Az amerikai illetőségű zenekar első felkapott dala az All Star, egy képregény filmredolgozás - micsoda új ötlet ez Hollywoodtól -, a Mystery Man egyik betétdalaként vált ismerté. Ezt követte egy másik filmbetétdal - a srácok nem nagyon variálnak a maxikkal -, a Can't Get Enough Of You Baby.
Huba! Ez a lemez úgy letarolt, mint egy jófajta hurrikán. Az ezerszer elkoptatott jelzők túl szegényesnek és szürkének tűnnek a lemez sokszínűségét, frissességét dicsérve. Adva van kilenc Iowából származó nemnormális ember, nemnormális maszkokban - mert nem lehet tudni, hogy milyen az igazi ábrázatuk - és olyan elementáris erejű zenei agymosást hoz...
A Skew Siskin már baromi régi csapat, de sosem arról voltak híresek, hogy évente kiadtak volna egy albumot. Zenéjük igencsak kötődik a Motörhead-féle rock'n rollhoz, meg ugye Lemmyvel elég jóban is vannak.
Először is óriási gratuláció a Shock!-nak (főleg Valentin Szilvinek és Bakó Csabának), hogy összehozták ezt a válogatást! Már a borító is nagyon igényes! Az utóbbi időben sikerült beszereznem pár cd mellékletet különböző külföldi újságokból, és ki merem jelenteni, hogy egyik sem ér még a nyomába sem a Shock! cd-nek, sem külalak, sem minőség szempon...
A Shock! magazin egy remek hagyományt is feltámasztott ezzel a válogatással, de ugyanakkor egy új dolgot is elindított hazánkban. A Metal Hammer gondozásában megjelent Demonstráció I. volt az első, magyar reménységeket egy csokorra gyűjtő anyag, aminek folytonossága sajnos idővel megszakadt.
Kellemes barokkos intróval kezdődik a CD, majd szélvész sebességű szimfonikus black metallal folytatódik fenti csapat bemutatkozása. Csak ne lenne a gitárnak ilyen jellegtelen, színtelen hangja... Két nóta (Purgatory, Evocation Of Sitael) szövege oroszul (!) íródott, bár ezt úgysem lehet érteni a károgásban, akár hottentotta is lehetne.
Fenti német ötös még a ködös '92-ben alakult, mikor még csak sejteni lehetett, hogy egyszer eljő a dallamos metal zenék ideje. A rákövetkező évben megnyertek pár tehetségkutatót, majd rögzítették első demójukat, és felléptek pl. a Gotthard, Pretty Maids vagy a Jethro Tull előtt. '96-ban átestek a kötelező tagcserén, megérkezett Dirk Kurth bőgős a t...
Meglepő volt számomra, hogy tavaly szinte a semmiből bújt elő, egy eddig mélyen szunnyadó magyar heavy metal csoportocska. Demonlord, Stainless Steel, Nemesis, Falanx, stb. Több-kevesebb kivétellel valamennyi formációhoz volt már szerencsém, és állítom egyre erőteljesebb a fejlődés, minőségibbek a formációk.
Mire nem képes manapság a technika... Itthon a cikk írásakor még nem lehet kapni az új CC albumot, de a netről már le tudta tölteni az, aki volt olyan ügyes és megtalálta - persze csak 22Khz-en...
Ez a lemez is olyannyira kilóg a műfajok közül, amennyire csak lehetséges. Ha egy zenére rá lehet fogni, hogy space-metal, akkor a Samael Eternity-jére teljes joggal ráfogható. A Samael motorja egy testvérpár, Vorph (ének és gitár) és Xy (billentyűs hangszerek, programozás), akik mellett Masmiseim (bgitár) és Kaos (gitár) működik még közre. (Ha val...
Nemrégiben nyertem egy CD-t valami netes játékon. Pár nap alatt ide is ér Angliából a lemez sértetlenül, míg az előző Shock!-ból egy adag két hétig keringett Pesten, aztán visszament a feladóhoz Debrecenbe hiányosan, sérülten, pedig a címzés tökéletes volt. Hiába, itthon a postai szolgáltatás csak drágul, maga a szolgáltatás pedig egyre rosszabb. E...
Sok újdonság nincs a Ryker's anyagán, a Life's A Gamble csordavokálos HC zenéje már nehezen fogja megrázni a földkerekség HC centrumait.
Az egyszer volt utsó korongja, mely 13 nótát tartalmaz az eddigi sorlemezekről. A death metalból indult csapat az évek folyamán gótikus metalra tért át, de ezt úgyis tudja mindenki, aki figyelemmel kísérte eddigi munkásságukat.
12 dal egy ezüstszínű korongon. Abraxas a lemez címe. Ő az az Isten, aki magában hordozza a sötétséget és a világosságot. Vagyis mindent. Ennél találóbban nem is lehetne jellemezni a szfehérvári Nemesis második albumát. Tökéletes az összhang a zene, a szövegek és a tálalás között.
A német Evereve a gótikus/dark rock ösvényein jár, s a Regret immáron a 3. albumuk. Ha esetleg valaki még nem hallott volna róluk, és kedveli a Cemetary, régi P. Lost, Sisters Of Mercy és tsai féle vonalat, akkor jól nyissa ki a fülét, mert a csapat idei lemeze a műfajban egy igen markáns alkotás.
Roli barátunknak ez a második szólólemeze, és ezúttal sikerült igencsak neves személyiségeket maga köré toboroznia az album elkészítéséhez (gondolok itt főleg Mike Vescera ex-Loudness, ex-Malmsteen énekesre, és Mike Terrana dobosra). A korongnak ezúttal - sok szólólemezzel ellentétben - tényleg van miértje, ugyanis Grapowski mester saját nótái tény...
Őszintén szólva sokkal rosszabb, és teljes mértékben másfajta zenére számítottam a Rockbitch élő színpadi teljesítményéről részletes leírást kapva. Amolyan régi dirty rock, motörheades durvulatra számítottam, így kellemes meglepetésként ért a hangfalakból előtörő bika hangzással (ez jár is a csajoknak... mármint a bika...) megtámogatott meglehetőse...
Töredelmesen bevallom, először az American Pie filmzenealbumon találkoztam fenti csapat nevével, talán nem is véletlenül. Amerikás (pop) punk-rock muzsikát rejt a korong, amolyan Green Day stílusban, vagyis egy gyengébb kiadásban.
Az olasz Resurrecturis zenekar (Jerry di Tullo: ének, Janos Murri: gitár, Carlo Strappa: rgitár, dobprogramok, Gianluca Bass: bgitár) 1990 óta próbál bekerülni a világ underground keringésébe, mely az azóta eltelt hosszú évek során többé-kevésbé sikerült is.
Hú, de rég volt már, amikor a Blackacidevil megjelent! Nem is aratott osztatlan sikert vele Danzig mester. Pedig nem volt az annyira rossz. De mondjuk olyan jó sem, mint az előzőek. Aztán mindenféle tagcserék után megérkezett a Sátán gyermeke.
Legendákkal átszőtt vérbeli metal album. Az Arthur király fémkardjára utaló címmel ellátott lemez végig a misztikus mese körül forog, melyhez a borítóban kisebb útmutató vezet végig bennünket. A monumentális metal himnuszok bővelkednek a középkori elemekben, a Grave Digger zenei világra jellemző refrénáradatban.
Idén az általam egyik leginkább várt album a Megadeth új anyaga volt. Roppant kíváncsian vártam, hogy merre lépnek tovább, immáron Nick Menza nélkül. A friss dalokból először a Crush 'Emhez volt szerencsém, a hivatalos honlapjukon lehetett megnézni a klipet. Kicsit furcsálltam a sampleresedést, és az igencsak populáris dalszerkezetet. (Amúgy a klip...
Nem hiszem el, ván for óll, jaj de béna, micsinájjak, előítéletekkel vagyok kénytelen leülni hallgatni az új Ravent. Ez most megint egy újjáalakulás vagy mi? Nagyon olyan szaga van, aztán ki tudja, lehet évi egy sorlemez rendben megvan. Kedvemet a borító sem hozza meg, kábé két perces munka, szégyen tényleg ilyen rosszat csinálni, bár lehet ez már ...
Te jó ég! A borító után ítélve rögtön sejtettem, hogy nem éppen egy finomkodó albumot hozott össze a Napalm Death, a Hypocrisy és a COF tagjaiból (illetve ex-tagjaiból) verbuválódott veterán társaság. Valamint arra is a nyakamat tettem volna, hogy a death/grind kedvelők nem fognak csalódni a zenében.
Három tagot, plusz egy dobgépet számláló orosz zenekart az olasz code666 kiadó vette szárnyai alá és jelentette meg legújabb művüket, ami még 1999 októberében került rögzítésre, és 2000-ben jelent meg. Furulyaszóval indul a zene, később a vokalista "mesélős" énekkel folytatja, majd blackbe viszik a témát károgással, és így tovább.
Tűkön ültem az utóbbi két hónapban, alig bírtam türelemmel kivárni, hogy végre megjelenjen az új Machine Head album. Aztán csak megjelent... Lássuk. Az első szám (Desire The Fire) kellő súllyal rendelkezik, amiben legnagyobb meglepetésemre Robb Flynn rappelni kezdett. Jajaj - mondtam magamban, mivel elég ritkán tudnak maradéktalanul tetszeni a rap/...
Megint egy legendás csapat alakult újjá, és megkíséreltek egy döbbenetes erejű anyagot kiadni. Sajnos csak próbáltak. A nyitó Faster Than Life riffelése még nem olyan rossz, de ahogy megszólal a lemez, az harmatgyenge. El nem tudom képzelni, hogy tudtak ennyire erőtlenül, vékonyan megszólaló anyagot kiadni. Borzalmas.
Facebook
Twitter