Shock!

augusztus 16.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lenny Kravitz - Budapest, 2018. június 3.

lenny_kravitz_k2018_01Nem árulok zsákbamacskát: enyhén szólva sem én vagyok Leonard Albert Kravitz legnagyobb rajongója a földön, sőt, a stílszerűen 5 címet viselő ötödik stúdiólemeze óta nem is igazán hallgattam a szupersztárt, márpedig annak megvan már vagy húsz éve. Mint ahogy annak is egy évtizede, hogy hősünk utoljára lépett fel a magyar fővárosban (még ha egy debreceni koncert be is figyelt később), úgyhogy borítékolható volt, hogy újra megtöltik a Sportarénát a pop-rock-funk-blues-soul-jazz-R&B-stb. dalszerző elkötelezett hívei, és végül úgy alakult, hogy – engedve kíváncsiságomnak – némileg idegen elemként ott álldogáltam közöttük én is.

A kezdésnél mondjuk konkrétan úgy éreztem magam, mint amikor Alice kíváncsian, ám semmit sem értve csúszott mind jobban befelé a Fehér Nyuszi barlangjába. Az előzenekar MF Robots (ami nem Motherfucking, hanem Music For Robots) neve nekem bizony első hallásra semmit sem mondott, de utánanézve a dolgoknak megtudhattam, hogy egy, a debütalbumát nemrégiben világra szabadító duóról van szó, aminek az agya a The Brand New Heavies egykori főnöke, Jan Kincaid, az énekesnője pedig az ugyanott megfordult, Dawn Joseph névre hallgató, igencsak excentrikus és módfelett jó hangú fekete hölgy. Aki nem is hazudtolta meg magát, hiszen méretes pávatollakkal (vagy mikkel) a fején lépett színpadra, ami által egészen olyan benyomást keltett, mint a lenge öltözetű táncosnők a riói karneválon (csak rajta több textil volt). Én pedig ekkortájt még egy pillanatra sem tudtam levetkőzni magamról a „mi a francot keresek én itt egyáltalán?"-érzést, pláne, hogy a fúvósokkal bőven felturbózott zenekar pont azt a funk-R&B-jazz keveréket vezette elő, amit ha megfelelő ideig hallgattatsz velem, akár még azt is bevallom, hogy igazából egy Kelet-Timorból származó tizenkét éves kislány vagyok, akit politikai okokból operáltak férfivá.

időpont:
2018. június 3.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 15 Szavazat )

Így aztán nem is kísértettem a sorsot, hanem inkább jó három szám elteltével, kifelé vettem az irányt a Papp Laci belső teréből, ami egyébiránt már ekkor is szépen megtelőben volt, hogy végül teljes teltházat ugyan ne hozzon (hiszen voltak azért üres széksorok itt-ott), ám a kiemelt állóban és a plebs sima állójának egy részén még így is hering-effektus uralkodott. De a főműsorig bizony még előttünk tornyosult egy megoldhatatlannnak látszó feladat: sört kellett vételezni, ami bő félórás sorban állás elteltével sikerült, mivel sem a kiszolgáló személyzet, sem pedig a rockrajongói szemmel nézve igencsak jólöltözött és meglehetősen feminin túlerőt mutató vásárlóközönség sem tudott csont nélkül megküzdeni azzal a körülménnyel, hogy kizárólag kártyával lehet fizetni. (Kedvencem az a lenvászon öltönybe burkolt örökifjú amorózó volt, aki egy olyan bankkártya segítségével kívánta elvarázsolni szíve választottját, amin volt vagy háromszáz magyar forint, majd ezen tény napvilágra kerültével zavart vigyorgáson túl sok mindenre nem tellett tőle.)

lenny_kravitz_k2018_02

Na de vissza a „küzdőtérre", ahol már javában füttyögnek az emberek, várják Lenny Kravitzet, aki tíz perccel kilenc után meg is jelent, és húzott egy meglepőt: egy friss dallal, a We Can Get It All Togetherrel kezdett, hogy a füstgomolyagból szép lassan öltsön testet alakja, amint egy magas emelvényen állt, amit csak hátulról – a voltaképpeni színpadképként szolgáló, óriási reluxa mögül – világítottak meg fények, miközben zenekara magabiztosan tolta a lüktető nótát. Már ekkor kiderült az egész koncert legfájóbb hiányossága: kivetítő bizony nyista, így ha kellően messze álltál (mint ahogy én is), jobb esetben éppen még láttál valamit a színpad történéseiből. A Bring It On alatt már előrébb (és lejjebb) jön a főhős, jobban meg is világítják, így aztán jól kivehető, hogy még 54 évesen (!) is halál laza és dögös figura, akiről mondjuk nem tudnám száz százalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy a fején lévő minden szőr a saját haja-e, de a lényeg nem is ez, hanem hogy az American Woman bitang jól megdörren, pláne az a rész, amikor a gitárszólót követően a háromtagú fúvósszekció segedelmével átváltanak Bob Marley Get Up, Stand Upjába. A koncert elejéről nekem simán ez a tétel vitte el a prímet, hiába érkezett utána egy egész korrekt kis slágerparádé.

lenny_kravitz_k2018_03

Úgymint előbb a Low dizsije, majd a szenvelgős It Ain't Over 'Til It's Over, hogy a régi harcostárs, a Demjén Rózsi-imitátor Craig Ross remek szólójával felturbózott Believe, és az általam mindig is rühellt, itt ráadásul totálisan soul-ba hajló I Belong To You alatt már azon agyaljak, hogy egészen hihetetlen, de minden egyes dalt ismerek! Azonban éppen ez az a pillanat, amikor már eléggé el is kezdem unni a banánt: csak jönnek a lassú/lassú középtempójú dalok sorra, most éppen a Can't Get You Off My Mind szívettépő balladája, hogy egy új dal, az It's Enough alatt már én is éppen ugyanerre gondoljak. Pedig ez a picit politikusabb szövegű darab nem is rossz. A Where Are We Runnin'? azonban hála az égnek ismét felpörgeti a műsort, Lenny szépen bemutatja remek kísérőzenészeit, és innentől fogva valahogy én is sokkal jobban fogom az adást, a szétszólózott The Chamberen és Dig Inen át egészen a kimondottan remekül elsült, együtténeklős Fly Away dögéig, majd az Again szintén össznépi örömködést hozó zárásáig.

lenny_kravitz_k2018_04

A ráadásban aztán multiinstrumentalista, fekete és zsidó felmenőkkel egyaránt rendelkező hősünk a zongorához ül, érkezik az I'll Be Waiting, és Kravicc bácsi hangja bizony valami bitang erősen száll még ekkor is, pedig már nyomja egy ideje a bulit. A ráadás ráadásában végül két legnagyobb himnusza jön: előbb a Let Love Rule, amit valami iszonyatosan és indokolatlanul sokáig elhúznak (ugyan nem mértem stopperrel az időt, de egy jó negyedóra tuti lett!), nem mellékesen annak köszönhetően, hogy hősünk menet közben – sikongató milfek hadától övezve – megjelent a közönség soraiban. Lenny egyébként is elég közvetlen volt az egész fellépés alatt: hol egy szőkeséget invitált a színpadra egy szelfizés erejéig (miután felfigyelt a nála lévő „I have a dream, a selfie with you" táblára), hol egy kislányt hívott a színpadra csörgődobozni. Szóval minden pillanatban szépen eladta a showt, mint ahogy a koncert legvégén is, amikor a lehengerlően eufórikus Are You Gonna Go My Way ütött bele egy nagyot az arcunkba. Mi más is lehetett volna a zárás, ha nem ez?

lenny_kravitz_k2018_05

És igen, sajnos kimaradt kedvenc Kavics-dalom (naná, hogy az Always On The Run), és igen, a koncert közepénél eléggé ásítoztam is, de a végén mégiscsak jó szájízzel poroszkálhattam kifelé. Hiszen nem volt ez más, mint egy bő két órás, minden ízében profi produkció, ami még egy ilyen, nem feltétlenül LK-célközönségnek való renitenst is bőven el tudott szórakoztatni, mint én. Ráadásul kár lenne elhallgatni, hogy ennyi jó nőt is ritkán látni egy rakáson! Mindez pedig bőven elég volt egy ilyen fülledt nyárestén az üdvösséghez.

lenny_kravitz_k2018_06

 

Hozzászólások 

 
+3 #9 Nagy Andor 2018-06-09 19:14
Idézet - convar:
És ahogy kezdtem is az írásomat, nincs azzal gond hogy bizonyos dolgokat másképp látunk/látunk. Te is leírtad hogy te hogyan, és én is hogy én hogyan, ennyi.

Így van, és köszi is, hogy megosztottad velünk, mert legalább kicsit árnyaltad a képet! Pláne, hogy te jobb rálátással is rendelkezel a Lenny-életmű egészére, mint én, aki egy ideje már nem igazán követte a dolgokat.
Idézet
 
 
-1 #8 convar 2018-06-09 17:23
Idézet - Kabát:
Amugy sort vedelni minden egyes koncerten kotelezo, vagy elkepzelheto, hogy anelkul is lehet elvezni a zenet?

Jogos :) Én is úgy vagyok vele hogy nincs azaz isten hogy piálással tompítsak el (vagy egyenesen b*sszak el) egy koncertélményt. Számomra egy zenei produkció teljes befogadásához, "megéléséhez" az összes agysejtemre, receptoromra szükség van. Csak úgy van értelme. Sörözni lehet utána is.

Dehát ebben sem vagyunk egyformák, ugye.
Idézet
 
 
-1 #7 convar 2018-06-09 17:15
folyt. köv.

A Let love rule egyébként mindig ilyen, tehát 20 perc körüli koncertverzióba n :) Amúgy ahhoz képest most nem is voltak annyira elnyújtva a dalok, mert máskor van hogy több dal is 10 perces jammelésekbe/hangszer szólókba torkollik.


Az Always on the run hiányával maximálisan egyetértek, ez főbenjáró bűn volt tőle. Nem is értem hogy gondolta :) - persze el bírtam volna viselni az újabb albumokról is még ezt-azt, pl. a Dancing till dawn-t https://www.youtube.com/watch?v=dJkgoHV0W6w , a Strut-ot https://www.youtube.com/watch?v=hFgqWYpYLe8 vagy a Dirty white boots-ot https://www.youtube.com/watch?v=5S5e-bfOQ6E , ezek az előző turnékon még stabil szereplők voltak. Persze tudom az ilyen 1-2 albummal ezelőtti nótáknál mindig jobban bennevan hogy amikor jön az új album az új promóciós dalaival akkor lecserélődnek, az ilyen 1-2 albummal ezelőtti számoknak, hacsak nem robbantottak vmi extrát a slágerlistákon akkor előbb-utóbb ez lesz a sorsuk :) Tehát utóbbiak hiánya, az Always on the run-nal ellentétben azért mindenképpen a megbocsájtható kategóriába tartozik.

A másik meg, amit, pontosabb akit, még pontosabban akiket hiányoltam, a csajokat :) Mármint, mostmár egész pontosan megfogalmazva Lenny háttérvokalistá it:
https://themusictype.files.wordpress.com/2015/05/sunfest-day1-2929.jpg
Mert ők még mindenképpen tovább emelhették volna az est fényét, és nem feltétlen csak a hangjukkal, mert az egyikük, konkrétan Jessica Wagner-Cowan a megjelenésével is :)
https://c1.staticflickr.com/9/8669/15871985829_511f11c507_b.jpg (Nyugodtan ki lehet röhögni, de erre a fekete istennőre tényleg annyira számítottam :D)

Na de mindegy, így is óriási koncert nameg egyben óriási buli volt! És ahogy kezdtem is az írásomat, nincs azzal gond hogy bizonyos dolgokat másképp látunk/látunk. Te is leírtad hogy te hogyan, és én is hogy én hogyan, ennyi.
Idézet
 
 
#6 convar 2018-06-09 17:13
Üdv. Nem mindennel értek egyet ami a beszámolóban van, ami persze nem feltétlen baj, mert legalább személyes. Ezek a te gondolataid, érzéseid, oké.

Na de azért hadd térjek már aki azokra amikkel nem vagy amikkel igen, de azért hozzáfűznivalóm volna :) Tételesen:


"a stílszerűen 5 címet viselő ötödik stúdiólemeze óta nem is igazán hallgattam a szupersztárt"

Pedig a Lenny album (legalábbis nálam persze) még mindenképpen ott van a legfelsőbb polcon, csak a 90-es évekhez képest kicsit több szintivel meg ilyen-olyan effekttel rendelkezik (a 5 az ugye egy teljesen külön világ). De egyébként meg tele van jobbnál jobb igazi fejbólogatós muzsikákkal (Battlefield of love, Pay to play, Dig in, de a megőrültebb tempójú és ezzel együtt legállatibb az a végefelé sztem a Bank robber man :) https://www.youtube.com/watch?v=fmtFiJWh4Qc ), de van itt pl. egy csodálatos Yesterday is gone https://www.youtube.com/watch?v=1zGJZSvuBfI is. Igazán töltelék számot nem is tudnék róla mondani, csak jókat és még jobbakat. Én nagyon imádom ezt a Kravitz fejezetet is.


Aztán az előzenekar kapcsán, persze tudom, ízlések és pofonok. Mindenesetre sztem nem voltak rosszak, sőt kifejezetten jók voltak (persze van még mit csiszolni pl. a színpadi megjelenésükön - és itt nem az énekesnő extravagáns öltözékére gondoltam, mert az pl. pont nagyon is ott volt a szeren :) Meg amúgy is egy imádnivaló, csupamosoly hölgyemény volt), de mivel csak előzenekar voltak Lenny előtt így sem kerülhették el azt az érzést még részemről sem hogy de még jobb volt amikor vége lett :)

Na de majd rákeresek már a stúdióalbumukra , aztán úgy hátha még jobban megfog majd a muzsikájuk :)


"Azonban éppen ez az a pillanat, amikor már eléggé el is kezdem unni a banánt: csak jönnek a lassú/lassú középtempójú dalok sorra, most éppen a Can't Get You Off My Mind szívettépő balladája, hogy egy új dal, az It's Enough alatt már én is éppen ugyanerre gondoljak."

Nem lehet végigzúzni egy koncertet nekik se, és nekünk se. Én spec. így is épphogy "túléltem" a koncertet, mert úgy "végigaktívoskod tam" mint még soha egyet sem korábban. A végére full elkészültem a hangommal és az erőmmel is. Mellesleg ezért abba is belegondoltam hogy akkor mi lenne velem egy Bruce Springsteen koncerten, aki nem 1,5-2 órákat, hanem 3-4 órákat is képes zenélni? :) (Tudom, nem jó az erőnlétem, nyilván ilyen egyzserű a magyarázat.)

A másik meg hogy egyébként is, ezek is Lenny, ő nemcsak egy rockisten, hanem legalább annyira soulman is.

Mondjuk konkrétan az It's enough sztem számomra pont nem egy nagy durranás, legalábbis zeneileg (szövegében, valamint klipjében tudom hogy erős).

Folyt. köv.
Idézet
 
 
+10 #5 Barcs Bence 2018-06-09 01:59
Idézet - Kabát:
Amugy sort vedelni minden egyes koncerten kotelezo, vagy elkepzelheto, hogy anelkul is lehet elvezni a zenet?

Kötelező.
Idézet
 
 
+1 #4 pth0mas 2018-06-07 20:22
Top 10-es koncertbeszámol ó...tetszett,jól elszórakoztam,a milfeken,és a szelfizős szőkén.
Idézet
 
 
#3 Kabát 2018-06-07 13:56
Amugy sort vedelni minden egyes koncerten kotelezo, vagy elkepzelheto, hogy anelkul is lehet elvezni a zenet?
Idézet
 
 
+6 #2 varecza 2018-06-07 12:13
szerintem pazar volt. hatalmas ez a faszi.
Idézet
 
 
+3 #1 Bólogató kutya 2018-06-07 10:00
Pont olyan lehetett, mint 10 éve, és nem csak a szinte azonos dallista miatt: jó kezdés, majd a koncert közepén 1 órányi lassú dal - gitárszóló - lassú dal - basszuszóló - dobszóló - lassú dal - szaxofonszóló....szett , aztán lendületes befejezés. Az a középrész nekem gyilkosan unalmas volt, szépen ki is nyírta a hangulatomat.
Andor beszámolója alapján nem bánom, hogy kihagytam, ez a műsor 10 év egynek pont elég volt.
(Pedig bírom Lennyt)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.