Shock!

december 06.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Queensryche: Promised Land

1019qr11994. október 18-án, azaz a napokban húsz esztendeje látott napvilágot a seattle-i Queensryche első olyan albuma, amely széles körben vitát váltott ki. A Promised Land címre keresztelt alkotás egy olyan zenekar képét vázolta fel, amely nem csak a korai idők metalos hozzáállásával szakított végérvényesen, de az áttörést hozó, 1990-es Empire lemezzel is csak érintőlegesen vállalt közösséget.

Noha az MTV-t meghódító klipnótákkal felvértezett, többmilliós példányszámban elkelt Empire koronggal a Geoff Tate és Chris DeGarmo tandem által vezetett ötös bebizonyította, hogy a fősodorban éppúgy helye van az intellektuális gondolatokat felszínre hozó, komoly, érett hard rock muzsikának, mint a kevésbé magvas gondolatiságot képviselő irányzatoknak, sokáig nem lehetett tudni, milyen irányba indul innen a kvintett. A saját keretein belül öles léptekkel haladó alakulat hat év alatt jutott el a The Warning NWOBHM-beütésű metaljától az Empire kifinomult hard rock zenéjéig, közben pedig két olyan mesterműre is futotta az erejükből, mint a pengeéles progresszív metal-prototípus Rage For Order, illetve a teljes stílus alfájának és omegájának számító, koncepciózus Operation: Mindcrime. Eme tendencia azt prognosztizálta, hogy az ereje teljében lévő gárda evolúciós fejlődése nem itt fog megállni, akkora váltásra azonban kevesen számítottak, amit a Promised Land hozott el.

megjelenés:
1994. október 18.
kiadó:
EMI
producer: Queensryche & James Barton

zenészek:
Geoff Tate - ének
Chris DeGarmo - gitár
Michael Wilton - gitár
Eddie Jackson - basszusgitár
Scott Rockenfield - dobok

játékidő: 48:03

1. 9:28 A.M.
2. I Am I
3. Damaged
4. Out Of Mind
5. Bridge
6. Promised Land
7. Disconnected
8. Lady Jane
9. My Global Mind
10. One More Time
11. Someone Else?

Szerinted hány pont?
( 73 Szavazat )

A hallgatóságot meglehetősen váratlanul érte az ötödik stúdiómunka, hiszen a megelőző négyéves ciklus egyetlen friss szerzeménye, az 1993-as Last Action Hero filmzenealbumon helyet kapott Real World dal akusztikusabb hangvétele és Michael Kamen nagyzenekari hangszerelése ellenére is közel állt az Empire világához, ezáltal nem adott okot messzemenő következtetések levonására egy esetleges iránykorrekció kapcsán. A háttérben ugyanakkor beindult valami. A Real World sikere dacára a csapat megvált Peter Collins producertől, aki az előző két lemezzel elért áttörés egyik fő letéteményese volt. Utódja az a James „Jimbo" Barton lett, aki korábban hangmérnökként dolgozott a zenekarral, a készülő lemez arculatának megszabása azonban inkább Chris DeGarmo gitárosnak volt köszönhető, aki addigra teljesen átvette a Queensryche kreatív irányítását.

Mindeközben Geoff Tate a kilépés gondolatával játszadozott, amely óhatatlanul is felvetette a kérdést: vajon a rocksztárrá válás, a milliós eladások, az arénaturnék mindössze az ígéret földjének délibábjai, és ezek megtapasztalásáért nem kell-e túl nagy árat fizetni az emberi kapcsolatokban? Akárhogy is, az amerikai álom árnyoldalaira és a zenekaron belüli nem túl rózsás viszonyokra egyaránt reflektáló gondolat nem véletlenül jutott főszerephez, a több helyütt nyomorúságos és reményvesztett, máshol egyszerűen csak szomorú és lehangoló tematikák a hozzájuk szervesen kapcsolódó, elvont zeneiséggel karöltve különleges atmoszférát kölcsönöztek a teljes albumnak. A csapaton belüli konfliktusok által keltett feszültségeket enyhítendő, a stúdiómunkát terápiás jelleggel kiszervezték egy Washington állam partjainál lévő szigetre, és bár első körben nem közeledtek az álláspontok, az Isten háta mögötti, érintetlen környezet végül megtette hatását, az anyag szignifikáns részét ugyanis ebben a sebtében összetákolt mobil stúdióban öntötték végleges formába.

1019qr4Csak sejteni lehet, hogy a tradíciókkal történt szakítások mennyiben befolyásolták a végeredményt, mindenesetre – ahogy a bevezetőben említettem – a metalos attitűd és a '80-as évek megoldásai szőrén-szálán eltűntek, átadva helyüket egy hasonlóan mély, ám összehasonlíthatatlanul experimentálisabb megközelítésnek. DeGarmo személyes tapasztalatokon alapuló témái a Queensryche történetének legmerészebb, legszerteágazóbb albumát eredményezték, amely hangszerelésében és hangulatában egyaránt merített a klasszikus prog rock és neo-prog értékekből, főként a Pink Floyd kései, David Gilmour által meghatározott munkáiból.

Az élet és a halál körforgását szimbolizáló 9:28 A.M. intróját követően kibontakozó I Am I fajsúlyos nyitánya szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy a szökőévnyi pauzát követően megújult, a '90-es évek elvárásaihoz asszimilálódott Queensryche-legénység új utakra lépett. A keletiesen lüktető szerzemény hipnotikus dallamai azonnal hatalmukba kerítik a hallgatót, DeGarmo szitármunkája és csellózása (!) pedig csak fokozza az összhatást. A gitárszólóba sikeresen visszacsempészték azokat az eltéveszthetetlen motívumokat, melyek korábban is meghatározták a QR-hangzást. Az ezt követő Damaged az album egyik olyan tétele, amely direkt módon utal a korábbi időkre mind tempójában, mind feszes riffjeiben és fogós refrénjében, természetesen Eddie Jackson védjegyszerű basszusgitározásától övezve. A légies Out Of Mind dallal kezd kibontakozni a lemez valódi, meditatív arca. Az ötletes akusztikus textúrák közé nagyszerűen integrált elektromos gitárok tökéletesen hangsúlyozzák a mondanivalót, a gitárszóló pedig egyenesen fenomenális. A különlegesen érzékeny Bridge azonban ennél is tovább ment: DeGarmo törékeny kapcsolatát vázolja édespajával, aki a felvételek közben hunyt el. A refrénben a gitáros hátborzongató őszinteséggel nyílik meg, zseniális pillanata a korongnak e drámai kompozíció.

1019qr3A címadó Promised Land kendőzetlen pinkflyodizmusban tobzódik, a lassan hömpölygő, 8 perces monstrum különleges hangszerelési megoldásai elemi erővel hatnak, Tate szaxofonozása különösen üde színfoltja a dalnak, amely a csapat történetének egyik legcsodálatosabb pillanata. A központi téma monumentalitását törvényszerűen le kellett vezetnie valaminek, ezt a szerepet a Disconnected hagyományosabb felfogású, ám bizarr módon effektezett gitárokkal és éneksávokkal operáló percei töltötte be. Eddie Jackson bőgője itt újra domináns, elképesztő ütemérzékkel körvonalazza a dalt, amelynek modern megközelítésén is átjön a klasszikus QR-érzésvilág. Ezt a hagyományosabb vonalat erősítette a wah pedálos riffekkel aktuálissá varázsolt My Global Mind, amely kissé felszabadultabb érzetű, mint a dalcsokor többi eleme.A lírai és rockos részeket egyaránt magában foglaló One More Time ugyancsak tartogat olyan megoldásokat, ami visszacsatol az Empire-korszakhoz. Az album két balladája közül a Lady Jane a konvencionálisabb darab, míg a lemezt záró Someone Else? zenei minimalizmusa ellenére is velőt rázó. DeGarmo egy szál zongorával kíséri Geoff Tate-et, aki katartikus dolgokat művel a perfekt módon építkező, a feszültséget mesterien fokozó lírában, ennél kifejezőbben nem hiszem, hogy lehet énekelni. E dal amolyan jutalomjáték lehetett a korong érzelmi világához végig alázattal és visszafogottan idomuló énekes számára, hiszen itt alaposan kiereszthette a torkában szunnyadó szörnyeteget, a fájdalomtól összeomló ember víziójának megtestesülésénél tökéletesebb lezárást pedig el sem lehetett képzelni e meglehetősen nehéz hallgatnivaló végére.

A cinizmussal teli, nehezen barátkozó album fogadtatása eleinte maximálisan jónak tűnt: a négy évig éheztetett tábor a pre-internet korszakban egy emberként rohant a lemezért a boltba, és a Billboard-lista harmadik helyéig repítette a csapatot, ami máig a legmagasabb listás helyezésük. Más kérdés, hogy a lelkesedés idővel alábbhagyott, így az Empire üzleti sikerét már nem tudták felülmúlni, viszont egy platinalemezre azért mindenképpen jónak bizonyult a Promised Land, amely vitatott mivolta ellenére a Queensryche utolsó hibátlan, klasszikus albuma.

 

Hozzászólások 

 
+3 #24 notreadam 2016-11-17 20:43
Hát nekem pont ez a kedvencem tőlük.Zseniális!!!
Idézet
 
 
+1 #23 DRAZSEN 2016-10-11 18:14
Kedvenc Ryche albumom! pont.
Idézet
 
 
+2 #22 bluevoodoo 2014-10-30 23:07
Ugyan totálisan nem tartozik ide, csak a 94-es évről jutott eszembe, hogy egy igencsak kultikus banda egyik legnagyobb lemeze, a Prince Of The Poverty Line a Skycladtől is idén 20 éves...várható esetleg a rovatban cikk róla? Gyakorlatilag a komplett folkmetal mezőny utalhatná nekik a jogdíjaik egy részét.
Idézet
 
 
+1 #21 Teszter 2014-10-29 19:51
hosszu evek utan most a cikk hatasara betettem. a cimado szam bazmeg, hatalmas. szerintem ez a lemez es a fates disconnected lemeze a mufaj csucsai.
Idézet
 
 
+1 #20 wrom 2014-10-22 19:12
Hatalmas lemez, igazi gyöngyszem.
Az OM mellett a kedvencem a zenekartól, bár azzal nem értek egyet, hogy az OM lemezt ezzel a zenei világgal kellett volna megcsinálni, az a lemez úgy tökéletes, ahogy van.
Azzal jobban egyet tudok érteni - a későbbi fejlemények ismeretében -, hogy tényleg jó lett volna ez búcsúlemeznek.
Ezek a jappus bónuszos kiadások meg annyira idegesítőek, hogy... Alsó hangon kétszeres áron lehet ezeket beszerezni. És még a kiadók sírnak a letöltések miatt. Ez egész egyszerűen diszkrimináció, nem tudom másként minősíteni, ha-ha! A telefonomon amúgy most úgy van rajta a lemez, hogy a Someone Else? teljes zenekari verziója figyel az album végén. (Természetesen megvan a lemez eredeti - nem japán kiadású - CD-n is, először amúgy kazetta formátumban vásároltam meg anno.)
Idézet
 
 
+5 #19 bogar 2014-10-22 09:29
Idézet - queensryche999:
Írjak, ne írjak? A nickem ellenére vannak itt nálam sokkal nagyobb fanok, ahogy látom. Vállalom, hogy szívből lelkesedni már nem tudtam ezért a lemezért - igen, nekem az Operation-Empire a zisten tőlük -, mindemellett még így is nagyszerűnek tartom és igen, ez volt az utsó igazán jó Q album. Ez csak egy vélemény, ne lőjetek. :)


Nálam is a fent említett kettős a csúcs, de egy megosztott bronz kijár ennek és a Rage For Order-nek. ;-)

Egyébként nem hinném, hogy itt bárki is lőne. Ennek a zenekarnak az akkori produkciói olyan tiszteletet vívtak ki, hogy méltatlan lenne hajba kapni rajta. Érdemes megfigyelni, hogy a klasszikus lemezek alatt mennyire más hangvételű eszmecsere folyik, mint egyéb más topic-ok alatt!
Idézet
 
 
+3 #18 bogar 2014-10-22 09:28
Idézet - Levike:
Kár, hogy szétment ez a csapat...bár nekem sok minden bejön tőlük, a Here To The Now Frontier -t is elég sokat hallgattam egy időben...mostanában, hogy öregszem, azonban, sajnos, vagy pont nem sajnos, inkább visszafelé haladok zeneileg, ha beteszek egy Tribe -ot pl. a kocsiban az maga az életveszély, mert elalszom. Pedig amúgy jó muzsika.
Ellenben meghallgatok olyasmiket amiket régen simán leprimkóztam pl. Motley Crue, Journey...


Lehet, hogy ez a korral jár.
Én kb. 35 éves korom körül kattantam rá az AC/DC-re. 20 évesen meg az a zene, amiben nem volt legalább 12 riff és 6 tempóváltás az nálam simán tufának számított! :-)
Idézet
 
 
+4 #17 queensryche999 2014-10-21 12:38
Írjak, ne írjak? A nickem ellenére vannak itt nálam sokkal nagyobb fanok, ahogy látom. Vállalom, hogy szívből lelkesedni már nem tudtam ezért a lemezért - igen, nekem az Operation-Empire a zisten tőlük -, mindemellett még így is nagyszerűnek tartom és igen, ez volt az utsó igazán jó Q album. Ez csak egy vélemény, ne lőjetek. :)
Idézet
 
 
+2 #16 Levike 2014-10-21 11:58
Kár, hogy szétment ez a csapat...bár nekem sok minden bejön tőlük, a Here To The Now Frontier -t is elég sokat hallgattam egy időben...mostanában, hogy öregszem, azonban, sajnos, vagy pont nem sajnos, inkább visszafelé haladok zeneileg, ha beteszek egy Tribe -ot pl. a kocsiban az maga az életveszély, mert elalszom. Pedig amúgy jó muzsika.
Ellenben meghallgatok olyasmiket amiket régen simán leprimkóztam pl. Motley Crue, Journey...
Idézet
 
 
+8 #15 Vajda Béla 2014-10-20 18:02
Sokszor csak az tartotta bennem a leket a seregben, hogy augusztusban leszerelek és után nemsokára jön a Promised Land...
Engem elsőre lecsapott de nem is ez a lényeg mivel akkor már teljesen QR függő voltam, hanem az, hogy odaadtam több olyan embernek is akik nem voltak oda túlzottam a rock zenéért vagy rettenetes sztereotípiák éltek bennük...
Egy-két hónap múlva jöttek a visszajelzések amik általában így kezdődtek: "ATYAÚRISTEN MIT ADTÁL TE NEKEM! EDDIG TÉVÚTON JÁRTAM..."
Idézet
 
 
+2 #14 MV 2014-10-20 17:10
Idézet - QRman:
Idézet - bogar:
Életem első CD lemeze volt. Még akkor vettem meg, amikor nem is volt lejátszóm, de tudtam, hogy ha sikerül összespórolnom rá a pénzt, akkor ezt akarom hallgatni. .-)

Két apró kiegészítés/észrevétel:

1. A borító csodaszép. A lemezen látható kép csak egy részlete egy sokkal nagyobb képnek.

2. Ha valaki most szeretné beszerezni a lemezt, akkor érdemes a bónuszolt kiadásra vadászni. Egyrészt a Someone Else zenekari változata miatt, ami egy más dimenzióba helyezi ezt a remek dalt, másrészt a Real World dal miatt, ami szintén egy gyöngyszem.


A japán kiadásban ráadásul még matrica is van..:)

Kár, hogy nem vagyunk japánok...:D
Idézet
 
 
+3 #13 QRman 2014-10-20 09:44
Idézet - bogar:
Életem első CD lemeze volt. Még akkor vettem meg, amikor nem is volt lejátszóm, de tudtam, hogy ha sikerül összespórolnom rá a pénzt, akkor ezt akarom hallgatni. .-)

Két apró kiegészítés/észrevétel:

1. A borító csodaszép. A lemezen látható kép csak egy részlete egy sokkal nagyobb képnek.

2. Ha valaki most szeretné beszerezni a lemezt, akkor érdemes a bónuszolt kiadásra vadászni. Egyrészt a Someone Else zenekari változata miatt, ami egy más dimenzióba helyezi ezt a remek dalt, másrészt a Real World dal miatt, ami szintén egy gyöngyszem.


A japán kiadásban ráadásul még matrica is van..:)
Idézet
 
 
+3 #12 MV 2014-10-20 09:25
Idézet - lambertkoma:
Azt hiszem ez egy tökéletes búcsúlemez lett volna, '94-ben zeneileg/emberileg bezárult a kör, a QR megtette a magáét, itt kellett volna letenni a lantot.

Hasonlóan gondolom én is. A bandában ennyi volt (ami nem kevés!), bár az ezután készült lemezeiken is van jónéhány erős dal, még az utolsó GT-vel készített albumon is...
Idézet
 
 
+9 #11 lambertkoma 2014-10-20 09:16
Azt hiszem ez egy tökéletes búcsúlemez lett volna, '94-ben zeneileg/emberileg bezárult a kör, a QR megtette a magáét, itt kellett volna letenni a lantot.
Idézet
 
 
+5 #10 bogar 2014-10-19 20:21
Életem első CD lemeze volt. Még akkor vettem meg, amikor nem is volt lejátszóm, de tudtam, hogy ha sikerül összespórolnom rá a pénzt, akkor ezt akarom hallgatni. .-)

Két apró kiegészítés/észrevétel:

1. A borító csodaszép. A lemezen látható kép csak egy részlete egy sokkal nagyobb képnek.

2. Ha valaki most szeretné beszerezni a lemezt, akkor érdemes a bónuszolt kiadásra vadászni. Egyrészt a Someone Else zenekari változata miatt, ami egy más dimenzióba helyezi ezt a remek dalt, másrészt a Real World dal miatt, ami szintén egy gyöngyszem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.