Shock!

július 03.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Blues Pills: Lady In Gold

bluespills_cNagyjából maradt az eddigi csapásvonalon az első albumával igazi meglepetéssikert aratott Blues Pills, vagyis Elin Larssonék továbbra is olyanok, mintha egy időgép segítségével mászkálnának ide-oda 1968 és 2016 között, a rockzene hőskorában született dalokat, riffeket mentve át a 21. századba. De mint mondtam, csak nagyjából, a Lady In Goldon ugyanis egyértelműen nagyobb teret nyert a soulos, elszállósabb irány, mint a debütön. Ez a vonal eddig is megvolt a bandánál, vagyis váltásról semmiképp sincs szó, viszont biztos vagyok benne: lesz, akinek nem annyira jön majd be ez az apró aránymódosítás.

Én nem tartozom ebbe a körbe, ugyanolyan szívesen hallgatom ezt az albumot, mint az előzőt, ennek pedig egyetlen oka van: a Blues Pillsből teljesen természetesen jön ez a zene, egyszerűen elhiszed nekik, hogy komolyan gondolják, emellett pedig tudnak dalokat írni. Elint szintén nem tudom nem kiemelni, a svéd énekesnő személyében ugyanis kimondottan óriási hang áll a fronton, ott van benne Janis Joplin vagy Aretha Franklin ősereje, Stevie Nicks előadásmódjának fülledt-romlott erotikus töltése, és kifinomult, bárki által könnyen befogadható, áradó dallamokat produkál, amelyekbe hallhatóan szívét-lelkét beleteszi. Az első albumnál már leírtam, hogy ő varázsolja igazán élővé, erőssé az amúgy alapból is jó dalokat, és továbbra is tartom ezt, tényleg igazi kincs a csaj. Ráadásul az első albumnál egy – és tényleg csak egy – fokozattal nyugisabb, elszállósabb muzsika kiváló terepet is biztosít számára, hogy megmutassa, mi minden rejlik benne.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Ahogy írtam, hangsúlyosabbak lettek a soulos színek, mint legutóbb, de azért az összkép így sem változott, alapvetően retrós, ízes rockzene ez Janis, a korai Fleetwood Mac, a Cream és társaik nyomdokain, vagyis ha vonzódsz ehhez a korszakhoz, alapvetően nem lehet vele nagyot tévedni. Maximum abban az esetben, ha beszigorodást, sabbathosodást vártál volna a Blues Pillstől, mert a csapat egyértelműen a másik irányba fordult. Szerintem egyáltalán nem baj ez, mert a legtöbb mai retro-banda eleve morózusabban, több porszívós gitárbúgással adja elő magát, ilyen arányokat pedig viszonylag ritkán hallani a mostani felhozatalban, és mint mondtam, a zenekar most is jó dalokat írt. A varázsos címadó, a vastag, soulos-gospeles kórusokkal kísért Little Boy Preacher vagy személyes favoritom, a talán leglendületesebb Won't Go Back perfekt stílusgyakorlatok, és a legvégén elsütött Tony Joe White-feldolgozás, az Elements And Things is roppant hangulatos. Az I Felt A Change ballada pedig akár még komolyabb karriert is befuthatna Elin libabőrös teljesítményével, ha a banda kicsit korszerűbbre venné az imázsát, és nem egy Nuclear Blast-féle metalkiadó állna mögöttük, hanem egy Amerikában is befolyásos major cég. Az ebből kibontakozó, sejtelmes, izgalmas Gone So Long is csúcspont. De összességében ugyanúgy tök jól hallgatható az egész anyag, mint az előző.

Így a második lemezzel úgy érzem, kezd véglegesen letisztulni a Blues Pills zenei irányvonala, nótákat tekintve pedig talán még erősebbre is sikeredett az elsőnél. Ugyan nem ezt az albumot kell betenni, ha az ember agyszaggatásra vágyik, de igényesen összerakott, roppant markáns atmoszférával rendelkező lemez lett a Lady In Gold. Akárcsak mondjuk az új Rival Sons, ez sem feltétlenül kihagyhatatlan anyag, de tökéletes így nyáron. Engem ismét megvettek, és eléggé sajnálom is, hogy a tavalyi után sajnos a szombati koncerten sem tudok majd részt venni. Te mindenesetre azért nézd meg őket, ha teheted!

 

Hozzászólások 

 
#6 Lacza Gergely 2016-09-04 09:31
Idézet - Lacza Gergely:
Inkább érzem ezt már Elin szólóalbumának...
A maga nemében jó, de az első album úgy volt retrós, hogy mégis egyéni ízt hozott. Most ezt nem érzem. Mintha Joplin lágyabb számai, Aretha frazírozásai, Otis Reddig vagy a Blood, Sweat & Tears nyomná. A gitárok eltűntek, nagyon hasonlóak a számok. Tehát nem a színvonallal van baj, Elin talán még zseniálisabb is, de a többiek elsikkadnak. Nem lepődnék meg, ha a csaj 1-2 éven belül tényleg szólóban folytatná...


Na, sokadik hallgatás után: hát, gyerekek, az első album jobb. Sokkal jobb...
Idézet
 
 
+6 #5 From the Delta 2016-08-27 21:20
Ja, így kb 10x hallgatás után én is úgy érzem, hogy remek számok vannak rajta DE:
Egy épkézláb gitárszóló van a Gone so Long c. számban, amúgy gitárszegény az egész, sőt a többi hangszer is le van keverve.
Én azért bízom bennük, h a következő rockosabb lesz...
Idézet
 
 
+1 #4 Lacza Gergely 2016-08-26 23:04
Inkább érzem ezt már Elin szólóalbumának...
A maga nemében jó, de az első album úgy volt retrós, hogy mégis egyéni ízt hozott. Most ezt nem érzem. Mintha Joplin lágyabb számai, Aretha frazírozásai, Otis Reddig vagy a Blood, Sweat & Tears nyomná. A gitárok eltűntek, nagyon hasonlóak a számok. Tehát nem a színvonallal van baj, Elin talán még zseniálisabb is, de a többiek elsikkadnak. Nem lepődnék meg, ha a csaj 1-2 éven belül tényleg szólóban folytatná...
Idézet
 
 
+3 #3 From The Delta 2016-08-17 10:39
Szerintem laposabb, mint az előző lemez.
A koncert viszont zseniális volt, viszont az új számok alatt ott is kicsit lenyugodtak a kedélyek, bár ez általában így szokott lenni.
Idézet
 
 
+7 #2 suizidium 2016-08-09 19:06
Ez még mindig nagyon adja, gyerekek!
Idézet
 
 
+8 #1 GTJV82 2016-08-09 10:33
Döbbenetesen érzik ezt a zenei világot, simán elhinném, hogy valami '65-'75 közötti kiadatlan felvételek ezek!
Tényleg érezni, hogy szívből zenélnek és ez a lényeg.
Egyébként a billentyűs részeknél én érzek még némi Doors párhuzamot is hangulatilag, de lehet már csek belehallom. :)
Nálam 9/10, nagyon jó!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.