Harmadik stúdiólemez, a másodikhoz volt szerencsém, akkor még elég blackes zenét játszottak, ráadásul piros festékkel kenték össze magukat a hatás fokozása érdekében. Ma már más szelek fújnak, váltani kellett, a művér ugyan még bejátszik, bár csak a borító hátterén folydogál lefelé szerényen.
Nem könnyű bekategorizálni az Ywolfot. Nagyon nem. És írni sem könnyű róla. Több okból sem. A formáció kvázi kétszemélyes, Gabriel Wolf szerzi a zenét, ezt elő is adja számítógépen, illetve szintetizátoron, írja a szöveget, énekel, hörög, károg. Mellette Stephanie Kiss énekel, nyilván övé a női hang.
A Pro-Pain közel tíz éves fennállása alatt tökélyre fejlesztette a két-három riffből felépülő HC/metal nóták gyártását, bár az alaprecept albumról albumra ugyanaz, erre a csapatra nem tudok ráunni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 2000-res Round 6 némileg elmaradt elődei színvonalától.
Hogy őszinte legyek, szándékosan vártam ennyit a legutóbbi (mert újnak már nem igazán új) Primal Fear album elemzésével-értékelésével. Azt reméltem, a wigwamos koncert több kedvet csinál hozzá, mivel addig valahányszor beraktam, azt éreztem, hogy ez puszta helybenjárás.
I. FEJEZET: NÉVTÁR
Kedves most alakuló zenekarok! Az alábbi nevek talán még elorozhatók: Aragorn, Gimli, Legolas, Boromir, Gollum, Bilbo, Frodo, Samwise Gamgee, Éomer, Éowyn, Théoden, Celeborn, Denethor, Faramir, Meriadoc Brandybuck, Peregrin Took, Elrond, Galadriel, Saruman, Sauron, Moria, Gondor, Anduin, Argonath, Mirkwood, Fangorn, Edoras, Isenga...
A Chris Impellitteri gitárvirtuóz által vezetett és az ő nevét viselő amerikai társulat énekesi posztján emlékezetem szerint egyszer történt eddig változás, amikor 1988-ban Rob Rockot (zseniális heavy metal hang!) a Rainbow-t is megjárt hard rocker Graham Bonnet váltotta egyetlen album erejéig. A vele készült Stand In Line igazi kultikus anyag lett...
Nehéz dolga van a Nemesisnek, mert szinte teljesen kicserélődött zenészekkel kell újra elnyerni a rajongók kegyeit (vagy megtartani a régieket), másrészt könnyű dolga is van a csapatnak, mivel így igen erős gárdával tudhat maga mögött egy ütőképes harmadik lemezt.
Előrebocsátom: nincs nagyon tapasztalatom Doro ügyekben, viszont ezért se pozitív, se negatív előítélettel nem közelítettem a lemez felé, vártam, hogyan fog hatni rám.
Lendületes nótával indít a 2002-es Le Panic cd, kicsit rock, kicsit punk, nagyon picit tán még metal is... A srácok nem akarják megújítani a műfajt, de lazán, hangulatosan játszanak, az első két bulis dal után nagy meglepetésemre Ricky Martin nem éppen zúzda nótáját, a Livin' La Vida Loca című örökbecsűt pimaszkodják el, nem is rosszul. Pofás kis u...
Pentagram!!! Ők egy akkora doom kultcsapat, amihez talán doomster körökben The Obsessed hasonlítható. Én magam nem ismertem őket eleddig, csak névről. Úgy '95 táján Lee Dorrian Cathedral főnök emlegette őket folyton kedvencei között, de mivel az akkori hazai lemezbeszerzési viszonyok nem álltak topon, ezért sok keresgélés után letettem róluk, de mo...
Ez a Paul Gilbert AZ a Paul Gilbert (gy.k. ex-Mr. Big, Racer X gityós), Jimi Kidd pedig az ő bácsikája, szintén gitáros, aki a blues rock világában van igazán otthon és most az unokaöccsét is sikerült rávennie egy feelinges kis blues kirándulásra. Ez a közel háromnegyed óra négynapi önfeledt jammelés eredménye.
Nem túl sűrűn ugyan, de akadnak bandák, amelyek bölcsebben tették volna, ha fénykoruk elmúltával a méltóságteljes feloszlás mellett döntenek. Mert ha nem ezt teszik, a rajongók biz továbbra is a megszokott színvonalat, hangulatot várják el tőlük a további munkáik során is. Ha pedig ezt nem képesek nyújtani, akkor az eredmény és a hatás több, mint l...
Hát igen, miért pont a "Sztromvics"-ot kerülte volna el a nagy újjáalakulási láz? A ma 25-30 éves vagy pláne még idősebb metalosok között szerintem nincs aki ne emlékezne erre a német, de rendszeres itteni koncertjei miatt tiszteletbeli magyarrá avatott zenekarra, na meg az olyan dalokra, mint a Ravenlord, az Emerald Eye vagy a meseszép Tears By Th...
Van valaki aki még nem tudná, hogy a Stone Sourban maszktalankodik két Slipknotos? Méghozzá Corey Taylor énekes és Jim Root gitáros. A történet a következő. 1992-ben (!) Corey és Joel Ekman (dobos) alapította a zenekart, hozzájuk csapódott egy régi jó barát, Shawn Ecinomaki (basszusgitáros), így kluboztak szerteszét mindig másik gitárossal, amíg '9...
Habár kezdik elözönleni a piacot a neo-thrash zenekarok, egyelőre én még nagyon tudok örülni ennek. Így az Inrage-et is a szívembe zártam már az infólap alapján. Na jó, azért ennyi nem elég, ha a zene nem lenne rendben, akkor úgysem kegyelmeznék nekik.
Újabb három szám a hamarosan megjelenő teljesen debütáló korongról. (Halkan megjegyzem: a Sugarcomával is ugyanezt a beharangozást folytatta a kiadó, hiába, a zenéjük úgy szar, ahogy van.)
Az oroszországi Kaluga városban székelő Oupiric Productions a black metal erős kelet-európai védőbástyája. A Shock!-nál igen tartalmas promóciós anyaggal mutatkozott be a Mihail "Oupire" Nyikolajev vezette cég, hiszen a két CD-n kívül az interjúkkal és lemezismertetőkkel bővített termékkatalógusuk, valamint az alábbiakban bemutatásra kerülő kiadván...
Újabb fiatal német thrash csapat vár arra, hogy meghódítsa a világot. Közepes zsenge koruk ellenére '93 óta léteznek, eddig egy minialbumot és egy lemezt adtak ki, a Mind Explosion a második nagylemez. Az elmúlt évek alatt elfogyasztottak egy énekest, vagyis az első vokalista hangszálproblémák miatt szállt ki a csapatból.
Végre!!! - örvendhetnek most a dallamos északi black hívők. Svéd barátaink ím, előálltak legújabb albumukkal, egy részben angolul, részben svédül megírt anyaggal, melyet hallva minden Thyrfing rajongó addig csettintgethet kedvtelve, míg el nem kopik a nyelve.
Egy Threshold album megjelenésére szerintem tökéletesen illik az Endre apánktól eredő "titkos ünnep" szóösszetétel. Idehaza feltétlenül. Egy olyan kiterjedt zenei piacon, mint a német, Karl Groomék anyagai is rendre megtalálhatók az ottani eladási illetve népszerűségi listákon, míg nálunk legfeljebb a szakírók, 'zine szerkesztők aktuális kedvencei ...
Második albumával rukkolt elő a tradicionális, hősies énekkel felvértezett heavy metalban utazó Onward. A csapat gitárosát, Toby Knappot néhány éve szinte gitárhősnek titulálták, hogyha ő előveszi a Fenderét, ott aztán... No, ebből annyi hallatszik, hogy szép klisés dolgokat teljesen ízesen el tud játszani, a gitárszólók egész pofásak, sokat tanult...
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Még pár hónap és belefulladunk az innen-onnan előkotort thrash csapatok lemezeibe, akik a klasszikus Bay Area csapatok intenzív riffelését recirkulálják. Azért nevet a szemem, mert a szívem egyik jelentős csücske mindig is a thrash zenekaroké volt és az is marad, és biztos lesz néhány olyan csapat, akit érdemes m...
A svéd vitézek nemigen nyújtottak különlegeset azokban az időkben, amikor a Hammerfall révén egy világ metalrajongóinak szeme s füle elkezdett Skandináviára szegeződni. A Tales of Mystery and Imagination és a The Sacred Talisman albumok (a legelső, 1995-ben kiadott munkához sajnos nem volt szerencsém) jók voltak a maguk módján, kielégítették mindaz...
Ez a Nevergreen már rég nem "az" a Nevergreen. Az előző lemeznél még túlzott jóindulattal fogadtam a változásokat. Reménykedtem, hogy csak egy elhajlás. De nem. A mai Nevergreen populáris, hangszerelésileg, hangzásilag, mindenhogyan. És akár tetszik akár nem, valóban HIM-es.
Itt a soros Finnvox produkció, élén a soros Ville nevű dalnokkal. A Sentenced számomra az Amok és a Love & Death idején élte fénykorát, utána egy kicsit kevésbé tetszett, amit csináltak - majd egy ideje ismét hallgatom a jobban sikerült cuccaikat.
Nahh, ha szerzői, akkor szerzői. De megjelent. A Good Old Melodies címet viselő EP után sokat vártam a csapattól és ha egészen őszinte akarok lenni, akkor muszáj leírnom, hogy a CD első néhány meghallgatása után csalódott voltam. Többet vártam, elementárisabb dalokat, nemtom, valahogy valami hiányzott.
Facebook
Twitter