Shock!

július 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kissin’ Dynamite, John Diva And The Rockets Of Love, Sniffyction - Budapest, 2019. április 18.

0423kd4Előzetesen úgy tippeltem, maximum nyolcvan-száz embert érdekelhet itthon a Kissin' Dynamite, ehhez képest pár nappal a pesti buli előtt ki kellett tenni a Dürer Room 41 termére a megtelt táblát. Mindez már csak azért is kellemes meglepetés, mert az elvileg sokkal nagyobb Brainstorm nem is olyan régen még bő félháznak játszott ugyanitt. Szóval úgy tűnik, a Powerwolf előtti őszi magyar debütálás igencsak bejött a Dynamite-nak. Vagy lehet, a közönség hatodik érzéke súgta meg, hogy nem csak a főzenekar miatt érdemes eljönni, hanem három fullos produkciót is láthat a pénzéért, aki jegyet vált. Mert ugyan sem a Sniffyction, sem pedig John Diva neve nem mondott nekem semmit a buli előtt, teljesítményük alapján hatalmas hiba lett volna elmulasztani bármelyiküket is.

A Sniffyction egy fiatal, pesti csajbanda, akik glames, punkos rockzenében utaznak, azaz tökéletesen megfelelőnek tűntek a főattrakció elé. És mindez szerencsére nem csak papíron volt így, a lányok produkciója ugyanis remekül működött. Lazák, dögösek és cukik voltak, mindemellett pedig igen feszesen tolták a pozitív hangulatú, életigenlő rockzenét. Túl sok helyük ugyan nem volt a színpad nagy részét elfoglaló két dobcucctól, mégis igyekeztek a lehetőségekhez képest sokat mozogni, azaz mindig volt valami látnivaló a színpadon. Dalaik is okésak – főleg a gyors témákat hozzák igen jól –, és ami a talán a legnagyobb fegyvertény itthon, hogy van egy olyan énekesük, Boxi, aki képes az ehhez a műfajhoz elengedhetetlen, minőségi éneklésre. Pontosabban csak képes volt, ugyanis a zenekar Facebook-oldalán megjelent közlemény szerint sajnos pár nappal a buli után kilépett a zenekarból. Nagy kár érte, mert bár itthon akadnak tehetséges énekesnők, ezen a vonalon nem lesz könnyű pótolni őt. Mindenesetre szurkolok a Sniffyctionnek, mert van bennük potenciál bőven.

időpont:
2019. április 18.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert Room 041
Neked hogy tetszett?
( 11 Szavazat )

Ha soha egyetlen hangot sem hallottál a John Diva And The Rockets Of Love-tól, illetve úgy estél be a Room 41-be a műsoruk alatt, hogy fogalmad sem volt, hová jössz, valószínűleg akkor is egy másodperc alatt levágtad, hogy a fickó és zenekara Amerikából érkezett. Egész egyszerűen van az ottani csapatoknak egy olyan zsigerből jövő színpadi kiállása, amit senki más nem tud utánozni – jó, a Kissin' Dynamite mondjuk egész közel áll hozzá. John Diva és zenekara pedig pontosan hozott mindent, amitől az ember úgy érezte magát, mintha az Ajtósi Dürer sor helyett valahol a Sunset Stripen csapatná 1991-ben.

0423jd

Ha azt mondom, Warrant, Def Leppard, Whitesnake, nagyjából körül is írtam, miféle a csapat muzsikája, és természetesen az effajta zenéhez elengedhetetlen külsőségek is adottak náluk: hátközépig érő (paróka)hajak, fejkendők, színes szalagok és persze laza szövegek, hatalmas pózok. Ha tehát el tudtál tekinteni attól a ténytől, hogy egyes dalaik a hajmetal-éra sikerszámainak már-már plagizálásba hajló utánérzései, minden szempontból tökéletes hard rock bulit kaptál. A zenekar Mama Said Rock Is Dead lemeze olyan instant slágergyűjtemény, ami ha szűk három évtizede jelenik meg, tuti, hogy platinalemezes rocksztárt csinál belőlük. A rocksztárság persze alapból, magától értetődően jön belőlük, de tény, hogy 1990-ben Lolita című nótájukból például simán lehetett volna akkor sláger, mint mondjuk a Cherry Pie volt. Persze tuti, hogy 2019-ben nem fognak lemezmilliókat eladni, ettől függetlenül azonban biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani róluk. Az ilyesfajta laza, néhol direkt paródiába hajló, nosztalgikus glamre ugyanis még mindig van igény.

0423kd1

A John Diva And The Rockets of Love lehengerlő produkciója után kíváncsi voltam, tudja-e majd tartani a lépést a Kissin' Dynamite, de Hannes Braunék egy perc alatt eloszlatták minden kétségemet. Mára vérprofi produkcióvá értek össze a srácok egy minden szempontból elsőrangú frontemberrel, hiszen Hannes amellett, hogy remek énekes, a közönséget is kiválóan kezeli. Ráadásul társai sem szimpla kísérőemberek, hiszen a zenekar tele van markáns színpadi egyéniségekkel. Ecstasy címmel tavaly megjelent hatodik nagylemezüket pedig dugig tömték jobbnál jobb dalokkal.

A program majdnem felét az új lemez dalai tették ki, az AC/DC intrója után például rögtön az Into The Fire-rel kezdtek, majd szép sorjában jöttek a friss tételek egymás után. Ezek erejét pedig mi sem mutatja jobban, hogy a lírai Heart Of Stone-t vagy a Waging Wart simán akkora ováció fogadta, mint az olyan slágereket, mint az I Will Be King, a Love Me, Hate Me vagy a záró Flying Colours. A teltház mellett láthatóan az is spannolta a zenekart, hogy a közönség a szokásos magyar lelkesedéssel nyomult az első pillanatoktól kezdve, így természetesen Hannesék is nagyon odatették magukat.

0423kd2

A turné egyik érdekessége, hogy vendégként viszik magukkal az Ecstasy címadójában lemezen is óriásit éneklő, főállásban az Exit Edent erősítő énekesnőt, Anna Brunnert. A címadó természetesen élőben is vele szólalt meg, de szerencsére vendégszereplése nem merült ki mindössze ennyiben, hiszen színpadon maradt a Sleaze Deluxe-ben is, illetve a Flying Colourst is vele együtt adták elő a koncert végén. Amellett, hogy hatalmas hangja van, még színpadi látványként sem volt utolsó, szóval bár nincs feltétlenül sok értelme két-három számért utaztatni valakit, mégis azt mondom, okos húzás volt, hogy felkérték a turnéra. Annának ugyanis sikerült még feljebb tüzelnie az amúgy is igen forró hangulatot, megjelenésének köszönhetően tényleg igazi népünnepéllyé alakult át a buli, amit szinte mindenki végigénekelt a közönségben is. A rendes játékidő az I Will Be Kinggel ért véget, majd következett három ráadás, a bő száz perces buli után viszont kötve hiszem, hogy volt bárki is, aki egy óránál hosszabbnak érezte volna a programot.

A Kissin' Dynamite-nak úgy sikerült tehát még magasabbra tenni a lécet, hogy már a két előzenekar után is úgy éreztem, már csak miattuk megérte volna eljönni. Az pedig, hogy ennyien kíváncsiak voltak erre a felhozatalra itthon, kifejezetten reménykeltő. Lehet, hogy John Diva anyjának még sincs igaza?

0423kd3

Fotó: CSLP Rocks / Hard Rock Magazin

 

Hozzászólások 

 
#4 XYZ 2019-04-24 11:53
Én is keresgéltem Diva származását: valószínűleg direkt nem reklámozzák. A saját weboldalukon gyanús a menedzsment német elérhetősége, neve.

Idézet:
Idézet - steelheart66:
Ha nem lettem volna egy hónapja Pretty Boy Floydon, az év koncertje lenne nálam (is). A csajokról sikerült lemaradnom, de amit utána láttam, hallottam az szinte tökéletes volt. John Diva tökéletesen adja vissza a 80-as évek stadion-rockját, hair-metalját. A kissin pedig azon túl, hogy vérprofi koncertet játszott, sütött róluk, hogy maximálisan élvezik az egészet. Fülig érő szájjal nyomták le a koncertet, ami számomra még megdobta a koncert hangulatát.

Csak hogy ellent mondjak a beszámolóban olvasottakkal, a John Diva nem amcsi, hanem német zenekar.


A FB-oldaluk szerint: The Hair Metal Sensation from California.
Persze simán lehet, hogy átvertek.
Idézet
 
 
#3 Kiss Gábor (Shock!) 2019-04-23 20:45
Idézet - steelheart66:
Ha nem lettem volna egy hónapja Pretty Boy Floydon, az év koncertje lenne nálam (is). A csajokról sikerült lemaradnom, de amit utána láttam, hallottam az szinte tökéletes volt. John Diva tökéletesen adja vissza a 80-as évek stadion-rockját, hair-metalját. A kissin pedig azon túl, hogy vérprofi koncertet játszott, sütött róluk, hogy maximálisan élvezik az egészet. Fülig érő szájjal nyomták le a koncertet, ami számomra még megdobta a koncert hangulatát.

Csak hogy ellent mondjak a beszámolóban olvasottakkal, a John Diva nem amcsi, hanem német zenekar.


A FB-oldaluk szerint: The Hair Metal Sensation from California.
Persze simán lehet, hogy átvertek.
Idézet
 
 
#2 steelheart66 2019-04-23 18:51
Ha nem lettem volna egy hónapja Pretty Boy Floydon, az év koncertje lenne nálam (is). A csajokról sikerült lemaradnom, de amit utána láttam, hallottam az szinte tökéletes volt. John Diva tökéletesen adja vissza a 80-as évek stadion-rockját, hair-metalját. A kissin pedig azon túl, hogy vérprofi koncertet játszott, sütött róluk, hogy maximálisan élvezik az egészet. Fülig érő szájjal nyomták le a koncertet, ami számomra még megdobta a koncert hangulatát.

Csak hogy ellent mondjak a beszámolóban olvasottakkal, a John Diva nem amcsi, hanem német zenekar.
Idézet
 
 
#1 Tuonela 2019-04-23 06:54
Eddig magasan az év koncertje, régen voltam ilyen jó hangulatú klubbulin! Engem is meglepett a teltház, az pedig még inkább, hogy az emberek nagy része tényleg ismerte a számokat, tudta a szövegeket. Én ugyan nem a tavalyi PW buli miatt ismertem a zenekart, hanem Hannes egyéb dalszerzői tevékenysége miatt jóval korábbról, de úgy tűnik, tényleg jót tett nekik a tavalyi turné.
Az ilyen zenekarok, mint a Kissin' Dynamite erősítenek meg abban, hogy van még remény a rockzene számára: úgy játszanak 80-as évekre "hajazó" rockzenét, hogy azt érezhetően fiatalok adják elő, cseppet sem poros, saját stílusuk van és óriási dalokat írnak. Nekem ez volt a legfőbb különbség a KD és John Diva között: míg ez utóbbi egy király időutazás volt, a KD a jelen zenéje. Régóta szükség volt már ilyen zenekarokra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.