Sok okosat lehetne leírni egy Deep Purple lemezismertető kapcsán, a csapat kacifántos történetét véve alapul, annál is inkább, mert megint egy olyan poszton történt változás, amely miatt alapjaiban kellene, hogy megremegjen a talaj a zenekart alkotó úriemberek lába alatt. Mivel azonban a Purple már nem egy ilyen szituációt szerencsésen átvészelt, köztük maga Blackmore mester dér-dúr távozását, most sem kell aggódnunk.
Olaszok és hatan vannak. Tán akadnak, akiket meglep, de a banda eleinte Maiden feldolgozásokkal próbálkozott! Idővel aztán úgy döntöttek, saját babérokra áhítoznak, ezért elkezdtek önálló nótákon molyolni. Bemutatkozó albumuk klasszikus, dallamos metalt tartalmaz. A keverésen átsejlik némi nyersesség, de hallottam már rosszabbat is. A srácok jórész...
Prog és power elemekkel átszőtt metal muzsika hallható a holland csapat bemutatkozó lemezén. A banda bizonyos tagjai anno egy Black Knight nevű true metal formációban találkoztak, aztán a stílust kinőve mozdultak prog irányba. Nos, hallatszik azért a lemezen a tradicionális megközelítés, a Countless Court kissé felgyorsított, Warning korszakbeli Qu...
Devon Graves visszatér. Már az első DST koronggal megmutatta, hogy ő igenis életképes a Psychotic Waltz árnyékából kilépve is. A második lemezre várt az a feladat, hogy az egyéni hangot tovább kristályosítsa, még jobban Devonra és nem az egykori zenekar emlékére helyezve a fókuszt.
Ville Laihiala. Mond ez a név valamit? Ha igen, akkor kár is tovább szaporítanom a szót! Bizony, a Poisonblack az ő nevéhez fűződik, s mint ilyen, a banda zenei világa nem áll igazán távol a Sentenced képviselte északi, dallamos cuccétól. Sőt - ha lehet ilyet mondani -, a Poisonblack egyfajta slágeresebb, könnyedebb változata a Sentenced-féle hangu...
Számomra eléggé a semmiből bukkant elő a P.O.D. pár éve, mikor néhol elkaptam azt az autós-ütközéses (vagy mi) videoklipjüket. A rap nem nagyon jött be, de súly volt a zene és megjegyezhető a refrén, szóval valahol mégis benne volt a spiritusz a nótában. Aztán meghallgatva a teljes előző lemezt, megértettem, mi az amit szeretnek benne a népek, húz ...
Ugyan már nincs sok teteje ennek a cikknek, mivel a zenekar a lemez kiadása után feloszlott, de azért egy posztumusz kritikát kapnak, ha már vették a fáradságot és elpostázták nekünk. A 2000-ben alakult csapat két demó után saját erőből vette fel ezt a nyolc dalt tartalmazó cd-t, amellyel sok társukhoz hasonlóan kiadót szerettek volna találni, de k...
Nos, ha Szeg, akkor Szegeljen. Toljunk rá egy kis hangerőt. Mázli, hogy az E.Z.S. Music felvállalta a zenekart, itthon hasonló stílusú zenekar csakis magánkiadásban tudná megjelentetni a lemezét. Nem így a Szeg. Lehet, sokszor le fogom még írni ebben a cikkben azt, hogy Szeg, csupán azért, mert tetszik a szó, és óriási telitalálat zenekarnévnek.
Megvallom, idétlen-idők óta a fiókom alján bűzölgetem ezt a korongot. Tán azért, mert a bandáról fikarcnyit sem tudok. Tán azért, mert rusnya a borító kívül-bévül. Az a néhány kép, mely a zenekart lenne hivatva bemutatni, inkább taszít, mintsem. Úgy nézem, négy van a súlyosan dizájnolt, mátrixos fazonból, akik agyonfestett, rémfejű külsővel élnek b...
Újabb projekt. Nem csigázok senkit, elárulom, hogy Anders Fridén (In Flames) énekel, Niclas Engelin (Gardenian) gitározik, Patrik J. Sten (ex-Transport League) dobol és Hakan Skoger (Headplate) basszusgitározik benne. Fura módon a formáció gyökerei '95-ben keresendők, akkor találták ki ketten, hogy jó lenne valami mást csinálni, mint amit az eredet...
Húha, két pillanat alatt olyan álmatag lettem ettől a zenétől, hogy öröm nézni... Aki nézi, az is elalszik... Már a borító sem szürke. Vagyis majdnem. A zenekar nevét még ki lehet silabizálni, a lemez címét kevésbé, lehet sejteni, hogy valami maszat még előfordul rajta, ámbár sejtésem sincs, micsoda és miért.
Au. A nyitó dalban két akkora nyúlás van, hogy a szőr felállt a hátamon. King's X-es a zene, az egyik énekdallam meg akkora Psychotic Waltz mint egy ház. Viszont az is tény, hogy maga a zene kábé annyira rock, mint a Spin Doctors volt annak idején, olyan kicsit alteros, kicsit hetvenes évek retró, buta kis refrénke, mondhatni jaj jaj jaj.
Tíz percig küzdöttem, hogy kivarázsoljam a promótasakból a cédét - sikerült alulméretezni kissé a tokot - e rövid birkózás után mertem remélni, hogy tetszeni fog a zene, és jó ideig nem kell visszaraknom a szadista tasakba a kis ezüst korongot. Nem kellett. De azért keresek neki valami más borítást, ne karcoljam meg véletlenül sem, mert a karcokra ...
Életemben nem hallottam még a dán HateSphere-ről, pedig már megjelent egy lemezük, így kíváncsian vártam mi újat hozhatnak dallamos thrash/death stílusban a srácok. Ugye ezt a stílust mindenki hasonló divatnak gondolja, mint anno a death, black metal, HC, meg extrém metal divatot, aztán ha jobban belegondolunk, mindvégig itt volt velünk, kb. 1994-9...
Schenker Misi bácsi újabb rakenról lemezt piszkált elő a húrok közül. Aki nem ismerné, ő a Scorpionsos Rudi (jajjjjj) tesója, szakmabeliek szerint ő a jobbik gitáros kettejük közül. Anno még a Perfect Timing idején (tizenpár éve) kifejezetten szerettem, amit csinált, akkor még Robin McAuley énekessel, aki angol létére totál úgy énekelt, mint az Én ...
A furcsa nevű társulás a progresszív metal új szuper-projectjének ígérkezett: Jim Matheos (Fates Warning), Mike Portnoy (Dream Theater) és Kevin Moore (Chroma Key, ex- Dream Theater) határozta el, hogy itt az ideje egy kis örömködésnek. Basszusgitáron a Gordian Knotból ismert Sean Malone dörmög... Ultrakirályul hangzik!
A győri zenekar 1987-től (!) létezik, több demo után 1994-ben rögzítették első nagylemezüket. Ja, "nagy lemezüket". Így írták ugyanis. Biztos bakelit volt, az elég nagy azért. Eztán kissé visszább vettek, idézek a zenekar hivatalos weblapjáról (az eredeti hejjesirással): "Ezt követően 1995-96-ig bírta a zenekar a hajszát az akkor bekerülő egyéb pop ...
A kultikus, így nagyrészt underground státuszú amerikai power metal bandák nagy rajongójaként és lelkes kutatójaként idei ásatásaim során az Omen zenekarra is ráleltem: Battle Cry című debütáló munkájuk kimondottan megnyerte a tetszésemet, így amint hírét vettem a szóban forgó, példaértékű gondossággal összerakott kiadványnak (2 CD+DVD!!!), rögtön ...
Hughes and Kettner, pardon, Hughes and Turner. Az egyik Glenn, a másik Joe Lynn. Két nagy öreg, két élő legenda együtt a stúdióban és az úton, immár másodízben. Sőt, ha nagyon akarom, ez már a páros harmadik anyaga, hiszen a debütalbum turnéját megörökítendő, megjelent egy koncertalbumuk is.
Galder sem volt egészen komplett, mikor a fenti nevet adta projektjének. Zenekarnak nem igazán hívnám, mivel körülötte a zenészek folyton változnak, bérli őket egy-egy lemez idejéig. Viszont a mostani három ember dizájnban legalább passzol egymáshoz, mindannyian simára borotvált koponyát hordanak a nyakukon. Rendkívül viccesek a zenekarfotók amúgy,...
Asszem, az Ossian után itt a második zenekar, akikre azt tudom mondani, bizony, ez a tipikus magyar metal. Az egyetlen külföldre utaló jel maga az Obstruction név, amit nem is értek teljesen, hiszen full magyarul szólnak a dalok és ez a név ráadásul eléggé nehezen kimondható egy magyar rocker számára. Számomra egyenesen olyan, mint egy jól irányzot...
A Kölnben nyomuló négy fószer nagyjából úgy néz ki, mint Lemmy a nyolcvanas években. A zenéjük is olyasmi. Második albumuk borítóján rettentő fegyverarzenállal felszerelt, bőszen üvöltő harcos látható, akire óriáskígyóként tekeredik a végtelennyi lőszer. Izmai lefitymálják Arnie bicepszét. Rotty end roll ez, nem más.
Egyenesen Floridából érkezett a Noctiferia cd-je, ráadásul nagy meglepetésemre egy szlovén (!) death metal zenekar cd-jét rejtette a boríték. Kicsi a világ. Leültem, meghallgattam, majd néztem ki a fejemből jól. Miért? Egyszerű. Tetszik a zene és pont.
Nem egy szokványos EP-vel jelentkezett a Cyborn. (Ha valaki nem tudná, a Born 33 utódzenekaráról van szó, akiknek szánom-bánom, de nem hallottam a lemezüket, pedig állítólag jó.) A zene változott, már nem azt a New Orleans-i doom/stoner metalt játsszák, mint korábban, hanem jó sok elektronikával fűszerezett cyber metalt. Nem tudok erre jobb jelzőt,...
Némely napkeleti (s napnyugati) bölcsek állítják: a férfiaknak épp elég, ha egy fokkal szebbek az ördögnél. Nos, e szerencsétlen társulat csak nagy-nagy jóindulattal sorolható a férfiak kategóriájába, ha igazat adunk a fenti megállapításnak.
Megint kaptam egy nehezen kategorizálható lemezt. A szép, erdő-színű, rúnákkal és kissé olvashatatlan nevű infókkal megpakolt borító még nem sok mindent árult el, közben meg szólt egy furcsa, atmoszférikus zene, amolyan relaxálós, nyugis, szép. A háttérben folyó csobog, madarak vijjognak. Furcsa így a négy fal között hallgatni, de jó. Igaz, nem roc...
A Nemesis egyike azon kevés magyar zenekaroknak, akik nem elég, hogy nyugati színvonalon zenélnek, de egyéb dolgokban is megpróbálnak a magyar átlagnál többet produkálni. Ennek egyik megnyilvánulása ez a cd is, melyet a csapat honlapjáról lehet megrendelni. Ahogy a cím is mutatja, nem új dalokról van itt szó, hanem mindenféle eddig kiadatlan vagy v...
Facebook
Twitter