Shock!

augusztus 23.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Cure - Budapest, 2016. október 27.

The CureAmikor a koncert napján egy kicsit utánakotortam régi kedvenceimnek, döbbenten kiáltottam fel: basszus, Robert Smith nem lehet 57 éves! Pedig de, és ugyan az idő jóval szaporább ütemben múlik, mint azt szeretnénk, az idősödő tupírkirályon mindez csak nyomokban látszik, hiszen uszkve huszonöt éve is pont ugyanígy nézett ki: hanyagul elkent rúzs a szájon, erős smink a szemhéjon, és persze az a minden madárfészket megszégyenítő lakkozott frizura a feje tetején. Jó, sarkítottam, hiszen azért rajta is látszik az idő nyoma: kövérkés krumpli-testalkatot fejlesztett, de ha rávetíted ezt a külsőt bármilyen más korabeli férfira, azonnal érzed, hogy az azért marhára nem stimmelne. Ellenben Robert Smith csak úgy öregedett, mint... Robert Smith. Nem vált önmaga paródiájává, és ez azért becsülendő, akárhogy is nézzük. Persze ne intézzük el csupán vele a The Cure zenekart, noha a körülötte lévő zenészek nevét ANNYIRA nem jegyeztük meg még a hőskorszakban sem, pedig mondjuk Simon Gallup basszusgitáros is legalább annyira ős-tagnak tekinthető (ha nem vesszük figyelembe a zenekar történelmében azt a három éves kis másfelé kacsintását), mint Robert.

időpont:
2016. október 27.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 52 Szavazat )

Az androgün-külsejű, szoborarcú billentyűs, Roger O Donnel is dobogós lehetne a mennyi időt töltöttünk a The Cure-zenekarban versenyén, meg persze Jason Cooper dobos is, ha már így belemerültem a zenekar bemutatásába. A ránézésre ős-tagnak tűnő (legalábbis pónemre) Reeves Gabrels csupán pár éve játszik a zenekarban, aki nem máshonnan, mint David Bowie mellől jött, és ezzel talán sokat el is árultam a felkészültségéről.

the_cure_k2016_02

Két The Cure-lemez van a gyűjteményemben, ami meghatározta a fiatalkoromat, a Disintegration, amit megjelenésekor vásároltam meg bakeliten természetesen valamelyik videóklip miatt, és utána ástam vissza, így a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me lett a második bakelitem tőlük, amit megszámlálhatatlan alkalommal hallgattam meg, szerintem fejből vágom azt is, mikor sercegett a tű a korongon. Mivel már akkoriban is sokféle zenét kedveltem, totál belefért ez is a kis világomba, és persze ízlés- és jellemformálóvá is vált, mint ahogy tizen- meg huszonpár évesen minden zene, élmény erőteljesebben hat az emberre. Aztán úgy alakult, hogy hiába jártak nálunk később, kihagytam a koncertjüket, mostanában meg reneszánszukat élik a „nagy öreg" zenekarok utoljára/kevésbé utoljára játszott körútjai, így elemi erővel támadt fel bennem, hogy a The Cure-t MEG KELL NÉZNI. És talán nem csak a nosztalgiafaktor miatt, hiszen a zenekar aránylag aktív maradt, és szerencsére csak akkor adtak ki lemezt, amikor mondanivalójuk volt. Utoljára 2008-ban történt ilyen.

the_cure_2016_k03

A The Cure a meglepetések csapata, hiszen a közel három órás szettjüket naponta (!!!) váltogatják, tehát nagy eséllyel nem fogsz felkészülni a setlist.fm alapján, mire számíthatsz a következő koncerten. És ez valahol roppant tiszteletreméltó és egyben rokonszenves, mert nem kötelező hakniprogramot darálnak le, mint sok más „régi nagy" zenekar, hanem, hogy érezzük a törődést, különböző variációkat válogatnak minden koncerthelyszínre. Megfejteni sem tudom, mi alapján találják ki az aznapi szettet, de a harmincegy dalból álló budapesti műsor a csapat rockosabb oldalát mutatta nálunk, amiért nem tudok eléggé hálás lenni, és amelynek hallatán a standard táncra perdülés mellett simán léggitárt is lehetett ragadni. A színpadképet nem bonyolították túl, nem volt áll-leesős fénykavalkád csilivili díszletekkel, „csak" ízléses háttérvetítés és szerfelett esztétikus fényjáték. A színpadi rohangálós jelenlét biztosításának feladatát Simon Gallup vette magára, aki vérbeli régivágású rocksztárként megállás nélkül pörgött, rohangált ide-oda. A többiek ilyen szempontból nem sok vizet zavartak, viszont annál alázatosabb és profibb módon dolgoztak Robert Smith keze alá. Gabrels klasszis szólógitárosként is remekelt, ez mindenképp főhajtást érdemel.

Setlist:

Shake Dog Shake
Fascination Street
A Night Like This
Push
In Between Days
Step Into the Light
Pictures of You
Lullaby
Kyoto Song
Lovesong
Sleep When I'm Dead
Just Like Heaven
From the Edge of the Deep Green Sea
Want
The Hungry Ghost
One Hundred Years
Give Me It
-
At Night
M
Play for Today
A Forest
-
Burn
Never Enough
alt.end
Wrong Number
-
The Lovecats
Friday I'm in Love
Doing the Unstuck
Boys Don't Cry
Close to Me
Why Can't I Be You?

Smith még mindig vonzza a tekintetet fura mozgásával, és elismerem, hogy tipikus szereted-vagy-gyűlölöd nyafogó hangja sokak számára taszító, de én mindig kedveltem, és azt azért ismerjük el, hogy miatta Cure a Cure. A mai napig hipnotikus kisugárzású színpadon, és annak ellenére, hogy nem kommunikált sokat a közönséggel, sőt, alig (egy akcentusos „köszi" elhangzott az elején), gyorsan az ujja köré csavarta a totálisan vegyesfelvágott nézősereget. Előzetesen megtippelni nem tudtam volna, mennyien kíváncsiak 2016-ban a The Cure-ra, de az Aréna szépen megtelt 11 ezer fővel, ami szép teljesítmény, hiszen a zenekar és közönsége együtt öregedett, ennek megfelelően igen sok negyvenest lehetett látni a közönség soraiban ahelyett, hogy otthon henyéltek volna a tévé előtt. Ez szintén dicséretet érdemel. A fiatalabb generáció leginkább csak elvétve volt jelen, meg persze ha valaki elhozta a gyerekeit. Az este folyamán gyönyörű ívet rajzolt le az, ahogy a rajongókat a kezdeti nosztalgikus ismerkedéstől, barátkozástól, a szórványos tapson át az együtt lélegzünk, együtt lüktetünk, táncolunk, éneklünk, tapsolunk folyamatán végivezette a zenekar.

Az első igazán nagy pillanat számomra a Lullaby közben adódott, ami a pókhálós háttérvetítéssel, a nézőkre eresztetet gigantikus reflektorokkal elég szépen hozta a régi videóklip dermesztő hangulatát, aztán persze kinek mi okozott euforikus perceket. Nekem például még a Lovesong, a Just Like Heaven, a Want és hosszan sorolhatnám a komplett három (!!!) ráadásblokkal együtt. Volt ott Burn (sosem gondoltam volna, hogy ezt hallom majd élőben), a csodálatos A Forest, az eksztázist okozó Never Enough (ahol azért rettentő vicces volt valahol, hogy az ősz „bácsika" szétgitározza magát, Smith pedig ide-oda téblábol egy ideig), az együtténeklős Friday I'm In Love, a Close To Me, és az örök kedvenc Why Can't I Be You?. Gyönyörű volt átélni, amint a ráadásblokkolnál egyre magasabbra hágott a hangulat a színpadon és a nézőtéren, és nemhogy azt érezted, hogy sok ez a majd három óra, hanem vártad volna még a negyedik blokkot, hiszen mindenkinek kimaradtak még kedvenc dalai (nekem is).

the_cure_k2016_04

Ne feledjem, hogy döbbenetesen jól énekelt ez a kinyúlt pulcsis, olykor ide-oda bóklászó fickó, nem is értettem, hogy miképp lehetséges ez, hiszen az ő korában azért vajmi ritka, ha nem kopik erősen a hang (kivéve persze Glenn Hughest), amúgy meg az utolsó akusztikus ráadásszett után már bármit elhittem nekik. Azt persze az első perctől fogva, hogy a mai napig szívből zenélnek, és nem csak egy újabb kötelező kört futottak, mert akkor nem mosolyogtak volna ennyit, a legutolsó dal után pedig, ahogy Robert végigsétált a színpadon és mindenhol megköszönte nekünk az estét, csak az jutott eszembe, ami a legelső pillanatban, amikor színpadra lépett: hogy ez az ember CUKI. Nosztalgiának, múltidézésnek indult részemről az este, de olyan szépen leporolták és új, csillogó fényezést fújtak a régi (és kevésbé régi) jól ismert melódiákba, hogy azonnal elfeledtem minden bajom. Nagy szükség van az ilyen estékre, úgy gondolom.

U.i: Na de hova lettek a gruftik???

the_cure_k2016_05

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+1 #9 Kelgyo 2016-11-04 22:03
Méltatlan hallgatás vette körül az ikonikus zenekar koncertjét.
Milyen hangulat volt?
Nekem a cikkben felsoroltakon kívül tetszik a Wish és a Pornography c. lemezük is.
Idézet
 
 
0 #8 Valentin Szilvia 2016-11-03 12:58
Idézet - Dead again:
Most nem kérek, hanem csak kérdezek, az alapján, hogy a KlasszikuShock! rovatban előfordult már Depeche mode és Bonanza Banzai is: elképzelhető, hogy egyszer lesz egy The Cure cikk is?


Mivel rajtam kívül nincs Cure-rajongó a stábban, nem túl valószínű, hogy lesz.
Idézet
 
 
+2 #7 Dead again 2016-11-03 12:06
Most nem kérek, hanem csak kérdezek, az alapján, hogy a KlasszikuShock! rovatban előfordult már Depeche mode és Bonanza Banzai is: elképzelhető, hogy egyszer lesz egy The Cure cikk is?
Idézet
 
 
+4 #6 keviny 2016-11-01 08:04
Oh, de kurvára sajnálom hogy ez (is) kimaradt... :(
De a beszámoló olyan jóra sikeredett, hogy ezáltal kicsit "ott voltam" :)
Idézet
 
 
-2 #5 KriszCure 2016-10-30 15:39
Voltak Robert Smith hasonmások( Velem az élen) És pár a nagyközönség számára "gruftie"-nak mondott (és helyesen leírva) emberek.Nem is kevés! :-)
Idézet
 
 
-7 #4 cápaidomár 2016-10-30 14:26
Soma Mamagésa :-D

(Bocs.)
Idézet
 
 
-1 #3 Julis 2016-10-30 10:24
Mindig ki van emelve 'mennyire nem látszik a zenészeken a kor'.
Nézzük már meg mennyi plasztikai műtét kell ahhoz, hogy valakinek egy ránca se legyen 60 felé.Meg a festett haj is alap.
Idézet
 
 
+8 #2 judit 2016-10-29 20:27
Nagyon köszi az írást, újra átéltem a koncert hangulatát! :)
Nem vagyok ős Cure rajongó, de a szigetes koncertre emlékezve úgy éreztem, kötelező elmennem, márcsak a hangulat miatt is. Minden várakozásomat felülmúlta! Végig, minden percben élveztem az akkori jelent, hogy minden mást elfelejtve tátott szájjal nézzem a fényeket és halljam a nagyszerű zenét.
S bár jó pár éve kő-Red hot fan voltam, most azt kell mondanom, a Cure koncert jobban tetszett, mint a Chili...:)
Idézet
 
 
+2 #1 Tom 2016-10-29 13:51
" utoljára/kevésbé utoljára játszott körútjai"
Ez jó, ez tetszett .)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.