A Necrodeath nyitó riffje olyan, mintha kiherélték volna Sacred Reich American Way c. remek dalát. Elég rosszul indít nálam bármilyen zenekar, ha már ennyire nyilvánvalóan koppintanak olyasmit, ami közismert.



A Consortium Project Ian Parry énekes agyszüleménye, akit ugyebár többek között az Ayreon, Elegy vagy a Hammerhead lemezek vendégeként ismerhetünk. Társai se valamiféle kezdő kvinttologatók, Stephen Lill gitáros a Vanden Plasból, Joshua Dutrieux billentyűs az Elegy soraiból, míg Casey Grillo dobos a Kamelot dobcucca mögül ugrott be némi zenélgetésr...
Ha egy üzlet beindul... Amióta a Metal Blade leigazolta Udo Gerstenmeyeréket, ez a képtelen nevű társulat sokszorosan meghálálta a kiadó bizalmát, és a lendületes (de nem full speed), billentyűvel díszített európai heavy metal rajongói is évente juthatnak a nekik járó "prémfém"-adaghoz. A tavalyi The Last Millennium? lemez különösen jól sikerült, a...
Négy számos EP. Zsír egyszerű punk-rockkal indít az első dal, aztán jön a második, harmadik, negyedik... Pukk, vége is. Nem mondom, nem sok zene volt ennyire hatástalan rám nézve... A megszólalás jó, végül is Nyugaton kolbászból van a kerítés, nálunk hasonlóan ötlettelen zenekarok a sarki kocsmában rögzített koncertfelvételig jutnak (azt is csak az...
Nicsak, Bulgáriából jött egy CD, méghozzá progresszív zenével. Nézzük csak... A nyitó track mondjuk kísértetiesen olyan zongoratémával indul, mint az Oldfield-féle Tubular Bells főtétele, de aztán átvált Lisztbe gyorsan. Aztán amolyan "tipikus" prog zenébe hajlik a dolog, de ezzel semmiképpen nem akarom azt mondani, hogy rossz!
Nem, ez nem bakelit, habár úgy indul a lemez, serceg-pattog, mint a hőskorban a szeretett fekete korongjaink. Az első lemez kellemes meglepetés volt számomra, kíváncsi voltam tudják-e tartani azt a színvonalat ebben a borongásban, amit magáénak vall a csapat. Jelen lemezt 2002 tavaszán vették fel az Academy Stúdióban, aztán decemberben meg is jelen...
Itt van a Moonspell, itt van újra, és szép, mint mindig énnekem. A portugál darkerek 2003-as alkotása sötét, bivalyerős, egyszerre léleklohasztó és élettel teli - valami ilyesmit vártam tőlük régóta, és asszem nem csak én. Ez a lemez ismét a zenekar kevésbé elektrós oldalát mutatja meg (hála az égnek), és bár a zene nem teljesen ugyanaz már mint az...
Előkurkásztam, miket írtam e finn dallamos black horda előző albumáról - ám ennek ellenére félő: nem tudok sok újdonsággal szolgálni. Ami persze csak jó, mert azt jelenti, hogy akinek eddig bejött a skacok erősen folkos, tipikus északi muzsikája, azoknak most sem kell tövig rágniuk a lábkörmeiket izgalmukban.
Hipp-hopp, máris itt az új Moby Dick lemez. Mármint az újjáalakuláshoz képest hipp-hopp. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy szalad az idő? Tény, hogy a Moby Dick az egyetlen olyan hazai zenekar a régi nagyok közül, amelyet annak idején kifejezetten kedveltem, jártam a koncertjeikre és lelkesen beszereztem a lemezeiket.
Digipackos kiadvány, svéd hardcore zenekar, különös névvel. Karcos, harcos, súlyos, agresszív, és nagyon kaotikus; ezek a jelzők jutottak először eszembe, mikor elkezdtem hallgatni a cd-t. Kicsit agyahagyott olykor, mondjuk a lemez címe nyilván erre enged következtetni. Kár, hogy a kiadás dátuma az égvilágon sehol nincs feltüntetve. Azért kiderítet...
E germán csoportosulás legfőbb ismérve talán az lehet, hogy énekesi posztjukat az Angel Dust frontembere, Dirk Thurisch tölti be. És mellékesen talán az is, hogy a négyhúrost a Tiamat zenésze, Anders Iwers pengeti. Dirk a Mercury Tide-ot afféle szóló-projectként kezeli, amely zeneileg jelentősen eltér az Angel Dust által képviselt világtól.
Höjj, höjj, höjj - a közönség részéről. Kis gitáros intro, majd az utolsó lemez legjobb dalába, a Violent Revolutionbe csapnak bele germán thrashereink. Alaphangulat megadva, höjj. Aztán jön mindjárt a Reconquering The Throne meg az Extreme Aggression és így szépen sorban a Kreator alapvetések. Annak idején a Moby Dick innen csente a riffjeit. Érde...
Sejtelmes intróval kezd a Luna Field albuma, akár élve is eláshattak bárkit, míg rögzítették e fura zajokat, majd utána igazi bugyborékolós hörgéssel kísért death metal csendül fel, dallamosabb gitártémákkal. Pár perc múlva már azon töprengek, hogy lent a mosógép készül felmondani a szolgálatot, vagy kint élve nyúznak valahol egy macskát, netán a s...
A BPRNR egy rövidítés - ha valaki nem tudná - a Budapestrocknrollé ráadásul, ami egy igen ötletes kezdeményezés, zenekarokat segítendő. Most pedig kiadtak egy válogatáslemezt, a szervezethez tartozó zenekarok már megjelent, illetve kiadatlan dolgaiból. A legjobb dolog, hogy a zenekarok nagy része abszolút bekategorizálhatatlan, így fogom is a...
Marty Friedman egy klasszikus gitárhős. Tudjátok, az a típus, akit a 80-as, 90-es években bepakoltak ebbe a "tekerjünk gyorsan" skatulyába Malmsteen, Vai és Nuno mellé, tegyük hozzá, nem is érdemtelenül, hiszen egy hihetetlenül technikás és gyors gitáros ez a bongyor srác. Viszont még a tekerősebb szólóanyagain is valami teljesen egyéni dallamvilág...
Hófehér borító, rajta csak a zenekar logója és a lemezcím apró betűvel. Egyszerű, de ízléses. 2001-ben alakult a zenekar, és nagy meglepetésemre finnek. Na nem az lepett meg, hogy finnek, hanem az, hogy nem a mostanában ott is egyre divatosabb finn heavy metalt játsszák, de még csak nem is love metalt, hanem annál modernebb, mondhatni "metalosabb" ...
A Mandragora Scream muzsikája titokzatos, elvarázsolt tájakra vezet bennünket. A kerek erdő közepére, barlangok mélyére, ahol koboldok, manók, kentaurok, entek s tündék élnek békés közösségben. S a tündék közül nem akárki e misztikus világ lakója, hanem maga Arwen, aki több ízben is megszólal az album hallgatása során. Az anyag színpompás élménnyel...
Jobb későn, mint soha. Mármint kicsit késve érkezett meg hozzánk a Malediction legutóbbi anyaga, ez az öt számos EP. Sebaj. Fura dolog, hogy bár papíron a Maledictiont még a Shock!-os előtti időkből ismerem, mikor még a kis fénymásolt Cold Shower fanzine-t készítgettem, de a zenéjükhöz most van először szerencsém. Szóval a fejlődést nem igazán tudo...
A banda első albuma (Awakening the World) számomra azt sugallta: rejtezik további erő, fantázia a csapatban. Most elérkezett az idő, hogy a srácok bizonyítsák: nem hiába bíztam bennük. Az új korong egy meglehetősen hosszú, futurisztikus bevezetővel indul, majd megdörren a Pure - s megnyugodhatok. Megnyugodhatunk... A mjuzik továbbra is dinamikus, s...
Kellemes riffel indul a Bearfood cd-je, mondjuk annak idején demójuk sem volt vészes zeneileg egyáltalán. 2003 tavaszán felrántották ezt az EP-t, melyen 6 dal található. Házilag gyártott szerzői kiadás, na jó, a borító nyomdai, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy mostanában "albumokat" képesek kiadni zenekarok házi nyomtatóval. Mondjuk hihetetlen ...