Shock!

december 11.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Delain: Dark Waters

delain_cA Delain a covid-időszak által leglátványosabban kicsinált bandák egyike volt, ahol a leállás és a biztos talaj elvesztése minden meglévő feszkót a felszínre hozott. A főnök Martijn Westerholt billentyűs mellől gyakorlatilag az egész banda eltűnt, a nulláról kellett újrahúznia a felépítményt. Ehhez egyrészt visszahozott két régi alapembert, Ronald Landa gitárost és Sander Zoer dobost, Ludovico Cioffi basszer és Diana Leah énekesnő azonban új igazolás. Ezek után már csak meg kellett írni egy új anyagot, és minden készen áll a főnixkénti feltámadáshoz.

Vagy, mint a mellékelt ábra és a reakciók mutatják, mégsem. Nem állítanám, hogy én vagyok a világ leghatalmasabb Delain-komplettistája, de ha még így is egyből hallom a különbséget az előző lemezek meg az új között, egy fanatikus nyilvánvalóan ezerszer érzékenyebben reagál a Dark Watersre. Ez a lemez ugyanis, ne kerteljünk, teljesen egyértelmű felhígulást és ezáltal színvonalcsökkenést hozott a holland csapatnál. Nemcsak a végletekig szimpla, kiszámítható és kiszámított az egész, de a banda stílusjegyei egyben feloldódni is látszanak a minden eddiginél poposabb, egyenesebb vonalú új szerzeményekben.

megjelenés:
2023
kiadó:
Napalm
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

A Delain persze eddig sem lánccsörgető black metalban, extrém deathcore-ban vagy funeral doomban utazott, mindig is ragadósak, poposak, fogósak voltak a dalaik, ezzel önmagában nincs semmi gond. Azzal már sokkal inkább, hogy a lemezt elindítva többnyire meg nem mondanám, kiket hallok, a dalok többségét gyakorlatilag akármelyik nyugat-európai énekesnős gót-prog-szimfo-atmo-metálban utazó banda játszhatná. Csak erősíti ezt a jelleget, hogy érthetetlenül homogén az egész album, így mire lepörög, kis túlzással csupán annyi marad meg utána, hogy kaptunk egy óra műbombaszttal felpimpelt, hömpölygő-andalgó-misztikus, jelentőségteljesnek álcázott generálragut. Pedig amúgy nem indul rosszul a műsor a sejtelmes kezdésű Hideaway Paradise meg a vehemensebb, erőszakosabb The Quest And The Curse kettősével, és később is akadnak erősebb momentumok, például a habos-euródiszkós szintidíszítésekkel flörtölő Queen Of Shadow vagy a Marco Hietala vendégeskedésével rögzített Invictus.

Szintén muszáj megemlítenem az énekesnő kérdéskörét. Charlotte Wessels tagadhatatlanul adott egyfajta markáns karaktert a bandának, ami miatt kizárt volt, hogy összekeverd őket a hasonszőrű alakulatokkal. Dianának is kellemes a hangja, ráadásul az aranyosan angyali-édibédi tónus miatt önkéntelenül is rokonszenves egyből, csak éppen elődjével összehasonlítva messze nem akkora egyéniség. Nemhogy két sor, de kábé egy komplett lemez alapján sem mondanám meg, hogy őt hallom... Charlotte ezen felül lényegesen erőteljesebben, lendületesebben is hozta magát. Úgy is mondhatnám, Diana totálisan tizenkettő egy tucat női énekhang, pedig a dalokat épp egy karakteresebb, kiemelkedő énekesnő menthette volna meg az unalomtól.

Zenei érdekességeket, bármilyen formulától való minimális eltérést tehát ne reméljen senki, itt most nem ez volt a lényeg. A Dark Waters maga A Megtestesült Európai Csajos Szimfometál-album, a stílus minden kliséjének szemérmetlen és leplezetlen hegybe hordása. Akár működhetne is a dolog, ha tényleges slágerekkel pakolták volna tele, csak hát épp ez nem sikerült. Westerholt meg akarta mutatni, hogy simán megy tovább a szerelvény új emberekkel is, ami érthető, de nagy erőlködésében sikerült szépen és módszeresen pontosan azt kiirtani a végeredményből, amitől a Delain több volt az ötezer hasonszőrű holland, finn, német, osztrák csapatnál. Meg lehet hallgatni, továbbmegyek, bizonyára jóra is lehet hallgatni, következésképpen meg is lehet szeretni, de most komolyan, minek?

 

Hozzászólások 

 
#8 Samael 2023-03-20 12:48
Én nem érzek jelentős kontrasztot az előző lemezekhez képest. Diana nem Charlotte, de a hangjuk nem különbözik markánsan. A zene meg ugyanaz a Within Temptation iskolás szimfonikus mázzal leöntött popmetál, ami mindig is volt. Aki szereti az ilyet, annak nincs mitől tartania. Aki meg nem, és a Within Temptationt sem tartja semmire, azt persze nem ez a lemez fogja meggyőzni a műfaj erényeiről.
Idézet
 
 
#7 Equinox 2023-03-10 18:14
Ez az a fajta zene, amit én hamarabb neveznék rádiópopnak elektromos gitárokkal, és nem a Linkin Park féle lájtos nu-metalt.

Egyszerűen borzasztó élmény volt élőben a Within Temptation is, ez meg ugyanaz az iskola, ha jól értem.
Idézet
 
 
#6 Windir 2023-03-10 16:14
Idézet - Tuonela:
A BTB lemezben minden megvan, ami innen hiányzik: karakteres énekhang és mindent vivő slágerek, tökéletes hangzással. Ha valakinek el akarnám mondani, mitől jó ez a műfaj, azt a lemezt mutatnám meg neki.


Pont ezt csinálom újabban :).
Idézet
 
 
#5 Tuonela 2023-03-10 13:51
Általában szerintem sokkal közelebb áll hozzám ez a műfaj, mint a Szerkesztőséghe z, de ennek a kritikának minden szavával egyetértek. Teljesen pontosan leírja, hogy mi a baj ezzel a lemezzel.

Idézet - ProgFan:
7 pontot nálam megér, kicsit a BTB alatt van.



Nálam ez nem kicsit, nagyon van a BTB alatt. A BTB lemezben minden megvan, ami innen hiányzik: karakteres énekhang és mindent vivő slágerek, tökéletes hangzással. Ha valakinek el akarnám mondani, mitől jó ez a műfaj, azt a lemezt mutatnám meg neki.
Idézet
 
 
#4 Barcs Bence 2023-03-10 12:48
Már az előzetes dalok alapján lehetett hallani a különbséget a régi és az új Delain, valamint konkrétan Diana és Charlotte között, így őszintén szólva a komplett lemezre végül már nem is voltam kíváncsi. De ahogy itt olvasom, nagyjából bejött, amire számítottam.
Idézet
 
 
#3 ProgFan 2023-03-10 12:40
Szerintem nem lett olyan rossz, de helyén kell kezelni.
A Dark Water, The Wonders Still Awaiting, Beyond the Black és valószínűleg a Chapter III: Downfall is szórakoztató pop-metal album.
Akinek kicsit metalosabb kell ott a Shangri-La, vagy a ma debütált Call of the North. Igazából mind hoz egy átlagos szintet, csodát egyiktől se várjunk de néha napján még jól is eshet.
7 pontot nálam megér, kicsit a BTB alatt van.

Amúgy meg az előző 2 Delain is elég gyatra lett az első párhoz képest, szóval Charlotte már nem osztott-szorzott, ebből már ő sem hozott volna ki 10 pontos albumot.(bár szerintem azt csak kb. a Lucidity éri el, ott is többnyire Sharon - Liv Kristine vendégszereplés ek miatt)
Idézet
 
 
#2 Kecska 2023-03-10 11:29
Hát ez a cikk tökéletesen összefoglalta a gondolataimat az új "Delain"-ről és az egész albumról. Semmilyen, iszonyat sablonos. Hát ebből látszik, Martijn (és Guus) nem egy akkora mesteri zenész, dalszerző, mint aminek bemutatja magát, hanem bizony Charlotte is nagyon sokat tett hozzá. Na és Timo is szintén olyan tag volt, aki nagyon színes gitárjátékot adott hozzá, még ha annyira nem is hagyták beleszólni a zeneírásba.
Idézet
 
 
#1 Dobák Dániel 2023-03-10 10:29
Ami engem illet, nekem nagyon teszik a lemez. :) Olyannyira, hogy még egy köszönöm jellegű üzenetet is írtam a zenekar oldalára. :) Igaz ami igaz, jómagam a váltás után ismertem meg a Delain zenéjét. Magát a műfajt szerettem korábban is, de Ők valahogy kimaradtak az életemből. :) Aztán amikor itt olvastam, hogy új felállás, meg minden, akkor éreztem rá késztetés, hogy megismerkedjek Velük. :) Szóval én már ezt a mai felállást hallottam először, de szerelem volt első hallásra. :) Mondhatnánk akkor, hogy elfogult vagyok, de nem. Ugyanos szépen elkezdtem hallgatni a korábbi dalaikat, lemezeiket, és tényleg le a kalappal, nagyon király dalokat hallottam ott is, némelyik szintén szerelem volt első hallásra. :) Charlotte hangja pedig annyira megtetszett, hogy később a szóló dolgaiba is belehallgattam. :) Ám mindemellett, hogy elismerem, és nagyra értékelem a korábbi lemezeket, és azok dalait, az új lemezzel való kapcsolatom ugyanaz. :) Szeretem, és nagyon tetszik, és a hangulat kedvéért, épp el is indítottam mikor a kritikát néztem, és most is az szól (épp a Beneath). Szóval én é így vagyok ezzel. :) Így ismertem a Delaint, de utánajártam a dicső múltnak is, és azt elismerve is ugyanúgy imádom a Dark Waters-t. :) Persze ahány ember, annyi ízlésvilág, értékelési, és döntéshozatali rendszer. Szóval nem rossz ember az sem akinek különböző okok miatt nem jön át. :) Nekem átjön, és tetszik. :) Valamint hála és köszönet az oldalnak, hiszen itt ismertem meg őket. :) Sőt nem egy kedvelt zenekarral itt találkoztam először, akiket aztán nem bírtam kivenni a lejátszómból. :) Szóval köszi, és Szép napot Mindenkinek.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.