Shock!

Relapse kiadós csapat, s mint olyan, a szélsőséges zenék közül való. 10 szám fél órában, tehát talán a hardcore irányába mozdulhatunk. Vokálilag biztosan, tipikusan HC-s stílusban üvöltözik Michael Olender - akit szerényen csak vocal machine-ként említenek a cd füzetkéjében -, a zene viszont nagyon is túlmutat az átlag dühös hardcore-on, annál sokkal komplexebb, érdekesebb zeneileg a csapat. (És itt most nem az átlag HC-t akartam volt lebecsülni, ott is vannak nagyon jó kis csapatok, csak a miheztartás végett.)

Nagyjából azoknak lehet ajánlani, akik kedvelik az összetett, súlyosan megszólaló csapatokat, mint a Dilinger Escape Plan, Meshuggah, Mastodon és még a Morbid Angelt is megemlíteném a death irányából. A Burnt By The Sun is erre a vonalra tehető, mondhatni a fő cél itt is a hallgatók tűréshatárának tágítása lehetett, anélkül, hogy átmentek volna hallgathatatlanba. Sőt, még azon is rajta lehet kapni őket, hogy egy-egy fogósabb részt is belecsempésztek az irgalmatlan hangkavalkádba, mintegy fricskát mutatva a szájukat biggyesztőknek. Az énekest kísérő négy zenészt dicséret illeti, nekem inkább az énekes tűnt egy kicsit szürkének, érdekes, izgalmas a játékuk, habár egy elmeorvosi vizsgálatra elküldeném őket, az tuti!

Nem lehet szó nélkül elmenni a lemez címe és a számcímek mellett, elég sajátos soundtrack, nyilván sajátos filmet is készítene hozzá a csapat. Azért említésképpen néhány agyrémet felsorolnék, csak, hogy sejtsétek miről is beszélek: Dracula with Glasses, Soundtrack to the Worst Movie Ever, Dow Jones and the Temple of Doom, Human I Steamroller. Egyébként érdemes elolvasni a szövegeket, a humor mellett érdekes gondolatokat közvetítenek. Az utolsó rövid akusztikus tételhez írt néhány sort főleg.

Elborult elméknek, gondolkodó embereknek, komplexitásra éheseknek itt a napi betevő, hallgassatok Burnt By The Sunt.