Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Rammstein: Rammstein

rammsteinc_cGyönyörű szép illúzió volna, de egészséges realitásérzékkel bíró ember aligha gondolhatta komolyan, hogy a hetedik Rammstein-sorlemez azért várat magára ennyit, mert egy olyan mérvű mestermű születik a műhelyben, ami folyton szétfeszíti saját kereteit. Egyrészt veterán csapatok, ez esetben létezésük huszonötödik (!) évében ritkán dobálnak le atombombát, másrészt jól dokumentált, hogy már az előd Liebe ist für alle da is milyen elképesztő kínok között, keserves lassúsággal öltött formát, és bár a kolléga annak idején magasra értékelte, azért messze nem emelkedett a csapat csúcsalkotásainak magasságába. Tényleg nem volt az rossz anyag egyébként, de hiányoltam belőle a valódi, átütő erőt, azt a pluszt, amitől igazán felkapom rá a fejem – végül viszont határozottan megszerettem. Nem akarok a Nagy Megfejtő szerepében tündökölni, de szerintem az van, hogy a Mutter szuperszonikus sikere taccsra tette annak idején a banda lelkét, aztán a Reise, Reise még feljebb tornázta a lécet, azóta pedig jobbára csak vegetálnak Till Lindemannék időben és térben, nem feledve azért, hogyan kell szórakozni és szórakoztatni.

megjelenés:
2019
kiadó:
Universal
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 135 Szavazat )

Dicséretükre legyen mondva, a válság közepén és azóta sem kezdtek bele homályos hátterű tagcserékbe, amelyek során lassacskán kiderült volna, hogy Tillen és az alfahím Richard Z. Kruspén kívül mindenki lecserélhető fogaskerék a gépezetben. Ehelyett bölcsen belátták, hogy mi az, ami megy (koncertezés), és mi az, ami már nem (lemezkészítés). Negyed évszázad elteltével ezért ma is egyenes gerinccel nézhetnek egymás szemébe, és ha azt mondják, akár el is hiszem, hogy jelen munka családias hangulatban, mondhatni lelazult lelkiállapotban állt össze. Éppen csak a végeredmény nem mutat jelentős eltérést a LIFAD-hoz képest. Ezen a ponton ráleltem egy egészen komoly Depeche Mode-analógiára, hiszen Martin Gore-ék esetében is alapértelmezésben illik sajnálkozni a késői időszak dalain, és csak kevesen veszik a fáradságot, hogy kipróbáljanak egy egészen másfajta megközelítést ahhoz képest, mint ami mondjuk a Violator befogadásához szükségeltetett. A Rammstein cím nélküli (avagy öndefiniáló, de ez akkora bullshit, hogy már bánom is, hogy leírtam) lemezét is el lehet intézni negyed óra alatt azzal, hogy „ezek már kiégtek″, vagy minden bosszantó körülmény dacára meg lehet próbálni barátkozni ezekkel a témákkal is.

Bosszantó körülmény alatt arra gondolok, hogy az még oké, hogy egy bandának megvan a külön bejáratú, védjegyszerű hangzása, de az már egy másik iskola, amikor konkrétan saját magunktól (is) lopunk, és komplett paneleket emelünk át régebbről oda, ahová nincs ötletünk mit tenni. Ezen valóban nehéz túllendülni, de szerencsére az új album rendkívül átgondolt építkezésével feledteti ezeket a problémákat. Annyira okos ez a zene, hogy csaknem kifinomultnak hatnak a műtőasztalon, értő gondossággal összeillesztett témavázak, bár felnőtt zenének azért nem csúfolnám azt, hogy Till letépi a baba fejét, igen, letépi a baba fejét, megharapja a baba nyakát, és nincs jóóóóóóóól... Amúgy a Puppe, amelyből az előbbi idézetet kiragadtam, a legjobb példa arra, hogy miért volt mégis értelme elkészíteni ezt a lemezt. Ilyen jobbegyenest ugyanis még tényleg nem kaptunk hőseinktől, ez a hegybe hordott klisékből felhúzott parasztház olyan felüdülést okoz a lemez közepén, hogy az újonnan kapott lendülettel meg sem állunk az utolsó dalig, aztán pedig kezdhetjük is újra a kört. Nem ilyen szimpla persze a helyzet, de tény, hogy ha túlesünk az első pár hallgatás nehézségein, onnantól kezdve eszelős erővel kezdi magába szippantani az anyag a hallgatót.

A döbbenetesen zseni klippel felvezetett Deutschland és az inkább bátor, mint emlékezetes Radio esetében hajlamos voltam azt mondani, hogy a vizuál adja el a dalokat, de végső soron mindkettő megtalálja a maga helyét a lemezen, se sokkal több, se sokkal kevesebb nem lesz tőlük a végeredmény. Az nyilvánvaló, hogy előbbi klipjére évek múltán is emlékezni fogunk, de hogy a komplett munka sorsa mi lesz, arra a többi dalnak kell választ adnia. Ezek között pedig borítékolom, hogy mindenki talál majd magának kedvencet, még akkor is, ha az agyunk hátsó részében folyton ott motoszkál a hol-is-hallottam-már-ezt érzés. Bölcs tanácsom csak annyi, hogy mellőzzük a túlzott elvárásokat, mert a lemez ugyan képes meghökkenteni, sőt elgondolkodtatni is (elsősorban a németül értőket), de ne keressük rajta instant slágerek tömegét. Amit mindenféleképpen illik kiemelni, az Till Lindemann teljesítménye, aki szövegíróként és énekesként is újra átlöki a bandát a negyedik dimenzióba (tessék, egy újabb Mode-párhuzam). Kell-e mondanom, már pár nap alatt is csúful rákattantam erre a tizenegy dalra, de a pontszámmal azért megmaradok a realitás talaján.

 

Hozzászólások 

 
#28 cápaidomár 2019-11-25 22:50
Idézet - Gereblye Géza:
Idézet - cápaidomár:
Már a Rosenrotot segítséggel tudtam csak végighallgatni, soha többet még egyszer. Aztán jött a kúrós kannibálos a pornós videójával, ami botránykeltésre jó volt, másra nem. A lemez komolyan aláment a Rosenrot színvonalának, szürke, unalmas, fáradt és ötlettelen volt. Azt már végig se hallgattam. Most itt a legújabb, és olyan, mint a legutóbbi Manson. Fel lehet rá figyelni, de az uccsó 3 számot már kicsit nehéz egyben viselni. Üres. Hiába vannak rajta jó ötletek, hiába szól faszán, még a hangulata is jó lenne, ha lenne benne bármi a mansonságból. Egész egyszerűen üres. Végig ott van a hiányérzet, hogy itt csak a gyümölcs héja van meg, de hús már nincs. Ilyen az új Rammstein album is. A feléig se bírtam, pedig itt még tényleg ütős dalok is akadnak, de mennyi is? Kettő, három...? Minek erőltessem ezért? Baromi unalmas. Jóindulattal 6 pont.


Köszi. Még majd írd be a Lindemann lemez kritikája alá is, hogy szerinted mennyire szar az utolsó Rammstein, hátha valaki nem olvasta még az előzőeket.

Már megtettem.
Idézet
 
 
#27 Gereblye Géza 2019-11-25 21:53
Idézet - cápaidomár:
Már a Rosenrotot segítséggel tudtam csak végighallgatni, soha többet még egyszer. Aztán jött a kúrós kannibálos a pornós videójával, ami botránykeltésre jó volt, másra nem. A lemez komolyan aláment a Rosenrot színvonalának, szürke, unalmas, fáradt és ötlettelen volt. Azt már végig se hallgattam. Most itt a legújabb, és olyan, mint a legutóbbi Manson. Fel lehet rá figyelni, de az uccsó 3 számot már kicsit nehéz egyben viselni. Üres. Hiába vannak rajta jó ötletek, hiába szól faszán, még a hangulata is jó lenne, ha lenne benne bármi a mansonságból. Egész egyszerűen üres. Végig ott van a hiányérzet, hogy itt csak a gyümölcs héja van meg, de hús már nincs. Ilyen az új Rammstein album is. A feléig se bírtam, pedig itt még tényleg ütős dalok is akadnak, de mennyi is? Kettő, három...? Minek erőltessem ezért? Baromi unalmas. Jóindulattal 6 pont.


Köszi. Még majd írd be a Lindemann lemez kritikája alá is, hogy szerinted mennyire szar az utolsó Rammstein, hátha valaki nem olvasta még az előzőeket.
Idézet
 
 
-1 #26 cápaidomár 2019-11-25 20:39
Már a Rosenrotot segítséggel tudtam csak végighallgatni, soha többet még egyszer. Aztán jött a kúrós kannibálos a pornós videójával, ami botránykeltésre jó volt, másra nem. A lemez komolyan aláment a Rosenrot színvonalának, szürke, unalmas, fáradt és ötlettelen volt. Azt már végig se hallgattam. Most itt a legújabb, és olyan, mint a legutóbbi Manson. Fel lehet rá figyelni, de az uccsó 3 számot már kicsit nehéz egyben viselni. Üres. Hiába vannak rajta jó ötletek, hiába szól faszán, még a hangulata is jó lenne, ha lenne benne bármi a mansonságból. Egész egyszerűen üres. Végig ott van a hiányérzet, hogy itt csak a gyümölcs héja van meg, de hús már nincs. Ilyen az új Rammstein album is. A feléig se bírtam, pedig itt még tényleg ütős dalok is akadnak, de mennyi is? Kettő, három...? Minek erőltessem ezért? Baromi unalmas. Jóindulattal 6 pont.
Idézet
 
 
+1 #25 Zsíros B. Ödön 2019-10-14 09:26
Nem értem teljesen azokat, akik szerint zavaró az önlenyúlás. Nekem a Rosenrot és a Stein um Stein hasonlósága sem zavar, és a Rosenrot kritikájakor is ezt láttam tendenciaként, teljesen rendben van. Így aztán szerintem ezzel lemezzel minden rendben van. Bár lehet hogy elfogult vagyok, mivel engem ez a lemez ismertett meg a bandával. Nekem a lemez egy 9,5/10, főleg a Weit Weg miatt. Az a szintetizátor téma nálam a legjobb dalok közé emeli.
Idézet
 
 
+1 #24 Edward_Richtofen 2019-05-23 15:59
Teljes mértékben korrekt kritika, aminek zömével egyet is értek. Nagyon elfogult vagyok velük, hiszen koromból adódóan engem már ők vezettek be a metalba a Mutter lemez környékén, a thrash, és groove alapcsapatok már a második lépcsőhöz tartoztak. Ennek ellenére nem nehéz objektív mód megítélni az albumot, ez egy teljesen korrekt alkotás, amit büszkén felvállalhatnak az életmű többi része mellett, és talán ki merem jelenteni, hogy jobb, gördülékenyebb is lett, mint a 2009-es lemez. Aminek örülök, hogy a lemez tele van okos megoldásokkal, ordít róla a csapat maximalizmusa. Az album első fele emellett dalok tekintetében is teljesen ül, több korszak megidézésre kerül, nekem talán a Mutter gótos-melankolikus ízei a legerősebbek, de a Sehnsucht indusztriálisab b vonala is bőven megjelenik. Én a hangszeresek közül elsősorban Flaket emelném ki, aki iszonyat sokat vállal a lemezen, nettó zseni a pali, ahogy sokszor teljesen oda nem illő hangzásokat, rétegeket pakol a dalokba, és mégis teljesen ülnek a témái (ld. Deutschland, Ausländer pl.).
Minimális csalódás két ponton ért, egyrészt a Deutschland csont nélkül hibátlan videója után azt hittem az egész lemezen maradni fog a grandiózusság, vagy egyfajta koncepciós jelleg, másrészt azt nem vitatom, hogy az album második fele kicsit leül az elsőhöz képest, a Hallomann, és a Tattoo nekem erősen filler, utóbbi egyébként fasza reszelős riffjével együtt.

Mindenesetre ahhoz kiváló lemez, hogy nagyon várjam a nyári prágai koncertet. Remélem az Deutschland, Radio, Ausländer triót elő is veszik.
Idézet
 
 
+1 #23 Igor Igorovics 2019-05-22 15:22
Idézet - Goodbye:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Goodbye:
Nekem eddig ez tetszik tőlük a legjobban, már csak meg kéne tanulni angolul énekelni. Az új Kárpátiáròl mikor fogtok írni?

Semmikor, mint ahogy az eddigiekről sem írtunk soha, úgyhogy tök felesleges ötvenezredszer is megkérdezned különböző random cikkek alatt.


Bocs, hogy azt feltételezem, hogy foglalkoztok a magyar színtér egyik legjobb zenekarával.

Az eredeti nyelv ellen általánosságban semmi kifogásom, de a német egy annyira csúnya nyelv, hogy sokszor levon a zene élvezetéből. (Mozart se véletlenül kezdte olasz nyelvű operájának)

Remélem hallottál már Richard Wagnerről. Tudod, olyan operák kötődnek hozzá, mint a Der Ring des Nibelungen, a Tannhäuser vagy éppen a Der fligende Holländer. Ezek mind németül íródtak (ahogy a címekből is látszik) és mintha kiállták volna az idők próbáját.
Idézet
 
 
-1 #22 LegyenIttValami 2019-05-21 23:17
Kb. ilyenre számítottam, teljesen vállalható lemez. Az viszont bosszant, hogy van rajta 3 olyan szám, amit szerintem ha akarnék sem tudnék jóra hallgatni. Pedig idejük volt rá bőven, bár a cikk is megjegyzi bölcsen, hogy azért a LIFAD óta valószínűleg nem ezeken a számokon kotlottak évekig.

Kiemelkedő: Deutschland, Auslandern, Puppe.
Ami teljesen oké: Radio, Zeig dich, Was ich liebe, Diamant, Weit Weg.
Töltelék: Sex, Tattoo, Hallomann.

Szomorú vagyok, hogy valamelyik töltelék helyett nem a Ramm4 került fel az albumra. Igaz, hogy az a szám maga a nagybetűs ÖNLENYÚLÁS és szerintem csak egy poén, de a koncertfelvétel ek alapján eléggé hangulatos.
Idézet
 
 
+1 #21 Csizi 2019-05-21 22:02
Nekem már a Deutschland és a Radio is nagyon üt. Szerintem zseniálisan megcsinált dalok.
És minden szám nem lehet egy albumon Best Of. Ha már 2 olyan dal van az jó arány.
A Radio-ban nekem is voltak pl. Du hast-ból ismerős hangok. De ez 3. 4. hallgatásra már inkább tetszett is. Afféle visszacsatolás.
Mellesleg az új Prodigy albumon is van olyan szám, amibe fellelhetők a Voodoo People-ből és a Breath-ből ismerős hangok. Kifejezetten tetszik. Az egyik (utolsó) számuk pedig egy az egyben olyan, mintha Josh Wink Higher States Of Councessness című dalából nyúlták volna ki a Roland TB 303 Bassline acid tekerését.
Gondolom tudtak volna mást is csinálni, ha akarnak. Más hangokat és effekteket is tudtak volna a számokba beletenni. De ha Ők pont ezt akarták, mert ezt érezték odavalónak, akkor fogadjuk el, hogy az úgy jó, ahogy van. És bennünk is a helyükre kerülnek a hangok, ha a többedik hallgatásra beérik az anyag és a vérünkké válik.
Idézet
 
 
+1 #20 Gál József kutyája 2019-05-21 07:04
Idézet - Goodbye:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Goodbye:
Nekem eddig ez tetszik tőlük a legjobban, már csak meg kéne tanulni angolul énekelni. Az új Kárpátiáròl mikor fogtok írni?

Semmikor, mint ahogy az eddigiekről sem írtunk soha, úgyhogy tök felesleges ötvenezredszer is megkérdezned különböző random cikkek alatt.


Bocs, hogy azt feltételezem, hogy foglalkoztok a magyar színtér egyik legjobb zenekarával.

Az eredeti nyelv ellen általánosságban semmi kifogásom, de a német egy annyira csúnya nyelv, hogy sokszor levon a zene élvezetéből. (Mozart se véletlenül kezdte olasz nyelvű operájának)


Ha nem jön át, hogy a Rammstein zenéjéhez tökéletesen illik a "csúnya" német, akkor kár a gőzért, bár a Kárpátiás megjegyzésed sok mindent megmagyaráz.
Mozart első operája egyébként a Szöktetés a szerájból volt, német nyelvű librettóval.
Idézet
 
 
+1 #19 Draveczki-Ury Ádám 2019-05-21 06:14
Idézet - Goodbye:
Bocs, hogy azt feltételezem, hogy foglalkoztok a magyar színtér egyik legjobb zenekarával.

A magyar zenei színtér szerintünk legjobb zenekaraival foglalkozunk is. A politikai színtér viszont nem a Shock! asztala.
Idézet
 
 
-1 #18 Goodbye 2019-05-21 05:45
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Goodbye:
Nekem eddig ez tetszik tőlük a legjobban, már csak meg kéne tanulni angolul énekelni. Az új Kárpátiáròl mikor fogtok írni?

Semmikor, mint ahogy az eddigiekről sem írtunk soha, úgyhogy tök felesleges ötvenezredszer is megkérdezned különböző random cikkek alatt.


Bocs, hogy azt feltételezem, hogy foglalkoztok a magyar színtér egyik legjobb zenekarával.

Az eredeti nyelv ellen általánosságban semmi kifogásom, de a német egy annyira csúnya nyelv, hogy sokszor levon a zene élvezetéből. (Mozart se véletlenül kezdte olasz nyelvű operájának)
Idézet
 
 
+1 #17 cucogy 2019-05-20 18:59
Azért Flaket lecserélhetőnek nevezni hmmm hallgattál már Rammsteint?
Idézet
 
 
+1 #16 ihsahn 2019-05-20 17:19
Ez egy erős dalcsokor lett, se több se kevesebb. Nyilván vannak áthallások a korábbi lemezekről, de ez minden, a saját stílusát, kereteit gyorsan megteremtő zenekar "átka" (ld. még Dream Theater). Viszont addiktív módon hallgattatja magát, ellentétben a legutóbbi LIFAD-val. Szerintem 9/10
Idézet
 
 
+1 #15 Igor Igorovics 2019-05-20 10:32
Szerencsére vannak még anyanyelvükön éneklő csapatok. Amúgy ezen a Rammstein- német-nem értem analógia is baromi irritáló, sokszor olyan emberek mondják ezt, akiknek az angol tudásuk is minimum foghíjas, és persze a kedvenceik szövegeit is csak erősen hiányosan tudják. Amúgy meg a szövegekkel szerintem a rajongók 90%-a nem foglalkozik érdemben. Viszont az anyanyelvi éneklés - persze azért stílustól függően- sokat hozzátesz a zenéhez. (mint hangulati elem) Például a Rhapsodyt nem igazán komálom, de az olasz nyelv a, hol reneszánsz, hol barokkos hangulatú dalaikhoz rengeteget hozzátesz. Az Ill Nino vagy a Soulfly spanyol ill. portugál szövegei szintén rengeteget dobnak a dalokon; egyszerűen úgy lesz autentikus az egész. A Rammstein angolul meg egyszerűen szar. Ha akarnék, tudnék érvet találni, de nem teszem, mert a Rammstein a némettel alkot kerek egészet. Nem véletlen, hogy még a 90-es évek végén Amerikában is csak a német nyelvű verziót adták le a rádiók, s nem az angolt.
Idézet
 
 
+1 #14 the raven 2019-05-20 06:30
Idézet - Tulus:
Aki Till-t angolul akarja hallani, annak ott van a szintén fasza Lindemann lemez :)

A Rammstein maradjon csak német!

Egyetértek.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.