Shock!

június 19.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Heilung: Drif

heilung_cItt, a Shock! oldalain többnyire kerülgetjük, óvatos távolságból szemléljük a folkos zenéket, kicsit tudatosan is, így meglehetősen ritkán akad olyan muzsika az utunkba, ami valami miatt izgalmassá válik egyikőnknek. Néha így is megtalál valami, de akkor aztán nagyon. Tavaly év végén a Heilung konkrétan annyira gyorsan a bőröm alá fészkelte magát, amire évek óta nem volt példa. December elején koncerteztek nálunk, előtte pár nappal ajánlgatta Réti Zsolt fotós kolléga, de akkor a koncertet elengedtem már, meg le is robbantam pont aznap, szóval a „ha előbb észbe kapok, sem tudtam volna ott lenni” klasszikus esete történt, de a Drifet piszok gyorsan megkedveltem és szó szerint nonstop hallgattam. Aztán visszaástam a zenekar diszkográfiájában, a többi meg már a saját kis mini történelmem: nem sokkal később úgy történt, hogy az összes kiadványukat megrendeltem hirtelen felindulásból, pedig fizikai formátumban tényleg már csak azt helyezem a polcra, ami valamiért fontos. Sőt: Fontos.

megjelenés:
2022
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

A Heilung nem csupán egy zenekar, de ezt nem is kell magyaráznom azoknak, akik tisztában vannak a zenekarral és a történetükkel, meg a performanszukkal. Eleve a zenekarnév is tökéletesen kifejezi, amit képviselnek, hiszen azt jelenti, hogy „healing”, azaz gyógyítás, és ehhez a gyökerekig nyúlnak vissza minden téren, látvány, zene, előadás. Sajnos ugye nem voltam ott, de HISZEM, hogy ez a zene élőben még gyógyítóbb erejű, mint csak itthon hallgatva, és élőben egy Heilung-koncerten TÖRTÉNNEK dolgok. A dán, német és norvég földekről származó formáció experimentális elemeket tartalmazó muzsikája, előadása (talán életvitele is, ki tudja) a korai időket húzza át a mai színpadokra. Vaskor, vikingek, bronzkor, és ezek a hívószavak mai fejjel romantikusnak tűnhetnek, legalábbis a bőrbe öltözött kosztümökre nézve valami idilli világot vizionálhat bárki, azonban a valóság mindig sokkal véresebb, kegyetlenebb, és mai fejjel igazság szerint borzasztóan idegen számunkra. Ezt a már nem evilági korszakot, hangulatot, érzéskavalkádot próbálják meg a zenéjükkel és színpadi, megkoreografált előadásukkal átadni, érzések, benyomások, de legfőképpen energiák szintjén.

A Heilung olyan világot tár elénk, amire csak az erre érzékenyek fogékonyak, így korántsem biztos, hogy bármilyen ismertető miatt rá fogsz kattanni. Így azt tanácsolom: hallgass bele, vagy akár nézz bele YouTube-on valamelyik jobb minőségű koncertfelvételükbe (és ne lepődj meg a látottakon), így rögtön érezni fogod, hogy mindez hozzád szól, vagy teljesen más dimenzióban mozogtok, de akkor nem is kell erőltetni a barátkozást. A Drif hangulati utazásra hív, kilenc tételen keresztül, szűk egy órában, ami alatt egy másodpercig nem fogod érezni, hogy ez sok, vagy jobb lett volna két tétellel kevesebb. Kerek, egész mű, mely közben a zsigereidben fogod érezni a dobok lüktetését (az egyéb bizarr és kevésbé bizarr ütőhangszerek mellett), Kai Uwe Faust torokénekét és Maria Franz éteri dallamait, mindezek között vagy a ki tudja milyen nyelvű spoken word részeket (lehet izlandi, ónorvég, gót, ónémet, de akár latin is többek között). Nincs szó itt másról, csupán érzésekről, de azokból tényleg valami olyan ősi energiák által keltett csatornákon érintenek meg, ami ritkaságszámba megy ezen a szinten. Nyitottság, odafigyelés, érzékenység, őserő, amitől folyamatosan libabőrös leszel – összefoglalva talán ez is egyfajta lényege a Heilung zenéjének.

A körítés is pazar és csodálatosan szól a lemez, de hát nem is zsúfoltak egymásra egy csomó torzított hangszert, szellős, de mégis sokrétű, finoman lebegő és egyben erőteljes rétegekben gyönyörködhet a füled. Mintha melletted muzsikálnának, de közben körbeölel a tér, pazar munka produkciós szempontból is. A maga műfajában tökéletes zene, tökéletes formában, tökéletes előadással, amit remélhetőleg legközelebb én is élőben megtapasztalhatok. És hogy a Heilungról miképp vélekedik az érzések nélküli mesterséges intelligencia? Így: „Mint OpenAI modell, nem rendelkezem érzésekkel vagy véleményekkel, azonban általánosságban Heilung zenéjét egyedinek és izgalmasnak tartják. Az ősi népek hangzásainak és rituáléinak újragondolásával és ötvözésével hozzák létre az egyedi zenei tapasztalatot. Az embereknek általában pozitív visszajelzéseik vannak a zenéjükről, és sokan élvezik a különleges hangulatot, amit létrehoznak. Azonban, ahogyan bármely művészi alkotással, a Heilung zenéjét hallgató emberek véleménye egyénfüggő lehet.”

 

Hozzászólások 

 
#8 A. 2023-02-17 18:59
Idézet - Acélfotel:
Primordiàlis szakralitàs aláfestő zenéje. Tökéletes aláfestés jelenlegi olvasmànyomhoz.

Hamvas Béla? (:
Idézet
 
 
#7 JR 2023-02-14 22:00
Idézet - Tulus:
A szomorú az egészben az, hogy szegény Andrea Nebel Haugen nem élhette a stílus népszerűvé válását, pedig ő kezdte el a Hagalaz' Runedance-szel kitaposni az ösvényt :(


Ja, szerencsétlen Nebelhexe, ő nagy hatással volt erre az egészre. És hát bár tök más stílus, de az Aghast is stílusteremtő a maga nemében.
Idézet
 
 
#6 Acélfotel 2023-02-14 20:19
Primordiàlis szakralitàs aláfestő zenéje. Tökéletes aláfestés jelenlegi olvasmànyomhoz.
Idézet
 
 
#5 Valentin Szilvia 2023-02-14 20:18
Idézet - bogar:
Elolvastam az ismertetőt. Közben egy régi ismerős megkeresett és táltosdobokról kezdett írni, majd küldött egy Wardruna dalt. Azt hiszem, hogy ez elég lesz hozzá, hogy meghallgassam ezt a lemezt! :-)


Nincsenek véletlenek. :) A Wardruna is tök jó!

Idézet - Wendiii:
Szilvi, a tavalyi előadásuk (szerintem hiba a koncert kifejezést használni rá, mert annyira nem az volt) életem egyik legjobb zenei eseménye volt. Pazar volt a hangosítás, remekül passzoltak a dalokhoz a fények - nagyon otthonos érzést adott nekem a szinte állandóan jelenlévő földszínek használata - (ha láttad a LIFA koncertvideójuk at, akkor kb ugyanaz volt, csak nagyobb mértékben), és elementáris erejű dalok hangzottak el. A végén, mikor a Hamrer Hippyer alatt a közönség értő része táncra perdül, az minden pénzt megért. :) Ha teheted, valahol nézd meg, nagyszerű élménnyel leszel gazdagabb.


Remélem, lesz rá alkalmam valahol, NAGYON bakancslistás lett egy ilyen esemény.
Idézet
 
 
#4 bogar 2023-02-14 19:57
Elolvastam az ismertetőt. Közben egy régi ismerős megkeresett és táltosdobokról kezdett írni, majd küldött egy Wardruna dalt. Azt hiszem, hogy ez elég lesz hozzá, hogy meghallgassam ezt a lemezt! :-)
Idézet
 
 
#3 Carrast 2023-02-14 16:36
még Brutal Assaulton láttam őket élőben először, 2019 ben az Emperor előtt... önmagában és felvezetésnek is kiváló volt! Igazi vihar előtti csend!
Idézet
 
 
#2 Tulus 2023-02-14 15:53
Örülök, hogy egyre több Ritual/Tribal zenekar bukkan fel.
Aki szereti a Heilung-ot, annak ajánlom a Nytt Land-at, a Skáld-ot, meg a Wardruna-t.

A szomorú az egészben az, hogy szegény Andrea Nebel Haugen nem élhette a stílus népszerűvé válását, pedig ő kezdte el a Hagalaz' Runedance-szel kitaposni az ösvényt :(
Idézet
 
 
#1 Wendiii 2023-02-14 14:26
Szilvi, a tavalyi előadásuk (szerintem hiba a koncert kifejezést használni rá, mert annyira nem az volt) életem egyik legjobb zenei eseménye volt. Pazar volt a hangosítás, remekül passzoltak a dalokhoz a fények - nagyon otthonos érzést adott nekem a szinte állandóan jelenlévő földszínek használata - (ha láttad a LIFA koncertvideójuk at, akkor kb ugyanaz volt, csak nagyobb mértékben), és elementáris erejű dalok hangzottak el. A végén, mikor a Hamrer Hippyer alatt a közönség értő része táncra perdül, az minden pénzt megért. :) Ha teheted, valahol nézd meg, nagyszerű élménnyel leszel gazdagabb.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.