The Coral Tombs

ahab_cNem siette el ezt a lemezt a német Ahab legénysége, de azt kell mondanom, hogy a végeredmény abszolút megérte a nyolcéves várakozást. A The Coral Tombs kétségtelenül az eddigi legváltozatosabb és leggrandiózusabb album a tengermániákus német doom/death/prog/akármilyen mesterektől, és méltán tarthat számot bárki érdeklődésére, aki nem sajnálja rászánni az időt. Meg persze nem riad meg tőle, mert a lemez kifejezetten nehéz falat. Ellenben bőven meghálálja a törődést.

Az Ahabot néha funeral doomként szokás emlegetni, de ez az erőltetett skatulya szerintem korábban sem fedte náluk a lényeget, ennél a Jules Verne klasszikus Utazás a tenger alatt című regénye által ihletett konceptalbumnál meg aztán főleg félrevinné a várakozásokat. Hogy mást ne mondjak, mindjárt a nyitó Prof. Arronax' Descent Into The Vast Oceansben többszörösen is szétfeszítik ezeket a kereteket. A nyolcperces monstrum mindjárt olyan blackes felhangokkal gazdagon meghintett, csépelős-szaggató-hisztérikus bevezetővel startol, amilyet korábban még nem hallhattunk tőlük, majd a csodálatosan finom, eleinte lírai jellegű, aztán fokozatosan besúlyosodó, nagyívű dallamokkal operáló folytatás szó szerint elvarázsol és magába szippant. Utána pedig olyan utazásra visz a csapat ebben a 66 percben, amit garantáltan nem felejtesz el többet.

megjelenés:
2023
kiadó:
Napalm
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Minden részletében aprólékosan kidolgozott a zene, és Daniel Drostéék még a teljesen antikommersz megközelítés mellett is fogós dallamokkal, ragadós riffekkel zsúfolták tele a The Coral Tombsot, ám az anyag elsődleges vonzerejét mégis szavakkal nehezen leírható, monumentális atmoszférája jelenti. Iszonyatos őserő fűti ezt a filmszerűen grandiózus, már megszólalásában is nehezen átfogható, a hallgatót összezsugorító művet, tényleg párját ritkítja az ilyesmi. A tengermélyi tematika mindig is speciális bukét kölcsönzött ennek a csapatnak, ez, ha lehet, a Nemo kapitányos vonallal minden eddiginél jelentőségteljesebbé vált, szó szerint megelevenedik a hallgató körül az óceánfenék ki tudja, milyen bizarr lényekkel teli, idegen, sötét és jéghideg világa. Úgy is mondhatom, hogy a sztori talán Verne, a hangulat azonban összességében inkább Lovecraft... És ha egyszer megérintett, nem nagyon lehet szabadulni a lemez bűvköréből.

Az Ahab persze továbbra sem lesz mindenki zenéje: ez a kifejtős, lassan építkező, fokozatosan a bőr alá szivárgó muzsika a maga valójában túl extrém ahhoz, hogy valaha is kitörjenek vele az underground undergroundjából. Nekem ugyanakkor határozottan tetszik, hogy a maguk keretei között egyértelműen igyekeztek foghatóvá tenni az adást. Droste minden korábbinál többet énekel a dalokban, ráadásul minden korábbinál magasabb színvonalon, és így a pokol – vagy esetünkben inkább a Mariana-árok – legmélyéről feltörő hörgések is még hatásosabbak. Amit a vérfagyasztó death/doom-riffeléssel operáló Colossus Of The Liquid Gravesben, a végtelen, nem evilági idegenséget árasztó Mobilis In Mobiliben, a pusztítás mellett csúcsminőségű dallamokkal dolgozó The Sea As A Desertben, a leghosszabb, tizenkét perc fölé kúszó Ægri Somniában véghez visznek, arra tényleg nehéz szavakat találni. Ráadásul a lassan, fennkölten hömpölygő szerzeményekben elképesztő mennyiségű finomság rejlik, és nemcsak krakenméretű riffekre, szívszaggatóan melankolikus belassulásokra, Christian Hector remek szólóira, fájdalmasan zokogó gitárdíszítéseire gondolok, hanem például a gyönyörűen kidolgozott dob- és basszusfutamokra is. Nem túlzok, Cornelius Althammer és Stephan Wandernoth ritmusszekciójának teljesítménye miatt már önmagában megéri meghallgatni a lemezt, annyira jókat játszanak végig.

Nem tagadom, engem teljesen lenyűgözött ezzel az anyaggal a német négyesfogat, olyannyira, hogy nem is érezném reálisnak tízesnél kevesebbel honorálni ezt a lemezt. Óriási mestermunka a The Coral Tombs, amit csak egy szűk réteg fog értékelni – ők viszont garantáltan évek múlva is emlegetik majd.

 

Hozzászólások 

 
#9 Molnár András 2023-03-13 13:41
Idézet - Rcooley:
Ezért jók a metal extrém alműfajai, mert ezekben még manapság is nagy dolgok mennek végbe!


Igen, és ez az, amiért fenntartásokkal viszonyulok a metál jövőjét illető aggályokhoz, a metál "arénás" korszakának letűnése pedig egyáltalán nem ráz meg. Már most ki merem jelenteni, hogy számomra az év koncertje a februári Year of No Light volt a Dürerben, pedig voltunk talán 100-150-en. Pont ez a szép az egészben, hogy ezerféle stílus és stíluskeverék születik, bőven van hol keresni.
Idézet
 
 
#8 Dead again 2023-02-26 20:48
Nagyon komoly ez a cucc.
Idézet
 
 
#7 Tulus 2023-02-26 19:23
10/10. Ennél többet felesleges írni....
Idézet
 
 
#6 dreambarker 2023-02-25 12:31
És a lemez hangulata.... AZ elmúlt jó pár évben talán egy lemeznél sem éreztem azt a bizonyos atmoszférát.
Most, ha ránézek a borítóra és elindul a zene, az egész oly annyira összhangban van, hogy szinte úgy érzem a tengerfenéken sétálok, körülöttem halak úszkálnak és a hajlongó vízinövények érnek hozzám újból és újból. De a végén pl. a Maelström érzés is megvan, mintha beszippantana egy hatalmas örvény, amiből nincs menekvés.

Egyszerre súlyos és csodálatos ez a lemez. Az előzőeket immel-ámmal ismerem csak, de ez a mélytengeri Nemo kapitányos utazás levett a lábamról. Jogos a 10/10.
Idézet
 
 
#5 Rcooley 2023-02-24 19:54
Ezért jók a metal extrém alműfajai, mert ezekben még manapság is nagy dolgok mennek végbe!
Idézet
 
 
#4 Equinox 2023-02-24 18:24
Idézet - Montsegur:
Nagyon bátor zene, bőven megérdemli a tízest. Lenyűgöző. Nagyon jó ez a "tengeri metal", valami hasonló volt a Mastodon Leviathan-ja ja is, de ebben sokkal nagyobbak a hullámok, nyomasztóbb a mélység és több a lovecrafti hínárszag... Sose gondoltam volna, hogy valaki ilyet is ki tud hozni egy Verne-regényből :)

És a címek :) Imádom, mikor valaki ilyen címet ad egy dalnak, mint a "Prof. Arronax' Descent Into The Vast Oceans"... Ez legalább olyan jó, mint a "Starfire Burning Upon the Ice-Veiled Throne of Ultima Thule" :)

Ejha, alapítunk Bal-Sagoth fanklubot?

Ezt még csak 1x hallottam, ami semmi, de azt már megállapítottam , hogy nem túl fogós.

Én a Call of the Wretched Sea-vel kezdtem, a késő éjjeli Brutal Assaulton látott koncert hatására, ami állat volt. Olyan alázatot a zene iránt ritkán lehet látni, mint akkor ott.
Idézet
 
 
#3 Thasaidon 2023-02-24 15:05
Nálam eddig a Giant az abszolút vezető, nem sokkal mögötte van a Boats of the Glen Carrig. Az új anyag első hallgatásra nem igazán jött át, de ettől a lelkes kritikától újra fogom hallgatni, valószínűleg egy hallgatás még a zenei fogódzók megtalálásához sem volt elég.
Idézet
 
 
#2 Acélfotel 2023-02-24 12:32
Ha már Lovecraft, A tenger misztériumaiban talàlható
művek olvasásàhoz passzol ez a zene tényleg. Ami
amúgy fölényes magabiztossàgga l söpri le a tucat
bandák tonnaszamra megjelenő tucat lemezeit. 10/10
Idézet
 
 
#1 Montsegur 2023-02-24 11:54
Nagyon bátor zene, bőven megérdemli a tízest. Lenyűgöző. Nagyon jó ez a "tengeri metal", valami hasonló volt a Mastodon Leviathan-ja ja is, de ebben sokkal nagyobbak a hullámok, nyomasztóbb a mélység és több a lovecrafti hínárszag... Sose gondoltam volna, hogy valaki ilyet is ki tud hozni egy Verne-regényből :)

És a címek :) Imádom, mikor valaki ilyen címet ad egy dalnak, mint a "Prof. Arronax' Descent Into The Vast Oceans"... Ez legalább olyan jó, mint a "Starfire Burning Upon the Ice-Veiled Throne of Ultima Thule" :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.