Egyike a szlovák daraboknak. A papiros szerint kísérletező gótikus doom, amit az ötösfogat előad első albumán. Itt is akad egy nőci, akár a Galadrielnél, aki danol és még hegedűt is húz-von mellé.



Tavalyi split cd, amit 2003 februárjában került kiadásra, a 7th Nemesis és az osztrák Punishment dalaival. A 7th Nemesisről már volt szerencsénk írni egy demókritikát tavaly. A stílusuk nem változott, maradtak a hihetetlenül technikás, fogós részekkel tarkított brutális death metalnál. Már ha egyáltalán kell ennek még skatulyát találni.
Richie Kotzen nevét a legtöbben a Poison második korszakából ismerhették meg. Nekem speciel akkor nem jött be a Poison puhulása, amit kölyökfejjel összekötöttem Richie érkezésével. Ezt a CD-t is úgy vettem kézbe, hogy elég távolságtartóan méregettem a borítón ücsörgő konszolidált srácot és letámasztott Stratocasterét. Aztán elkezdtem alaposan megle...
Nos, a Chris Barnes-féle Six Feet Under egyre jobban eltávolodik attól a death metaltól, amiből annak idején előbújt. Az előző lemez kifejezetten nem tetszett, Barnes idétlen rikácsolása meg idegesített. Most is rikácsol még (szerencsére nem sokszor), úgy látszik, senki nem szólt neki, hogy nagyon buta és erőltetett az a hangszín.
Nem egészen tudtam mire véljem elsőre a The Blueprint zenéjét, valahogy az Earthtone9 ugrott be, és lőn csoda; egy kiadónál van a két csapat. Jelen cd-n hat dal található, az első mindjárt egy három perces intro, amelyben nem történik túl sok minden, kicsit meg is ijedtem, hogy ilyen vontatott izé lesz az egész, aztán a második tételnél már felpörg...
Andersen újra mesél. Mármint Andre Andersen billentyűs és kis kompániája. Konceptalbum az Eyewitness, ezúttal a média visszásságairól szól a történet. Tulajdonképpen egy teljesen megszokott színvonalat és stílus-csomagot kapunk ezúttal is, tehát nem újították meg a királyi vadászok se a neoklasszikus metalt, se önmagukat, de a végeredmény akkor is ...
A banda debütáló albuma egy fémpados Göteborg-Budapest járat jóvoltából landolt a kezemben. Röpke bevezetőjükben (alias: intro) csatajelenet fültanúi lehetünk, ahol kardok csattognak, lovak nyerítenek, sötöbö. Az Andy LaRoque (King Diamond) által felügyelt album eztán indul be igazán s beleízlelhetünk a klasszikus, feszes-dallamos metalban nyomuló ...
Csizmaország ontja magából a bandákat, ha kell, ha nem. Ez az ötösfogat - ismertetőjük alapján - a power/progresszív vonal elkötelezettje. A banda alapkövét már 1991-ben lerakta a három testőr (bocsi, tesó): Andrea, Alex, illetve Pietro. Az évek folyamán persze számos tagcsere történt, sőt, Pietro 26 éves korában szívroham következtében meghalt. A ...
A bizarr reverendás 74 perces EP-je eléggé elkeserített. Eleve: ha ez egy EP, akkor mekkora egy lemez szerintük??? Aztán: miért a "metal hírnöke" a cím, mikor inkább a "zene temetése" lehetne? Továbbá: mit lehet írni valamiről, ami annyira lassú és szenvedős, hogy nem jut róla jobb eszembe, mint az egyik dal szövegében felbukkanó keresztet cipelő J...
Leginkább azon mérhetjük le, mennyire öregszünk, ha egy tegnap még ifjú titánnak kikiáltott banda ma koncertlemezzel jelentkezik. Akármit is mondanak a mai koncertalbumokat lesajnáló, sznob vélemények; napjainkban is meghatározó jelentőségű, ha egy zenekar eljut arra a szintre, hogy élő felvételt adjon ki, főleg ha duplát. Most a Hammerfallon a sor...
Vissza sem kellett lapoznom zenei "munkásságom" lapjain, emlékezetből is simán tudtam, mivel jellemeztem a germán hordát annak idején, a Macbeth album kapcsán. Ez a szó nem volt egyéb, mint a DÖGÖS. Nos, ha azt nézzük, a DÖG továbbra is elmondható erről a vérmes, Grave Digger-ízű muzsikát nyomató ötösfogatról.
Gyárzaj - ipari - majd elcsent Slipknot riff - csattog, kattog minden, torzított vokál, valamit magyaráznak nagyon. Aztán a második dalban már jön egy dal is, feszes riffek, igazi "ciber" metal, a dob puttyog (vagy dobgép vagy csúnyán triggerelt cucc, elvileg koncerten élő a dob), a basszus hiányzik meg az erő is nagyon. A vokál is erőtlen, üvölt v...
Tulajdonképpen mit lehet elmondani egy nagy banda 2003-ban kiadott régi koncertfelvételéről? Hát nem sokat. Amiért mégis érdemes megemlíteni ezt az anyagot, annak az az oka, hogy a Dokken zenekar dérrel-dúrral beharangozott, de sok vizet végső soron nem zavaró 95-ös reunion turnéját örökíti meg. Persze volt előtte egy kiváló album (Dysfunctional - ...
Na igen, szóval megint egy metal opera... Jómagam nem tartom túlzottan szerencsésnek ezt a műfaji meghatározást, sokkal inkább nevezném az ilyen típusú anyagokat többszereplős konceptalbumoknak, mert akárhonnan is vizsgáljuk, az "opera" kifejezés mindenképpen egy kissé erősnek hat; de hát ha egyszer így maradt meg metal körökben (illetve, az alkotó...
Ugyan májusi megjelenésű a Rain Paint Nihil Nisi Mors c. albuma, de csak nemrég jutott el hozzánk. Három finn srác zenél itt, gótikus/doom/stb. metalt játszanak, amelyben megtalálható az Anathema, a Katatonia fájdalma, a Sentenced szirupossága olykor, meg a My Dying Bride ős-magánya. Csak valahogy nem olyan mélységesen, mint az említett csapatoknál...
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kizárólag női énekessel felálló zenekarokat hallgatok. No nem tartott sokáig, talán ha néhány napig ez az időszak, de azért így utólag mégis furcsa. Black Light Disctrict, Souvenirs: a késői The Gathering remekművek, de kellett valami könnyedebb, kevésbé megterhelő hallgatnivaló is. Így akadt sok egyéb dolog mel...
Trendek jönnek, bandák mennek, nő és fogy a Hold, a Rage azonban változatlan. Peavy és cimborái eszement kitartással nyomatják azt, amihez a legjobban értenek. A Soundchaser borítójáról leüvöltő rémkoponyák óva intő célzatúak: aki ezt a korongot a lejátszójába illeszti, az készüljön fel egy felettébb dühös Rage-re!