Shock!

december 06.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Ektomorf: a lehetőségek kapujában

EktomorfA Stagediving Tour Debreceni koncertje után Zotyát és Jocit az Ektomorfból Sági Balázs kapta diktafonvégre egy kis beszélgetésre. A téma elsősorban a vége felé közeledő turné és zenekar tervei voltak.

Először is szeretnék gratulálni a koncerthez, szerintem remek formában voltatok.

Zotya: Mi nem éreztük olyan jól magunkat. Későn játszottunk, ez az egyik, a másik, meg, hogy a közönség is túl fáradt volt. Nem tudom, szerintem ők sem érezték túl jól magukat, meg mi se, de egyébként a buli az bejött. Volt ez az iszonyatos szar fáradtság mindenkin…

Hát már 5 óra hosszat zúztak, mire ti jöttetek…

Joci: Volt 6 zenekar, ez sok egy kicsit.

Hogy éreztétek magatokat a turné eddigi helyszínein? (Miskolc, Szarvas, Kecskemét, Székesfehérvár, Pécs, Gödöllő, Győr)

Zotya: Jól, de a csúcs idáig Győr volt. A To-Rock olyan, mint az összes magyar klub, de az a jó benne, hogy underground, ami nekünk k...ra bejön. A probléma az, hogy elég szar volt a cucc.

Mennyien voltak?

Zotya: Hát olyan 300-an. Azon a helyen… Jártál már a To-Rockban?

Persze.

Zotya: Hát, amikor ugrás, akkor ugrás volt, amikor fejrázás, akkor fejrázás volt. Az én mércémben Győr volt a király.

Joci: Győr meg Gödöllő, a Trafóban, az is nagyon király volt.

Zotya: Debrecen is jó volt, imádjuk a közönséget, csak mindenki fáradt volt és ez érződött.

A holnapi ’csabai koncerttől mit vártok? Ha jól tudom, valamerről onnan származtok.

Zotya: Onnan származunk, de szerintem ’csabát hagyjuk. A probléma az, hogy a koncert olyan helyen lesz, ahová legalább 1000 ember befér, és ahogy én a csabai közönséget ismerem, az 100 ember. Most gondold el, hogy 100-ból 50 ember nyomul egy olyan helyen, ahová 1000 is befér. Hogy fog az kinézni! Meg hogy fog az szólni. Ráadásul valami öreg cucc lesz. De mindegy, lezúzzuk, lenyomjuk, mert a közönségért megtesszük.

Térjünk át erre a Jebó-ügyre (a zenekar volt menedzsere). Gyakorlatilag mióta nyúlja a pénzeteket?

Joci: Hát azt nem lehet tudni. Egyszer kaptuk el, aztán vége is lett. Egy koncerten úgy váltunk el tőle, hogy akkor oda mész, ahová akarsz. Tudod, odajött a rendező srác, hogy 300 euro az estére, mondta nekünk, Zoli meg rákérdezett az öltözőben, hogy akkor mennyit kaptunk, Jebó meg egyből rávágta, hogy 250. Na most, hogy előtte hányszor csinálta ezt meg, azt nem tudjuk.

Zotya: Kiszámoltuk, iszonyatos pénzről van szó. Lehet, hogy másnak ez nem sok, de nekünk, hétköznapi falusi gyerekeknek ez rengeteg. És szerintem másoknak is nagyon sok. De mindegy, lebukott, vége. Túl vagyunk megint egy emberen, akiben k...ra megbíztunk, és átb...ott minket. Az Ektomorf életében párszor már volt ilyen. Mindegy, most az új menedzserünk Steffl, ő a keverős is, (egy hatalmas darab, katonaruhás, szakállas német gyerek, jámbor mosollyal, amolyan ZZ Top-os imázzsal…), ő csinálja a dolgainkat. Vele a Rock Explosion nevű fesztiválon jöttünk össze, hallotta a zenekart, felment, kitessékelte a keverős embert a pult mögül, elkezdett keverni, és hallottuk, hogy a hangzás egyre jobban javul, súlyosodik. Aztán beszéltünk, mondta, hogy ő jönne, keverne minket, és dolgozzunk együtt. A Jebós balhé után most ő a menedzserünk, velünk dolgozik. Ez után már nem akarom azt mondani, hogy menedzser, persze hivatalosan az, de úgy mondom inkább, hogy együtt dolgozunk. Ő szervezi a koncerteket is, meg minden.

A Nile turné egyébként a Jebó miatt nem jött össze?

Zotya: A Jebó meg a Silverdust, meg… Szerintem nem volt pénz és ezt nem merték nekünk megmondani. Aztán a turné előtt két héttel közölték, hogy nem lesz turné. Így. Mi már csupán három hónapja készültünk rá úgy, mint az állat. És… Ez van. Mindegy, majd lesz másik. A 2004-es évben, én nagyon reménykedem abban, hogy lesz másik. De már nem a Silverdusttal. Tudod, most van egy lehetőségünk, egy baszott nagy metal kiadóval, azért nem akarom még elmondani a nevüket – csak találgassatok, mert van sok – mert ez még nincs aláírva. A Silverdusttal még élő szerződésünk van, amit fel kell bontani. Amint ez a szerződés fel bontódik, odaigazolunk ehhez a nagy metalkiadóhoz. Onnantól kezdve újságok, meg mindenki meg fogja tudni. Szerintem ez egy nagyon nagy dolog, magyar zenekar még nem volt ennél a kiadónál. Nem akarom elkiabálni, de eddig úgy néz ki, sínen van a dolog.

Most, hogy nincs Jebó, az angol szövegeket ki fogja fordítani?

Zotya: Speciel, most én. Egész jól megy a nyelv, Steffl-lel csak angolul tudok beszélni és van egy barátnőm is, akihez majd kiköltözöm Hollandiába és vele is csak angolul tudunk beszélni. Szóval, most már úgy is mennek a szövegek, hogy én megírom őket angolul, persze a grammatikával még gondok vannak, de okés a dolog. Ők majd segítenek. Segít Steffl meg segít a barátnőm is. És azt kell mondjam, a következő lemez csak angolul fog megjelenni. Ezt meg kell, hogy értse mindenki, mert ha bemegyünk a stúdióba, mindkét verziót felvenni, az hosszú idő. Nekünk nincs sok időnk, nincs sok pénzünk, egy verzió lesz és az az angol. Reméljük, megértik ezt az emberek. Aki úgy gondolja, hogy neki az angol nem jön be, annak tisztelet, nem hallgatja tovább, de úgy gondolom, ezzel nem lesznek így sokan. Ha valaki igazán akarja tudni, hogy miről szól egy dal, az fogja magát, és lefordítja.

Személy szerint én ezt nagyon sajnálom, de abszolút megértem.

Zotya: Én is nagyon sajnálom, de hogy mondjam… egy verzió lesz. Egyszerűek lesznek az új szövegek, az album egyébként nagyon durva lesz. Tervek szerint október-november környékén megyünk stúdióba, és talán 2004 tavasza körül jön majd ki az új album.

Ennyi idő elteltével a Nephilimes – Czifrik Misis időszakra hogyan emlékeztek vissza?

Zotya: Elég kemény korszak volt ez a zenekar életében. Misinek maximális tisztelet, mindenben segített, de az a probléma, hogy ő az egészhez nem értett. Tehát nem volt ebben igazán otthon, ebben az úgymond rock and rollban, tudod, mindig ezt mondta, hogy rock and roll. Nagyon sokat segített, nagyon sokat buliztunk, rengeteget ittunk…

Joci: Úgymond inkább ittunk.

Zotya: Igen, inkább csak ittunk… hogy mondjam, egy bizonyos részére én nagy örömmel emlékszem vissza, jó volt, de a maradék része, amikor nem pörögtek, nem működtek a dolgok, az már szar volt.

Joci: Igazából a zenekar dolgai egyáltalán nem működtek.

Zotya: Igen, az állt. Annyiban volt jó, hogy a Jebó meg a Misi kivitték külföldre a Kalyi Jagot és akkor indult el ez a német karrier. Most Németországban a közönségünk azt kell, hogy mondjam, nagyon jó.

Van már egy kemény mag, aki megy veletek ide-oda?

Zotya: Van, van. Azt tudom mondani, hogy vannak klubok, ahol 50-60-as a társaság, de vannak olyan klubok – és ebből van a több – ahol 150-től 300-ig léteznek rajongóink. És iszonyat lelkesek, tudják a szövegeket. Képzeld, egyszer Waldenstadtban játszottunk és ott azt kiabálták: “vissza-vissza”. Nem zurückgabe, vagy mi a f...om, we want more, hanem azt, hogy vissza. Ez nagyon kemény volt. Meg amikor Brémában játszottunk – a brémai muzsikusok voltunk – a flyer, amit osztogattak az embereknek, a szórólap, azon a magyar zászló volt és benne volt a közepében egy Ektomorf jel. Nagyon kemény. Egyébként nekik nagyon bejön ez a romás téma. Ők azt mondják, hogy ez király. Tudod, amikor itthon kijött a Kalyi Jag, kettéosztotta a közönséget. Volt a cigányozós, meg az elfogadós. Én büszke vagyok a véremre és hogy mondjam... mindenki legyen büszke arra, ahonnan jön. Igazándiból a szarság, a geciség, a szemétség nem függ a bőrszíntől. Nézd meg Jebót. Fehér, és mégis geci. Szóval most mit mondjak. Nem függ attól, hogy barna vagy, vagy milyen, de odakint ezzel abszolút nem törődnek.
És igen, a Sunto del Mulóban a roma dallamot, nem a szöveget, a dallamot énekelték. Az egyik legnagyobb élményem volt ez, egy fesztiválon, 10.000 ember volt, és énekelték. Ott álltam a hangfalak mögött, és fantasztikus volt. Remélem ez a videó hamarosan bekerül a Vivára. Még a Megawattal próbálkoztunk, de nem jött össze, bizonyos technikai okok miatt. De ott van az a videó, amit 5 kamerával rögzített az a stáb, akik a Dylan Moore-nak is szokták készíteni a videót, és nagyon kemény… a Fire című dalunkra. Remélem, sikerül lenyomatnunk. Mindenki azt hiszi, hogy ez csak gagyi duma, de megmutattam a srácoknak odabent, és kész voltak. De nem bírják lejátszani. Vannak ott nagyon rossz minőségű klipek, de lejátsszák azokat. Ez pedig nagyon jó minőség, igaz, hogy VHS-ről kellene átírni... de egy nap mindenki látni fogja, mert a Silverdustnak megvan DVD-n és megszerzem tőlük. Tényleg szeretném, hogy mindenki lássa, hogy egy magyar zenekar tud bizonyítani odakint. Én büszke vagyok arra, hogy innen jöttünk, és mindenhol ezzel kezdem. Komolyan. Volt egy portugál interjú, ahol nem tudták hol van Magyarország. Mondtam neki, hogy ez legyen a te problémád, ott van Európában és tudni kéne. Égett is a gyerek.
Visszatérve, csalódtam egy kicsit ebben a turnéban. Nem is a nézettségi szám miatt, mert kis ország vagyunk. De mindenki úgy szólt, mint egy darab szar. Nézd meg, például Győrben. Fizettek a srácok egy darab ezrest. Az pénz. És mit hallottak? Olyan nyomulás volt, hogy majd szétb....ták a termet, nagyon súlyos volt, de nem hallottak szerencsétlenek semmit. Tudom, mert én sem hallottam. Ott volt két szaros láda, abból szólt az ének, a lábdob, meg a pergő, a gitár meg valahonnan hátulról. A Steffl próbálta, húzta, csinálta, de szar cuccból nem lehet jobbat kihozni. Még a Replika is szarul szólt.

Ez kinek a hibája?

Zotya: Ez Magyarország hibája. Ennek a stílusnak a lenézése, semmibevétele és megalázása. Ez az én véleményem és bátran ki merem mondani. Ha valaki elítél érte, ítéljen el. Mert a közönséggel b...nak ki. A srácok odamennek, fizetnek és kapnak egy nagy szart az arcukba. Pont ezt beszéltem az előbb Lacival a Tankcsapdából. A probléma nem a szervezés, nem ez, nem az, hanem hogy ott volt egy hangcucc, ami fos volt és mindenhol ez volt. Az első bulin, Miskolcon, Steffl próbált kevergetni, de a cucc kopogott, gerjedt, ráadásul látod, csak hárman vagyunk. Ma megkaptuk. Ma k...a jó cucc volt, ma a közönség volt fáradt. Olyan mixet, ami itt volt a végén, ezt itt dobtuk össze.

Joci: Ez nem volt tervbe véve.

Zotya: Ezt itt improvizáltuk, mert jól éreztük magunkat. Én a végén éreztem a legjobban magam, lementünk, visszajöttünk és akkor. Ilyen mix még sehol nem volt, mindenhol egy számot játszottunk.

Miből éltek most?

Zotya: Elvagyunk, öcsém egy konyhán dolgozik..

Utcazenél még?

Zotya: Berlin az halál volt. Az a napról-napra való érzés.

Joci: Kimentünk, először érdekes volt. Zoli öccse a zenéléssel napi 30-40 eurót szedett össze. Ebből éltünk.

Zotya: Nem ettünk napokig.

Joci: Kakaót, vajas kenyeret, nutellás kenyeret, néha ez ment hetekig.

Zotya: Meg volt olyan, hogy az összes kaja meg kenyérmorzsa volt egybedobálva meg összekeverve, amíg a menedzserünk meg lakmározott a kib...ott barátnőjével a sarki étteremben. A rohadt köcsög. Meg szívta a füvet. Nem baj, mert már visszakapta. Mikor megtörtént a kirúgás, nagyon meglepődött, mert 800 kilométerre voltunk Berlintől és onnan neki gyalog kellett visszajönni. És se pénz… Autóstop.

Joci: Az volt a legszörnyűbb, hogy végig együtt voltunk és ő látta ezt az egészet, ahogy megy tönkre, hogy elkezdtük egymást marni, meg minden, végignézte. Nem az, hogy közbeavatkozik. Ilyen emberek, vannak, lesznek. Végül is azt, hogy én kiszálltam is vissza lehet vezetni őrá.

Most hol laktok?

Zotya: Nem megyünk már vissza Berlinbe, vége van. Joci meg öcsém itthon marad, én megyek ugye Hollandiába a barátnőmhöz, meg most van egy új kisegítő gitárosunk, Tomi a Warpból, ők játszottak velünk a Terrorista Turné 1-2-őn, nagyon jó zenéjük van, nagyon súlyosak. Megkértem a srácot, hogy segítsen ki minket és ő segít.

Sziget?

Zotya: Majd meglátjuk. A Hammerosokkal jóban vagyunk most már. De a legfontosabb, hogy kell egy gitáros. Az Ektomorf az 2 gitár, egy basszus, a dob meg az ének. Máshogy nem megy.

 

Még több írás a szerzőtől

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.