Shock!

július 01.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Necrodeath: Ton(e)s Of Hate

Necrodeath: Ton(e)s Of Hate

A Necrodeath nyitó riffje olyan, mintha kiherélték volna Sacred Reich American Way c. remek dalát. Elég rosszul indít nálam bármilyen zenekar, ha már ennyire nyilvánvalóan koppintanak olyasmit, ami közismert.

 

My Shameful: Of All The Wrong Things

My Shameful: Of All The Wrong Things

Itt a hamisítatlan kriptahangulatú doom metal stílus újabb művelője, ezúttal Finnországból, és persze ismét a Firebox kiadótól. Valódi zenekarról nem beszélhetünk (miként az Until Death Overtakes Me sem tekinthető annak), hiszen a zene, a szövegek és a stúdiómunka egésze is Sami Rautio munkája.

My Ruin: The Horror Of Beauty

My Ruin: The Horror Of Beauty

Három bűnronda csaj, meg egy Elvis-barkós fickó, ez a My Ruin. Ja, az ordítozó vokalista hölgy Tairrie B., aki nyilván híres, én nem annyira ismerem, viszont néha úgy néz ki, mint egy pufi Liza Minnelli. Csak nem énekel. Inkább rikácsol.

Consortium Project III: Terra Incognita (The Undiscovered World)

Consortium Project III: Terra Incognita (The Undiscovered World)

A Consortium Project Ian Parry énekes agyszüleménye, akit ugyebár többek között az Ayreon, Elegy vagy a Hammerhead lemezek vendégeként ismerhetünk. Társai se valamiféle kezdő kvinttologatók, Stephen Lill gitáros a Vanden Plasból, Joshua Dutrieux billentyűs az Elegy soraiból, míg Casey Grillo dobos a Kamelot dobcucca mögül ugrott be némi zenélgetésr...

Chinchilla: Madtropolis

Chinchilla: Madtropolis

Ha egy üzlet beindul... Amióta a Metal Blade leigazolta Udo Gerstenmeyeréket, ez a képtelen nevű társulat sokszorosan meghálálta a kiadó bizalmát, és a lendületes (de nem full speed), billentyűvel díszített európai heavy metal rajongói is évente juthatnak a nekik járó "prémfém"-adaghoz. A tavalyi The Last Millennium? lemez különösen jól sikerült, a...

Junkies: Hat

Junkies: Hat

Még egyszer ugyanaz. Kábé ez volt az első érzés, mikor elkezdtem hallgatni az új korongot. Az Üzenet A Föld Alól címezetű nyitónóta ugyanis egy az egyben olyan (mondhatni ugyanolyan), mint a teljes Junkies életmű. Punkos, rockos tikatika, egyszerű alap, még a szöveg ritmizálása is egyből ismerős.

My Deaf Audio: Got A Friend

My Deaf Audio: Got A Friend

Négy számos EP. Zsír egyszerű punk-rockkal indít az első dal, aztán jön a második, harmadik, negyedik... Pukk, vége is. Nem mondom, nem sok zene volt ennyire hatástalan rám nézve... A megszólalás jó, végül is Nyugaton kolbászból van a kerítés, nálunk hasonlóan ötlettelen zenekarok a sarki kocsmában rögzített koncertfelvételig jutnak (azt is csak az...

Music Station: Shaping

Music Station: Shaping

Nicsak, Bulgáriából jött egy CD, méghozzá progresszív zenével. Nézzük csak... A nyitó track mondjuk kísértetiesen olyan zongoratémával indul, mint az Oldfield-féle Tubular Bells főtétele, de aztán átvált Lisztbe gyorsan. Aztán amolyan "tipikus" prog zenébe hajlik a dolog, de ezzel semmiképpen nem akarom azt mondani, hogy rossz!

Mourning Beloveth: The Sullen Sulcus

Mourning Beloveth: The Sullen Sulcus

Nem, ez nem bakelit, habár úgy indul a lemez, serceg-pattog, mint a hőskorban a szeretett fekete korongjaink. Az első lemez kellemes meglepetés volt számomra, kíváncsi voltam tudják-e tartani azt a színvonalat ebben a borongásban, amit magáénak vall a csapat. Jelen lemezt 2002 tavaszán vették fel az Academy Stúdióban, aztán decemberben meg is jelen...

Moonspell: The Antidote

Moonspell: The Antidote

Itt van a Moonspell, itt van újra, és szép, mint mindig énnekem. A portugál darkerek 2003-as alkotása sötét, bivalyerős, egyszerre léleklohasztó és élettel teli - valami ilyesmit vártam tőlük régóta, és asszem nem csak én. Ez a lemez ismét a zenekar kevésbé elektrós oldalát mutatja meg (hála az égnek), és bár a zene nem teljesen ugyanaz már mint az...

Moonsorrow: Kivenkantaja

Moonsorrow: Kivenkantaja

Előkurkásztam, miket írtam e finn dallamos black horda előző albumáról - ám ennek ellenére félő: nem tudok sok újdonsággal szolgálni. Ami persze csak jó, mert azt jelenti, hogy akinek eddig bejött a skacok erősen folkos, tipikus északi muzsikája, azoknak most sem kell tövig rágniuk a lábkörmeiket izgalmukban.

Moby Dick: Golgota

Moby Dick: Golgota

Hipp-hopp, máris itt az új Moby Dick lemez. Mármint az újjáalakuláshoz képest hipp-hopp. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy szalad az idő? Tény, hogy a Moby Dick az egyetlen olyan hazai zenekar a régi nagyok közül, amelyet annak idején kifejezetten kedveltem, jártam a koncertjeikre és lelkesen beszereztem a lemezeiket.

Miss Mofet: An Island Of Reality In An Ocean Of Diarrhea

Miss Mofet: An Island Of Reality In An Ocean Of Diarrhea

Digipackos kiadvány, svéd hardcore zenekar, különös névvel. Karcos, harcos, súlyos, agresszív, és nagyon kaotikus; ezek a jelzők jutottak először eszembe, mikor elkezdtem hallgatni a cd-t. Kicsit agyahagyott olykor, mondjuk a lemez címe nyilván erre enged következtetni. Kár, hogy a kiadás dátuma az égvilágon sehol nincs feltüntetve. Azért kiderítet...

Misery Index: Retaliate

Misery Index: Retaliate

Nem kezdődik ippeg rosszul a Misery Index cd-je. Harapósan bírnak riffelni, az a fajta thrash/death keverék, amit kifejezetten kedvelek hallgatni, ha éppen olyan hangulatom van. Most éppen olyan van. Bár azért néha (nem is csak néha) begrindulnak, sebaj, most még ez sem esik rosszul.

Mindfield: Be-Low

Mindfield: Be-Low

Fent említett egy germán csoportosulás, olyan nevekkel, mint Kabus, Zirnsak és Akoto. Világos? Na. Ez ráadásul egy olyan germán banda, amelyben a világon semmi germános nincs. Afféle modern ízekkel kacérkodó metalt nyomatnak, ami szerencsére nem nu - bár néhol veszélyesen közelít.

Mercury Tide: Why?

Mercury Tide: Why?

E germán csoportosulás legfőbb ismérve talán az lehet, hogy énekesi posztjukat az Angel Dust frontembere, Dirk Thurisch tölti be. És mellékesen talán az is, hogy a négyhúrost a Tiamat zenésze, Anders Iwers pengeti. Dirk a Mercury Tide-ot afféle szóló-projectként kezeli, amely zeneileg jelentősen eltér az Angel Dust által képviselt világtól.

Kreator: Live Kreation

Kreator: Live Kreation

Höjj, höjj, höjj - a közönség részéről. Kis gitáros intro, majd az utolsó lemez legjobb dalába, a Violent Revolutionbe csapnak bele germán thrashereink. Alaphangulat megadva, höjj. Aztán jön mindjárt a Reconquering The Throne meg az Extreme Aggression és így szépen sorban a Kreator alapvetések. Annak idején a Moby Dick innen csente a riffjeit. Érde...

Luna Field: Close To Prime

Luna Field: Close To Prime

Sejtelmes intróval kezd a Luna Field albuma, akár élve is eláshattak bárkit, míg rögzítették e fura zajokat, majd utána igazi bugyborékolós hörgéssel kísért death metal csendül fel, dallamosabb gitártémákkal. Pár perc múlva már azon töprengek, hogy lent a mosógép készül felmondani a szolgálatot, vagy kint élve nyúznak valahol egy macskát, netán a s...

V/A: BPRNR Compilation Vol. 1

V/A: BPRNR Compilation Vol. 1

A BPRNR egy rövidítés - ha valaki nem tudná - a Budapestrocknrollé ráadásul, ami egy igen ötletes kezdeményezés, zenekarokat segítendő.  Most pedig kiadtak egy válogatáslemezt, a szervezethez tartozó zenekarok már megjelent, illetve kiadatlan dolgaiból. A legjobb dolog, hogy a zenekarok nagy része abszolút bekategorizálhatatlan, így fogom is a...

Marty Friedman: Music For Speeding

Marty Friedman: Music For Speeding

Marty Friedman egy klasszikus gitárhős. Tudjátok, az a típus, akit a 80-as, 90-es években bepakoltak ebbe a "tekerjünk gyorsan" skatulyába Malmsteen, Vai és Nuno mellé, tegyük hozzá, nem is érdemtelenül, hiszen egy hihetetlenül technikás és gyors gitáros ez a bongyor srác. Viszont még a tekerősebb szólóanyagain is valami teljesen egyéni dallamvilág...

Maple Cross: Next Chapter

Maple Cross: Next Chapter

Hófehér borító, rajta csak a zenekar logója és a lemezcím apró betűvel. Egyszerű, de ízléses. 2001-ben alakult a zenekar, és nagy meglepetésemre finnek. Na nem az lepett meg, hogy finnek, hanem az, hogy nem a mostanában ott is egyre divatosabb finn heavy metalt játsszák, de még csak nem is love metalt, hanem annál modernebb, mondhatni "metalosabb" ...

Mantra: Tetteim súlya

Mantra: Tetteim súlya

A kimondhatatlan nevű Jaya Hari das külön megkért, hogy én írjak kritikát az új lemezükről. Nos, legyen, bár a Mantra zenéje sosem volt az én világom, az előző lemezük borítója például sokkal jobban tetszett, mint a zene, egészen konkrétan csupán egy dalra figyeltem fel.

Mandragora Scream: A Whisper Of Dew

Mandragora Scream: A Whisper Of Dew

A Mandragora Scream muzsikája titokzatos, elvarázsolt tájakra vezet bennünket. A kerek erdő közepére, barlangok mélyére, ahol koboldok, manók, kentaurok, entek s tündék élnek békés közösségben. S a tündék közül nem akárki e misztikus világ lakója, hanem maga Arwen, aki több ízben is megszólal az album hallgatása során. Az anyag színpompás élménnyel...

Malediction: Whirl Evoken By Prayers

Malediction: Whirl Evoken By Prayers

Jobb későn, mint soha. Mármint kicsit késve érkezett meg hozzánk a Malediction legutóbbi anyaga, ez az öt számos EP. Sebaj. Fura dolog, hogy bár papíron a Maledictiont még a Shock!-os előtti időkből ismerem, mikor még a kis fénymásolt Cold Shower fanzine-t készítgettem, de a zenéjükhöz most van először szerencsém. Szóval a fejlődést nem igazán tudo...

Lost Horizon: A Flame To The Ground Beneath

Lost Horizon: A Flame To The Ground Beneath

A banda első albuma (Awakening the World) számomra azt sugallta: rejtezik további erő, fantázia a csapatban. Most elérkezett az idő, hogy a srácok bizonyítsák: nem hiába bíztam bennük. Az új korong egy meglehetősen hosszú, futurisztikus bevezetővel indul, majd megdörren a Pure - s megnyugodhatok. Megnyugodhatunk... A mjuzik továbbra is dinamikus, s...

Bearfood: Egy másik álom

Bearfood: Egy másik álom

Kellemes riffel indul a Bearfood cd-je, mondjuk annak idején demójuk sem volt vészes zeneileg egyáltalán. 2003 tavaszán felrántották ezt az EP-t, melyen 6 dal található. Házilag gyártott szerzői kiadás, na jó, a borító nyomdai, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy mostanában "albumokat" képesek kiadni zenekarok házi nyomtatóval. Mondjuk hihetetlen ...

Battlelore: Sword's Song

Battlelore: Sword's Song

Aki az album címe alapján holmi kardcsattogtatós, vértes-vitézes true metal galoppra számít, az biz' téved. A skandi ifjak tábora - egy ismertető szerint öt lovag, illetve két hölgyemény, továbbá számos vendég muzsikus - nem ebben a vízben evez.

194. oldal / 235

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.