Shock!

június 18.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Sons Of Apollo: MMXX

Sons Of Apollo: MMXX

Akárcsak a The Winery Dogs, a Sons Of Apollo is igazi sikersztorinak tűnik Mike Portnoy – meg persze Billy Sheehan – részéről. Pedig eleinte már csak a felállás és a stílus miatt is tartani lehetett tőle, hogy a csapat túl direkt módon akar majd ráígérni a mai Dream Theaterre, és ettől esetleg izzadságszagú lesz a végeredmény. A ráígérősdi be is jött, a görcsösség azonban elmaradt, ami a Psychotic Symphonyra pakolt jó dalok mellett szerintem mindenképpen Jeff Scott Soto és Bumblefoot csatasorba állításának köszönhető. Mind a frontembert, mind a gitárost egy világ választja el Portnoy eredeti zenekarától, és arra is helyből alkalmasnak bizonyultak, hogy még az ismerős fogások, bejáratott progmetalos elemek mellett/ellenére is újszerű arcélt adjanak a Sons Of Apollónak. Megszólal egy dal, és zenekarként is egyből megismered őket – ez már helyből több, mint amit a legtöbben elmondhatnak magukról...

 

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Néhány héttel ezelőtt olvashattál nálunk interjút a többek között az Onslaught és a Lionsheart éléről is ismerős Steve Grimmett-tel. Az egyik lábát tragikus betegségben elvesztett énekes fő csapata és szerelme azonban a Grim Reaper, akik még 2019 októberében hozták ki az At The Gates anyagot, ami három évvel követi a 2006 óta Steve Grimmetz's előtagg...

Pet Shop Boys: Hotspot

Pet Shop Boys: Hotspot

A korábbi hasonló szösszenetre érkezett, váratlanul Super visszajelzések okán, no meg a 21. századi Pet Shop Boys működését körbelengő, közülünk sokakat ma is elképesztő erővel vonzó szürrealitás oltárán áldozva következzék tehát a sztori folytatása, csaknem négy év elteltével. A jeles alkalomnak persze ma már valójában nincs is különösebb jelentőség...

The Agonist: Orphans

The Agonist: Orphans

A The Agonist sokáig nem tért magához Alissa White-Gluz 2014-es csapásszerű távozásából, és a sebtében leigazolt új énekesnő, Vicky Psarakis eleinte nem is találta helyét a szokatlan helyzetben. Ahogyan a zenekar sem, hiszen összhangról messze nem beszélhettünk. Talán el kellett telnie ennek az öt évnek, hogy rájöjjenek az egyszeregyre. Az Orphans ...

Muddy Roots: Wings On My Back

Muddy Roots: Wings On My Back

A Muddy Roots egy olyan új banda, ami igazából nem is az. A trió a Burning Full Throttle-ből alakult át úgy, hogy lényegében Vincze András basszer/vokalista elmaradt mellőlük, Mundi Csabi pedig átváltott gitárról basszusra. És kétgitáros felállásról egyre váltani azért elég meghatározó lehet, még akkor is, ha szerintem választott stílusukhoz jobban...

Michael Monroe: One Man Gang

Michael Monroe: One Man Gang

Bizonyos emberek egyszerűen nem öregszenek, és ebből fakadóan nem is igazán lehet csalódni bennük. Michael Monroe-ról például most már tényleg végérvényesen kijelenthetjük: elképesztően jó, saját karrierjét tekintve is feltűnően egyenletes szintidőt fut a Hanoi Rocks legutóbbi szétszéledése óta. Utólag már azt is megkérdőjelezem, hogy a szólókarrie...

Rendezvous Point: Universal Chaos

Rendezvous Point: Universal Chaos

A Rendezvous Point neve önmagában még nem jelent hívószót, ám ha hozzáteszem, hogy norvégok és progresszív zenét játszanak, már többen felkapjátok a fejeteket a bevezetőt olvasva. Hogy még több érdeklődőt idevonzzak, ravaszul itt említem meg, hogy a Leprous egy állandó és egy koncerten kisegítő tagja is itt játszik – illetve utóbbi csak ex a Nagy N...

Jinjer: Macro

Jinjer: Macro

Nehéz immunisnak maradni a Jinjerre, hiszen a zenekar az utóbbi években egészen meglepő rohamléptekkel halad előre. Magyarországi státuszuk a rendszeres koncerteknek köszönhetően eleinte jóval a nemzetközi előtt járt, de az ukrán csapat mára tényleg bekerült abba a kalapba, ahonnan akár ki is húzhatják a nevüket valamikor a jövőben, és összejöhet e...

O.R.k.: Ramagehead

O.R.k.: Ramagehead

Ugyan már átcsúsztunk 2020-ra, de olyan lemezekről azért illik írni kritikát, amelyet az évértékelő listázásunkban a legjobbak közé soroltunk, így a nem túl feltűnő nevű O.R.k. sem maradhat ki a sorból. Egy netes barangolásnak köszönhetem, hogy egyáltalán felfedeztem a zenekart: épp új zenék után kutattam, amikor megakadt a szemem a borítón, beleha...

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Noha a kommentszekció nem nagyon értett velem egyet, én a magam részéről láttam a rációt a Bad Wolves 2018-as Disobey debütjében, noha a dolog kiszámítottsága természetesen messziről üvöltött az első pillanattól kezdve. A csapat ugyanakkor profi módon létrehozott egy működőképes elegyet a brutálmetal és a jellegzetesen amerikai rádiórock közötti mezs...

Die Krupps: Vision 2020 Vision

Die Krupps:  Vision 2020 Vision

A Die Krupps sokkal régebbi titkos német kedvencem, mint a Rammstein, de ezt megírtam a visszatérő lemezük kritikájában, amit azóta is sok szeretettel szoktam hallgatni, ha éppen olyanom van. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a legutolsó igazán jó Die Krupps lemez volt az a 2013-as kiadvány. A két évvel későbbi, már metalosabb anyagukra igazából nem is nag...

King Hobo: Mauga

King Hobo: Mauga

Teljesen meglepett, amikor – némi fáziskéséssel – megtudtam, hogy a semmiből beesett a King Hobo kettes rajtszámú nagylemeze. Nem is csak azért, merthogy már jó tizenegy év eltelt a debütálás óta, hanem mert ez a formáció tényleg egyszeri történetnek tűnt. Ja, hogy mi is az a King Hobo? Hát Per Wiberg (Kamchatka, Spiritual Beggars, Candlemass, Opeth,...

Pretty Maids: Undress Your Madness

Pretty Maids: Undress Your Madness

Sötét árnyékot vetett a Pretty Maids új albumának megjelenésére Ronnie Atkins tüdőrákos megbetegedése. Nagyon bízom benne, hogy az énekes felgyógyul a halálos kórból, az óvatosan szivárogtatott információmorzsák egyelőre arra engednek következtetni, hogy az esélyei aránylag jók. A zenekar jövője jelenleg eléggé bizonytalannak tűnik, viszont az Undr...

Abbath: Outstrider

Abbath: Outstrider

Abbath az élő mém, akinél viccesebb black metal zenész nem létezik, és aki az interjúkon is hülyére veszi a riportert, na meg saját magát is. Nem átall pofára esve legurulni egy domboldalról valami fesztiválon, picsarészegen totálisan hülyét csinálni magából Argentinában, aminek eredményeképpen a koncertet, majd a turnét is törlik. Aztán elmegy kij...

Airbourne: Boneshaker

Airbourne: Boneshaker

Amikor annak idején felbukkant az Airbourne, a rockzene egyik lehetséges megmentőjeként fogadtam a csapatot, főleg, miután láttam őket élőben. Nyilván semmi eredeti nem volt bennük, de jó dalokat írtak, koncerten pedig egészen elképesztő energiával nyomulnak a mai napig. Aztán persze mint szinte az összes akkortájt felbukkant hasonló reménységnél, ...

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Amikor azt olvasom egy heavy metal (egyszerűbben: metál-) zenekar nevében, dalának címében, hogy „battle", onnantól kezdve tisztes távolságból indulok neki, hogy megismerjem a zenéjüket, annyira elkopott már ez az „irány a csatába, magasra a zászlót, hősként küzdj stb." jeligés arculat. Láttam ezt a finn csapatot is Budapesten a Nightwish előtt , az ...

Strigoi: Abandon All Faith

Strigoi: Abandon All Faith

Úgy látszik, Greg MacKintoshnak nem elég a Paradise Lost, és valahol muszáj fullosan is a legdurvább muzsikáknak hódolnia. Bizonyára megvan az oka annak, miért nem lehetett mindezt továbbra is Vallenfyre néven folytatni, de pusztán pragmatikus alapon nem feltétlenül lenne indokolt a dolog: a három nagylemeznek köszönhetően a Vallenfyre már többé-ke...

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaksből sosem elég. Az utóbbi időben ismét felreppentek pletykák, hogy ESETLEG, TALÁN lesz folytatása a megmagyarázhatatlannak, és lesz negyedik évadja minden idők egyik legfurább sorozatának. Ennek persze nincs semmi valós alapja, főleg, ha azt nézzük, hogy a harmadik évad is milyen nehezen és nyögvenyelősen indult útnak. És azt se feledjük, h...

Jolly: Family

Jolly: Family

Finoman szólva nem túl szerencsés sorsú zenekar a New York-i (The Incredible) Jolly, akik a The Audio Guide To Happiness első része után jobb sorsra lettek volna érdemesek, csakhogy a Sandy hurrikán közbeszólt, és intett egy nagy „nana, hova olyan sietősent", így aztán a boldogságfrekvenciás lemezeik után hat évet kellett várni az új albumra. És ugya...

Crobot: Motherbrain

Crobot: Motherbrain

A Rockzenészek Kézikönyvének első szakasza kimondja, hogy az új lemez mindig a legjobb, legfogósabb, legszebb, legízletesebb és még az illata is ennek a legüdébb. A Crobot tagjai olvasták az említett szakkönyvet, hiszen negyedik nagylemezük megjelenését olyan hozsannázások közepette ünnepelték, minthogy: „Itt szerepelnek az eddigi legsúlyosabb dolga...

Wilderun: Veil Of Imagination

Wilderun: Veil Of Imagination

A Shock! csapatában viszonylag kevés olyan embert találsz, aki manapság nem biggyeszti le a száját a folk- illetve a szimfonikus metal kifejezések hallatán/olvasatán, és ha már itt tartunk, igazából már az én szívem sem dobban akkorát mostanában, ha az idézett stílus képviselőivel találom szemben magam. Az okokba szerintem felesleges is belemászni,...

Monolord: No Comfort

Monolord: No Comfort

Hat év sok mindenre elég. A göteborgi Monolordnak például elég volt ahhoz, hogy a teljes ismeretlenségből indulva kiadjon négy nagylemezt, és elérjen odáig, hogy az európai stoner/doom színtér egyik megkerülhetetlen oszlopává váljon. Persze, ez a közeg – legyen bármennyire népszerű és túljátszott is – még mindig igazi underground dolog, és soha a b...

Avatarium: The Fire I Long For

Avatarium: The Fire I Long For

Kicsit tartottam attól, hogy alig több mint két év után már jön is az új Avatarium, elvégre hat év alatt négy lemez a legzsenibb zenekartól is kicsit soknak tűnhet, a markáns stílusú bandák pedig ilyenkor szoktak elkezdeni panelesedni, ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezzel együtt persze ha csípjük az előadót, sok mindent bekajálunk tőle, és egy b...

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Végérvényesen kijelenthetjük: Rob Halford valamiért vonzódik a karácsonyi tematikához. A Judas Priest frontembere tíz évvel ezelőtt már kiadott egy ünnepi albumot Winter Songs címmel, most pedig megérkezett a folytatás azonos koncepcióval. Ebből fakadóan a hangulat is rímel a múltkorira. A különbség annyi, hogy 2009-ben felvontam a szemöldökömet a do...

The Dark Element: Songs The Night Sings

The Dark Element: Songs The Night Sings

Végül ugyan kifutottam a kritikával az időből, így nem is írtunk róla, de azért elég rendszeresen hallgattam két évvel ezelőtt a The Dark Element bemutatkozó lemezét. Az elsősorban ma is a Sonata Arctica múltjából ismert, de számos más projektben is részes, illetve nemrég az Insomniumba is beszállt Jani Liimatainen kimondottan szórakoztató anyagot ...

Skyblood: Skyblood

Skyblood: Skyblood

Némi képzavarral élve skandináv kaméleonnak is lehetne hívni Mats Levén énekest, aki ugyan a '90-es évek elején az északi dallamos rock műfaj közegében, a Swedish Erotica és a Treat lemezein alapozta meg jó hírnevét, azóta viszont minden volt már, csak akasztott ember nem: énekelt europowert az At Vance soraiban, operametalt a Therionban, játszott ...

William DuVall: One Alone

William DuVall: One Alone

Az Alice In Chains frontemberének első szólóalbuma tipikusan olyan lemez, amiről nem nagyon lehet értelmeset írni épp a pőre megközelítés miatt. Adott egy kiváló énekhang, meg hozzá egy szál akusztikus gitár, és William tizenegy dalon, 44 percen át semmi mást nem vesz igénybe ahhoz, hogy fenntartsa a hallgató figyelmét. Mindez talán egyszerűnek tűn...

38. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.