Shock!

január 29.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sahg: Born Demon

sahg_cJó hosszú szünet, hat év után tért vissza év végén a norvég Sahg, ráadásul némileg megfogyatkozva, hiszen Ola Walaunet gitáros távozásával ismét power trióként működnek. Mivel korábban is nyomták már így – sőt, a mai napig kedvencemnek számító II album is hármasban készült –, érthető, hogy emiatt semmiféle elbizonytalanodás nem érződik a Born Demon lemezen. Sőt, azt kell mondanom, az utóbbi néhány anyag közül nekem egyértelműen ez tetszik a legjobban.

A Sahg stílusa összességében most sem változott: a norvégok a rájuk jellemző, heavy metalos ízekkel átszőtt sötét, doomos fémzenét nyomják, azt a fajtát, ami egyértelműen a '70-es évek elején gyökerezik, de trapézgatya helyett már inkább töltényöv passzol hozzá. Egy Spiritual Beggars / Grand Magus / Sahg közös turnénál például nehezen tudnék elképzelni erősebb, tökéletesebb underground összeállítást. Viszont valamivel direktebb, lényegre törőbb ez a lemez, mint mondjuk a legutóbbi Memento Mori, ahol ugye négy dal játékideje is hat perc körül/fölött mozgott, itt meg a leghosszabbé sem éri el az ötöt. Bár a 2016-os lemez is tetszett, és alapból sincs semmi bajom a kifejtős témákkal, szerintem nem tett nekik rosszat ez a zsírmentesebb megközelítés, mert nagyon hallgattatja magát az album.

megjelenés:
2022
kiadó:
Drakkar Entertainment
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Mivel itt is bejáratott bandáról beszélünk – ez már a hatodik nagylemezük –, különösebb újdonságokkal nem rukkolnak elő Olav Iversenék, egyszerűen csak leszállítottak tíz kiváló dalt a jól ismert stílusban. Ezek közül is két tempósabb, heavy metalosabb darabbal indul a cucc, és ugyan a nyitó Fall Into The Fire is jól megalapozza a hangulatot, de a Born Demon valódi slágere a kettes House Of Worship, amely már elsőre is kíméletlenül beeszi magát az agyba tökéletesen elcsípett tempóival és Olav melódiáival. Iversen énekdallamai sok helyen továbbra is üvöltően ozzysak, a frontember kissé nazális, hajlékony tónusú hangja azonban kellően jellegzetes ahhoz, hogy ráerősítsen a Sahg markáns saját karakterére.

Utóbbinak mindig része volt egyfajta tipikusan északi, sejtelmesen okkult elborultság is – ez a kezdeti idők személyi Gorgoroth-átfedéseinek fényében sem meglepő, bár black metalnak zeneileg itt persze nyoma sincs –, ami ezúttal is elsősorban a legdoomosabb darabokban dominál, mint a címadó, a Black Cross On The Moon (kettes számú csúcspont a House Of Worship mellett) vagy a nyomorúságosan vánszorgó Destroyer Of The Earth zárás. De az ősrockosan tömör Killer Spirit (From Outta Hell) bevezetője hallatán is kellemesen megindul tarkótájékon az a bizonyos borzongás. A lidérces bontásokkal operáló Heksedans szintén kiváló példa a csapat avatott kezű dalszerzésére.

Semmiféle extra vívmány nincs ezen a lemezen, viszont tölteléket sem igazán hallok, és hangzását tekintve is letisztult, kiegyensúlyozott album a Born Demon. Ha a Spiritus Mortisra bevéstem a kilencest, ez sem kaphat kevesebbet: doomstereknek kötelező, de ha a heavy metal felől közelítesz, és nem ismered őket, akkor is bátran ajánlom. Stílusában ez bizony kiemelkedő dolgozat.

 

Hozzászólások 

 
#3 The_Sentinel 2023-01-18 11:49
"Nálam a favorit a 2013 - as Delusions of Grandeur, ami sokkal elvontabb/utaztatósabb muzsika. Attól az albumtól a mai napig "elszáll az agyam" :-)"

Igen, annak van egy spacesebb hangulata, pont amiatt az a kedvenc nálam is.
Idézet
 
 
#2 The_Sentinel 2023-01-18 08:53
Nagyon jó lemez szerintem is. A Memento Mori-t egyértelműen átugorja, nálam csak hajszállal van a kedvenc Delusions Of Grandeur mögött.
Idézet
 
 
#1 NOLA 2023-01-18 07:55
Engem eloszor kicsit meglepett ez az album. Nálam a favorit a 2013 - as Delusions of Grandeur, ami sokkal elvontabb/utaztatósabb muzsika. Attól az albumtól a mai napig "elszáll az agyam" :-)
Ez viszont teljesen más. Egyszerubb/letisztultabb dalok, sokkal inkább koncertre valók. Nagyon hallgattatja magát az album, tényleg kizárt a csalódás annak aki bírja a doomos hangulatú heavy metalt.
Nálam a Sahg is egy olyan banda (van tobb ilyen, pl.: Goatwhore, The Crown, Bombus), ami kvalitásuk és a zene minosége alapján szerintem sokkal tobb figyelmet érdemelne.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.