Shock!

október 06.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Riverside: ID.Entity

riverside_cAkik szimpatizálnak a lengyel Riverside-dal, gondolom, hozzám hasonlóan többször is végigpörgették már az új albumot, ami már első és második nekifutásnál is úgy „viselkedett", hogy azt gondoltam róla: hosszú távon megint csak nem okoz majd túlságosan nagy csalódást. Pedig bizonyos tekintetben az ID.Entity is kicsit más, mint az előzőek. Értem ezt úgy, hogy a tartalom és a forma kettőssége közül utóbbi ismét új színekben bővelkedő köntösbe öltözött, ami változatlanul jól áll a csapatnak. Szabó Lőrinccel élve, „mintha csak rájuk szabták volna". Ám ne ugorjunk ennyire előre, és ami a legfontosabb: ne dőljünk be minden esetben az első benyomásoknak, hisz nagyon jól tudjuk, hogy a zene útjai kifürkészhetetlenek. (A főnév tetszés szerint kicserélhető).

megjelenés:
2023
kiadó:
InsideOut
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Néhányan talán sejtik, hogy nálam az esetek döntő többségében a DAL jelenti a súlypontot, függetlenül attól, hogy milyen keretek közé helyezik. Ugyanez volt a helyzet a csapat agytrösztje, Mariusz Duda mellékprojektjeivel kapcsolatban is, amelyekre az utóbbi időkben elég jól rákattantam. A legutóbbi Lunatic Soul-anyagnál, illetve Duda tavalyelőtti szólólemezénél is pontosan így nézett ki az ábra. A szerzemények minősége és befogadhatósága felülírta azt, hogy alkotójuk milyen stílusban faragta meg hozzájuk a „keretet". Az anyabandánál ez a keret egyébként most minden eddiginél kompaktabbnak tűnik, kevesebb benne a bátorság és nagyobb szerepet kapott a billentyű, valamint a ritmusszekció is. Néhány tételt leszámítva szellősebb a hangszerelés, és az egykori Opeth-hasonlóságokat is szinte teljes mértékben levetkőzték, amelyek még az előző, kitűnően sikerült Wasteland egyes momentumaiban is jelen voltak.

Az ID.Entity elektronikával keveredő és letisztult kezdőlépései (Friend Or Foe?) is egyértelmű biztonsági játékra és kiegyensúlyozottságra törekvő csapatot mutatnak most, kevesebb drámával és sokkal több dallammal, mint korábban, de azért nem ez a fajta hozzáállás jellemző a továbbiakban. Az ezt követő Landmine Blastben például már eléggé nyilvánvalóak a Tool-ízű, hipnotikus alapokra felhúzott zenei megoldások, amelyek szerencsére folytatódnak a furcsa trombone hangszínekkel induló Big Tech Brotherben is. A zenei megfogalmazásba még ha akarnék, se tudnék belekötni ezúttal sem, tökéletes Riverside-ízeket hallhatunk továbbra is, de itt valahogy rendre elkalandozik a figyelmem, illetve az energikusan induló Post-Truth sem képes annyira mélyen berántani (most még), hogy belém ragadjon minden pillanata, hiába találták ki nagyon érzékien a refrént és azt a fincsi zongorás melódiát, amit a feszes alapozásokat követően sütnek el. A kritikai rész viszont kábé csak ennyi, a floydos, hammonddal megrecsegtetett és sokrétű The Place Where I Belong már komolyabb odafigyelést igénylő, tartalmas nóta, amelynek ha a végén kibontakozó szólóját kicsit jobban megzengetnék, akár azt is oda lehetne írni a bookletbe, hogy fícsöring David Gilmour. Elkövetője minden bizonnyal a most már hivatalos tagnak számító Maciej Meller volt.

A lemez végére került a két kedvencem. Az I'm Done With You alaptémájában jó szokásukhoz híven kellemesen elmerülnek, és szépen ki is bontogatják úgy, hogy végre kicsit hipnotikusan pulzáló lesz tőle a végeredmény. Mondanám, hogy ez a fajta varázserejű zenélgetés áll nekik a legjobban, de nem lenne teljes mértékben igaz. A befejezésben hallható, fülbe ülő témákkal és terjengős megoldásokkal vegyített Self-Aware is bőven léc felett van, sőt, itt még olyan érzésem is volt, mintha valami régi, retrós, MTV által rogyásig tolt szerzeményt hallanék mondjuk a Eurythmicstől, a New Ordertől, a Simple Mindstól vagy a gitárorientáltabb U2-tól, annyira elkapták vele azt a bizonyos hangulatot. Bónusznak pedig ismét ott van két elmaradhatatlan atmoszférikus-utaztatós téma, amelyek közül talán a hammondos, instru Together Again örömzenéje szippant be jobban, de a tizenegy perc feletti, lebegős Age Of Anger sem okoz csalódást. Azért arra persze figyeltek a srácok, hogy akik csupán most ismerkednének a csapattal, azoknak kitűnő belépési pont legyen az ID.Entity, ugyanakkor a régi rajongókkal sem babráltak ki nagyon, hiszen a könnyen fogyasztható tételek mellett megmaradtak a beletemetkezős, sok hallgatást igénylő momentumok is.

Az új daloknak ezúttal kissé kanyargós utakon kellett végigküzdeniük magukat ahhoz, hogy végül elérkezzenek hozzám, de a Riverside mindig is így működött. A kezdeti lelkesedés után általában jön némi érdektelenség, aztán a pihentetést követően végül elkezd felcsillanni a szem és a fül a bőr alá kúszó muzikalitás hallatán. Jól kezdődik az év a progresszív vonalon, egyelőre nem panaszkodom.

 

Hozzászólások 

 
#9 kid glove 2023-02-11 12:05
tökéletes lemez:)
Idézet
 
 
#8 janomano 2023-02-02 15:18
Idézet - Oldboy:
Feri! A Self-Aware kapcsán Neked nem ugrott be a Rush is? Nekem a kezdő taktusok alapján egyből Geddy Lee-ék rémlettek fel "lelki füleim" előtt! :D

Érdekes, hogy a Rush kerül említésre, ez a téma màr ott is a reggie sztenderdekből lett átemelve. Amúgy meg tökmindegy, ez ismét egy nagyon jó lemez lett. A Wasteland nálam csak most kezd beérni, de mivel ez inkább a régebbiek vonalát követi könnyebb az ismerkedés.
Idézet
 
 
#7 Arimbas 2023-02-01 23:46
Az új Katatonia albummal karöltve, év várományosa lemeze, már most kijelenthetem.
Idézet
 
 
#6 Equinox 2023-02-01 18:36
Kb 20 éve nem hibáznak, mióta léteznek, kb 5-6 lemezük megvan, ez is polcra kívánkozik.
Idézet
 
 
#5 Nordmann 2023-02-01 18:30
Ehhez a zenéhez azért kell a jó füles és a hozzá való dac amp, hogy minden részlete feltáruljon.
Idézet
 
 
#4 Cseke Feri 2023-02-01 16:26
Idézet - Oldboy:
Feri! A Self-Aware kapcsán Neked nem ugrott be a Rush is? Nekem a kezdő taktusok alapján egyből Geddy Lee-ék rémlettek fel "lelki füleim" előtt! :D


De igen! :) A középrészben is van egy nagyon egyértelmű Rush-párhuzam, akartam is írni, de valamiért mégis lemaradt.
Idézet
 
 
#3 Oldboy 2023-02-01 13:30
Feri! A Self-Aware kapcsán Neked nem ugrott be a Rush is? Nekem a kezdő taktusok alapján egyből Geddy Lee-ék rémlettek fel "lelki füleim" előtt! :D
Idézet
 
 
#2 Oldboy 2023-02-01 12:57
Nálam nagyon betalált ez a lemez, szerintem az Anno Domini... óta ez a legkreatívabb albumuk. Tetszik, hogy dalközpontú, tetszik, hogy iszonyat izgalmas a hangszerelése és, hogy Mariusz kb. felvonultatja benne a basszusgitározá s alfáját és omegáját. Ha valaki csak a bőgőre figyel végig, az sem fog unatkozni! Tervezem, hogy én is írok róla egy másik oldalon. :) A Big Tech Brother rezes, jazzbe hajló hangszínei miatt beugrott egy banda, akik letettek pár remek lemezt anno az asztala. Ez a csapat a Jolly, az említett lemezek pedig a The Audio Guide to Happiness Part I és Part II.
Idézet
 
 
#1 Verebélyi Gábor 2023-02-01 09:04
Sziasztok!
Mi még egyenlőre ismerkedünk egymással... Az előző lemez eléggé betalált nálam, amiben a Guardian Angel dalcsodának egyértelmű szerepe volt. Az énekhang és a dallamok most talán kicsivel könnyebben emészthetők, ennyi tűnik fel elsőre. De biztosan barátok leszünk...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.