Shock!

június 13.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ministry: Hopiumforthemasses

ministry_cAl Jourgensen megint a fejét fogja. Van is miért. Mint ahogy mindenkinek, csak a jó öreg Al ezt mindenkinél, vagy legalábbis a legtöbbünknél zajosabban teszi. És régebb óta. Olyan régóta, hogy csodálom, amiért nem lett krónikus ínhüvelygyulladása. Vagy talán mégis lett neki. Amije viszont biztosan van, az egy tizenhatodik album, és igen, ezúttal is politikus és aktuális. A Ministry Jourgensen haragnaplója, aminek minden egyes lemezén letesztelhető, mennyire is mérges épp a Főnök. Azt mondanám, hallgatva a Hopiumforthemassest, hogy manapság inkább összezavarodott, de ezzel sokan vagyunk így.

A B.D.E. kimért, menetelős nyitás, a szövegét tekintve pedig Jourgensen tényleg nem lehetne ennél direktebb. Valójában a Hopium már-már kínosan kortárs akar lenni, megkapja mindenki: az alt-right, az incelek, a nőgyűlölők, a szélsőjobb meg a toxikusok is. Kicsit olyan érzésem is van, mintha Jourgensennek ezúttal tényleg feladta volna a leckét a korszellem, és úgy képzelem, amikor nekilátott ezeknek az új daloknak, nem győzte kapkodni a fejét, annyi alapanyagot vágott hozzá a pillanat, amiben élünk, szórakozunk és unatkozunk. Korábban elég volt ráfókuszálnia az aktuális amerikai elnöknek nevezett bohócra, és jöttek is a jól koncentrált, príma anyagok. Most viszont nem egy főbohóc van, vagy mondjuk három, hanem több millió kisbohóc, és ezzel azért már nehéz mit kezdeni.

megjelenés:
2024
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Nincs sok dal egyébként a lemezen, de azért mégis akadnak itt gyengébbek. Mert mondjuk egész pofás a Aryan Embarassment, de a Bush-albumokon hallottuk már ennek a tökösebb verzióit is. A TV Song 1/6 Edition Jourgensen TV-sagájának következő epizódja, és ez sem üt akkorát, mint a korábbiak, azok vadak, veszettek, bomlottak voltak, ez az új pedig csak egy kevésbé ihletett punkoskodás. A legjobban talán a New Religion tetszik, bár ez sem új ötlet, a közel-keleti témákban hempergő Rio Grande Bloodon sok ilyet hallhatunk. Furcsa Nine Inch Nails-hatást hallani egy Ministry lemezen, de máshogy nem tudnám magyarázni az It's Not Prettyt, és egyébként meg nem is rossz dal ez, talán a lemez legjobbja. Vannak aztán itt vendégek is, Pepper Keenan meg Jello Biafra, ők annyira nem meglepőek, Eugene Hütz felbukkanása már érdekesebb, aki a Gogo Bordello énekese, aminek mondjuk nem vagyok rajongója, meg ennek az énekstílusnak sem, meg ennek a dalnak sem, de olyan emberként, mint aki nyitottnak és az újdonságokra szomjazónak képzeli magát, azt legalább el kell ismernem, hogy érdekességnek jó. A záró Ricky's Hand viszont legalább vicces, de az meg egy Fad Gadget feldolgozás.

Kevés és valahogy üres ez az új eresztés, talán túl gyorsan jött az előző után. Mindenesetre jelenleg ezt az albumot találom a leggyengébbnek a The Last Sucker utáni korszakból. Nem is kellene itt megújulni, hova meg minek, egyszerűen csak olyan Ministry-dalokat akarok hallani, amik után úgy érzem magamat, mint akit légkalapáccsal masszíroztak meg. Elvétve akadt ilyen darab az utóbbi tizenhét évben, de hát azok sem érnek a nyomába mondjuk egy Fear (Is Big Business)-nek. Szóval várok tovább.

 

Hozzászólások 

 
#5 Tulus 2024-05-04 12:51
Nekemnek tetszik ez a lemez, 8 pontot simán megér.
Idézet
 
 
#4 Dead again 2024-05-04 10:12
A Moral hygiene jobban ütött, de ez sem rossz. A Cult of suffering tétel jön be a legjobban róla.
Idézet
 
 
#3 Szücs István 2024-05-04 00:09
Milyen a vadonatúj Ministry album? Mégis mit lehet elvárni egy 65 éves frontembertől? Leginkább ezek a kérdések vetődnek fel bennem, miután a recenzió elolvasását letudtam. Nos, az új album teljesen korrekt, hogyha a helyén kezeljük. Világmegváltó? Naná, hogy nem! Viszont nem egy, nem kettő szerzemény hozza a Ministry mércéhez igazított szintet. Goddamn White Trash tipikus védjegyekkel rendelkező darab, de egyből levágod, hogy ez a 2024-es Ministry, és ha nem is zsigeri, de a dühkitörés az rendesen benne van. A Just Stop Oil mérsékeltebb tempóra kapcsol, nem őrül meg, de van annyira fifikás, hogy még egy Tarantino filmzenébe illő részt is bele tudtak illeszteni, ami kifejezetten jól áll a dalnak. Talán ott van a hiba, hogy a Ministry-t leginkább egy gyalulós, ipari brigádként képzeljük magunk elé, pedig annyira sajátos elegyet szippantott magába a galeri, hogy erősen érződik a punk attitűd is a hozzáállásukban . Erre kiváló példa az Aryan Embarassment, amibe nagyon kellemes elszállós részeket is beépítettek. És az album második fele is odacsap, csak másképpen, mint ahogy megszoktuk. A New Religion kórusai is nagyszerűek, az Animositisomina album "ipari romantikája" többször eszembe jut, miközben hallgatom a dalt.
Aztán jön az It's not pretty, ami semmiképpen sem hasonlít egy NIN szerzeményre se. Itt is leginkább olyan hatásokat hallok, ami a Ministry korábbi korszakából lehet ismerős. Ez nem egy zúzda album, hanem egy változatos dalokat tartalmazó korong, melyek kifejezetten jól sikerültek. A megváltás elmarad, viszont minden track meglehetősen jó (nem is kicsit).
Idézet
 
 
#2 nausea 2024-05-03 14:55
Semmi baj nincs ezzel a lemezzel.
Idézet
 
 
#1 JamesKent 2024-05-03 11:25
Szerintem közel sem annyira vészes mint ahogy azt a kritika írja. Az előző erősebb volt de itt sincs komoly baj. A szövegek és a mondanivaló még mindig jó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.