Nemrég írtunk épp Shane Gaalaas dobos-multiinstrumentalista szólólemezéről, így itt az idő, hogy egyik projectje, a Cosmosquad nevű trió 2001-es koncertfelvételét is bemutassuk.
Killjoy (Necrophagia), a Mayhemes Maniac és az Immortalból ismert Iscariah szűrte össze a levet, ennek eredménye ez a nyersen megszólaló, nem egészen negyven perces Wurdulak durvulat. Nem a gyors és még gyorsabb tempók halmozása jellemző (természetesen akadnak ilyenek is), az átgondolt black-thrash témázás legalább ennyire meghatározó, ének címén p...
Tipikus olvashatatlan logó, mázli, hogy feltüntették a zenekar weblapját a promótasakon, lássuk... Nem túl infódús, biográfiát például nem találtam, biztos annyi a történet, hogy jól összejöttek anno és kitalálták le kellene zúzni az ember arcát egy kicsit, elég volt az anyazenekarok melankóliájából. És lőn.
Zongoraszóval indul a lemez, ebből még akármi is lehet, love metal is. Bár azt azért kétlem, a Lifeforce kiadó arra nem vetemedne érzésem szerint. Aztán rövid idő múlva - épp kezdtem elandalodni - felráznak a riffek azonnal. Bostoni zenekar, dallamos death metalt játszanak, mindenféle európai - főleg svéd - csapatra hivatkoznak, hogy.
Spanyolhonból származik a black metalos Asgaroth. Hazájukban elég ismertek (a hírek szerint), ráadásul ez a lemez már meg is jelent ott 2000-ben, de a Peaceville elég fantáziát látott a zenekarban ahhoz, hogy újra megjelentesse, és világszerte elterjessze őket két évvel később. A csapat amúgy hét éve létezik, letettek már néhány hanghordozót az asz...
Az északi mitológiában a viking mindenséget alkotó kilenc világ egyikét hívják Asgaardnak, míg Lengyelországban egy hattagú dark/gothic/black banda viseli ezt a nevet. A kiadótól kapott információ alapján ez egy dinamikusabb dalgyűjtemény az eddigi korongokhoz képest, és míg korábban az Arcturus volt a minta, ma már a Dimmu Borgirhoz is ugyanúgy hú...
Egy bizonyos: a Therion teljesen egyedülálló zenekar a maga nemében, stúdióban csakúgy, mint színpadon. Önmagában már az a tény is elismerésre méltó, hogy a lemezekre rögzített monumentális, szimfonikus hatásokkal teletűzdelt dalokat döbbenetes hatásossággal tudják visszaadni a koncerteken. Egy Therion koncertet nem csupán lát és hall, hanem átél a...
Na, ezt is megértük. Megjelent az első Aebsence lemez. Kissé keserű a szájíz mellé, ugyanis szerzőiben voltak kénytelenek a népre szabadítani eme 11 dalt (10 + intro helyesebben). Hiába no, nincs pallosuk, de még csak nem is talpig tréningben koncerteznek, fura rastás, fonott tincsekkel. (Bár az énekesnek, Budai Péternek nehéz is lenne hirtelen tin...
A koncert (lásd a megfelelő rovatban) előtti, illetve utáni ereklyegyűjtés során nem hagyhattam ki a svédek idei anyagát sem. Két évvel a Pavement Musicnál kihozott Satanic Panic lemez után saját kiadásban jelent meg ez az öt számos (plusz intro és outro), roppant ötletes kivitelezésű digipack CD, egyrészt a rajongók éhségét csillapítandó, másrészt...
A Peaceville kiadó némelyik csapatát elég nehéz kategóriákba gyömöszölni. Például a Thine-t. Akiknek első lemezükkel vajmi kevéssé tudtam megbarátkozni, lévén túlságosan is eklektikusak, illetve nem éreztem az isteni szikrát az eklektikusság mögött. Ezért kicsit félve kezdtem hallgatni az új korongot, az In Therapyt.
Két ekkora név egy lemezen, mi sülhet ki ebből? Kicsit tartottam tőle, hogy abszolút hallgathatatlan elszállt virtuózkodás, DALOK nélkül, de kellemesen csalódtam, habár elég időm nem volt még megemészteni a zenét, de nem kell hozzá sok idő, hogy az ember rákattanjon e két "elmebeteg" zenész játékára.
Skydancer, Of Chaos And Eternal Night, The Gallery, Enter Suicidal Angel, The Mind's I, Projector, Haven és most pedig itt van a Damage Done. Nem mindennapi lemezcímek egy nem mindennapi zenét játszó, nem mindennapi csapattól. Hihetetlen, hogy tíz év távlatából is milyen friss még a legelső, nyilván nem tökéletes lemezük.
Joey DeMaio annyival intézte el egy interjúban a Faith No More-t, hogy amit ők művelnek, az nem metal, hanem country. Ezt olvasva sok jó érzésű zenerajongó röhöghette könnyesre a szemét annak idején, most viszont ne nevessetek, a Supersuckers valóban country muzsikát nyomat ezen a maratoni, 19 nótás koncertanyagon!
Túl a Motörhead 26. születésnapján és a maga 56. életévén, Lemmy rendületlenül nyomul tovább! Miért is hagyná abba, ha még mindig érzi magában az alkotókedvet és nem is sikertelenül teszi a dolgát? Lehet, hogy az Ace Of Spades album időszaka (hm, az sem éppen tegnap volt!..) számított a csapat aranykorának, de Lemmy ezen már nem izgatja magát. Ő ne...
Ennek a dupla CD-nek az apropója a napnál is világosabb: így tesz eleget az SPV felé végső szerződésbeli kötelezettségének a Metal-Is/Sanctuary-hez távozó zenekar. Egy tízpontos életmű alaposnak mondható áttekintése a Hello From The Gutter és a 'kill fanatikusok közül bárki képes volna belehallgatás nélkül ismertetőt írni róla.
Pihent agyú egy társaság lehet, az biztos - ilyen névvel: Sir Hedgehog. A lemezt szinte teljesen puritán módon fehérbe burkolták, középkori rajzokkal tarkítva, maga a CD korong pedig sima fehérre meszelt, még egy árva számcím sincs rajta, nemhogy más információ. Amúgy teljesen szimpatikus az ilyen design számomra.