Shock!

szeptember 21.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Mick Harris: egy élő legenda

Mick HarrisMick Harris túlzások nélkül egy élő legenda.
Megszámlálhatatlan mennyiségű zenekaraival / projectjeivel egytől-egyig valami olyat tett le az asztalra, amik nélkül szegényebb lenne a világ.
Önálló műfajt teremtett a rockzenén belül a Napalm Death-ben, (grindcore), de lelkesedése és folyamatos újíthatnékja hál’ istennek azóta sem hagyott alább.
Budapesten az X-Periferia fesztivál keretein belül tette tiszteletét Scorn nevű projectjével, ennek ürügyén beszélgettem vele - mivel interjú még nem igazán készült vele magyar újságíró által - ezért főként a régi szép időkről kérdezgettem.

Első Fejezet

A Kezdetek és a Napalm Death

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

Nos, a testvérem mutatta meg annak idején a punk zenét, és teljesen rajongójává váltam, így elhatároztam, hogy én is zenekart keresek. Volt egy John Peel nevű ismerősünk (Peel a BBC rádiósa, rengeteg kezdő, és azóta áldottá vált zenekart segített az elején - Cs.P.), aki ismerte a Napalmos srácokat, így lettem én is a zenekar tagja ’85-ben. ’86 márciusában volt az első koncertünk 350 néző előtt! (Mick ezt napra pontosan mondta, ami 18 év távlatából nem egy rossz teljesítmény…- Cs.P.).

Azaz egyből a mélyvíz…

Pontosan, ahogy mondod! (nevet) Csináltunk együtt három nagylemezt, aztán úgy láttam, hogy ők már egy teljesen más irányba akarnak elmenni, ami nekem meg nem igazán tetszett, egy teljesen sablonos valamit akartak csinálni, így szép lassan majd’ a teljes felállás lecserélődött, Barneyt (Greenway, jelenlegi frontember - Cs.P.) a szintén brit Benedictionből hozták el, az új gitáros Mitch Harris-szel még én ismerkedtem meg kinn az USA-ban…

…akivel később létrehoztál egy projectet Defecation néven, még a Napalmos időkben…

Igen, igen. Hallottad mellesleg az új Defecation lemezt??Mick Harris

Még nem volt hozzá szerencsém, nem szeretem a sablonos death metalt…

…még én sem hallottam, de én sem szeretem. Túl egyszerű, túl primitív az egész, engem meg az új keresése motivál.

És az új Napalm lemezt (Enemy Of The Music Business) hallottad?? Egyfajta visszakanyarodás a régi dolgokhoz… 

Igen hallottam, de olyan mókás az egész… tegyünk egy kicsit eleget a régi rajongóknak. És a lemezcím… meg hogy a zeneipar ellenséges velünk. (gúnyos fintor, a hanglejtés is tele maró cinizmussal)

A régi tagokkal, vagy akár a jelenlegi felállással tartod azért a kapcsolatot?

Fogalmam sincs, hogy mi van velük. Évek óta nem találkoztunk, pedig csak 6 mérföld választ el minket egymástól. (térképként mutatja az asztalon a távolságot, tényleg marha kevés)

Második Fejezet

John Zorn és a Painkiller zenekar

Zornnal hogy ismerkedtél össze? Te kerested őt? (Zorn, a New York-i avantgard jazz egyik nagy alakja és legkreatívabb művésze, kb. 5-600 kiadvánnyal a háta mögött cca. két évtized alatt… A Painkiller zenekar arról szólt, hogy Zorn kitalálta, hogy a régi free-jazzek voltak annyira sodróak és energikusak, mint a nyolcvanas évek végén a brit hardcore zene, így összehozott egy hardcore zenekart dob-basszus-altszaxofon felállásra. Az eredmény négy fantasztikus kiadvány, csak erős idegzetűeknek!)

Nem. Az úgy történt, hogy az utolsó Napalm turnén voltunk, és pont annak is az utolsó koncertjén Japánban. Jött a promóter azzal, hogy egy ember meg akar ismerni. John volt, aki épp akkoriban adta ki az első Naked City lemezt (Zorn legendás projectje, benne csupa nagyszerű jazz zenésszel és közel emészthetetlen muzsikával, egyfajta kalandozás a stílusokon belül, akár egy opuszon belül is - Cs.P.) A szokásos dolgok következtek - tudod, csevegés, backstage, telefonszám-csere, ilyesmik. Aztán két hosszú évig nem történt semmi. Majd egy napon, amikor New Yorkban jártam, felhívtam telefonon, hogy lesz-e valami, “csinálunk”-e valamit együtt. Ő erre azt felelte, hogy “persze, gyere le ide és ide a stúdióba!”. Mire én: “de ember! nekem pénteken repülőn kell lennem!!” (Egy szép szerdai napon történt az esemény). Mire ő: ”nem baj, két óra hossza elég lesz!”

Két óra?!

Igen, annyi! (mosolyog). Elmentem, ahová mondta, egy jazz stúdió volt, és akkor már nagyban rendezkedett, illetve beszélgettünk egy jót még a felvételek előtt. Most látsz engem, képzeld el Johnt, aki kétszer durvább nálam! (Emberünk folyamatosan gesztikulál deréktól felfelé, iszonyat mennyiségű energiát szabadít fel magában és ad le… most akkor képzeljük el ezek után Zornt… nem véletlen, hogy több mint 500 kiadványa van, habár Mick se semmi a maga 150-200-as nagyságrendjével… - Cs.P.) Odahív egy ürgét, akit én már névről és a korábbi munkái alapján ismertem és nagyon tiszteltem- Bill Laswellt. Ideges is voltam, hogy “úristen, Bill Laswell!!” (…nagyjából, mint jelen írás szerzője :-) - Cs.P. ) Erre odajön egy ember azzal, hogy “szia, Bill vagyok”, teljes természetességgel! Ezek után John megkért, hogy válasszak dobcuccot és rámutatott egy sarokra, ott volt vagy húszféle! Én meg csak ámultam… végül kiválasztottam a legkisebbet a piccolo pergője miatt, szeretem a piccolo hangját, olyan furcsa magas hangjuk van, főleg, ha a kávát is ütöd. Beültem mögé, majd Bill is nyakába vette a basszusgitárját, és John intett, hogy játszunk. Ő instruált minket, mindig ő a zenei agy. Majd mikor úgy látta, hogy rendben van minden, intett a hangmérnöknek, hogy veheti. John fejében volt az egész, hogy mit akar hallani, mi végül is csak improvizáltunk… (mosolyog). Így született meg az első Painkiller lemez, a Guts Of A Virgin.

Ha jól tudom, akkor a kapcsolat ezzel nem szűnt meg, mert részt vettél Zorn Praxis nevű projectjében is…

A Praxisban nem játszottam egy hangot se, csak néhány dalban vokáloztam.

Pedig Zorn, Laswell és a te neved alatt futott a dolog, meg volt asszem még egy ember…

Eye.

Ja igen, Yamatsuka Eye, a Boredoms nevű régi japán hardcore zenekar frontembere! Mi lehet szerinted a japánokkal, a legelvetemültebb arcok jönnek onnan (Masami Akita a.k.a. Merzbow, Masonna, Ikue Mori, Yamatsuka Eye…)

Fogalmam sincs, de teljesen bolondok! (nevet)

Harmadik Fejezet

A Koncert és a Scorn

Az esti koncerted elég kemény volt, érződött, hogy szereted Jeff Millst (Mick bólogat), de én éreztem benne egy kis Aphex Twin-hatást is… leginkább egy agymasszásra emlékeztetett…

Agymasszás, ez jó!! (nagyot nevet). Sok reakciót hallottam ezzel kapcsolatban, de ezt még nem!! Ez tetszik! Én inkább úgy mondanám, hogy olyan volt, mint egy kamion, ami áthajt rajtad…Mick Harris

Azt nyilatkoztad egy korábbi interjúdban, hogy a Whining lemez lesz az utolsó, aztán beszünteted a Scornt. Miért döntöttél mégis úgy, hogy folytatod?

Azért, mert a kiadóval szerződésem van még három lemezre és nagyon sok pénzt kellene fizetnem, ha abba akarnám hagyni, így folytatnom kell…mocskos zeneipar… (fintorog). Egy időre azért szeretném most pihentetni a következő lemezig, én is pihenni szeretnék…

Látom, Apple gépet használsz…

Igen, mert sokkal stabilabb és jobbak a fejlesztett szoftverek alá…

…mondjuk nem véletlen, hogy a Logic Audio-kat (az egyik legismertebb, és stúdiókban is gyakran használt zenei szoftver - Cs.P.) most már csak Apple-re akarják kihozni… (Ehhez azért csendben megjegyzem, hogy az a fő oka ennek, hogy az Apple cég megvásárolta a Logic Audio-kat gyártó német Emagic céget… - Cs.P.)

Nyugodj abba bele, hogy a Windows soha nem tudta rendesen kezelni a Logic-ot.

…főleg a real time-ot (valós idejű szerkesztés, akár oly módon is, hogy közben magát a tracket hallgatjuk, tehát megvalósítható az is, hogy a track hallgatása közben toldjuk hozzá a végét - Cs.P.)

Most komolyan! Nézd meg a PC-ket, az Intel processzorok már a 3.1 gigánál tartanak és még mindig lassúak, szaggatnak!

…mondjuk nekem AMD-m van otthon, az se sokkal jobb…

Dehogynem, az jobb! Intel és Windows Sucks maradjunk ebben…

Reméltem, hogy hallak dobolni is élőben, de ezt érthető okokból nem lehetett kivitelezni. De ha már itt tartunk, akkor milyen felszerelést használsz?

Nem foglalkozom vele, nem érdekel. Én egy autodidakta zenész vagyok, aki önmagát képezte és képzi. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy hosszú órákat gyakoroljak például.

Negyedik Fejezet

Tervek a jövőre nézve, és ami még kimaradt…

A későbbiekre mit tervezel? Mi a következő lépés a Scorn után?

Mint ahogy említettem, pihenni szeretnék egy kicsit. Szeretnék újra dobolni, amit még mindig nagyon élvezek és Bill-lel (Laswell) is terveim vannak. Hozná a hangszerét, kiválasztanánk a megfelelő mintákat és csinálnánk valami érdekeset, de ez még titok!! (nevet). Kerestem továbbá egy olyan zongoristát is, aki elektromos orgonán játszik (Hammond, Fender Rhodes például). Johnhoz (Zorn) fordultam segítségért…

…csak nem Wayne Horwitz?? (A Naked City project billentyűse, a Mick által említett hangszerek specialistája - Cs.P.)

Nem, nem. Nem játszott még egy Zorn lemezen sem, de ha John azt mondja, hogy jó, akkor… (széttárja a karjait)

Említetted azt is, hogy egy trip-hop/drum and bass jellegű projecten is gondolkozol…

Igen, ki is adtam két lemezt és négy single lett az eredmény. Egy pár évvel ezelőtt nagyon érdekeltek ezek a dolgok, de ez most már a múlté.

Billre visszatérve, nem ő vitt bele téged az ambientbe?

Pont ellenkezőleg! Én mutattam még anno Billnek néhány dolgot, amiket akkor én már nagyon szerettem… úgy tűnik tetszettek neki! (nevet)

(Laswell azóta több kiadványt is megjelentetett ebben a stílusban, sokan őt tartják az ambient gurujának… - Cs.P.)
Egyszer egy Martyn Bates-szel…

Martyn egy remek srác. Kíváncsi volt az ötleteimre, arra, hogy együtt mit tudnánk alkotni, nagyon lelkes volt. Mondtam neki, hogy “várj, először kitalálom az alapokat, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle!”. Elkészítettem a hangszeres részeket, ő hozta a vokáltémáit, így született meg a Murder Ballads lemez (…amihez képest mellesleg Nick Cave hasonló című lemeze egyszerű házibuli-muzsika, egy partypop mű…- Cs.P.).

…szóval együtt interjúztatok, amikor azt nyilatkoztad, hogy “soha nem lehet csend.”. Ezt mire értetted?

Arra, hogy bennem soha nem lesz csend. A démonaim folyamatosan zaklatnak, nem hagynak békén, ezért is ilyen sötétek a zenéim és ezért sem tudok rendesen aludni, álmatlanságban szenvedek pontosan ezek miatt…

2003.05.

(Köszönettel tartozom Nótári Péternek, a ParaRadio Vezetőjének, és egyben a fesztivál főszervezőjének, aki nélkül az interjú nem jöhetett volna létre, illetve Domján Lászlónak és Tóth Ádámnak a segítségükért)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.