Érdekes, hogy noha már együtt van egy ideje az új, négyes felállás, a Sodom még nem jutott el a következő nagylemezig. Alighanem ők is érezhetik, hogy itt lenne már az album ideje, hiszen ez már a második EP-jük ebben a leosztásban. A kiadványra három friss dal került fel, ezek közül azonban csak a Genesis XIX kap majd helyet a 2020 első felében várható friss stúdióanyagon, ez viszont helyből címadóként. Emellett egy újravett és egy élő klasszikussal is kedveskednek a rajongóknak Onkel Tomék.
Valamikor, hét esztendővel ezelőtt felbukkant a semmiből egy több mint ígéretesnek tűnő formáció, amelyről ugye annyit lehetett tudni, hogy a hazai progresszív mezőny bejáratott arcai alapították, nevezetesen Horváth András Ádám gitáros és Bátky „BZ" Zoltán énekes. A September Kills re keresztelt első hangzóanyag két értelmi szerzőjéhez akkoriban Heg...
Úgy tűnik, hosszabb szerelem lett Till Lindemann és Peter Tägtgren kapcsolatából, a már négy éve megjelent Skills In Pills után immáron németül kaptuk meg az újabb emésztgetnivalót. Igazság szerint meg is lepett, hogy (máris!) négy év eltelt a két lemez között, fejben úgy két-három évre saccoltam, valahogy mostanában mintha legalábbis Usain Bolt loho...
A floridai Torche szabálytalan zenekar. Legutóbbi két lemezük megmutatta, hogy – ha akarnak – tudnak nagyon dallamosak (Harmonicraft), vagy akár bitang súlyosak (Restarter) is lenni. De a legjobbak persze akkor, ha ez a két összetevő makulátlanul vegyül össze a jobb híján még mindig a stoner/sludge színtérre helyezhető négyes muzsikájában. Mint aho...
A death metalhoz hasonlóan a post-műfajokba is csak ritkán, okkal kontárkodom bele. Az előbbi dobozban mondjuk a Nile vagy a Morbid Angel, utóbbi esetében például a Cult Of Luna kellően jó ok erre, vagyis arra, hogy a puszta kliséhalmozáson túl valami többre is rátaláljak. Ebből is következik, hogy az adott műfaj történelemkönyvét ritkán lapozgatom...
Várható volt, hogy a Santa Cruznál nem sülhet ki sok jó a hangszeres szekció teljes lecseréléséből, amelynek ráadásul nyomós oka lehetett, hiszen a három zenész egy amerikai turné kellős közepén hagyta faképnél Arttu „Archie Cruz" Kuosmanen énekes/gitárost. A pletykák mindenféle emberi és egészségügyi problémákról szóltak, és a sztori nem ért véget...
Bármennyire is tűnik első látásra öregurasnak egy semmiből felbukkant új anyag Michael Dennertől, diplomás Mercyful Fate-rajongóként egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a zenekar egykori alapítótagja és legutóbbi csapata mellett. Habár az In Amber tulajdonképpen egy fele-fele arányban feldolgozásokat és saját dalokat is tartalmazó lemez, akad azér...
Brant Bjork egy ösztönlény. Illetve ez azért nem hangzik a legszebben, úgyhogy inkább mondjuk úgy, hogy olyan intuitív ember, aki inkább hallgat a pillanatnyi hangulatára, mint a logikus gondolkodásra, akit mindig a megérzései vezetnek. Ez eddig is jellemző volt rá, most meg aztán pláne. Mert hogy az van, hogy a legutóbbi Bjork anyag, a Jacoozzi, b...
Ha jobban belegondolok, a Work Of Art közelmúltban megjelent negyedik opusza talán az első a diszkográfiából – a debütálást leszámítva –, amelyet nem előzött meg részemről különösebben izgatott várakozás. Pedig nagyjából hat-hét évvel ezelőtt még olyasmi frázisok is képesek voltak kiszaladni belőlem, mint hogy „a Work Of Art az új Toto" és hasonlók...
Ha egy zenekar évtizedek elteltével dönt úgy, hogy elkészíti a rajongók által egyöntetűen numero unóként elkönyvelt lemeze folytatását, annak oka sok esetben valahol a kreatív válság, végső kétségbeesés és tanácstalan útkeresés halmazok metszéspontjának környékén keresendő. Ráadásul ezek a próbálkozások legtöbbször nem hogy nem közelítik meg az els...
Tizennégy évvel a zenei brutalitás egyik mesterműveként számon tartott Annihilation Of The Wicked után lemezkészítő felállását tekintve is ismét négytagú lett a Nile. Ez így önmagában talán nem valami egetrengető hír, főleg, hogy a márkanév a kezdetektől Karl Sanderst takarta, ő a fém, a jelzés és a patina is egyben. Néha azért a főnök engedélyezett ...
Itt van tehát Vinnie Paul búcsúlemeze, amelyről már sejtjük, hogy ezzel együtt sem jelenti a Hellyeah fináléját. Érzékelhető ebben a témában némi morgás itt-ott, de teljesen indokolatlannak érzem a dolgot: ez a banda soha nem számított Vinnie one-man show-jának, az elejétől fogva csapatmunkában dolgoztak, simán indokolható a folytatás. Pláne, hogy ...
A Leprous a Maliná val végleg kilépett a progmetal utánpótlás mezőnyéből, és egy definitív lemezzel köszönt be, egyszersmind a műfaji skatulyában a metalt kiradírozva az egyetemes (rock)zenében helyezte el saját magát. Sokak számára már az előd The Congregation meghozta ezt az áttörést, de én csak a magam nevében beszélhetek, engem pedig a Malinával si...
Minden évben várok egy olyan lemezt, ami mélyen megérint, amit vihetek magammal évekig. Úgy tűnik, idén ezt Ray Alder érte el, akinél most álltak össze úgy a csillagok az univerzumban, hogy megjelenthette első szólólemezét. Ha még emlékszel, Engine néven kiadott két szinte-szólólemezt 1999-ben, majd 2002-ben , de mai fejjel erre a formációra inkább z...
Érdekes, hogy amíg egyes zenekarok igencsak szeszélyesen állnak a lemezmegjelentetéshez, addig másoknál az ilyesmi teljesen rutinjellegű, már a kezdetektől változatlan tempóban folyik. Előbbire ugyebár jó példa lehet a Tool, akik aztán tényleg kiszámíthatatlanok e téren, utóbbira pedig aligha találnánk jobb jelentkezőt az Alter Bridge-nél. A debüt ...
A hazai színtér régi siráma, hogy nincsenek itthon jó rock-, pláne metalénekesek. És persze amikor ez a megállapítás időnként cáfolatot nyer, mindig a „kivétel erősíti a szabályt"-elv szerint legyint az ember. Persze valóban nem vagyunk akkora énekes-nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, Anglia, Svéd- vagy Németország, de mondjuk Franciaországhoz ...
Firkászi tevékenységem során egynéhány figura ilyen-olyan okokból vesszőparipámmá válik, ebből az állapotból pedig általában a Jóisten sem tudja őket kimenteni. Nos, az Eclipse motorja, Erik Martensson is ilyen szerepet tölt be nálam. Amint lehetőségem nyílik rá, rögtön belekötök valamilyen módon, szinte minden esetben a Frontiers Records általi tú...
A német Disillusion ritkán szól, de akkor velőset. Majd tízéves „embrionális" időszakuk után 2004-ben megjelentették a lécet azonnal iszonyat magasra rakó debütalbumukat (Back To Times Of Splendor), aztán hamar jött a tüskésebb második mű ( Gloria ) is. Ezt viszont egy tooool hosszú szünet követte. A tizenkét csendes évet tavaly törték meg az Alea cí...
Megtörtént tehát a visszatérés, amit tényleg senki sem vehetett biztosra. Kovács Ferike Maglódról a Facebookon, illetve metalKiller666 a kommentszekcióban feddhetetlen erkölcsi világítótoronyként persze nyilván most is pontosan tudja, mi az egyetlen fekete-fehér, objektív igazság Tim Lambesis börtönbüntetése meg az As I Lay Dying felélesztése témáj...
Túl sokszori hallgatáson, néhány kritika olvasásán, közömbös kételyen, kezdetnek kérdések bukkannak fel, nem a bagatellizálás jegyében. Le lehet-e egyszerűsíteni a Tankcsapda Műveket az éppen aktuális albumról mondott vélemény szintjére, a „szerintem ez szar" megállapításra, vagy éppen a klasszikus „régen minden jobb volt" című slágerre? Egy produk...
Nagyon motoszkált bennem a kisördög, hogy a Long Cold Winter után kéne egy visszatekintés az éppen huszonöt éve megjelent és a zenekar tulajdonképpeni hattyúdalát jelentő Still Climbingról is, de mivel az új Tom Keifer is most aktuális, ugyanazon gondolatok ebbe a cikkbe is beemelhetők. Nemcsak azért, mert némi zenei párhuzam is felfedezhető, hanem m...
Létezésének harmadik, jól elkülöníthető szakaszában jár az Egyetlen és Igaz black metal legenda, a Mayhem, és furcsa módon hiába telt már el közel egy évtized (!) a legutóbbi dalszerző távozása óta, az új korszak határát jelző ajtót csak a Daemon rúgja át teljes magabiztossággal. Oké, nyilván a Mayhem lenne az utolsó banda a világon, akiktől a „nor...
Az általuk művelt zene lényegét tökéletesen megjelenítő elnevezéssel bíró Woodstock Barbie a Grizzly barlangjából bújt elő. Hatalmas differencia azonban, hogy míg a nagyvad esetében Oszkármedve (Knapp Oszi) bömbölése hajtja előre a gyilkos gépezetet, addig itt egy rendkívül dögös hanggal megáldott rendkívül dögös hölgy, Pádár Alexandra, azaz Püré á...
Ekte norsk svartmetall. Å ja! Az erdélyi comeback kapcsán már szóltunk az oslói Mortem szürreális sztorijáról, ami voltaképpen nem is egy kerek történet, sokkal inkább egy friss kezdet. A Ravnsvart című, mintegy harminc éve várt debüt természetesen nem az überkvlt, hálószoba-hangzásúnak is csak némi eufemizmussal nevezhető Slow Death demónál veszi fe...
Töredelmesen bevallom, a debütáló album idején még semmiképp sem gondoltam, hogy hét évvel és két albummal később is értekezünk majd erről a csapatról, de mégis így alakult. Vagyis a Flying Colors most már mindenképp az egyik leghosszabb élettartamú projektté avanzsált a Mike Portnoy karrierje során létrejött végtelen számú szupergroup közül. Ez egyb...
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden hétköznapi beidegződéssel!" Valami ehhez hasonló gondolatokat sugall a svéd Opeth, friss lemezének hipnotikus kezdő hangjaival, melyet mintha egy álomszerű, lassított képkockán feltáruló ódon kertkapu, berozsdásodott csapszegeinek nyikorgása követne, hogy valami nem evilági időbe és térbe vezesse a földi örömök ker...
Úgy tűnik, az ünnepek mellett lassan már az épp aktuális Michael Schenker anyag megjelenése is stabilan részét fogja képezni egy adott évnek. Tekintve, hogy hősünk tizenpár esztendeje igencsak elmerült a legendarombolás szennyes mocsarában, ez a munkamorál mindenképp üdvözlendő, ugyanakkor a sok mindenkitől sok. A mi feladatunk azonban sokkal nemes...
Facebook
Twitter