Shock!

június 19.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Red Hot Chili Peppers, Deap Vally - Budapest, 2016. szeptember 1.

red_hot_chili_peppers_k2016_01Húsz év irgalmatlanul hosszú idő, pláne úgy, hogy a Red Hot Chili Peppers karrierje egyetlen magyar koncertje óta főnixként támadt fel, és ismét megjárta azokat a csúcsokat, ahová egy zenekar alapvetően csak egyszer szokott feljutni – nekik pedig már korábban is megadatott ez a Blood Sugar Sex Magik lemezzel. Azóta persze ezt leszámítva is elképesztően sok minden történt Anthony Kiedisékkel, és a fentiekből következően a közönségük is elég alaposan átalakult, felhígult, megváltozott – ki-ki húzza alá a neki leginkább tetsző kifejezést. A Budapestre dupla arénakoncerttel visszatérő zenekar objektíven nézve remek formát mutatott az első estén, azonban a műsor összeállítása mindenképpen azoknak kedvezett, akik az 1999-ben kezdődött érájukat favorizálják. Vagyis aki valami ultrapörgős funkrock-orgiában reménykedett, az akár csalódottan is távozhatott, szimpatikus kiállás ide, imádnivaló ritmusszekció oda.

időpont:
2016. szeptember 1.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 38 Szavazat )

A Deap Vally nagyjából félórát kapott egy még kissé foghíjas aréna előtt a bemelegítésre, és végső soron kihozták belőle, amit lehetett. A két Los Angeles-i csaj duóban nyomja ének/gitár és dob felállásban, ami eleve meghatározza a stílust, illetve egyszersmind behatárolja a lehetőségeiket: koszos, faék egyszerűségű garázsrockot toltak, amiről – nyilván – a The White Stripes ugrik be leginkább az embernek, de akadtak zeppelines, illetve széttorzítottabb stoneres-füstös témáik is. Ebben az időkeretben szerintem egyáltalán nem voltak rosszak, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem folyt egybe a műsor a végére, amiben a limitált eszköztár mellett Lindsey Troy egysíkú énekelőadása is igencsak közrejátszott. De akár úgy is tekinthetjük, hogy minden tökmindegy egy ilyen kaliberű előadó előtt, és igazából tényleg ez a helyzet: a nézők többsége természetesen magasról tett rá, ki erőlködik a deszkákon felvezetésként.

red_hot_chili_peppers_k2016_02

Nem igazán férhetett hozzá kétség, hogy a Red Hot Chili Peppers a mennybe megy majd Budapesten ezen az estén – ennyi év kihagyás után egyszerűen lehetetlen veszíteni, vagy legalábbis valami extrém elcseszés szükségeltetik hozzá. Ilyen természetesen nem történt, sőt, azt mondhatjuk, hogy a zenekar tulajdonképpen papírformát hozott: kiélvezték az első pillanattól kezdve roppant lelkes fogadtatást, és nem is okoztak csalódást a teltháznyi embernek. Bár az persze relatív, kinek mi a csalódás, viszont eleve naivitás volt azt feltételezni, hogy 2016-ban Anthony Kiedisék az első sikerkorszak klasszikusaira helyezik majd a hangsúlyt – még akkor is, ha egyébként a mai napig a Blood Sugar a közmegegyezéses alapklasszikus tőlük. Vagyis senkit sem érhetett különösebb meglepetésként, hogy a csapat ma már elsősorban a Californicationnel kezdődött éra zenei világát érzi magáénak. Aki pedig előzetesen böngészett setlisteket – vagyok annyira ünneprontó magammal szemben, és megtettem –, pláne tudhatta, mire számíthat: slágergyűjteményre javarészt az utolsó tizenhét év mindenhonnan folyó sikerdalaival, meg bónusznak pár régebbi darabbal. Ez pedig azt is magában kódolja, hogy a buli gyakorlatilag egyetlen pillanatra sem torkollott eszeveszett, slappelős-rappelős-pattogós funk/punk/rock-zúzdába, hanem sokkal inkább a Chili háziasszony-boldogító oldalát domborította ki.

red_hot_chili_peppers_k2016_03

Mielőtt a modern éra hívei rávetnék magukat a klaviatúrára, és elküldenének az anyámba, sietek megjegyezni: objektíven nézve kifejezetten jó koncertet adott a zenekar. A Red Hot Chili Peppers szintjén játszó csapatoknál eleve lakossági szórakoztatásról van szó, ami az irgalmatlan profizmust is magában foglalja: a banda bőven megszerezte a kellő rutint az elmúlt harminc évben ahhoz, hogy emberek tízezreit is lazán elszórakoztassa egyszerre, és így is tettek. Anthony Kiedis, Flea és Chad Smith eleve színpadra termett: hatalmas fazonok, akik önmagukban, saját jogukon is legendák mind, viszont emellett is megmaradtak szimpatikus, földön járó embereknek. Ezt az utóbbi napok velük kapcsolatos budapesti eseményei is szépen igazolták, és a deszkákon látva őket szintén csak pozitív benyomásokról tudok beszámolni: mindhárman olyan arcok, akikkel szívesen leülnél kicsit dumálni, és garantáltan tök jó fejek is lennének. Ez a napfényes kisugárzás áthatotta az egész koncertet, a felülről a nézőtérre belógatott többszáz fénycsővel produkált vizuális játékok, hullámzások-forgások pedig csak rátettek erre egy lapáttal. Ha nagyon olcsó akarok lenni, azt mondhatom, a californication-hatás ezen a szinten is abszolút működőképes.

red_hot_chili_peppers_k2016_04

A zenészi teljesítmények szintén nem igényelnek különösebb köröket. Lehet, hogy Flea játéka hallatán egy atomképzett jazztudós néhol a haját tépné, de a basszer a maga teljesen autodidakta módján kifejlesztett egy védjegyszerű, összekeverhetetlen stílust, amely ma is varázslatos, és az embernek az álla csattan tőle a padlón. Már csak miatta megérte volna eljönni, a szintén mágus Chaddel produkált összjátékról nem is beszélve. Kiedis esetében meg maradjunk annyiban, hogy az ugató-szóköpködő-rappelő vonalon kevés jobb akadt nála a fénykorában, hagyományos értelemben vett énekesként meg kevés rosszabb – viszont valahogy még ez sem tudott zavarni. Nyilván becsúsztak hamisságok most is bőven, de így is sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint amire előzetesen számítottam. A színpadi dumálást amúgy sem ő, sem Flea nem vitte túlzásba (bár utóbbi azért a vége felé elmondta: örül, hogy magyar lehet), végig a dalokra helyezték a fókuszt, és az erőteljes, tiszta hangzásnak köszönhetően tényleg nem érhette szó a ház elejét.

red_hot_chili_peppers_k2016_05

Aztán persze ha az ember a '90-es évek elejének MTV-jén szocializálódott, és ebből kifolyólag elsősorban a mai napig a Knock Me Down meg a Suck My Kiss jelenti számára a Chilit, nem pedig a Scar Tissue vagy főleg a Snow (Hey-Oh), akkor azért akadtak üresjáratok. Mivel ebbe a kategóriába tartozom, nem tagadom, bőven voltak pillanatok, amikor úgy éreztem: ha most egy koncertvideót néznék, tuti léptetnék. Az indítással semmi gond nem volt: a bizarr fúvós intró után jammelősen berobbanó banda a Can't Stop és a Dani California kettősével egyből az ujja köré csavarta a közönséget. Ezek a dalok élőben is remekül működtek, utána meg mindjárt jött a Scar Tissue, amit tényleg, szó szerint tizenakárhányezer ember énekelt együtt Anthonyval, és az ilyesmit akkor is borzongató átélni, ha magát a dalt amúgy nem kedvelem különösebben. De aztán a Dark Necessitiesszel áteveztek a friss The Getaway lemezhez, ami ugyebár finoman szólva sem a legjobbjuk, és az új anyagról emellett még további négy dal hangzott el a későbbiekben, súlyosbítva a szintén nem túl acélos I'm With You The Adventures Of Rain Dance Maggie-jével. Mindezek mellé odapakoltak néhány újabb korszakos témát (She's Only 18, Parallel Universe példának okáért), meg kuriózumnak a '87-es Me & My Friendset. Így még a By The Waynek is örültem, pedig amúgy ezért sem vagyok oda igazán. Viszont legalább felpörgött vele a motor. Na, hát utóbbi kettőhöz hasonló dinamikájú, lendületes témából kellett volna több.

red_hot_chili_peppers_k2016_06

Már legalábbis nekem, mert a közönség javarészén nem láttam, hogy ellenére lenne a menetrendszerűen következő újabb tinglitangli. Én viszont határozottan úgy éreztem, hogy bizonyos pontokon pusztán zeneileg leült a műsor a nagy dalolászásban. A csapat kiállása, Chad és Flea ritmusszekciója, illetve az említett fényjáték meg a pszichedelikus vetítések persze ezeket a pontokat is elvitték, de azért hadd fájjon már egy kicsit, hogy a mai Chili simán, tokkal-vonóval együtt kihagy a programból olyan világklasszis albumokat, mint a Mother's Milk vagy a One Hot Minute (oké, tudom, hogy utóbbi kakukktojás volt, de akkor is), és a Blood Sugart is mindössze két téma képviseli. Ezek közül az első természetesen a Josh Klinghoffer Beatles-játszadozásából kibontott Under The Bridge volt a rendes műsoridő vége felé közeledve, amely így is lazán az este leghatalmasabb együtténeklését hozta. Túljátszott dal vagy sem, itt azért a hideg futkosott a hátamon, nagyszerű volt hallani. A ráadás végén meg jött a Give It Away, a kelleténél egy árnyalattal visszafogottabban, de azért így is letaglózóan. Ez is kimondottan jólesett a fülemnek a sok 21. századi prüntyögős-melankolikus szám után.

red_hot_chili_peppers_k2016_07

Apropó, Josh Klinghoffer. Kerülgethetném a forró kását, de nem látom értelmét: az egész koncerten végig ordított, hogy ez a csávó egyszerűen kevés ebbe a zenekarba, és a látottak-hallottak alapján totálisan meg is értem, hogy ő maga bizonytalan, Kiedisnek meg hiányzik John Frusciante. Nyilván nagyban ízlés kérdése is az ilyesmi, de az például már-már bántónak tűnt, mennyire semmi köze nincs Josh barátunknak a szólózáshoz, hiába nem volt a Chili amúgy sosem virgázós banda. Frusciante ennek ellenére is összekeverhetetlen ízekkel, illetve ami még fontosabb, rengeteg lélekkel játszott, és amit ehhez képest Klinghoffer belebarbárkodott például a Scar Tissue-ba, az konkrétan felért egy bűnténnyel. És nem elszigetelt esetről beszélek, végig ebben a kockagurító, bárdolatlan stílusban nyomta. Különösen markáns volt a kontraszt, amikor Flea-vel jammelgettek, akinek kezében valósággal énekelt a basszusgitár, Klinghoffertől meg csupán némi szerencsétlen, görcsös nyifogtatásra futotta ennek kiegészítéseként.

Azt ugyanakkor nem szeretném, ha mindez fanyalgásnak tűnne, mert ahogy említettem, összességében jó hangulatú, jó hangzású, látványos koncertet adott a Red Hot Chili Peppers Budapesten, és aki velem ellentétben inkább a késői éra híve, az bizonyára a mennyországban érezte magát ezen az estén. Én továbbra is azt mondom, hogy egy Fight Like A Brave, egy Good Time Boys, egy The Righteous & The Wicked vagy urambocsá' egy Warped – netán mind együtt, mondjuk pár friss darab helyett... – hiányzik ebből a szettből, de ha félreteszem a személyes preferenciáimat, nincs miért panaszkodni. Az meg mindig öröm, ha egy rockzenekar behoz Magyarországon 25-30 ezer embert. Szóval örüljünk!

red_hot_chili_peppers_k2016_08

 

Hozzászólások 

 
+5 #22 petke91 2016-09-05 11:36
Idézet - KeMeNce:
Idézet - petke91:
akik csak azért voltak ott, hogy lássák a zenekart.

mIÉRT, te mi a pék bráneréért voltál ott haversrác?


Hát nem csak azért, hogy kiírhassam facebookra, hogy ott voltam koncerten haversrác. Közben pedig ilyen jellegű kérdések röpködtek a fejünk felett,hogy:
Melyik az a szám amelyikben elrabolják az egyikőjüket? Valami sárga autó van benne. Vagy
És akkor ez most melyik gitáros lesz, a régi vagy az új?

Ne legyél már ennyire oktondi.
Idézet
 
 
+2 #21 KeMeNce 2016-09-05 11:32
Idézet - petke91:
akik csak azért voltak ott, hogy lássák a zenekart.

mIÉRT, te mi a pék bráneréért voltál ott haversrác?
Idézet
 
 
+5 #20 petke91 2016-09-05 11:07
Nem nagyon szokták elhúzni az elköszönést,min dig pár mondattal elrendezik.

Összegezve a dolgokat: mi a második napon voltunk. Már az pozitívumként ér, hogy Dead Kennedys és Iggy Pop számok szóltak a várakozás alatt. Az előzenekar odatette magát, bár pl a The Bots sokkal ínyemre valóbb zenét játszik ugyanebben a felállásban, a The White Stripes ugye meg kuriózum.

A Chili nagyon jó volt. Tényleg úgy mentem el, hogy semmi elvárásom nem volt az egésszel kapcsolatban, mert elég savanyú szájízzel nézegettem a legutóbbi koncerteket. Aztán iszonyúat csalódtam - pozitívan. A hangosítás rendben volt, Josh gitárja szokás szerint elveszett az éterben, szóval ezen már meg sem lepődtem. Anthony hangja és éneke is rendben volt, bár amióta ellágyult a hangja nem is csodálom, hogy nem játszanak régi nótákat. Véleményem szerint Flea és Chad viszi a zenekart John távozása óta. Chad egy állat volt, mint mindig. Sokan észre sem veszik mennyire szolidan veri ki a szart a dobokból. A jammelések is jól összejöttek - olykor meglepően jól. Az új számokat pedig továbbra is inkább élőben hallgatnám, mert az albumról nem sok energia jön át belőlük. A vizualitás 10/10.

Negatívumok: Snow. Annyira lelombozott, hogy pont azt kelett eljátszaniuk. Rengeteg jobb választás lett volna az SAról, pont azt a katyvaszt kellett választani,de végülis nagy közönség kedvenc.
A Californication szólóját nem kellett volna eltorzítani. Szörnyű volt, nem igazán tudtam hova tenni. Kb az 1992es SNL fellépésre asszociáltam, amikor John "kísérletezett" az Under the Bridge alatt. Illetve néha még mindig nem tudom,hogy mit is szeretne kihozni egy-egy riffből, kicsit káosznak érzem az improjait.
Igaz, hogy másfél órás volt a koncert,de valahogy rövidnek éreztem.
A közönség pedig iszonyatosan a langyos víz effektusát hagyta meg. Sok karót nyelt, selfiező idióta, akik csak azért voltak ott, hogy lássák a zenekart.
Idézet
 
 
+3 #19 Ted 2016-09-05 06:00
2.ai koncerten is jópár szólót elművészkedett klinghoffer, pl az univerzal speakingben tök jellegzetes szóló van, de amit ez a csákó oda tett helyette az borzalmas volt sztem.
Idézet
 
 
-2 #18 2016-09-04 21:51
A koncert 'szupcsi' volt.
Nálam inkább azzal szereztek nehány mínusz pontot, hogy talán 20 év-,két csurig teli buli után talán nem kellett vna elhúzni a csíkot,két röpke búcsúmondatot alighogy foghegyről odavetve..Chad és Flea még csak-csak..
No, de a koncert szupcsi volt :)
Idézet
 
 
+2 #17 Santoro 2016-09-04 20:52
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Ted:
2.án is ott voltatok?
Vki esetleg mind a kettőn volt? Más volt a tracklist?

Mi csak a csütörtöki koncerten voltunk, de amúgy eléggé más volt: http://www.setlist.fm/setlist/red-hot-chili-peppers/2016/papp-laszlo-sportarena-budapest-hungary-bfc7d62.html


Én a pénteken voltam, eléggé más volt a setlist, mindkettőt meg kellett volna nézni, így utólag. Én remekül szórakoztam, nekem nincs ellenemre az újkorszak sem, szóval nagyon rendben volt az egész, és az új lemez dalai, valahogy élőben működtek, bar a lemez sem annyira katasztrofális, mint ahogy sok helyen olvasni.
Idézet
 
 
+3 #16 Draveczki-Ury Ádám 2016-09-04 08:21
Idézet - Ted:
2.án is ott voltatok?
Vki esetleg mind a kettőn volt? Más volt a tracklist?

Mi csak a csütörtöki koncerten voltunk, de amúgy eléggé más volt: http://www.setlist.fm/setlist/red-hot-chili-peppers/2016/papp-laszlo-sportarena-budapest-hungary-bfc7d62.html
Idézet
 
 
#15 Ted 2016-09-04 08:14
2.án is ott voltatok?
Vki esetleg mind a kettőn volt? Más volt a tracklist?
Idézet
 
 
+5 #14 smirnoff 2016-09-03 19:33
Jöhetnének megint.
Idézet
 
 
+9 #13 Draveczki-Ury Ádám 2016-09-03 05:00
Idézet - Kondi István:
Tudom, nem ide tartozik, de érdeklődnék hogy Ozzy No More Tears lemezéről lesz-e megemlékezés a Klasszikushock-ban ??

Lesz. One Hot Minute is lesz előbb-utóbb.
Idézet
 
 
+3 #12 Kondi István 2016-09-02 21:38
Tudom, nem ide tartozik, de érdeklődnék hogy Ozzy No More Tears lemezéről lesz-e megemlékezés a Klasszikushock-ban ??
Idézet
 
 
+13 #11 acekijarat 2016-09-02 20:56
Idézet - Dead again:
OFF: Várható KlasszikuShock! kritika a One hot minute-ről? Tudom, hogy sokan nem kedvelik, de szerintem zseniális, az egyik legjobbjuk.

Szerintem is!
Idézet
 
 
+6 #10 acekijarat 2016-09-02 20:52
Idézet - Timár Attila:
Idézet - acekijarat:
Országomat egy "Warped"-ért!

De csak Dave Navarroval :)

Szigorúan! ☺
Idézet
 
 
+16 #9 Ratt 2016-09-02 19:40
Valahol a neten olvastam,hogy Frusciante a RHCP Izzy Stradlin-je.Nagy igazság.
Idézet
 
 
-29 #8 Mesteredzo 2016-09-02 19:36
Nagyon orulok hogy ez is helyet kapott itt, bar irhatta volna kevesbe megkeseredett es irigy ember is, aki egy ilyen tokeletes koncertnek barmely reszletebe is bele tud kotni annak bele se merek gondolni milyen lehangoloak lehetnek a hetkoznapjai. Rihannarol mikor lesz koncertbeszamol o?
Idézet
 
 
+22 #7 Dead again 2016-09-02 16:41
OFF: Várható KlasszikuShock! kritika a One hot minute-ről? Tudom, hogy sokan nem kedvelik, de szerintem zseniális, az egyik legjobbjuk.
Idézet
 
 
+7 #6 Kriszti 2016-09-02 14:22
Kedves Ádám, az írottakkal tökéletesen egyetértek, szívemből szóltál.
Bár én országomat egy Sir Psycho Sexyért adnám :) - persze a Warped se kutya- annyira igaz amit olvastam, hogy magam sem tudnám megfogalmazni máshogy. Természetesen örüljünk, hogy Kiedisék (sajnos Frusciante nélkül ) eljöttek , azért nekem személy szerint ez is nagyon odaver!!!!
Idézet
 
 
+13 #5 petke91 2016-09-02 13:25
Márpedig a Chili.ben nincs kakaó :) ez már csak valami, kakaó-pótló cucc. Nagyon szerettem őket és a 12-20 éveim közötti zenei ízlésvilágom fő meghatározói voltak, arra a barbárságra is örömködve mentem el, amikor 2011-ben csomó moziban élőben vetítették a kölni(?) koncertjüket. Az IWY és a The Getaway összemosásából + a b-sideokból egy nagyon frankó, szolid albumot lehetne kihozni. Már az SA-nál is nem véletlenül fanyalgott oylan sok ember, de voltak nagyon jó koncertek, amitől a mai napig eldobom az agyamat. Josh jó gitáros, érdekes megoldásai vannak de ebbe a zenekarba kevés, nem értem miért nem lehet ezt beismerni. Nem üti meg sem Hillel, sem Dave, sem pedig John szintjét. Ő egy másik világban mozog. Ettől függetlenül persze tűkön ülve várom a ma este koncertet, de bennem is az az érzés/vélemény fogalmazódott már meg régóta, mint amit a cikkben olvastam.
Idézet
 
 
+13 #4 Timár Attila 2016-09-02 12:47
Idézet - acekijarat:
Országomat egy "Warped"-ért!

De csak Dave Navarroval :)
Idézet
 
 
+13 #3 acekijarat 2016-09-02 11:44
Országomat egy "Warped"-ért!
Idézet
 
 
+5 #2 loup 2016-09-02 10:46
Egyetértek a beszámolóval. Én is hasonlóan gondolom. Még annyi zavar hogy nagyon rövidnek tűnt a koncert. De ez lehet, hogy azért van mert más számokat is vártam... komolyan azt hittem, hogy amikor először lementek akkor az valamiféle félidei pihenő lesz. :)
A fényjáték nagyon tetszett.
Idézet
 
 
#1 Scarecrow 2016-09-02 10:45
Akik szerint nincs a Chili-ben több kakao már, azok elmehetnek a búsba. Ilyen minőségi, lendülettel teli koncerten már rég voltam. Tetszettek az új dalok, de a csúcsot egyértelműen a régebbi dalok hozták. By the way, Californication , Scar Tissue, Give it away- ezeket együtt énekelte a több tízezres közönség a bandával. Hatalmas élmény volt, igaz egy picit messze volt az ülőhelyem a színpadtól :)

Ha tehetném, ma is mennék.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.