Shock!

február 25.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

In Flames: Foregone

inflames_cTulajdonképpen vicces, hogy akkor rukkol elő emberemlékezet óta leginflémszesebb lemezével az In Flames, amikor Anders Fridén és Björn Gelotte kivételével már szó szerint senki sincs a csapatban a régi svéd színtérről, sőt, a volt kollégák is a banda régi hangulatait elevenítik fel kicsit másképp a The Halo Effectben. Nem tudom, minek köszönhető a Foregone egyértelmű egyet-vagy-inkább-kettőt-hátra megközelítése, hiszen Andersék mindvégig csakis a saját fejük után mentek, és magasról tettek a rajongói elvárásokra – de a banda régi híveként igazából csak annyi érdekel ebből, hogy a magam részéről több mint másfél évtizede nem élveztem ennyire egyik munkájukat sem.

Pedig amúgy nagyra értékeltem ám, hogy a zenekar nem hajlandó újraírni a The Jester Race-t meg a Reroute To Remaint, hanem megpróbálnak új utakat törni, fejlődni, kísérletezni. Még úgy is, hogy mindez azzal járt: nem igazán volt kedvem hallgatni az újabb és újabb albumaikat. Semmiképpen sem nevezném rossznak vagy gyengének egyiket sem, ostobaság is lenne, de fogódzót nem igazán találtam bennük, azok az ízek pedig, ha nem is nyomtalanul, de elveszni látszottak, amik miatt oly sokan megszerettük ezt a csapatot a '90-es évek derekán. És ugye nem mellesleg a metál evolúciója szempontjából is megkerülhetetlenek voltak általuk.

megjelenés:
2023
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 48 Szavazat )

Nos, miután megmelegedett a bandában három amerikai zenész, eljutottunk oda, hogy a Come Clarity óta nem volt egyszerre ennyire önazonos, metálosan zúzós meg gyors, és nem dolgozott ennyi hagyományőrző svédacél témával az In Flames. Tabula rasának, teljes hátraarcnak persze azért a Foregone-t sem nevezném, senkinek sem támad majd olyan érzése a dalok hallatán, hogy na, ezek is visszautaztak az ezredfordulóra. De az érzésvilág összekeverhetetlen. És nekem bizony baromira hiányoztak azok a hangulatok az újkori In Flames-lemezekből, amik itt mindjárt a nyitó hármasban hátbaverik a hallgatót. A The Beginning Of All Things That Will End prológusa helyből visszarepít a '90-es évek Göteborgjába szépen, ízesen kibontott akusztikus témázgatásával, jelzésszerű folkos-mesélős hangulataival, majd utána valósággal robban a State Of Slow Decay melo-deathes szögelése. Ez annyira hagyományőrző, hogy már elsőre is széles vigyorral hallgattam a kocsiban, és a jól eltalált dallamos refrén szinte csak a cseresznye a torta habján. De ha lehet, a Meet Your Maker még ennél is jobban tetszik vérszomjas riffelésével, egyszerű, de tökéletesen megformált melodikus kórusával. Itt egyértelműen a 2000-es évek elejének hangulatai kísértenek, méghozzá a legszebb formában.

Ilyen alapozás után nem nehéz rokonszenvvel közelíteni a folytatáshoz, és nem is okoznak csalódást. A groove-ban erős, verzéiben is dallamos éneket villantó Bleeding Out vagy az első felvonásban fület gyönyörködtető göteborgi témákkal kábító, a második részben korszerűbb hangszerelésű, ám dallamvilágában megint totál old school Foregone, a szinte éneklő gitárfutamokkal startoló, egyszerre sodró és masszív The Great Deceiver vagy az ultrasúlyos, mégis himnikus magasságokba emelkedő End The Transmission zárás egyaránt kiválóan sikerült. De ugyanígy megnyerő az akár még power-balladának is csúfolható Pure Light Of Mind vagy a láncfűrészes-mocsártaposós svéd death metal riffeket melodikus megoldásokkal keverő In The Dark is. Tényleg sikerült ízlésesen, erőltetettségtől mentesen feleleveníteni a régi bukét és közben megtartani mindazt, amit működőképesre csiszoltak a késői korszakban. Ennek megfelelően az egész Foregone markáns önálló karakterrel rendelkezik: a hangszerelésben végig ott a modern In Flames, illetve énekfronton is baromi dallamos az egész lemez, de sokkal több a markánsra vett, jellegzetes nordikus heavy/death-riff, mint az utóbbi albumokon.

Fridén adottságai mindig is limitáltak maradnak, de mára azért nagyon alaposan megtanulta, hogyan lehet kihozni a legtöbbet a meleg levegőből, roppant okosan dolgozik maga alá a vokálmunkával és a hangszerelési megoldások is végig segítik. Az A Dialogue In B Flat Minorban kábé el is jut a saját határaiig, de egyszer sem terjeszkedik túl rajtuk. Tanner Wayne hatalmasakat alakít a doboknál, és a gitárfront is végig élő, lélegző, tényleg méltó a csapat legszebb hagyományaihoz. Pedig Chris Brodericket amúgy nem kedvelem különösebben: mindent tud a hangszerről a csávó, nyilván, de kicsit a játéka is olyan volt nekem mindig, mint a fizimiskája, mintha vonalzóval, körzővel tervezték volna meg. Most viszont kimondottan jót tett az összképnek az általa képviselt technikás és nagyon metálos stílus. A lemez hangzása meg elképesztően jó és erőteljes.

Fentiek eredőjeként olyan dinamikával, érzésvilággal rendelkezik a lemez, hogy garantáltan rengeteg csalódott régi hívet vissza fognak édesgetni vele, engem is egyből sikerült. A Days Of The Lostról azt írtam, hogy a legjobb In Flames az említett Come Clarity óta – nos, ugyanez a Foregone-ra is áll. 2023 egyik legkellemesebb meglepetése máris itt van.

 

Hozzászólások 

 
#23 Bólogató kutya 2023-05-20 08:40
Nita Strauss hamarosan megjelenő új lemezén lesz egy dal, amiben Anders Fridén énekel, pár napja bemutatták. The Golden Trail a címe, nagyon lángos lett, megéri meghallgatni!
Idézet
 
 
#22 miso 2023-02-26 05:31
Imádom az InFlames-t, egészen a Reroute lemezig, utána mág a Come Claritiy tartalmaz jó dolgokat, a többi lemeznél már nem is érdeklődtem a dolgok iránt, egyszer elég volt meghallgatni őket.

A Foregone most újra élvezhető, nincs egy súlycsoportban a Colony-Clayman lemezekkel, sőt még a Reroute mögött is elmarad, de a Come Clarity mellé odahelyezhető.

Azért azt hozzátenném, hogy bár a The Halo Effect mindenben agyonveri, ez végre egy élvezhető In Flames lemez lett. Csak ne lenne annyi nyivákolás Fridéntől, de arra már hiába várunk.

Jó lemez na, de a The Halo Effect az igazibb:)
Idézet
 
 
#21 CséGé 2023-02-21 20:41
Anno a Colony-val ismertem meg a bandát, egyik alapbandámmá is vált gyorsan. Visszafelé is bepótoltam a lemaradásomat (The Jester Race, Whorachle), majd úgy a Soundtrack után leállt a zenekar nyomonkövetése. De bizonyos időközönként mindig pótoltam a hiányosságaimat IF téren és őszintén szólva, ha nem is annyira, de az újabb zenéik is tetszettek, mert mindig volt legalább 3-4 olyan jó track a lemezeiken, melyek megfogtak kegyetlen mód (igen, az I The Mask pl. az egyik kedvenc lemezem tőlük).

Ez a Foregone sajna két hallgatás után nagyon nem adja. Egyszerűen semmi nem marad meg a fülemben. A Siren Charms volt dettó ilyen lemezük, hiszen arról se tudnék egyetlen egy nótát se felidézni. Kár ezért az új lemezért, főleg, hogy 4 évet kellett várni rá...

Nálam ez eddig 5/10.
Idézet
 
 
#20 Elithe 2023-02-20 21:06
Hy!
Nekem picit sajna az lett amitől féltem. Nagyon jó iparos munka, dde semmi különös. Nagyon jó az album, zene is profi munka de az az X nincs meg amitől az év albuma lenne majd nálam. Én mondjuk ellentétben a tényleges In Flames fanokkal a 2000es évek közepén csatlakoztam be, a Hammerfall mellé. A power vonal jobban megfogott, de igazából a Göteborgi érzés is amit Joaicimék csak előjatékoztak az In Flames viszont benne volt rendesen. Így nekem az újabb albumok mostmár 10en éves Sounds of Playground Fading is bejött, egyetemen sokat pörgettem, de az Only From the Weak vagy Free Fall is nagy kedvenceim között vannak. Egyedül én is Andrés énekelgetését nem értettem. Nekem a nu metálos érzést adott, de csak lehet azért mert akkoriban a csapból is az folyt és nagyon elegem volt belöle. Viszont az In Flames albumokat mindig meghallgattam vagy elő elő veszegettem ha akkor nem jött be. Hagyjuk ezt, én generációsan fiatalabb vagyok kell még tapasztalat hogy az üzenet átjöjjön. Mert bár melodic deathbe kevésbbé utazom de az In Flames nekem mindig üzent vagy történetet mesélt, amit hangszereléssel alá is támasztottak. Ettől az új albumtól nem vártam megváltást, ergó nem a túlzó várakozás miatt koppantam. Vhogy ezen az albumon nem érzem mit akarnak mondani Andresék. Vagy ténlyeg Covid album amit mondtak is? És mint a Covid csapkodnak a gondolatok? Számomra az I the Mask pl életem albuma. Tudom sokan nem szeretik és meg is értem. Engem viszont az érzelmileg találta be. A történet segített végig vezetni olyan traumákon amiket akkor nem sokkal éltem át. Bár az a sötétség ami ott van nem jutottam, de a témája teljesen átéreztem. Nem véletlenül találtam vissza akkor is a pult mellett régi harcos társak mellé. Vagy engedtem el olyan dolgokat amik régóta mérgeztek. A Jesperes történet amit itt írtatok nekem ezért is tetszett mert magam is voltam benne Jesper. Na ennyi voltam, amúgy Brüsszelben voltam kint tavaly év végén csak hogy meglássam őket (meg egy régi ismerőst) és akkor is szeretem a bandát ha a koncertet nagyon elrontották. Késtek, kevesebb szám és hangolásból a basszus elnyomott minden mást.
Idézet
 
 
#19 ZoldAsz 2023-02-20 14:56
Idézet - Montsegur:
Akkor most hirtelen lett két zenekar is, akik jó kis inflémszes lemezeket készítenek.


Ennyi. Egyelőre (kifejezetten) dícséretes próbálkozás mindkettő, de ha ilyen hatékonysággal hergelik egymást továbbra is, akkor halmozott széles vigyorgásra számítok az elkövetkező években.
Idézet
 
 
#18 Sundoor 2023-02-19 19:36
Szerintem is fontos szem előtt tartanunk, hogy ez az egész rock' n roll elsősorban az aranyér-és görcsmentes lazulásról szóljon. Az élet amúgy is tartogat éppen elég meglepetést.
Anders meg Jesper is csak mosolyognak, ha sikerül átjutniuk a szűrőinken... van elég tér és van elég levegő, hogy respektáljuk mindkét csapat igyekezetét... Aztán jövőre ugyanitt találkozunk velük. Meglátjuk, meddig jutnak! :-D
Idézet
 
 
#17 Equinox 2023-02-19 14:24
Idézet - Sundoor:
Idézet - Dead again:
Idézet:
Anders Fridén és Jesper Strömblad együtt iszogatnak a göteborgi The Abyss music pubban. A háttérben az új In Flames album pörög, de az érkező vendégeket figyelve mindkettőjüknek feltűnik, hogy egyre több The Halo Effect pólóban feszítő öreg érkezik, illetve csak néhány suhanc simogatja okostelefonját, méghúzódva a sarokban In Flames kapucnisban, közben a zene ütemére erőteljesen bólogatva.
- Te, ezt összerakhattuk volna együtt is. Ezért kár volt ekkora kerülőutat tennetek - vetette oda hanyagul cimborájának Jesper.
- Menj már, haver! Amikor kellettél volna, ezt a szart toltad a banda helyett - bökött a pohár felé Anders.
- Dehát pont ezért néztem a pohár fenekére, mert akkor is mást akartál. Haladni a korral. Modernkedni, meg tiszta éneket. Azért valld be, belőled sem lett fülemüle azóta.
Közben nagy meglepetésükre Peter Tägtgren lépett be a kocsmába, és megpillantva őket, egyenesen a pult felé vette az irányt.
- Nocsak, nocsak! Jól látom? Csak nem érik az újjáalakulás? - tréfálkozott somolyogva, miközben jól hátbaveregette harcostársait. - Most és itt ígérjétek meg nekem, hogy velem rántjátok majd fel az új anyagot az Abyssben.


Én nem tudom, hogy mik ezek az írások, de abba ne hagyd! :D Üdítő őket olvasni.


The Sick, the Dying...
and the (kedves) Dead again!

Jólesik és köszönöm visszajelzésed!
Már megérte Gorilla Glassra vetni őket! :-)

Csatlakozom az előttem szólóhoz, és hozzátenném, hogy a jobbakat gyűjtöm egy szöveges fájlba (természetesen forrásmegjelölé ssel), hogy tudjak röhögni rajtuk máskor is. :D
Idézet
 
 
#16 Sundoor 2023-02-19 13:42
Idézet - Dead again:
Idézet:
Anders Fridén és Jesper Strömblad együtt iszogatnak a göteborgi The Abyss music pubban. A háttérben az új In Flames album pörög, de az érkező vendégeket figyelve mindkettőjüknek feltűnik, hogy egyre több The Halo Effect pólóban feszítő öreg érkezik, illetve csak néhány suhanc simogatja okostelefonját, méghúzódva a sarokban In Flames kapucnisban, közben a zene ütemére erőteljesen bólogatva.
- Te, ezt összerakhattuk volna együtt is. Ezért kár volt ekkora kerülőutat tennetek - vetette oda hanyagul cimborájának Jesper.
- Menj már, haver! Amikor kellettél volna, ezt a szart toltad a banda helyett - bökött a pohár felé Anders.
- Dehát pont ezért néztem a pohár fenekére, mert akkor is mást akartál. Haladni a korral. Modernkedni, meg tiszta éneket. Azért valld be, belőled sem lett fülemüle azóta.
Közben nagy meglepetésükre Peter Tägtgren lépett be a kocsmába, és megpillantva őket, egyenesen a pult felé vette az irányt.
- Nocsak, nocsak! Jól látom? Csak nem érik az újjáalakulás? - tréfálkozott somolyogva, miközben jól hátbaveregette harcostársait. - Most és itt ígérjétek meg nekem, hogy velem rántjátok majd fel az új anyagot az Abyssben.


Én nem tudom, hogy mik ezek az írások, de abba ne hagyd! :D Üdítő őket olvasni.


The Sick, the Dying...
and the (kedves) Dead again!

Jólesik és köszönöm visszajelzésed!
Már megérte Gorilla Glassra vetni őket! :-)
Idézet
 
 
#15 Dead again 2023-02-19 12:22
Idézet:
Anders Fridén és Jesper Strömblad együtt iszogatnak a göteborgi The Abyss music pubban. A háttérben az új In Flames album pörög, de az érkező vendégeket figyelve mindkettőjüknek feltűnik, hogy egyre több The Halo Effect pólóban feszítő öreg érkezik, illetve csak néhány suhanc simogatja okostelefonját, méghúzódva a sarokban In Flames kapucnisban, közben a zene ütemére erőteljesen bólogatva.
- Te, ezt összerakhattuk volna együtt is. Ezért kár volt ekkora kerülőutat tennetek - vetette oda hanyagul cimborájának Jesper.
- Menj már, haver! Amikor kellettél volna, ezt a szart toltad a banda helyett - bökött a pohár felé Anders.
- Dehát pont ezért néztem a pohár fenekére, mert akkor is mást akartál. Haladni a korral. Modernkedni, meg tiszta éneket. Azért valld be, belőled sem lett fülemüle azóta.
Közben nagy meglepetésükre Peter Tägtgren lépett be a kocsmába, és megpillantva őket, egyenesen a pult felé vette az irányt.
- Nocsak, nocsak! Jól látom? Csak nem érik az újjáalakulás? - tréfálkozott somolyogva, miközben jól hátbaveregette harcostársait. - Most és itt ígérjétek meg nekem, hogy velem rántjátok majd fel az új anyagot az Abyssben.


Én nem tudom, hogy mik ezek az írások, de abba ne hagyd! :D Üdítő őket olvasni.
Idézet
 
 
#14 Dead again 2023-02-19 12:22
Én valahogy úgy vagyok ezzel a lemezzel, mint Ádám volt a BFMV Venomjával. A felemás lemezek (az I, the mask-nál jól megmutatjuk, aztán inkább mégse), és az elmaradt koncert (mely utóbbi nyilván nem a zenekar sara) miatt valahogy már nem tudok hinni bennük. Valahogy nem tudom elhinni, hogy peeersze véééletlenül pont akkor lett kedvük újra harapósabb zenét játszani, mikor beütött a The halo effect. A lemez objektívan valóban nagyon jó, de nálam az említett tényezők miatt egyszerűen nem működik. Nem tudom jó érzéssel hallgatni. Nekem túl matekos.
Idézet
 
 
#13 PGLD 2023-02-19 11:44
Anders Autotune Fridén. Soha nem fogja kiénekelni ezeket a témákat. A lemez fasza azért.
Idézet
 
 
#12 Montsegur 2023-02-18 19:53
Akkor most hirtelen lett két zenekar is, akik jó kis inflémszes lemezeket készítenek.

Mint az Accept-U.D.O.

Win-win :)))
Idézet
 
 
#11 Equinox 2023-02-18 17:11
Idézet - Kündücs:
Idézet - Equinox:
Szerintem ez pont olyan megosztó lesz, mint Clayman óta bármi, és bizony vannak üresjáratok, Fridén énekhangja meg nem túl jó (lásd a kommerszrock balladát a közepén, Pure Light of Mind).

Én nem vagyok elájulva tőle. Olyan, mint a Halo Effect, elsőre tetszett a legjobban, de aztán elkopik az érdeklődés.

Tök jó és profi is mindkettő, de engem nem kötnek le mindig (és az a furcsa, hogy nagyon váltakozó is, mikor így, mikor úgy). De az közös, hogy a legnagyobb élmény az első ismerkedés volt - ez meg sose jó



Erről az jutott eszembe, hogy tényleg, tök sokat számít a megítélésben, hogy ki hol csatlakozott az In Flames táborhoz, kinek mi a viszonyítási alap. Akinek pl a Colony/Clayman éra a mérvadó annak biztosan teljesen más jön le a zenekar jelenlegi formájából, mint aki mondjuk a 2000-es évek végén érkezett.

Én 2001-ben hallottam először 4 slágert a Claymanről (instant whoaaaa érzés), plusz akkor még nem volt olyan sima beszerezni az albumokat, volt benne némi misztikum is, hogy hörgősmégisdall amos zene, később persze sikerült mindennek utánajárni. De nyilván nekem ezért nehéz lelkesedni minden 2000 utáni In Flamesért, mert azóta egyszer sem sikerült megugrani a lécet szerintem, meg még megközelíteni se gyakran.
Idézet
 
 
#10 Chris92 2023-02-18 15:37
Bár még befigyel egy-két ballada Anders szokás szerint limitált énekhangjával, de tény hogy ez a legerősebb, legzúzósabb, legkonzisztense bb anyaguk 2006 óta. Kicsit röhögök, hogy egy szupertekerős, ex-Megadeth-es gitáros meg a Halo Effect jelenléte is kellett hozzá, hogy tényleg metál legyen a végeredmény, ne göteborgi mázzal leöntött alterrock, de jó hogy ilyen pozitív meglepetéssel indult 2023.
Idézet
 
 
#9 Kündücs 2023-02-18 15:07
Idézet - Equinox:
Szerintem ez pont olyan megosztó lesz, mint Clayman óta bármi, és bizony vannak üresjáratok, Fridén énekhangja meg nem túl jó (lásd a kommerszrock balladát a közepén, Pure Light of Mind).

Én nem vagyok elájulva tőle. Olyan, mint a Halo Effect, elsőre tetszett a legjobban, de aztán elkopik az érdeklődés.

Tök jó és profi is mindkettő, de engem nem kötnek le mindig (és az a furcsa, hogy nagyon váltakozó is, mikor így, mikor úgy). De az közös, hogy a legnagyobb élmény az első ismerkedés volt - ez meg sose jó



Erről az jutott eszembe, hogy tényleg, tök sokat számít a megítélésben, hogy ki hol csatlakozott az In Flames táborhoz, kinek mi a viszonyítási alap. Akinek pl a Colony/Clayman éra a mérvadó annak biztosan teljesen más jön le a zenekar jelenlegi formájából, mint aki mondjuk a 2000-es évek végén érkezett.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.