Csúnyán beleszerettem anno a Natural Born Chaos lemezbe. Itt találkozott nálam a lehető legjobban a zúzós zene a dallamokkal, a nyers energia az igényességgel, a hörgős üvöltés a fogós énekdallamokkal. Megint felnőtt egy zenekar (hüpp).

Nottinghami csapat, mondanak rájuk mindent, poszt-punk, emo, és végül is van benne minden, a punk szemtelensége, az emo pimaszságával vegyítve, plusz némi karcosság is, hogy ne csak a puhány alterosok hallgassák őket.

A banda muzsikájára egyfajta kettősség jellemző. Zakatolón, szigorúan dörgő gitárok nyomulnak elő a hangszórókból, futurisztikus effektekkel átszőve. Ugyanakkor a nóták vokális részei - főként a refrének - igen dallamosak, olykor határozottan fülbekúszók.

Újabb artikulációmentes hardcore csapat, ezúttal Dániából. Zeneileg a metalosabbak közül valók, mondhatni teljesen tipikus metalcore-t játszanak. Svédzenekaros alapriffekkel, hc-s üvöltéssel, kapkodással, dühvel. 2001-ben alakultak, 2002-ben készült ez felvétel, tavaly sikerült kiadniuk magánban. Két vokalistával dolgoznak; egy szokványos magasabb ...

Valami ismét megmozdult a felszín alatt. Lehetséges, hogy a Chargerből lesz hamarosan az undergorund egyik következő vezércsapata egy új mozgalom élén, mert a brit ötös képében a Peaceville a néhány évvel ezelőtt feloszlott Iron Monkey, az Eyehategod és a Today Is The Day-/Neurosis-vonal hagyományainak ápolóit karolta most fel.

Oké, oké, kedvelem a fehér alapú borítókat, de ami sok az shock! Ez a lepedőbe csavart, barna ragasztószalaggal áttekert csonkolt hullás kép inkább szánalmasan béna, mint ijesztő, netán shockoló. A Denata három taggal bír, svédek, old-school thrash zenét játszanak (inkább a német vonalat), amiért nekem már elvből illene lelkesednem.

Gyászolt az összes magyar hc-kedvelő, mikor a Newborn feloszlott, és szerintem senki nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan itt lesz az új csapat, lemezzel, ráadásul korrekt külföldi kiadóval, turnéval, meg ami szem- s szájnak ingere. Vagyis aki ismeri a csapat motorját, Jakab Zolit, az sejthette, hogy nem fog toporogni és egy szoba sarkában sajnál...

Retro lemez ez a javából sok jó és pár rossz értelemben. A jó egyértelműen a zene maga: A Lethal, Crimson Glory, korai Queensryche és némi Judas Priest egyveleg a nyolcvanas évek végére repít vissza, amikor a legendás Transcendence vagy Programmed lemez csendben megteremtett egy új stílust. Akkoriban még ugyan techno-metalnak vagy techno-thrashnek ...

Változnak az idők. Manapság már egy otthoni nyomtató, valamint cd író segítségével is lehet albumot kiadni, aminek színes a borítója, és van rajta tizenakármennyi dal. De ettől mindez még nem lesz ALBUM.

Mit ne mondjak, egyáltalán nem ilyen zenére számítottam a borítókép alapján. Hősies true metal helyett dallamos deathet játszik a feltehetően német nemzetiségű csapat. Az infólap német sorokat tartalmaz, amiből nem sokat értek, de nincs is túl sok infó rajta, szóval nem vesztettem semmit, annyit azért ki tudtam bogozni, hogy '99-ben alakultak, tagc...

Lebabáztam. De nem csak úgy egyszerűen ám, hogy fájások, kitolási szakasz, miegymás. Rögtön ikreket szültem! Sőt, trikreket! Ehhez csupán annyi kellett, hogy meghallgassam az új B.O.P. albumot. Színtiszta, tömény, kőkemény, komplex power az első hangtól az utolsóig. Ezzel voltaképp mindent el is mondtam róla.

A sok vitát kiváltó, 97-98 óta tartó, ún. metal revival egyaránt hozott pozitív és negatív változásokat a rockzene belső világában. Az azonban mindenképpen örvendetes tény, hogy a számtalan középszerű Helloween/Gamma Ray (sőt, ma már Hammerfall- és Rhapsody-) klón és "kínosan true" viccbanda mellett jó néhány, értékes dolgokat produkáló csapat is f...

Magyar Iced Earth-ként emlegették páran a Morpheust, így vártam már, hogy belehallgathassak a debütáló korongjukba. Egyszer még egy régebbi Szigeten láttam egy fellépésük pár percét, akkor még Nachladal István énekelt a csapatban, nem is rosszul. A lemezen már Könnyű Tamás a vokalista, kicsit féltem a váltástól, de annyira nem kellett, jó hangú, ma...