Shock!

november 14.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Exodus, Savage Messiah - Budapest, július 4.

exodus_k2018_01Budapest a jelek szerint pár év kihagyást követően ismét rákerült az Exodus térképére. A Bay Area thrash egyik alapzenekara legutóbb nem egészen két évvel ezelőtt, az Obituary és a Prong társaságában lépett fel Budapesten, önálló headliner-koncertet azonban még soha nem adtak nálunk Zetro Souzával a fronton, szóval végre ez az alkalom is elérkezett. A csapat Gary Holt nélkül is pontosan azt hozta a Dürerben, ami elvárható tőlük, és olyannyira egy hullámhosszon rezegtek a közönséggel, hogy végül – a turnén eddig példátlan módon – még egy egészen extra ráadásblokkot is nyomtak.

Mivel a dömpingben az embernek sem ideje, sem energiája nincs minden egyes zenekarra, az angol Savage Messiah oly sok más csapathoz hasonlóan alapvetően csak egy név volt számomra a hírrovatokból meg a kiadói hírlevelekből. Az ősszel megjelent Hands Of Fate albumról előzetesen nálunk is jelentek meg információk, a felvezető dalokba bele is hallgattam akkoriban, de sosem ástam bele magam a csapat munkásságába, így aztán kellemes meglepetést jelentettek.

időpont:
2018. július 4.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert
Neked hogy tetszett?
( 11 Szavazat )

Elég túlvezérelten és a kelleténél egy fokkal hangosabban is szólt a cucc, viszont a heavy/power-elemeket thrashes hatásokkal keverő zenekar szimpatikusan hozta magát, jól is játszottak, Dave Silver személyében pedig olyan frontemberrel rendelkeznek, akit kimondottan jó dallamérzékkel áldott meg a sors. Ahhoz persze túl sok mindent hallottunk már ezen a vonalon, hogy 2018-ban bármi is igazán elementáris erővel tudjon hatni a jól ismert panelekkel, de a Savage Messiah láthatóan nem akarja újból feltalálni a kereket, simán csak élvezik, hogy saját példaképeik nyomdokain haladva alkotnak újabb és újabb dalokat. Mivel ezt elég jól is művelik, semmi okom nincs velük kötözködni, vagy pláne elvitatni a dolog létjogosultságát. A közönség is szépen levette őket, nem véletlenül.

savage_messiah_k2018_01

Sokszor leírtuk már, hogy élőben a régi nagy thrasherekkel kevesen tudnak versenyezni, az Exodus pedig ismét fényesen bizonyította a tétel igazságtartalmát. Persze jóelőre lehetett sejteni, hogy ebben a buliban nincs nagy kockázat, még annak ellenére sem, hogy a Slayer búcsúturnéján játszó Gary Holt megint nem volt itt. Aki látta őket legutóbb Budapesten Kragen Lummal, pontosan tudta, hogy zeneileg nem lehet fogást találni a produkción, másrészt mivel új album nincs, azt is sejteni lehetett – még előzetes setlist-böngészés nélkül is –, hogy az este a felhőtlen múltidézésről szól majd. Ez pedig be is jött.

A Body Count és az Alice In Chains esetében a túl alacsony hangerő miatt panaszkodtam, itt pedig megtapasztalhattam a másik végletet is. Már a Savage Messiah is baromi hangos volt, a Funeral Hymnnel színpadra robbanó Exodus azonban eleinte tényleg a fájdalomküszöb környékén szólt, pláne, hogy itt is szükség volt két-három számra, mire letisztázódott a hangzáskép. Ez persze csak amolyan járulékos tényező, szóval nem panaszkodom, mert nincs mire, főleg, hogy a zenekar a tőle megszokott elementáris energiával dolgozott a teljes műsor alatt. Külön örülök, hogy az ismét nagyon oldott, jókedvű Zetro Souza nem csinál hiúsági kérdést abból, mit énekel el és mit nem, hiszen mint az említett dal is példázza, a klasszikus frontember visszatérésével óriási hiba lett volna egy az egyben zárójelbe tenni a Rob Dukes-korszakot. Később ráadásul még a kolosszális Deathamphetamine is előkerült, és jól is működött mindkét szám Steve-vel a fronton, szóval később remélhetőleg az éra több kiemelkedően jó darabja – I Am Abomination, Children Of A Worthless God, The Atrocity Exhibition, Downfall és a többi – is előkerülhet majd. Én nem bánnám...

exodus_k2018_02

Külön jó pont jár a csapatnak, hogy nem kizárólag ez a két dal számított kuriózumnak a programban, hiszen a Pleasures Of The Flesh Parasite-ját utoljára a '80-as években játszották viszonylag rendszeresen, igazán fix műsorelemként azonban a teljes pályafutást tekintve is ezen a turnén szerepel először. Ezek mellett pedig természetesen most is a Bonded By Blood, illetve a Zetro-éra 21. századi leágazása (Blood In, Blood Out, Body Harvest, Blacklist) állt a fókuszban – sőt, végül úgy alakult, hogy a No Love kivételével teljes egészében elhangzott a '85-ös lemez, pedig előzetesen ők sem így tervezték. A zenei teljesítményeket nem akarom különösebben boncolgatni, hiszen az Exodus azon zenekarok közé tartozik, akik élőben úthengerként tapossák ki az ember belét. Roppant feszes, megállíthatatlan gépezetként nyomulnak a deszkákon: Tom Hunting és Jack Gibson ritmusszekciója éppúgy atombiztos, mint ahogy Lee Altus és Kragen Lum is méltó módon hozza mind a H-Team legendás váltott szólóit, mind a frissebb keltezésű témákat. Holt persze hiányzik a színpadról, de inkább csak az érzés miatt, mintsem zeneileg, utóbbi téren tényleg nem érheti szó a ház elejét. Zetro meg Zetro, 54 évesen sem kopott meg az a jellegzetes hisztérikus hang, a közönséget pedig tényleg bárhol, bármikor az ujja köré csavarja ennyi rutinnal. Emellett pedig kifejezetten derűs, pozitív kisugárzású arc, akinek láttán tényleg átérzed, mit is jelent, hogy good friendly violent fun.

A bő félházat kitevő közönség így is tett, mindez pedig a csapatnak is tetszett. Noha Souza közben is nagyon szépeket mondott odafentről a lelkesedésre, itt még nem vettem nagyon komolyan a dolgot, hiszen minden frontember elmondja mindenütt, hogy az adott bulin találkoztak a turné legjobb közönségével. Így aztán az úgymond kötelező finálé, a Bonded By Blood, a The Toxic Waltz és a Strike Of The Beast után már nem is számítottam rá, hogy visszajönnek, főleg, hogy a korábbi állomásokon mindig így zártak, és a három zseniális dal után nem is maradt bennem hiányérzet, feltették a koronát az estére. De mégis visszajöttek, hogy aztán egy verzényi és refrénnyi Motorbreath (!) után még elnyomják a Metal Commandet és a Piranhát. És ugyan másnap este már a csehek is kaptak ugyanilyen extra bónuszt, nincs okom feltételezni, hogy Budapesten ne spontán jutalomakcióról lett volna szó. Ez pedig nagyjából mindent el is mond az este hangulatáról. Tökéletes nyárközepi buli volt ez bármiféle komoly tét nélkül, csak és kizárólag az önfeledt szórakozás jegyében, valóban baráti légkörben. Még sok ilyet!

exodus_k2018_03

 

Hozzászólások 

 
#6 Pupu 2018-07-08 19:42
Ezt a szánalmas csörömpölős rikácsolást nem tartom zenének
Idézet
 
 
#5 dzsud 2018-07-07 17:09
Idézet - badlands:
a Dürerben meg rég hallottam koncertet jól szólni, igaz, hogy ez mindig a zenekar sara, mert ők hozzák a hangosítót


Legalábbis a szervezők mindig igyekeznek ezt elhitetni velünk, elég tipikus felelősséghárít ó duma. Milyen érdekes, hogy például az A38-on talán két bulit, ha tudnék mondani, ami nem szólt jól, míg az Akváriumban (ahová szintén ők szerveznek koncerteket), emlékeim szerint olyat nem nagyon hallottam, ami jól szólt volna. Pedig nem az Arénát vagy a Szigetet hasonlítom egy kétszáz fős klubhoz. És tény, hogy a Dürerben is nagyon ritkán sikerül jól megoldani.
Idézet
 
 
#4 badlands 2018-07-07 11:55
Késői Exodus-fanként nekem tőlük az első élmény a Tempo Of The Damned volt egy cimborán javaslatára és eldobtam az agyam a Scar Spangled Banner meg úgy az egész lemez hallatán. Aztán végighallgattam a teljes diszkográfiát és Exodus fanatic lettem. Sajnos a két évvel ezelőtti buli, ahol végre láthattam őket élőben, a hangosítás miatt és a Tempo lemez hanyagolása miatt nekem picit csalódás volt (na jó, főleg az előbbi miatt), erre most azért nem mentem, mert most sem a Tempo folt a főszerepben, a Dürerben meg rég hallottam koncertet jól szólni, igaz, hogy ez mindig a zenekar sara, mert ők hozzák a hangosítót. Ha egy kicsit hosszabb műsort adnak és több Tempo nótát, megint tiszteletemet teszem, nekem igazán Zetro hangja jön be, bár Dukes apóval sincs az égegyadta világon semmi bajom.
Idézet
 
 
#3 abdool 2018-07-07 10:33
kellemesen odavert a buli, így kell ezt csinálni. az exodus a bay area legvállalhatóbb csapata számomra manapság (bár a death angel eléggé összekapta magát az utolsó lemezen) nem gondoltam, hogy az alice után így egy hónapig is be tudnék fogadni bármiféle koncertélményt, de ez simán, egyszerűen szórakoztató volt, bulizene az arra fogékonyaknak. mondom ezt úgy, hogy szerintem dob dukes megeszi zetrot reggelire.

kiemelném a tom huntingot, aki egész sokat dumált a közönséghez, mint kb. a egyetlen őstag a soha jelen nem levő gary holt mellett.
Idézet
 
 
#2 Bólogató kutya 2018-07-07 09:44
Idézet - Bólogató kutya:
Nem volt rossz, de arányosabb hangosítással (gitárok) sokkal jobb is lehetett volna. Ennél a zenénél nálam ez a hiányérzet sokat levont az élményből.
Pedig a zenészek láthatóan élvezték, oda is tették magukat.
Nyavajgás OFF
Remélem, mindenki másnak jobban tetszett! :)

*Nyavalygás (bocs)
Idézet
 
 
#1 Bólogató kutya 2018-07-07 08:11
Nem volt rossz, de arányosabb hangosítással (gitárok) sokkal jobb is lehetett volna. Ennél a zenénél nálam ez a hiányérzet sokat levont az élményből.
Pedig a zenészek láthatóan élvezték, oda is tették magukat.
Nyavajgás OFF
Remélem, mindenki másnak jobban tetszett! :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.