Szeretnék csak egy picit Arjen Lucassen lenni. Na nem a kinézete miatt, hanem a határtalan zenei zsenialitás miatt, amit ez a fickó csak úgy sitty-sutty kirázogat a kisujjából. Aki igényes zenéket hallgat és nem hallott még Ayreont vagy egyéb Arjen munkákat, az egy wimp vagy egy pózer és leave the hall. Holland hősünk ugyanis úgy játssza metal és rock alapú zenéit, ami még ősz nagyszüleimet is meggyőzné.
Szépek, finnek és még mindig jók. Vagy egyre jobbak? Meglehet... A Jaded című új album mindenesetre annyira bejött nálam, hogy sokadszori hallgatás után sem unom. Együtt dúdolok, együtt ringatózom, együtt lüktetek ezzel a nagyon dallamos, ugyanakkor dinamikus muzsikával.
Tologattuk ide-oda egymás közt a kritika elvállalását, aztán végül csak nálam kötött ki. Hallgattam jó sokat a svéd mélyre hangoltak poklát, de valahogy csak nem akart beletelepedni a fejembe. Fogalmam sincs, miért.
Hülye az ember. Néha ugyanis direkt szeret fájni. Ilyenkor a legjobb, ha fogja a Katatonia egyik lemezét - például ezt - és elkezdi hallgatni, beleérzi az összes régi fájdalmát, és ahogy a zene halad előre, szép lassan feloldódik minden... Lehet ugyan próbálkozni, hogy belepréseljük ezt a zenét valamilyen skatulyába, ilyenkor mondhatjuk, hogy kicsi...
Ne kacagjatok a címen, sosem lehet tudni, hogy valójában mit jelent. Arra biztos rájöhettetek, hogy cseh zenekarról van szó. Méghozzá egy elég arcbamászó zenét játszó zenekarról, akik '95 óta zenélnek a szomszédban. A zenéjüket simán be lehet határolni: Sepultura, Soulfly, Machine Head (Ektomorf, ha már, helyenként a CDT), és akkor azt hiszem, mind...
Aki véletlenül átaludta volna a nyolcvanas éveket és a hajbandákat és mondjuk a kilencvenesekben lépett be a rockzenei életbe, valószínűleg most csak néz, mint az a bizonyos borjú: ki a fene az a Lita Ford? Nos, hősnőnk gitáros-énekesként jelentetett meg lemezeket, a legsikeresebb korszaka a nyolcvanasok második felére esett, '83 óta hat stúdióleme...
Mindenkinek vannak elhajlásai, meg tinédzserkori kedvencei. Bevallom, annak idején Bruce Springsteen, a Queen, a Deep Purple és a Black Sabbath (ésatöbbi) mellett a norvég a-ha volt nagy kedvencem. És nem azért, mert az első fiúcsapatok egyike volt, így minden lány szobájában ott kellett, hogy legyen néhány poszter róluk (ahh, most lebuktassam maga...
Split cd, két hardcore zenekarral. Mondtam már, hogy nem szeretem a split cd-ket? Nemtom, de valahogy jobban esik, ha egy korongon egy zenekart tudok meghallgatni, bár nyilván vannak ennek gazdasági előnyei, meg hagyományai is. No sebaj.
Négy lemezelőzetes dal, a remélem hamarosan megjelenő második lemezről. Remélem... Kiállításban maradt az első lemez igényes, egyedi volta. Mások egy nagylemezbe nem fektetnek ennyi energiát, amilyen kis finoman ennek a maxinak a borítóját megcsinálták. Pedig ez sem bonyolult, csak hát...
Gregorián danolással indít a három tagot számláló svéd Runemagick új lemeze, ami ugyan márciusban jelent meg, de csak most jutott el hozzánk a kiadójuk jóvoltából. Vehemens doom/death riffel folytatódik a dal, saját bevallásuk szerint ez a legjobb albumuk, lássuk tényleg az-e. A hangulat síron túli eddig.
Hat számos maxiszerűség ettől a rock-punk-nemtommilyen gárdától. Az előző anyaghoz képest kicsit összeforrottabb a hangzás, az Újabb Alkalom című nyitószám egészen karakteres, picit Tanksapka - Kispál keverék, de hangulatos. Az Al Jahara akár még nu metal nótának is nevezhető lenne, egész érdekes dallamvezetése van, ezt végighallgattam párszor, jól...
Csak rá kell nézni a borítóra, és bárki megmondhatja, hogy ez egy retro zenekar. Mondjuk a Roadrunnertől enyhén szólva érdekes egy ilyen csapat bevállalása, nem is értem, talán csak túl sokat szívott valaki az A&R részlegnél. A csapat Michiganből származik, 2001-ben bírtak megalakulni. Aztán később sikerült fel is oszlatniuk magukat, majd újra ...
Szomorúan szép zenében verhetetlen a King's X. Ez ugyebár annyira köztudott tény, mint az, hogy Micimackó szereti a mézet. A címadó és egyben nyitó tétel tipikus King's X boogie, felengedett lábcinek, középtempós blues-rock, mélyre hangolt ének, és egy egyszerű, de nagyon eltalált dallam.
Derek Sherinian nevét a vájtabb fülűek már keresett stúdió- és színpadi zenész korszakából ismerhetik (Alice Cooper, Kiss és egy rakat egyéb), de a nagyközönség igazán a Dream Theaterbe történt belépése óta tudja, kiről van szó.
Megtámadták magazinunkat a tengerentúli zenekarok, ismét Amerikából érkezett egy csomag, ráadásul black metal zenekaré. A zenekar gitáros/vokalistája, Szappan, khm. Nem. Xaphan küldte el legújabb lemezüket, amin hamisítatlan európai black metal játszanak, a szokásos pandamacis arcfestéssel.
Sosem szerettem az AC/DC-t. Erre most kaptam egyet Svájcból. A képzavart tisztázandó, a Krokusról beszélek, akik bizony az öreg kontinens legprofibb acélvécé-imitátorai. Ahogy a Mad World című első dal elindul, kapásból jönnek a jól ismert 2-4-es szögelések dobon, a 20 éves rakenról riffek, és az ének, ami bizony egy az egyben Brian Johnson alkohol...
12 éve terrorizálja a világot a brazil Krisiun hipergyors death metaljával. A Works Of Carnage-on sem hazudtolják meg önmagukat, hipergyors death metalt játszanak, nem mást. Ugye most meglepődtetek? Igazából bármelyik lemezükről be lehetne rakni ide a kritikát, kicserélve a számcímeket, senkinek nem tűnne fel a turpisság.
Slide gitár, country, majd elektrosokk, rusnya borító, de rusnya a világ is, amelyről a szövegek szólnak a KMFDM legújabb lemezén. Tim Skold nélkül (aki a legismertebb volt talán ebből a formációból, bár ha jól tudom, nem zenélt itt túl sokat), ha valaki esetleg nem tudná, aki mostanában Marilyn Manson mellett basszusgitárzik inkább.
Öreg progger nem vén progger. John Wetton, a King Crimsonból, Asia-ból és még egy rahedli más ős-prog legendából ismerős bőgős-énekes (-ésatöbbi) jó sok évig csak mindenféle válogatásokat, koncerteket és feldolgozáslemezeket bírt szülni, de most valahogy kifigyelt belőle egy teljesen új lemez 11 új dallal.
Ölég nagy bajban vagyok, ugyanis a STS egy veterán csapat, ám én még egyetlen albumukat sem hallottam ezt megelőzően, így nincs rálátásom a múltjukra, korábbi munkáikra. Így pedig elég nehéz, lássuk be. Hét Potzdamban székelő fickó hetedik albumáról van szó.
Hű... 1974-ben alakult amerikai hard rock / heavy metal csapat küldte el nekünk legújabb munkáját, és akkora promólevél-köteget mellékeltek hozzá, hogy ehhez képest a Lenin összes szimpla bevásárlócédula. Olyan old-school rockerekről van szó, akik a hetvenes éveket kis klubokban zúzták végig az USA keleti partján, majd 1981-ben elfáradtak és felosz...
Erről a bizonyos armadáról azt érdemes tudni, hogy nem spanyol, de még csak nem is hajóhad. Mond még valakinek bármit is az a név, hogy Peter Langer? Vagy finomítsak rajta és legyen inkább Pete Lancer? Na?... Bezony, ez Stormwitch-gyanús, nem igaz?
Finom prog rock kiadvány ez, mégpedig amolyan IQ-szerűség (most nem az agyfunkciókra céloztam, hanem a hasonnevű zenekarra). Nem is véletlenül. A 80-as évek közepe óta muzsikáló angol csapatban ugyanis két olyan arc is játszik, mely a kult prog rock IQ-ban is tevékenykedik (Martin Orford billentyűs és John Jowitt bőgős). Az elmúlt évtizedben a zene...
Megjöttek a trappmesterek s velük egy nyájra való sárkány, kardos-vértes csaták, daliás hősök, kétlábdobok, vegyeskórusok és szpídes nyargalások. Vagyis ez egy afféle klasszikus, himnikus, epikus power album. Hammerfall rajongók, előre!
Olyasmi ez a zene, amihez nagyon hangulat kell. Ha épp depressziós vagyok, tuti kivágom az ilyet, neki a betonfalnak, wazz, idióták, broáf. De közben meg tudom, hogy sokszor vagyok idióta én is, amikor Hollószínházra, Uhrin Benedekre vagy hasonló őrületekre vágyom: na, ilyenkor tökéletesen beleillik a fent említett sorba a FRL.
Szintén Chiléből érkezett cd, a csapat amerikai, és már az első hangoknál sejtettem, hogy ez tetszeni fog. Az a fajta New Orleans-i sludge/doom metal (vagy mi a tök a rendes neve ennek a stílusnak), amit mondjuk a Brand New Sin képvisel (legalábbis őket kedvelem perpill a legjobban a Down mellett). Igaz, a zenekari infólapon US heavy-power metal ál...
A jól csengő Dream Evil név mögött nem más bújik meg, mint maga Fredrik Nordström, minden svéd albumok varázslója és atyja, a maga kis Fredman stúdiójával. A csapatban Fredrik maga pengeti a húrokat, mi több, a billentyűkön is az ő ujjai pilinckáznak. A dobos az a Snowy Shaw, akinek neve ismerős lehet mindazok számára, akik kedvelik King Diamond, i...
Facebook
Twitter