Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Whitesnake, Ivan & The Parazol - Budapest, 2019. június 25.

0628ws2Bár soha ennyi embert nem láttam még a Trackben (simán lehetett volna Aréna-kompatibilis a buli), sanszos, hogy erre a Whitesnake-koncertre is úgy fog emlékezni az utókor, hogy megoszlottak róla a vélemények, akárcsak a már-már legendás „playback volt-e vagy sem" vita idején. Ha a vihar miatt elmaradt koncertet is hozzávesszük, akkor lényegében az is elmondható, hogy szinte minden budapesti Whitesnake emlékezetes marad azok számára is, akik nem voltak ott. Na de hát annyi baj legyen, a hírverés a lényeg, ettől rock a roll.

Jó dolog a korai koncertkezdés és -befejezés, abszolút díjazom az ilyesmit, de sajnos az előzenekarokat emiatt gyakran nem éri el az ember, pedig az Ivan & The Parazolra még kíváncsi is lettem volna teljes egészében, tekintve, hogy nagyon jók élőben. De szerencsére őket azért sok helyen el lehet csípni, ezért tudomásul vettem, hogy nem fogok odaérni rájuk. A helyszínre érve, belépve, ruhatárazva, akklimatizálódva, a közönséget szemügyre véve pont végig lehetett fél füllel hallgatni műsorukat, valamint azt is megvitattuk a haverral, hogy vajon illenek-e a Whitesnake elé (szerintem simán, haver szerint kevésbé, de hozzá kell tenni, hogy Coviék különböző korszakainak aspektusaiból vizsgáltuk a dolgot), és már hopp, le is mentek a srácok a színpadról. Remélem, a Deep Purple elé is őket teszik majd évvégén.

időpont:
2019. június 25.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 39 Szavazat )

Visszatérve a Whitesnake-re: tényleg rengetegen voltak rájuk kíváncsiak, ami számomra azért elég meglepő volt annak tükrében, hogy a pecsás bulik annó távolról sem voltak sold out-szinten tele. És maga a Track ugye nemcsak nagy nézőtérrel rendelkezik, de egyéb területe is elég terebélyes, mégse nagyon volt hova leejteni gombosűnket még úgy se, hogy a kis- és nagyszínpados részeket egybenyitották. Persze nagy név, híres és régi zenekar, talán egy kis rádiós reklámozás is befigyelt itt-ott, és a legutóbbi pesti koncert óta is felnőtt egy generáció, aki már a szüleivel együtt érkezhetett akár. Ezért nem kell rinyálni folyton, hogy ki fog majd húsz év múlva koncertekre járni és mire, mert nyilván valamilyen formában létezni fog az összes dinoszaurusz, és ezeknek a fiataloknak a gyerekei is kíváncsiak lesznek a nagy nótákra élőben.

0628ws1

Ezekből meg is kapta a nép a szokásos adagot, plusz három újat az amúgy kicsit túl hosszúra nyújtott, de korrekt új lemezről, amelyek között sajnos pont a kedvencem, a Get Up nem szerepelt (Hey You, Shut Up & Kiss Me volt és a Trouble Is Your Middle Name, ami valamiért nem húzott annyira, mint vártam), betették viszont helyette az Ain't No Love In The Heart Of The Cityt, ami máshol nem hangzott el. Magát a koncertet viszont nemhogy nem nyújtották hosszúra Coviék, hanem egyenesen fesztiválprogramot toltak le kábé 70-75 percben, amin utána többen felháborodtak. És valóban: a népsűrűség mellett a hazaindulási időpont is újdonság volt számomra, hiszen fél tízkor már simán kifelé tartottam, ami akkor is kissé korai, ha még ment az outró és még nem indult meg a tömeg. Itt ugyebár az a kérdés merül fel, hogy „illik"-e fesztiválműsort játszani headliner bulin (ki tudja, mire szerződtek), de az igazság az, hogy eleve sehol nem játszottak hosszabban (még így is több nóta volt, mint a Def Leppard előtt Prágában, ahol afféle „special guest" státuszban léptek fel) és tulajdonképpen miért is akarnánk 100-120 percet akkor, ha David 75-ben sem bírja már annyira. Ez a 75 viszont baromi jó volt, a zenekar mindenképpen (már akkor is nagyon egyben voltak, amikor négy éve láttam őket, amúgy nem sokkal hosszabb műsorral, és ezt épp nem ide írtam meg), a frontember meg úgy hellyel-közzel hozta, amire ennyi idősen, ilyen koncertmenetrenddel képes. Ennyi.

0628ws6

És ezt a közönség nem-lakossági része (úgy 20-30 százalék), aki „vájtfülűnek" meg „hozzáértőnek" vallja magát, tudhatta előre, tehát simán megtehette volna, hogy az amúgy szintén alibiszólókkal időt húzó Disturbedöt választja, vagy felteszi otthon az 1987-et meg a Slip Of The Tongue-ot, amelyekkel – nem mellesleg – jól kicsinálta a torkát az öreg, ami a természetes öregedésen túl nyilván kihatott hangjának mai állapotára is. Miről beszélünk akkor? Igaz, megtehetné, hogy nem játszik élőben egyáltalán. De nyilván szereti csinálni, inspiráló lehet a bandával színpadon lenni (hiszen csak összeraktak egy lemezt ebben a felállásban), és akkor persze az lenne a baj, hogy ha van lemez, miért nincs koncert. Az is biztos, hogy a fenti fanyalgók is simán elfogadnák, ha a Starkers In Tokyo-vonalat vinné tovább Coverdale, mert a mélyebb regiszterekben vitán felül zseniális továbbra is, de akkor meg a nagy tömegek nem kapnák meg a Whitesnake-adagjukat. Szóval mindenképpen nehéz kérdés ez, hogy folytatni vagy nem, és meddig, hogyan, de ezen az estén én a magam részéről egy erőteljesen megszólaló, kurva jó zenészekkel kiálló, kissé berozsdásodott legenda által vezetett klasszik hard rock bandát élvezhettem. Nagyjából erre is számítottam, nem ért tehát csalódás. Ha úgy tetszik, bárki veheti úgy ennek alapján, hogy tulajdonképpen szar volt, ezt kiváló kollégám keresetlenebb szavakkal ki is fejti lejjebb. Tény azonban, hogy jól éreztem magam.

(P.V.)

0628ws5

Nagyon furcsa, amit tapasztaltam a Whitesnake mostani fellépésén. Annak ellenére, hogy ez a zenekar engem sosem szippantott be, érdeklődéssel tudtam hallgatni néha, nyilvánvalóan vannak dalaik, amelyek masszívan belemásznak a tudatba, kötelezők, örökzöldek, slágerek, himnuszok satöbbi, vitán felül áll a Coverdale vezette csapat az úgynevezett könnyűzene élvonalában. Főleg, ha történelmi távlatban szemléljük. És hát itt kezdődik az én gondom, amely a kedd esti műsor kapcsán felmerült.

Valahogy az első pillanatoktól kezdve azt láttam és észleltem, hogy ez egy másodpercre pontosan kivitelezett tévéműsor. Minden eleme a helyén volt, Coverdale minden gesztusát, kézmozdulatát és grimaszát megtervezték, mindent tökéletesen eljátszottak és hibátlanul adagoltak, a közönség pedig alapos elégedettséggel fogyasztott el mindent. Elvileg tehát mondhatjuk azt is, hogy a műsor így kerek.

0628ws4

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a cégvezető-tulajdonos-frontember hajdan gránitszilárdságú emblémája, a hangszíne már nem az, ami még akár húsz évvel ezelőtt is volt, és bár ez életkori sajátosság, mégiscsak szeretnénk azt kapni, ami annak idején megtetszett. Vagy nem kéne úgy tenni, mintha még most is probléma nélkül menne akár egy csupán közepes erősségű, nem túl nagy hangmagasságban vezetett dallam előadása. Sajnos be kell látni, hogy David Coverdale éneke csak nyomokban emlékeztet fénykorára, helyette ott van Tommy Aldridge doboson kívül minden zenekari tag, aki vokálozik, sőt, énekel teljes értékkel. Így ezt is megoldják, vagy inkább elfedik.

És ez még talán-talán nem is lenne olyan nagy cucc, mert nem okozott meglepetést, valamint a koncert hangulatát összességében nem erodálta. Számomra azonban, és ahogy nézem-olvasom-társalgom, több látogató/rajongó számára is kevés volt a zene. Oké, pihenni is kell, de ha már gitárszólót kell hallgatnunk, az is legyen valamiféle egész, egy kis zenebonbon. Mert Joel Hoekstratól sem tudom elfogadni, hogy haladó rocksulis skálákon és effektezett húrtépésen kívül mást ne vezessen elő, de Reb Beachtől aztán végképp értékelhetetlen ez a nyomi pózolás. Egy olyan előadótól, aki tizenévekkel korábban hibátlan szólólemez(eke)t készített, rossz vicc ez a fajta időhúzás. Aldridge dobszólója fölött pedig akár meg is jelenhetett volna egy /me ásít egy nagy fehér buborékban. A teljes koncert ideje 80 percre rúgott, ebből kábé 15 perc ment el üresjáratban. Kár, mert Reb az egyik nagy-nagy idolom, és ráadásul még olyan benyomásom is volt, hogy a műsort szinte ő viszi a vállán, és – még az iszonyú béna kalapja ellenére is – nagyon markáns a jelenléte. De ezzel együtt is nagyon kiszámított, nagyon kötelező jellegű előadásnak hatott idén a Whitesnake. Ejtsünk szót Michele Luppiról is: ő az a billentyűs, aki ott áll a színpad szélén, jól elrejtve feketébe. Megtette, amiért elhozták, semmi extra, jól vokálozott, jól billentyűzött, amikor kellett.

Profizmus, cirkusz, eljöttetek-megnéztük-köszi-hamar-hazaérünk-másnap-munka, nagyjából ez volt június 25-én a Whitesnake 2019-ben, Budapesten.

0628ws3

(B.Z.)

Fotók: Bertli Zoli

 

Hozzászólások 

 
#14 Billy Hill 2019-07-17 15:52
Idézet - Kondi István:
A gitárpárbaj ill. az agyonjátszott Ain't No Love... feldolgozás helyett mondjuk szívesebben elviseltem volna egy-két dalt a Slip of the Tongue-ról (Fool For Your Living vagy Judgement Day pl.) hamár az is évfordulós lemez idén :D


Szerintem Steve Vai gitárjátéka miatt nem kedveli a Mester azt az albumot, legalább is jó régen még azt nyilatkozta, hogy SV úgy teleaggatta mindenfajta prüntyivel, mint valami karácsonyfát. :-)
Idézet
 
 
#13 WSDCFAN 2019-07-11 15:18
Örülök, hogy többnyire pozitív véleményeket olvasok.
Nekem DC-ről sosem lesz Uhrin Benedek 2.0 érzésem, nem egy lapon említhető a kettő.

A másik érdekesség, hogy legalább annyi férfitól látom, hallom, hogy milyen hihetetlen kisugárzása van még Davidnek, mint nőtől. Azt hiszem, erre születni kell. :)
Idézet
 
 
#12 Charlie Firpo 2019-07-03 18:30
Engedjétek meg, hogy 2008-as pesti WS buliról íródott beszámoló utolsó sorait idézzem: "Rajongó vagyok, elfogult vagyok, de süket azért nem: sok mindent elnézek az efféle régi nagy legendáknak, pláne, ha kedvencek is, ez a produkció azonban ezt tekintetbe véve is kevesebb volt annál, amit vártam." Aki ott volt hallhatta, aki nem megnézheti a videómegosztóko n. Amíg 6-7-8 ezer ember kimegy a koncertjeire, addig ki fog állni a színpadra 85 évesen is. Lehet ezért hibáztatni? Aligha. Ez az élete, ez a "munkája"... Csak az a szomorú, hogy a legendából, a gyerekkori idolomból (ha így folytatja még évekig) szép lassan Uhrin Benedek 2.0 lesz :(
Idézet
 
 
#11 kamikaze 2019-06-30 11:03
Idézet - bogar:
sosejosemmi

,,Mindkét oldalnak" vannak megfontolandó és respektálható érvei Covi mellett, vagy ellen. Tény, hogy elég régóta nem olyan, mint fénykorában, ezzel mindenki tisztában van. Akadnak frontemberek persze, akik idősebb korukban is jó, esetleg kimagasló teljesítményt nyújtanak, de ez ritka. Életvitel, genetika, aktuális forma, minden számíthat, és azért a legszerencséseb b adottsággal rendelkezők sem olyanok, mint 30-40 éves korukban, ez az igazság. Sőt, senki sem lesz olyan jó rockénekes 60-70 évesen, mint 30 évvel előtte! Emberek, David ott volt a California Jam-en 1974-ben, még leírva is elképesztő! A jelenlegi zenekara is (akárcsak az előtte lévő felállások), topmuzsikusokbó l áll. Bármerről is ,,vizsgálgatom", pl. még a legjobb magyar zenekar sincs fasorba sem tőlük. Ezek kérem szépen világsztárok, a főhőst kivéve többnyire kimagasló egyéni teljesítményekk el. Valahol olvastam, hogy hakni. Lehet. Viszont még így is az ,,utolsó" rocksztárok egyike, akinek az életműve alapján van is mire büszkének lennie. Pár év múlva szép sorban leteszik a lantot az idősödő rocksztárok, akkor jobb lesz? Addig is azt javasolnám a bizalmatlanokna k és kétkedőknek, hogy ne nézzék meg az ilyen matuzsálemeket élőben. Aki viszont befizet rá, érezze jól magát. Amíg még láthat ilyen legendákat.
Idézet
 
 
#10 bogar 2019-06-29 20:34
Belegondoltam abba, hogy vajon milyen reakciók jöttek volna, ha Covi 10 éve lehúzza a rolót azzal az indokkal, hogy már nem tudja hozni az elvárt szintet. Szerintem ilyen vélemények jöttek volna:
- Kár. Nem szabad egy ilyen idős embertől azt várni, hogy olyan legyen, mint fénykorában.
- Annyian megoldják az előre felvett sávokkal, hogy nyugodtan ő is nyomhatná így.
- Azt sem bánom, ha egy hangot sem énekel, de látni szeretném.
stb.......
#sosejosemmi
Idézet
 
 
#9 Richter László 2019-06-29 11:42
Köszönöm a gyors választ.
Idézet
 
 
#8 Bertli Zoli 2019-06-29 08:20
Idézet - Richter László:
...hogy a ******ba csináljátok, hogy mink utazunk általában 2-300 kilómétert egy nagyobb buliért keletnek vagy éppen nyugatnak..(nem emlékeszem, hogy lemaradtunk volna valamikor is egy-egy bemelegítő bandáról) Ti meg akinek ott a valagában minden, soha nem értek oda időben sehova...ezt nem piszkálódásként hoztam fel csak tanulni szeretnék tőletek


Úgy, hogy ha a munka engedi, elindulunk 4-5 óra felé 230 km távolságból, leküzdjük a parkolási nehézségeket, és már benn is vagyunk, és kezdődhet a tudósítás.
Idézet
 
 
#7 Richter László 2019-06-28 19:00
...hogy a ******ba csináljátok, hogy mink utazunk általában 2-300 kilómétert egy nagyobb buliért keletnek vagy éppen nyugatnak..(nem emlékeszem, hogy lemaradtunk volna valamikor is egy-egy bemelegítő bandáról) Ti meg akinek ott a valagában minden, soha nem értek oda időben sehova...ezt nem piszkálódásként hoztam fel csak tanulni szeretnék tőletek
Idézet
 
 
#6 Kondi István 2019-06-28 17:04
Én is pozitívabban éltem meg a koncertet, nagy rajongóként, bevallom, én is elfogult vagyok :D Én is megkaptam amit vártam, nálam a Live in the Still of the Night koncertfelvétel az etalon, ebből kiindulva tudtam, hogy Covi nem úgy fog már énekelni, mint azon a felvételen, viszont a mélyebb tartományokban továbbra is zseniális, a kisugárzásáról, aurájáról nem is beszélve, párját ritkítja még most is. Annyiból is nagyon vártam már ezt a koncertet, hogy nálam az igazi Deep Purple-t a Burn-Stormbringer-Come Taste the Band lemezek jelentik, bármennyire is szeretem a Gillan-nel készült lemezeket is. Továbbá, nálam általában semmilyen reakciót nem vált ki az, mikor lehúzzák a leplet a dobcuccról, itt viszont kirázott a hideg, mert tudtam, hogy perceken belül egy élő legenda fogja azt püfölni, ebből kifolyólag Tommy Aldridgetól padlót fogtam. Legalább akkora élmény volt számomra őt is látni mint Covi bácsit. De a többi zenész előtt is le a kalappal. Igen, a játékidőt én is keveselltem, egy headliner bandától 90 perc a minimum amit elvárnék, szabadtéri helyszín ide vagy oda. A gitárpárbaj ill. az agyonjátszott Ain't No Love... feldolgozás helyett mondjuk szívesebben elviseltem volna egy-két dalt a Slip of the Tongue-ról (Fool For Your Living vagy Judgement Day pl.) hamár az is évfordulós lemez idén :D Tavaly a Stone Sour is 75 percet játszott, onnan sem távoztam elégedetlenül, óriási élmény volt, a Whitesnake esetében sem volt ez másképp.
Idézet
 
 
#5 Santoro 2019-06-28 13:36
Alapjában véve teljesen rendben volt, nem voltak Covival kapcsolatban nagy elvárásaim, a mélyebb tartományokban kifejezetten jó volt, a zenészek meg hibátlanok. Ami a műsor hosszát illeti, az ad hiányérzetet bennem, még úgyis, hogy a dobszólót élveztem. Egy ekkora életműből pofátlanság ilyen rövid műsort adni headlinerként, mikor ott van kb 5-6 kirobbanthatatl an sláger és 3 új szám, lett volna idő másra bőven. A csúcs nekem a Ain't No Love In The Heart Of The City volt. A körülöttem lévő - hogy is mondjam, érettebb hölgyek, Covi búgásától teljesen lehidaltak, van sármja az öregnek :)
Idézet
 
 
#4 Dr Feelgood 2019-06-28 11:32
Ennyire talán nem kellene ostorozni őket :) Tényekkel nem is szeretnék vitatkozni ....mert a leírtak megfelelnek a valóságnak....Én inkább másfelől közelítem az egész koncert élményt. Egyszerűen csak élveztem az estét...a dalokat a jó időt és azt hogy láttam egy ikont ....élőben szinte testközelből ...akit anno max a TV-ben láthattam :)
Idézet
 
 
#3 Sinka Péter 2019-06-28 09:31
Idézet - Pálinkás Vince:
Itt ugyebár az a kérdés merül fel, hogy „illik"-e fesztiválműsort játszani headliner bulin (ki tudja, mire szerződtek),


Bennem is pont ez a kérdés dolgozott, de az egy nappal előtte ugyanott megtartott Powerwolf kapcsán. Ők is majdnem pont ugyanazt szolgáltatták, mint előtte három héttel Plzen-ben a Metalfest keretei között, csak egy számot cseréltek ki, (és hanyagolták a pirotechnikát).

Nem volt az se túl szimpatikus - még ha az is érthető, hogy a szabadtéri koncerthelyszín adottságai miatt nem húzhatják a végtelenségig (de a PW-tól így is megvolt a kb. másfél óra, és 22 óra után fejezték be) - viszont, hogy egy nyári turnéban mindenhol ugyanolyan műsor legyen kapja, akár fesztiválon van a fellépés, akár nem, azt lehet jól is csinálni, még egy fesztivál keretein belül is. A Priest Szigetes és a Helloween tavalyi Fezenes koncertje egyaránt pozitív példa erre, ahogy akármelyik Avantasia is... arról nem is beszélve, amit a Savatage adott nekünk egykor a Szigeten...
Idézet
 
 
#2 Verebélyi Gábor 2019-06-28 09:16
Sziasztok! Részemről teljes az elégettség, megkaptam, amiért mentem, az első sorokból király volt a buli! Nyilván Coverdale a 68.-at tapossa, és a hangja nem olyan, mint húsz évvel ezelőtt... de könyörgöm, Apámal egy idős! És én is már a negyvenkettedik et taposom... Mégis mit vártok??? Az Öreg azért még mindig egy macsó, kifejezetten jól néz ki a színpadon. Sosem volt egy Glenn Hughes, de én imádom a közép és mélyebb tartományait, a hümmögései is mindig lenyűgöztek. Egy Whitesnake nevű legendával, a dalokkal és ilyen über muzsikusokkal pedig nagyon nem is lehet mellényúlni. Aldridge, aki maga is egy matuzsálem, olyan elánnal támadta a bőröket, ami magában döbbenet! Reb Beach már a Wingerben is zseniális volt, ez a Hoekstra pedig megint csak kiváló választás, és látványnak sem utolsó. De a többiek is elég jól teljesítettek, a vokálok is azért rendben voltak. Gyerekek, reálisan belegondolva, vajon mennyi esély van rá, hogy még egyszer itthon láthatjuk Őket? Ahogy egy Deep Purple-től sem azt várja az ember, hogy felrobbantsák a színpadot, vagy hogy Gillan leénekelje a csillagos eget.... Egyszerűen öröm és ünnepnap Őket látni ennyi év után is. Az eleganciájuk pedig egész egyszerűen lenyűgöző! Szóval a magam részéről örülök, hogy újra láthattam a Fehér Kígyót, a fanyalgóktól pedig annyit javasolnék, hogy gondolják végig, hol is lesznek Ők 68 évesen...
Idézet
 
 
#1 WSDCFAN 2019-06-28 08:48
Ez is egy vélemény, kritika, bár én sokkal pozitívabban éltem meg, hiszen hatalmas rajongója vagyok az együttesnek, ebből kifolyólag elfogult is, bevallom. :)
Én abszolút megkaptam, amit vártam sőt, még többet is, hisz egy aláírást is bezsebeltem Davidtől a végén, mikor feladták a színpadra neki a mellényemet. A hangja megkopott, persze, ez nem vitás, ellenben a kisugárzása még mindig eszméletlen, az semmit nem kopott. Kihozta, amit tudott még, a zenészek is profin aládolgoztak. Hálás vagyok azért, hogy ilyen legendákat láthattam a színpadon és hallhattam. Életem legjobb élménye volt. ;)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.