Annak idején, mikor ezt a lemezt először meghallgattam, annyit tudtam elsőre kinyögni, hogy "atyaég, ezt legalább egy évig érlelni kellene, hogy írni lehessen róla". Aztán úgy gondoltam, elég lesz fél év, de végül így alakult, ahogy. Kell idő a Nothinghoz, no.
Ahhoz kétség nem férhet, hogy az egyes Matrix film zseniális volt és a hozzá tartozó filmzenealbum sem volt gyenge eresztés. A kettes mozifilm monumentálisabb, ezért nyilván dupla cd-t kell hozzá kiadni, amit egy instrumentális bevezető indít (a Linkin Park által kreált szösszenet), majd Marilyn Manson borzolja az idegeinket, egy kissé unalmas dall...
Mindjárt a címadóval nyit a holland God Dethroned, mely meglepetésemre túlmutat eddigi, azért inkább közepesnek mondható dalain. Fogós, dallamos - természetesen - ráadásul még nagyjából megjegyezhető is, nahát. A második nótában már azért elkezdenek tekerni valamelyest, de azért ott figyel olykor egy-egy húzósabb középtempós barázdabillegetésre ing...
Szeretitek a progresszív zenét? Hogy álltok az instrumentális lemezekkel? Nyitottak vagytok a jazz felé? És kíváncsiak vagytok egy tehetséges magyar zenekarra? Ha igennel válaszoltatok a fentiekre, akkor ne is olvassatok tovább, titeket nem kell győzködni, irány a boltba és szerezzétek meg ezt a felvételt.
Ez már a The Crown nevű félisten zenekar negyedik albuma, amelyet ezen a néven adtak ki, tudniillik korábban a Crown Of Thorns nevű nem éppen egyedileg viselt név volt az övüké. Hell Is Here, Deathrace King, Crowned In Terror... szerintem, mindegyik vérbeli death 'n' roll alapmű!
Waaaaaaaaaaahhhhhhhhh!!!!!!!! Így indul a lemez, és amennyire kivettem az iszonyatos hörgésből és zúzásból, németül nyomják az angol lemezcím ellenére. Megint csak skatulyázhatatlan zenét találtam, mert a death-es gyilkolással induló anyag két percen belül átváltott zongorás himnuszba, aztán vissza speed-thrash őrületbe! Én meg potyogtam egyik ámul...
Észak-Írország ködös partjairól jött ez a jó kis EP, amit először demónak néztünk, de nem. Ahogy indul az első dal, kegyetlen death metal skatulyába kezdtem beletuszkolni a csapatot, aztán egyszercsak elkezdett énekelni az ember, meg jöttek mindenféle lassulós, akusztikusabb jellegű részek. Nocsak.
Német csapat a kissé gettós nevű Busta Hoota, és a név, valamint a trendy ruhákba és baseballsatyikba burkolózott srácok a frontborítón valami hiphopmetal fogatot engedtek sejtetni. Ennek ellenére amolyan amerikai jellegű dallamos modern rock-metal szólal meg a CD-n, mintha a Linkin Park énekes részeit összekevernék a mai neo-grunge zenekarok hangz...
A metal zene megújulásának, a zene iparággá válásának tipikus példája az amerikai Linkin Park (Lincoln Park eredetileg, de így azért feelingesebb biztos). Végy egy adag zenészt akik otthonosan mozognak a metal és a modern rap berkein belül, ültess rájuk egy producert és egy brutál csillagharcos stúdiótechnikát, hogy azok a feljátszott dalokat elősz...
Öööö... öööö.... hol is kezdjem... Nyitott elmék számára ajánlott zene, ahogy azt a lemezcím sugallja, kár, hogy csupáncsak a zenét hagyták le a cd-ről. A harminc perces zajhalmaz 27 tökéletesen egyformán zsizsegő tételt tartalmaz, kalimpál a dobos - pontatlanul - a gitárosok valamit reszelnek, meg van egy hörgős, aki hörög, nyilván.
Nos, még egy tipikus amerikai death metal zenekar. Tampából. Ott már az anyatejjel ezeket a horzsoló riffeket szívják magukba a fiatalok. Nyilván.
A Los Angeles-i Tourniquet idén lépett létezésének tizenharmadik esztendejébe (hat teljes albumot, két EP-t, egy akusztikus lemezt és egy best of anyagot sikerült eddig letenniük az asztalra), de túlzás lenne azt állítani, hogy ez idő alatt az egész világ megtanulta volna a nevüket.
Mióta van szerencsém tudni a Lacrimosa létezéséről, elvakult, elkötelezett hívük, rajongójuk, istenítőjük, alattvalójuk vagyok. Előre kell bocsátanom, mert előfordulhat, hogy elragadtatom magam... Ez a vadiúj, Echos album mellé kiadott (első) single. Öt dalt tartalmaz, melyek közül kettő maga a kislemez címadója (single, illetve album változatok), ...
Keverd össze a How To... lemezt és az if_then_else elektronikus részeit, adj hozzá egy csipet fantáziát és lőn Souvenirs. Nagyon merengős, nagyon felkavaró, nagyon The Gathering. A nyitó dal These Good People már olyan szinten szétzilálja az érzelmeket, főleg mikor az egyes énekrészeket valahogy úgy keverték, mintha Anneke ott énekelne a szobában a...
A visszatérő zenekarok véget nem érő sora most az amerikai Lillian Axe-szel folytatódik. Ha létezett valaha igazi kultikus, méltatlanul elfelejtett csapat a dallamos hard rock színtéren, akkor az Axe pontosan ilyen. Fazon tekintetében egyáltalán nem lógtak ki a 80-as/90-es évek fordulójának ún. "hajbandái" közül, ám zenéjük minden volt, csak nem sz...
Ha egy banda az Örök Gyűlölet nevet viseli, ahhoz nehéz is volna mást elképzelni, mint ultratechnikás és pokoli intenzív death metal muzsikát. Eric Rutan. Ugye ismerős a név? A Ripping Corpse, majd a Morbid Angel sorait erősítette barátunk a múltban.
Elmebeteg death metal - áll a címkén. Nos, a riffek nem mondom, hogy halálmetalosak lennének az elején. Később sem. Aztán jön a vokalista és lefordultam a székről a röhögéstől. Túltesz az összes "ájgájwájrádráj didáj"-t károgó black metalistán, borzalmasan alulkeverve, tompán hallani, hogy valakinek kurvára ráejtettek valamit a lábára, és ez fáj ne...
Meg kell hagyni, ez az amerikai ötösfogat is speciális a maga módján. Amit produkálnak, lényegében retro thrash/death, klasszikus gore-, illetve grindcore hatásokkal is kiegészítve. Ha gondolatban egybegyúrod mondjuk a Slayer, az Anthrax, az S.O.D., a Carcass és a Terrorizer zenéjét, alighanem el is tudod képzelni, honnan jött és hová tart az Engor...
Újabb visszatérésnek lehettünk szem- és fültanúi a közelmúltban, amikor hat év "csendespihenő" után új albummal rukkolt elő az egyik legrégebb óta aktív svéd death metal társulat, a Grave. Az 1991-es debütalbummal, az Into The Grave-vel már igen jó hírnevet szerzett magának a csapat, nem sokkal utána már olyan kaliberekkel turnéztak, mint a Death, ...
Yiiiihááááááááááá!!!!!!!!!!!!!! Annyira vártuk ezt a lemezt szerintem jó páran, mint tehénen a gatya. Mert ugyebár Devy mester anno leszögezte, hogy ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem lesz új SYL lemez. Aztán litván. Ja, nem. Lett. A szerkesztőség pedig most is hevesen headbangel.
Nulla infó érkezett a cd mellé, annyit azonban meg lehet állapítani, hogy lengyel a zenekar, legalábbis a nevekből ítélve. Hárman zenélnek a Deivosban és elég brutális death metalt játszanak. Mindössze fél órás a cd, de ezalatt alaposan legyalulják a kedves érdeklődőt. Gyorsak, igyekeznek olykor technikásak lenni, sok a blastbeat, próbálnak változa...
Úgy tűnik, nem egy nagy "truváj" kiismerni a finn Firebox politikáját: a negatív életérzés különböző zenei megnyilvánulásait tekinti szívügyének a cég, és egy-két kivételtől eltekintve honfitárs előadókat vesz sötét szárnyai alá.
Szegény eltévedt cd. Ez is az ide-oda keringtetettek közül való. De csak előkerült. Hammond (!!!!), hörgés, ügyes zenei alapok, borongósak, magába fordulósak, összetettek. Igényes. Női ének, amely olykor hol az isteni Annekére emlékeztet, hol Sinead O'Conorra. Noha nincs annyira magával ragadó hangszíne, mint Annekének, és még nem is tud olyan prof...
A Kijura először véletlenszerűen figyeltem fel, letöltöttem egy dalt, ami tetszett is. Később érkezett hozzám teljes verzió a tavalyi bemutatkozó korongjukból. Az olasz csapat '98 óta működik, egy demó után találtak rá a szlovák Metal Age kiadóra, akik megelőlegezték nekik a bizalmat.
Igazán impozáns kiadványt volt szerencséje megjelentetni a francia Gantz nevű hardcore/emo csapatnak az Impure Muzik jóvoltából. Képzeljetek el egy márványos hatású papírból készült borítékot (a lehajtókáján ott a nyálazós ragasztócsík, annyira jól megcsinálták), rajta egy rajz, meg a zenekar neve. Belül külön papíron a dalszövegek, és még egy külö...
Ki ne ismerné e nevet? Létezhet oly metal rajongó, aki ha csupán hangyányit is vonzódik az északi, finn dallamvilág felé, ne hallott volna legalább 1-2 Strato albumot? Nem hinném... Nos, ennél többre aligha van szükség, szerintem ugyanis az egyiket vajmi kevés különbözteti meg a másiktól - gondoltam eddig.
A New York-i Immolation sem éppen tegnap óta van a pályán. Az 1980-as évek végén alakultak, és bár 1991-es bemutatkozásuk, a Dawn Of Possession fölöttébb kedvező visszhangra talált death metalos körökben, a piacot akkoriban elárasztó extrém zenei dömping valósággal megfojtotta a színteret.
Facebook
Twitter