Dead Can Dance-koncertre alapvetően két okból megy az ember. Azért, mert eljutott a sznobság azon, tengernyi béklyótól terhes fokára, amely kötelező programmá teszi az aktuális fellépést, bármilyen konstellációban és apropóból történjen is. A másik lehetőség, hogy éppen kurvára nem találod a helyed a világban, és kell egy ajtó, amelyen az említett béklyók nélkül léphetsz át, tökéletesen és teljességgel felelőtlenül megadva magad azoknak a számodra ismeretlen eredetű erőknek, amelyek a DCD muzsikája révén felszabadulnak. Mindenfajta tömjén nélkül mondom: nem veszélytelen mulatság ez, de ha amúgy nem szólít máshova a kötelesség, érdemes tenni vele egy próbát. Lisa Gerrard és Brendan Perry hálás lesz ezért, és megjutalmaz.