Shock!

június 18.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pearl Jam: Lightning Bolt

0712pjÍzlelgetem már egy ideje az új Pearl Jamet, és ugyan először úgy éreztem, nehezen tudom meghatározni, milyen viszonyban vagyok vele, örülök, hogy érni hagytam az albumot, a kérdések ugyanis menet közben szépen tovatűntek. Ebből a szempontból a Lightning Bolt jól rokonítható az egykori seattle-i grunge héroszok előző két albumával, azokkal kapcsolatban ugyanis hasonlóan ambivalens érzelmeim voltak az elején. Mindezek leginkább úgy határozhatók meg, hogy noha alapvetően tetszett a zene, valamit hiányoltam belőle – és mégis mindig betettem újra meg újra. Ez persze már eleve előrelépés volt az előzményekhez képest, a zenekar ugyanis 1993-tól (jó, üsse kő, 1994-től) 2006-tal bezárólag nem nagyon csinált olyasmit, amiért lelkesedni tudtam volna.

megjelenés:
2013
kiadó:
Monkeywrench / Republic
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 49 Szavazat )

Tudom, unalmas 2013-ban az a duma, hogy Eddie Vedderék igazából az első két lemezükkel alkottak számomra maradandót, szakadjak el a húsz évvel ezelőtti dolgoktól, satöbbi, jogos is mindez – de akkor sem tudok vele mit kezdeni, ez van. A Ten és a Vs. annak idején olyan mélyen belém égett, és a folytatással pár dalt leszámítva úgy nagyjából 2006-ig olyan szinten nem tudtam mit kezdeni, hogy az akkori beidegződéseimmel a mai napig nem sikerült száz százalékig leszámolnom, pedig mostani fejjel nyilván a köztes időben megjelent anyagok sem tűnnek már annyira vészesnek, mint amikor kihozták őket. Ez már egy másik zenekar, amit nekem is el kell fogadnom. Szerencsére nagy mértékben ebbe az irányba hat, hogy a Pearl Jam sosem csinált magából bohócot, töretlenül haladtak előre a saját útjukon, és magasról tettek a papírformára. Ezt akkor is mindig értékeltem bennük, ha éppen nem tetszettek a lemezeik (márpedig mint mondtam, bizony nem tetszettek).

A banda mostani állapotával viszont igazság szerint egyre jobban rokonszenvezem. Olyannyira, hogy az idei anyag hallatán tudatosult bennem először: még pár év, és lehet, hogy én sem fogom már állandóan a Tent emlegetni. Akárcsak az utóbbi két alkalommal, a Lightning Bolt bizonyos dalai hallatán is úgy érzem, mintha sodródnék befelé ismét a partvonalról. Persze szó sincs a régi ízek felelevenítéséről, nem is várok tőlük ilyesmit, egyszerűen csak olyan felszabadult, őszinte örömzenélés hatja át az albumot, amit akkor is jó hallgatni, ha ez a Pearl Jam már nem ugyanaz a Pearl Jam, és én sem vagyok ugyanaz, mint a '90-es években. Nem mondom, hogy együtt öregedtünk, de abszolút tudom értékelni, amit most csinálnak, és elég nehéz definiálni, mit érzek ebben az utóbbi három albumban, amit az azt megelőzőekből totálisan hiányoltam. Mert bizonyosan nem csak a dinamikusabb fogalmazásmódon múlik a dolog, még akkor sem, ha az új lemez egyből beszippantja az embert a Getaway nettó '60-as évek-beli vintage rockjával, majd még jobban hátbaveri a már-már punkos dinamikájú, nagyon-nagyon erős Mind Your Mannersszel és a másképp, de nem kevésbé lendületes My Father's Sonnal. Ezek annyira meggyőzően sikerültek, hogy utána már a nagyon tipikus, sztorizós vedderizmusokkal teli Sirens melankóliája is jól esik a fülnek. Meg a többi is.

Anélkül, hogy ízekre akarnám szedni az anyagot, a folytatásban most is akadnak pörgősebb, élénkebb darabok (címadó), az ember lelki szemei elé végtelen tereket, poros országúti moteleket és csilivili kamioncsodákat idéző, kicsit countrys beütésű számok (Swallowed Whole, Let The Records Play), balladisztikusabb szerzemények (a Pendulum már első hallásra is kiemelkedő), meg érdekesebb, kevésbé nyilvánvaló dolgok is (az Infallible sajátos, kissé táncos üteme például minden, csak nem sematikus tőlük, és azzal együtt is az egyik legerősebb dal, hogy jó eséllyel még a nagymamámnak is tetszene). Nem minden nóta egyformán erős, de eleve semmit sem húznak túl, így igazából még ezek is okésan besimulnak az összképbe. A végére most is eléggé belassul az album, de hát a Pearl Jam mindig is szerette az elmélkedősdit, szóval nekik aztán tényleg nagy baromság lenne mindezt a szemükre hányni.

Nyilván nem az évszázad albuma a Lightning Bolt, de a belőle áradó felszabadultságot, jó értelemben vett érettséget, gondolatiságot mindenképpen muszáj értékelni. Főleg, hogy némi egészséges fésületlenség sem hiányzik ezek mellől, a kezdő dalhármas pedig bizonyosan ott van a Pearl Jam legjobbjai között a '90-es évek közepe óta. A Backspacerre négy éve hetest adtam, ami inkább csak szubjektív tetszési index volt, mert abba az anyagba sem nagyon lehetett már belekötni, itt pedig szerintem még erősebbek is a számok. Talán furcsa, hogy pont a Pearl Jamnél írom le ezt, pedig áll: it's only rock'n'roll but I like it. Nem kell megideologizálni, nem kell túlagyalni, nem kell elemezni a jelentőségét az egykori X generáció mai vonatkozásaiban – szimplán csak jó.

 

Hozzászólások 

 
+3 #12 warmwetcircles 2017-09-08 12:02
Számomra három olyan zenekar van, akiknek minden lemeze nagyon jó. Úgy értem, akár vakon is kivehetek egy lemezt a sorból, egyiknél sincsenek olyan gondolataim, hogy mér’ pont ez akadt a kezembe, mé’ nem egy másik. Ezek azok: Pearl Jam, Rainbow, Marillion. Szerintem, ha ők bármilyen válogatás lemezt kiadnának, tíz pontos lenne nekem. Pl. nem szeretem a kiadatlan-demo-ritkaság jellegű válogatásokat, de a Pearl Jam Lost Dogs-a egyenértékű a soralbumokkal. Milyen már, hogy egy Yellow Ledbetter kislemez ’béoldal’?
A No Code –ot szoktam kicsit nemszeretem albumnak nevezni, ha választani kell, de ott sincs semmi pogréma a zenével, csak emlékszem, hogy elsőre ott valamiféle csalódást éreztem, mert ott azért más lett a zene, mint amit az első három lemez után vártam.
Ez most csak azért jutott az eszembe, és azért ide írom, mert épp buszra vártam a kocsmában, és véletlenül a ’lejátszási listák – legtöbbet játszott ’ ikont érintettem meg a telefonon, és magam is meglepődtem, hogy mennyire magasan a Pearl Jam Lightning Bolt lemeze áll az élen. Aztán most eszembe jutott, és már nem emlékeztem, hogy anno mit is írt a Shock! erről a lemezről. Korrekt, még így négy év távlatából is. (De mér’ nem tíz pont!? )
Idézet
 
 
+4 #11 frincs 2013-12-29 15:30
Lehet, pedig nem beszólásnak szántam. Mindegy, inkább én kapjak sok mínuszt, mintsem fűteni kelljen! :-)
Idézet
 
 
+3 #10 Flagellator1974 2013-12-29 14:35
"Amin szem van, az már konkrétan szabadkőműves jelkép? Ennyire ne legyünk már egyszerűek."

Akkor legyen Sauron, ha már nagy szem. Meg a Sauron egy pofás kis jenki metal banda is egyben.

frincs: sztem a punk miatt vannak a mínuszok, nem a tél miatt. A No Code nekem is nagy kedvencem.
Idézet
 
 
+5 #9 asdasd 2013-12-29 12:46
Idézet - kmaker:
Ami a borítót illeti, konkrétan egy szabadkőműves jelkép: a mindent látó szem látható rajta.
Maga az album túlértékelt, legalábbis szerintem. Kb az első két szám tetszik meg a címadó dal, és kész.


Amin szem van, az már konkrétan szabadkőműves jelkép? Ennyire ne legyünk már egyszerűek.
Idézet
 
 
+8 #8 Metal 2013-12-29 12:45
Szerintem a Sirens az egyik legjobb Pearl Jam dal.
Meglepett, hogy meg mindig ennyire jo dalokat tudnak irni. :D
Idézet
 
 
-13 #7 frincs 2013-12-29 12:43
Jól van, mínuszoljatok csak le, én meg hallgatom a jövő évi Springsteent, amin Tom Morello a gitáros...
Idézet
 
 
+6 #6 Flagellator1974 2013-12-29 12:36
"Ami a borítót illeti, konkrétan egy szabadkőműves jelkép: a mindent látó szem látható rajta.
Maga az album túlértékelt, legalábbis szerintem. Kb az első két szám tetszik meg a címadó dal, és kész."

Van ott kereszt (nem fordított) meg veres félhold is. A lemez meg nem túlértékelt, nincs az az őrület, mint a Ten-nél, vagy a Vs-nél. Hagyni kell időt a daloknak hogy beérjenek, ezek nem faék-nóták.
Idézet
 
 
-12 #5 kmaker 2013-12-29 12:15
Ami a borítót illeti, konkrétan egy szabadkőműves jelkép: a mindent látó szem látható rajta.
Maga az album túlértékelt, legalábbis szerintem. Kb az első két szám tetszik meg a címadó dal, és kész.
Idézet
 
 
-6 #4 neal and jack and me 2013-12-28 21:58
nekem rettenetesen unalmas. talán kétszer tudtam végighallgatni. nagyon gyenge.
a borító viszont 10 pontos.
Idézet
 
 
+16 #3 traveller79 2013-12-28 15:41
Nekem az ún. középső periódusból a Yield a kedvencem.Óriási rockhimnuszok vannak azon a lemezen-Do the evolution,Brain of J,given to fly-persze videoklipek nélkül nem lettek annyira ismertek,mint az Alive,vagy a Jeremy.Négy éve volt szerencsém élőben látni őket,írtam is róla,úgyhogy leszögezem:a Pearl Jam egy olyan banda,ami a ZENÉ-ről szól.És fel tudtak nőni.Ez,ami hazai szent teheneinknek nem sikerült.
Idézet
 
 
-1 #2 frincs 2013-12-28 13:13
Nekem a Ten szent tehén. Aztán a kedvenceim a No Code és a Riot Act. Nagyon szeretem még a kettő közti kettőt, na meg a Backspacert. A maradék nem annyira. A V.s.-ről 3 dalt szeretek maradéktalanul, a ’06-os - kis túlzással - a Gone-nal kezdődik számomra (utána jó), a Vitalogy pedig – nagy túlzással – a Tremor Christ, néhány kellemes dal, és legalább annyi töltelék. Ha keményebb vagy pörgősebb zenét akarok hallgatni: vannak egyéb, jobb jelöltjeim bőven. Ha punkot akarnék hallgatni: inkább felkötném magam. Na de ilyen az ízlés.
Ami érdekes ezek után, hogy ennyire más háttérrel erről a lemezről szinte egy az egyben megegyezik a véleményem a fentiekkel. Annyi a különbség, hogy az első 3 dalról nem érzem, hogy a többi fölé emelkedne (ami persze az iméntiek fényében nem meglepő). Ill. egy megjegyzés, h. a vége felé nem csak azért ül le, mert lágyabbak a dalok, hanem azok a Vedder-féle cuccok, valljuk be, nem túl erősek.
Idézet
 
 
+22 #1 Flagellator1974 2013-12-28 10:06
Itt minden kérdésre Vedder a válasz. De úgy, hogy hiába frontember, nincs bántóan a középpontban. A koncertek is mind a zenekarról szólnak, nem Vedder-ről. A rengeteg meghívott vendégzenész és énekes (legendák, meg a jelenkor kiválóságai, férfiak, nők vegyesen) is az előadás fényét, élményszerűségé t emeli, nem a frontember magamutogatását erősíti. Minden előadás egy hatalmas élménybuli, életreszóló emlék nélkül onnan nem megy el senki. Számomra minden lemezük kivételes hallgatnivaló, töltelékdal egyiken sincs (nem tudom, hogy a francba csinálják, de ez van). Továbbá a zenekar tagjai magánéletükben sem vetik a hullámokat, normális, a sztárságtól igen messze álló életet élnek. A régi tagokkal (mind dobos :) jó a viszony, néha meghívják őket egy-egy koncira. Éljenek, zenéljenek sokáig!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.