Shock!

december 17.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Stone Sour - Budapest, 2018. június 25.

stone_sour_k2018_01Életemben nem láttam még annyi embert a Barba Negra Trackben, mint ahányan a Stone Sour pontos, fél kilences kezdésére összegyűltek. Ez annak fényében különösen figyelemreméltó, hogy a zenekar 2006-os, Alice In Chainsszel közösen meghirdetett budapesti bulija állítólag a száz darab (!) alatti jegyelővétel miatt maradt el annak idején. De hát azóta elég sok víz lefolyt a Dunán, és a magyar közönség is elég alaposan megtanulta Corey Taylor másik zenekarának nevét. Kvázi-hivatalos információk szerint bőven több mint ötezren gyűltünk össze, vagyis gyakorlatilag megtelt a hely. A nyitó Nothing More nálam kimaradt, de az utólagos visszajelzések alapján kaptak tapsot, ovációt ők is rendesen.

Szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, a cseh Sonisphere-en láttam a Stone Sourt eddig először és utoljára, kicsivel az Audio Secrecy lemez megjelenése előtt. Mivel ennek alapján pontosan tudtam, hogy Corey ebben a konstellációban is lazán, egymagában elvisz a hátán bármilyen bulit, nem állítanám, hogy aggódtam volna a koncert miatt, ugyanakkor nézegettem előzetesen a programot, és elég nyilvánvalónak tűnt, hogy ezt a műsort elsődlegesen nem nekem állította össze a csapat. Ez aztán kicsit – nem nagyon – rá is nyomta a bélyegét az estémre, de erről majd később.

időpont:
2018. június 25.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 40 Szavazat )

Először is szögezzük le: a zenekar, amelyet annak idején sokan csak amolyan mellékprojektnek tekintettek a Slipknot oldalvizein – pedig ugye Corey előbb énekelt itt, mint a maszkos terrorbrigádban... –, mára maradéktalanul kinőtte magát. Már a cseheknél is marha szórakoztatóak voltak, mostanra azonban – a felállás változásaival együtt – tényleg egy vérbeli arénazenekart látunk a deszkákon, és annak fényében, mennyire imázsmentesre veszik a dolgokat, mindez különösen komoly dolog. Most persze elsődlegesen nem a rockzene egyik utolsó nagy frontemberéről beszélek, hiszen ő azt adja, amit el is várunk tőle: Taylor tényleg folyamatosan kitölti a teret, nem hagyja, hogy elkalandozzon a néző figyelme, és annyira szuggesztív kisugárzása van, hogy képtelenség szabadulni a hatása alól. Viszont a két újabb tag, a kaporszakállú Johny Chow basszer, illetve a langaléta Christian Martucci is akciózott valamennyit, amivel jól ellensúlyozták a faarcú, mellényes-csokornyakkendős Josh Rand szokásos visszafogottságát. De sokat figyeltem Roy Mayorgát is, akit akkor zártam örökre a szívembe, amikor valamikor régen, még egy másik életben ő segítette ki a Sepulturát élőben, és kábé az egész koncertből ő maradt meg bennem a legjobban, annyira elsőrangú teljesítményt nyújtott. Ízes, bivalyerejű játéka ebben a lazább, rockosabb környezetben is remekül érvényesül, élvezet volt nézni-hallgatni.

stone_sour_k2018_03

Egy ilyen dobossal és egy ilyen frontemberrel tehát eleve könnyű dolga van a csapatnak, az évek óta kiéhezett közönség pedig gyakorlatilag az első pillanattól kezdve Taylor tenyeréből evett. A kissé Martin Gore-szerű frizurával kiálló Corey az első pár percben egyébként nem tűnt annyira lelkesnek, de aztán átragadt rá a lenti eufória – mindazonáltal néha később is támadt egy-egy olyan benyomásom, hogy kicsit fáradt lehet. Aztán persze a fene tudja. És mindez persze a saját hiperaktivitásához mérten értendő... Mire észbe kaptam, már le is ment a Whiplash Pants – Absolute Zero – Knievel Has Landed nyitás, hogy aztán a Say You'll Haunt Me-vel megérkezzen az első igazán nagy együtténeklős-népünnepélyes pillanat. A rendezői balon nem szólt lemezminőségben a cucc, de simán élvezhetőnek bizonyult, szóval ezen a téren sem érheti szó a ház elejét. Még a show-ra is figyeltek: a vetítés kimerült egy háttérvászon-képben, viszont rendesen nyomatták a tűzoszlopokat, sőt, Corey még egy impozáns konfetti-ágyút is többször segítségül hívott a hangulat fokozásához.

stone_sour_k2018_02

És hogy akkor miért nem vagyok annyira lelkes, hogy évkoncertjézzek és halmozzam a jelzőket, még azzal együtt sem, hogy egyébként kimondottan élveztem a bulit? Kizárólag a saját egyéni hülyeségem miatt, amiben viszont csak megerősített ez a fellépés. Jelesül, hogy a zenekar House Of Gold And Bones 1 és 2 lemeze, illetve a Hydrograd pár dalt leszámítva az istennek sem tud közel kerülni hozzám, és a mai napig úgy tartom, hogy a Come What(ever) May, illetve az Audio Secrecy mutatta őket a legjobb formájukban. Itt viszont összességében egyértelműen az újabb albumokra került a hangsúly (öt dallal képviseltette magát a tavalyi album, és hárommal az egyes House), ami önmagában természetesen érthető, viszont a szóban forgó nóták közül sajnos élőben sem győzött meg mindegyik. A Rose Red Violent Blue alcímével például továbbra sem tudok vitatkozni, valóban rém bugyuta, a bandához méltatlanul gyenge szerzeményről beszélünk, és sajnos a Song #3 power/popos, béna Foo Fighters-áthallásait sem sikerült megszeretnem a koncert hatására. Corey persze ezeket is faszán énekelte, szódával elmentek, viszont tényleg üvöltött a különbség mondjuk a 30-30/150-hez vagy a Made Of Scarshoz képest. Nem is beszélve az első lemezről előásott két durvulatról, a Cold Readerről és a Get Inside-ról, amelyeket egymás után nyomtak el, és számomra egyben az este csúcspontját is jelentették.

stone_sour_k2018_04

Hangsúlyozom: számomra, a közönség ugyanis nagyjából kiegyensúlyozottan fogadta az összes korszak szerzeményeit. Mert amúgy tapasztaltam némi eltérést ezen a téren is. A Cold Reader morózus riffjeire érezhetően inkább a csúnya, szakállas, sört lóbáló, már a negyvenhez közelítő férfiak hördültek fel, az újabb keletű darabokra pedig határozottan több fiatal csaj tűnt fokozottan vidámnak. (Ha már itt tartunk: irgalmatlan mennyiségű lány tette tiszteletét a bulin, és a reakciók alapján sokan közülük azonnal feleségül is mentek volna Corey-hoz, ha azt kéri tőlük. Az efféle rocksztárságtól, ikonságtól sajnos elszoktunk az utóbbi években, lassan évtizedekben, szóval én a magam részéről örültem neki, hogy legalább egy este erejéig ismét megtapasztalhattam.) Viszont minden dalra őrjöngött valaki, szóval fagyást semmi sem eredményezett, ami jó. És éppen ezért kérem is, hogy senki se bombázzon kurvaanyázó kommentekkel meg e-mailekkel, mert nem bántom a zenekart. Mint mondtam, a fentiekkel együtt is élveztem a koncertet, az meg már az én bajom, hogy a Stone Sour a lemezein szerintem nem halad jó irányba. És természetesen nem is kötelező velem egyetérteni ebben.

stone_sour_k2018_06

A legnagyobb – össznépi – együtténeklést azért természetesen a két legnagyobb sláger, a Corey által szólóban, kiválóan elnyomott Bother, illetve a Through Glass eredményezte, utóbbi után pedig már csak egy rövid ráadás fért bele az RU486 és a Fabuless kettősével. Talán a zárószám bizonyult egyedül olyannak a frissebb keletű témák közül, amely tényleg lényegesen nagyobbat ütött koncerten, mint lemezen, ez azért rendesen odavert a finisben, ezt el kell ismernem. Mint ahogy azt is, hogy hiába nem játszott maratoni hosszúságú bulit a Stone Sour, a koncert azért összességében nagyon rendben volt. A cseheknél is csak azért tetszettek annak idején jobban ennél, mert az akkori setlist sokkal inkább feküdt nekem. Ez azonban, mint említettem, az én bajom. És persze we need a living passion to believe in, burning hearts and a brand new feelin'!

stone_sour_k2018_05

 

Hozzászólások 

 
#19 Dead again 2018-06-30 10:17
Kurva jó koncert volt. Ahogy megjelent Corey és berobbantak, egyből az ujjuk köré csavartak.
Jól szóltak, jó hangulat volt, profik voltak . . . én nagyon jól éreztem magam.
A setlist is rendben volt számomra. Habár a Song #3-at azért szívesen elcseréltem volna . . . mondjuk bármire. Szerintem a Song #3 minden idők legrosszabb Stone Sour dala.
Idézet
 
 
-4 #18 III. Rambó János 2018-06-28 14:22
Idézet - Billy Hill:
A ki-be járkálóknál már csak azok voltak idegesítőbbek, akik úgy érezték, hogy mobiljukkal végig kell kamerázzák az egész koncertet... Milyen hangminőség lesz az ilyen felvételeken? Élvezhető ez egyáltalán? Ki kellene csapni mindnek a kezéből, mint tette azt az Ötujjas Halálpuncs énekese... (U.i. Ha valaki hatalmas fan, és zavarják a sörért menők, akkor legyen szíves bemenni előre vagy középre, és ne a büfé mellett álldogáljék.)


Szerintem meg akkor a söröspoharakat is ki kellene csapni a mindnek a kezéből.
Idézet
 
 
-3 #17 Billy Hill 2018-06-28 10:22
A ki-be járkálóknál már csak azok voltak idegesítőbbek, akik úgy érezték, hogy mobiljukkal végig kell kamerázzák az egész koncertet... Milyen hangminőség lesz az ilyen felvételeken? Élvezhető ez egyáltalán? Ki kellene csapni mindnek a kezéből, mint tette azt az Ötujjas Halálpuncs énekese... (U.i. Ha valaki hatalmas fan, és zavarják a sörért menők, akkor legyen szíves bemenni előre vagy középre, és ne a büfé mellett álldogáljék.)
Idézet
 
 
-3 #16 valarmorgulisz 2018-06-28 09:42
Idézet - Doktorúr:
Idézet - aztaku:
Baszki. Mekkora nyaka van ennek a csávónak. Atom!

Valahol egy George Corpsegrinder Fisher hangosan felröhög.... :D


Valahol egy James Pligge hangosan felröhög :D
Idézet
 
 
+10 #15 Doktorúr 2018-06-27 15:13
Idézet - aztaku:
Baszki. Mekkora nyaka van ennek a csávónak. Atom!

Valahol egy George Corpsegrinder Fisher hangosan felröhög.... :D
Idézet
 
 
-5 #14 valarmorgulisz 2018-06-27 15:02
Csabinter:
Igen pontosan ezekre. Érzed te a csíziót. Szerintem a gejl Song3 sem hiányozna.
Idézet
 
 
-3 #13 csabinter 2018-06-27 12:18
Idézet - valarmorgulisz:
Idézet - csabinter:
Idézet - valarmorgulisz:
Nova-n láttam őket. Hellyel közzel ue. volt a setlist (3-4 számmal kevesebb), egyetértek. Önálló jogán is remek zenekar. Csomó jó számmal. Amit bazdmeg kihagynak a setlistről. De komolyan, még a Hydrogradról is a rosszabbakat válogatták be. Do Me a Favor? Come What Every May? Gone Sovereign? House of Gold and Bones? Inhale? Hát nem tudom...szerintem rémesen elszabott setlist. Emiatt pedig ez csak max 4csillagos koncert és nem öt. Pedig mindent beleadtak a srácok.


Nyilván egy hatlemezes zenekarnál mindig lesznek "ez meg hogy maradhatott ki" jellegű hozzászólások. Parádés buli volt azért, ha nagyon belekötnék, a tömegnyomort és a rettentően idegesítő ki-be mászkálókat mondanám, akiktől egy számot se tudtam zavartalanul élvezni (erről persze nem a zenekar tehet). A setlistre visszatérve, a Slipknot-feelinges, ordítós RU486 nem igazán adta élőben és a Hydrogradról tényleg lehetett volna másként válogatni (Taipei, Somebody Stole My Eyes, Witness Trees - főleg utóbbi, ami szerintem a lemez második legjobbja a Fabuless után). A Gone Sovereign-t én is hiányoltam.


Ez a setlistes dolog akkor érdekes, amikor annyi a jó szám, hogy azon agyalsz, hogy oké XY nem volt, de mi helyett raktam volna be? Van ilyen a Slayertől az Iron Maidenig. Itt szerintem aki ott volt, totál egyértelműen lejött, melyik az a 3-4 szám, ami abszolút nem működött élőben és ezek helyett lehetett volna betenni 3-4 abszolút slágert.


Melyekre gondolsz?

Az RU486-et, mondanám első körben, a Whiplash Pantset is, aztán legyen a Rose Red, meg nekem élőben egyszer hallva és több tucatnyi felvételt látva a Say Youl'll Haunt Me sem jön át.
Idézet
 
 
-1 #12 LiliMiciPanniSári 2018-06-27 12:02
karizmatikus meg nyakizmatikus.
Idézet
 
 
#11 valarmorgulisz 2018-06-27 11:24
Idézet - csabinter:
Idézet - valarmorgulisz:
Nova-n láttam őket. Hellyel közzel ue. volt a setlist (3-4 számmal kevesebb), egyetértek. Önálló jogán is remek zenekar. Csomó jó számmal. Amit bazdmeg kihagynak a setlistről. De komolyan, még a Hydrogradról is a rosszabbakat válogatták be. Do Me a Favor? Come What Every May? Gone Sovereign? House of Gold and Bones? Inhale? Hát nem tudom...szerintem rémesen elszabott setlist. Emiatt pedig ez csak max 4csillagos koncert és nem öt. Pedig mindent beleadtak a srácok.


Nyilván egy hatlemezes zenekarnál mindig lesznek "ez meg hogy maradhatott ki" jellegű hozzászólások. Parádés buli volt azért, ha nagyon belekötnék, a tömegnyomort és a rettentően idegesítő ki-be mászkálókat mondanám, akiktől egy számot se tudtam zavartalanul élvezni (erről persze nem a zenekar tehet). A setlistre visszatérve, a Slipknot-feelinges, ordítós RU486 nem igazán adta élőben és a Hydrogradról tényleg lehetett volna másként válogatni (Taipei, Somebody Stole My Eyes, Witness Trees - főleg utóbbi, ami szerintem a lemez második legjobbja a Fabuless után). A Gone Sovereign-t én is hiányoltam.


Ez a setlistes dolog akkor érdekes, amikor annyi a jó szám, hogy azon agyalsz, hogy oké XY nem volt, de mi helyett raktam volna be? Van ilyen a Slayertől az Iron Maidenig. Itt szerintem aki ott volt, totál egyértelműen lejött, melyik az a 3-4 szám, ami abszolút nem működött élőben és ezek helyett lehetett volna betenni 3-4 abszolút slágert.
Idézet
 
 
-4 #10 Ric$ 2018-06-27 10:42
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - csabinter:
Ádám, csak kíváncsiságból kérdezem: szerinted milyen irányba kellene haladnia a zenekarnak?

Gondolom, az önismétlés nem jöhet szóba, mert a rájuk jellemző ízeket valamennyi lemezen meg kell tartaniuk, teljesen más irányba fordulás esetén (Arctic Monkeys, QOTSA, Linkin Park etc.) meg elveszhetne a tipikus Stone Sour-sound. Azt meg nem akarjuk. :)

Nekem nem a stílussal van bajom, hanem egyszerűen nem érzem olyan erősnek a dalokat a kétrészes lemezen meg a Hydrogradon, mint a kettesen meg a hármason.


Mert nem is olyan erősek. Bár a Hydrograd nekem tetszik, a közelébe nincs a korai lemezeknek. A duplából az első első fele oké, a második CD meg, khm...

Ja, és azért nincs jelzőhalmozás, mert nem én írtam a cikket, így azt meghagytad nekem... :D :D :D (Nem voltam ott sajnos, így nem írom meg az én verziómat. :D )
Idézet
 
 
+1 #9 Draveczki-Ury Ádám 2018-06-27 10:25
Idézet - csabinter:
Ádám, csak kíváncsiságból kérdezem: szerinted milyen irányba kellene haladnia a zenekarnak?

Gondolom, az önismétlés nem jöhet szóba, mert a rájuk jellemző ízeket valamennyi lemezen meg kell tartaniuk, teljesen más irányba fordulás esetén (Arctic Monkeys, QOTSA, Linkin Park etc.) meg elveszhetne a tipikus Stone Sour-sound. Azt meg nem akarjuk. :)

Nekem nem a stílussal van bajom, hanem egyszerűen nem érzem olyan erősnek a dalokat a kétrészes lemezen meg a Hydrogradon, mint a kettesen meg a hármason.
Idézet
 
 
+1 #8 aztaku 2018-06-27 09:14
Baszki. Mekkora nyaka van ennek a csávónak. Atom!
Idézet
 
 
+4 #7 Narada42 2018-06-27 09:01
Basszus, még sosem volt koncert után izomlázam AZ ÁLLKAPCSOMBAN. De ez a lökött Corey... meg a csapata... Az egész koncertet végigvigyorogta m.

Ilyen karizma nagyon keveseknek adatik. Pláne hogy ennyire jól használja fel. Ha elvonyította volna magát, hogy "és most mindenki fürdik", szerintem legalább ezer ember csobbant volna a Dunában. ÉS Ő IS.

Ádám, nem értek egyet az "egyik utolsó nagy frontember" dologgal. Erre születik az ember. Lesznek még ilyenek. Csak mindig kevesen lesznek :).
Idézet
 
 
-3 #6 csabinter 2018-06-27 08:30
Idézet - valarmorgulisz:
Nova-n láttam őket. Hellyel közzel ue. volt a setlist (3-4 számmal kevesebb), egyetértek. Önálló jogán is remek zenekar. Csomó jó számmal. Amit bazdmeg kihagynak a setlistről. De komolyan, még a Hydrogradról is a rosszabbakat válogatták be. Do Me a Favor? Come What Every May? Gone Sovereign? House of Gold and Bones? Inhale? Hát nem tudom...szerintem rémesen elszabott setlist. Emiatt pedig ez csak max 4csillagos koncert és nem öt. Pedig mindent beleadtak a srácok.


Nyilván egy hatlemezes zenekarnál mindig lesznek "ez meg hogy maradhatott ki" jellegű hozzászólások. Parádés buli volt azért, ha nagyon belekötnék, a tömegnyomort és a rettentően idegesítő ki-be mászkálókat mondanám, akiktől egy számot se tudtam zavartalanul élvezni (erről persze nem a zenekar tehet). A setlistre visszatérve, a Slipknot-feelinges, ordítós RU486 nem igazán adta élőben és a Hydrogradról tényleg lehetett volna másként válogatni (Taipei, Somebody Stole My Eyes, Witness Trees - főleg utóbbi, ami szerintem a lemez második legjobbja a Fabuless után). A Gone Sovereign-t én is hiányoltam.
Idézet
 
 
+3 #5 Kondi István 2018-06-27 08:26
Első Stone Sour koncertem volt, nekem simán ott lesz a buli az év legjobbjai közt. A '15-ös Slipknot bulit kihagytam, viszont megfogadtam, hogyha lesz Stone Sour, biztos hogy megyek, és így is lett. Nem bántam meg :D Corey nálam mindig is a kedvenc énekes/frontember státuszba tartozott Myles Kennedy mellett, ez a buli pedig csak még inkább ráerősített erre. Az esetek többségében nem szoktam elhinni, mikor azt mondják hogy "You're the best" stb., most viszont tényleg elhittem Corey-nak, hogy komolyan gondolta (A Bother-nél konkrétan el is sírta magát). Mayorga nekem is nagy kedvenc, egy élmény volt őt látni/hallani. Ami Martucci-t illeti, eleinte szkeptikus voltam vele kapcsolatban, nem igazán jött be a játéka a Hydrograd-on (nagyon megszoktam már Root stílusát), most így élőben viszont annál jobban tetszett, kellemeset csalódtam, na. Ami a setlist-et illeti, tavaly decemberben a bécsi koncerten ott volt pár ismerős, akkor elhangzott a Gone Sovereign, Reborn, Hesitate, Do Me A Favor. Ezeket mind eltolhatták volna itt is, ill. nem volt rossz nyitás a Whiplash Pants de szerintem a Taipei Person/Allah Tea ütősebb lett volna. De ez már csak kötözködés. A hangulat pedig valami elképesztő volt. Tegnap egész nap a Hydrograd szólt, így többszöri hallgatás után már jobban tetszik a lemez, most már a helyén kezelem. Bár a debüt-Come What(ever)May-Audio Secrecy hármashoz nem ér fel :D Lényeg a lényeg, nekem óriási buli volt, nagyon jó volt látni őket. Bármikor megnézném őket újra, remélem jönnek még hozzánk!!! Ők, Alter Bridge, Black Stone Cherry és nekem nagyjából ennyiben ki is merülnek a "fiatalabb" tagokból zenekarok akiket szeretek és hallgatok.
Idézet
 
 
#4 csabinter 2018-06-27 08:22
Ádám, csak kíváncsiságból kérdezem: szerinted milyen irányba kellene haladnia a zenekarnak?

Gondolom, az önismétlés nem jöhet szóba, mert a rájuk jellemző ízeket valamennyi lemezen meg kell tartaniuk, teljesen más irányba fordulás esetén (Arctic Monkeys, QOTSA, Linkin Park etc.) meg elveszhetne a tipikus Stone Sour-sound. Azt meg nem akarjuk. :)
Idézet
 
 
-2 #3 Starlight Express 2018-06-27 08:02
Szerintem sem olyan jók már, mint régen. Remélem a Megadethet hasonlóan hamarosan meglepnek minket egy igazi visszatéréssel. Vany olyan érzésem hogy ez a banda tovább fogja húzni mint a Slipknot. Jelmez nélkül mégis könnyebb az élet
Idézet
 
 
+4 #2 revdav11 2018-06-27 07:45
Nekem a 2-es House of Gold and Bones-on kívül nincs bajom egyikkel sem, de én is jobban örültem volna 1-2 régebbi számnak, a Cold Readert is szeretem, de lett volna arra jobb alternatíva az első lemezről.

Coreyt pedig lehet fikázni a média-beli megmondóembersé ge miatt, de az évek során tökélyre fejlesztette a saját imázsát és amit a színpadon csinál. Nagybetűs frontember! Van ebben némi színészet is, de nagyon működik amit csinál.

A hangzás nekem kifejezetten tetszett, főleg ha összehasonlítom az 1 héttel korábbi Bullet-koncerttel...

Nekem úgy tűnt, hogy Corey is élvezi a koncertet, szokta spannolni a közönséget, de a "best show of the tour" kifejezést én nem szoktam olyan sokszor hallani tőle.
Meg ugye mondta, hogy szerinte minden együttesnek el kéne hozzánk jönni, háts sok szeretettel várjuk vissza őket is!
Idézet
 
 
+1 #1 valarmorgulisz 2018-06-27 07:24
Nova-n láttam őket. Hellyel közzel ue. volt a setlist (3-4 számmal kevesebb), egyetértek. Önálló jogán is remek zenekar. Csomó jó számmal. Amit bazdmeg kihagynak a setlistről. De komolyan, még a Hydrogradról is a rosszabbakat válogatták be. Do Me a Favor? Come What Every May? Gone Sovereign? House of Gold and Bones? Inhale? Hát nem tudom...szerintem rémesen elszabott setlist. Emiatt pedig ez csak max 4csillagos koncert és nem öt. Pedig mindent beleadtak a srácok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.