Shock!

július 03.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force: Spellbound

yngwiemalmsteen_spellboundAhogy a régi klasszikus mondás tartja: remélem, Malmsteen mester a Spellboundot komolyan gondolta, mert viccnek nagyon rossz volna. Sajnos röviden így tudnám összefoglalni elkeseredésemet, amit nem is önmagában a lemez csapnivaló minőségével kapcsolatban érzek, hanem amiatt, hogy életemből egy értékes órát, ráadásul nem is egy alkalommal arra pocsékoltam, hogy ezt a teljesen értékelhetetlen produkciót becsületből, és az egykor nagyra értékelt gitárhős iránti tiszteletből néhányszor végighallgassam.

Már a két évvel ezelőtti csapás is kritikán aluli volt, melyet Ripper Owens hatalmas hangja és néhány tökösebb dal sem tudott megmenteni. Őszintén szólva csodáltam is Draveczki-Ury „grafomán" Ádámot, hogy az akkori lemezről képes volt a tőle megszokott alaposságú, részletes értékelést írni, még ha rendkívül lesújtó is volt a véleménye.

megjelenés:
2012
kiadó:
Rising Force
pontszám:
4 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

Nos, azt kell mondanom, a Spellboundhoz képest az egy egészen hallgatható, összeszedett produkció volt. A Spellbound ugyanis mindent tartalmaz, ami miatt oly sokan utálják és szánalmas pojácának tartják a svéd virgamestert. Jómagam sosem tartoztam a Malmsteen-fikázók táborához, sőt, a Facing The Animal idején az egyik nagy kedvencemnek számított, de a dicső múlt semmiképpen nem lehet mentség egy olyan csapnivaló kiadványra, mint ez a mostani hanghalmaz.

Albumot nem szívesen mondok, ugyanis a felvételek hallatán az volt végig az érzésem, mintha egy technikailag és zeneelméletből nyilván magasan képzett gitáros a nappalijában éjjel háromkor unalmában skálázgatna, alárakva valami klisé számítógépes dobalapot és szimfonikus etüdöket, majd ezeket a diktafonjával felvéve, majd házi magnóval sokszorosítva terjesztené. Ilyen borzalmasan erőtlen, aránytalan hangzást, erőtlenül puffogó dobokat már a 80-as években sem néztek volna el nemhogy Malmsteenek de egy magyar lakossági punk hardcore zenekarnak sem. És akkor még nem is beszéltem azokról a büntetően gyenge „énektémákról", amiket Malmsteen néhány nótában megenged magának. (Dalcímeket szándékosan nem írok, nehogy véletlenül bárki megjegyezze ezeket.) Totálisan ötlettelen, erőltetett, kifejezetten kínosan rossz nyekergésekről van szó, mely abszolút méltatlan az összes olyan hatalmas torok örökségéhez, akik felett a gitáros az elmúlt évtizedekben diktátorkodhatott.

Azok a „dalok", melyekben hála a jó égnek nem próbálkozik énekléssel, egyszerűen teljesen céltalanok és végtelenül unalmasak: tipikus példája a Majestic 12 Suite 1, 2 & 3, melynek 9 (!) perce gyakorlatilag vetélytárs nélküli a 2012-es év legfeleslegesebb dala versenyben. Szó szerint semmi nem történik 9 perc alatt azon kívül, hogy az összes létező klisét, neo-klasszikus skálát, arpeggiot végigtekeri 43 hang/sec sebességgel (nylon-húros gitáron és Fenderen egyaránt). Malmsteen tudvalevőleg már csecsemőkorában is a „több mindig több" elvét vallotta, s én magam is ezzel együtt szerettem nagyon sok lemezét a Trilogytól a Fire and Ice-ig, de azokon a fénysebességű szólók mellett egytől egyig kiváló dalok (és nagyszerű énekesek) sorakoztak. A Spellboundon ilyesminek nyoma sincs, és a legnagyobb baj, hogy még a próbálkozás nyomait sem vélem felfedezni.

Ragozhatnám, de minek. Lehetséges, hogy volna egy-két téma, dalfoszlány, ami érdemes volna kiemelésre, de még ezeket, pl. a némileg feelingesebb bluesos témákat is sikerül hazavágni vagy a rettenetes énekteljesítménnyel, vagy valami értelmetlen virgázással (könyörgöm, egy blues szólót miért kell így szanaszét skálázni?!), de a hangzással mindenképpen.

Sajnos, azt kell mondjam, Malmsteen nagyon hatékonyan dolgozik azon, hogy totálisan lerombolja a saját – már amúgy is alaposan megtépázott – nimbuszát. Régen még elnéztük neki mind az óriási arcát, mind a többi zenésztársával szemben folyamatosan tanúsított gyökérségét, de ha ma már csak ilyen siralmas produkciókra képes, mint a Spellbound, akkor minderre már végképp semmi nem jogosítja fel. Kétség kívül az év egyik legrosszabb lemeze, legalábbis az előadó nevéhez képest mindenképpen.

 

Hozzászólások 

 
+1 #19 s4tch 2013-01-03 15:33
Idézet - Equinox:
...mai fejjel is jónak tűnik a Fire and Ice?


nekem igen. mondjuk az egyik első gitárcentrikus lemez volt, amit hallottam (egy satriani-kazetta b-oldalára másolta egy ismerős), úgyhogy hozzám nőtt erősen. forever is a long time, how many miles to babylon, cry no more, no mercy, ezek qrvajó kis dalok. mondjuk a 7th sing volt yngwie utolsó lemeze, amit kimondottan csípek, már régóta nem számítok tőle semmire...
Idézet
 
 
+1 #18 Palinkas Vince 2012-12-31 14:26
Idézet - Equinox:
Idézet - Palinkas Vince:
Az Eclipse akkoriban kicsit divatlovaglás lehetett, elvégre hair metalos ízt kapott a zene, de ettől függetlenül mondjuk a Bedroom Eyes az egyik legfeelingesebb szám amit valaha írt. Edman affektálása miatt én sem voltam oda a két lemezért, de ahogy őt magát későbbi munkái alapján mégis megkedveltem, úgy értek be aztán végül.

Mondjuk a kérdés nem nekem szólt :)

Szerintem a Heaven Tonight és egyebek már üzletiesedést mutat. Az a bizonyos cock rock nagyon érezhető. Nekem az első 2 lemeze a tuti amúgy, de utána is jók, Eclipse-et túl keveset hallgattam, de Fire szerintem hullámvölgy, a dalok miatt, Edmannal különösebb bajom nincs, azon túl h nem Soto vagy Vescera. (JLT sem különösebben nagy kedvencem furcsamód, elismetem, de ennyi)


Igen, az is "kommersz", de valahogy mégis egyöntetűen a klasszikusok közé tartozik. Talán azért, mert még ott voltak a Johansson fivérek, aztán jött a SZU turné, utána viszont tényleg lezárult egy korszak.
Idézet
 
 
+1 #17 Chris92 2012-12-30 18:15
Nekem az Alchemy albummal bezárólag jöttek be teljesen az Yngwie anyagok, a War to End All Wars zenei anyag jó, de a keverése botrányos, az Attack-Unleash pároson túl sok a töltelék, a Perpetual Flame kiváló, de ami most van, az totális mélyrepülés.
Idézet
 
 
+1 #16 Polgár Tamás 2012-12-30 16:30
Meg persze az is hozzátartozik a sztorihoz, hogy akkoriban egy ideig Tolkki-diétán voltam, így akkoriban cseppet sem zavartak a hokizásba hajló Paganini-koppintások. Lehet, hogy akkor még a Spellbound öncélú virgázásait is elnéztem volna neki, de hát többek között ez az egyik fontos különbség egy 16 és egy 32 éves rajongó között. :)
Idézet
 
 
+1 #15 Polgár Tamás 2012-12-30 16:23
Nehéz kérdés, mert én a Fire-rel kapcsolatban elfogult vagyok, mert azzal a lemezzel (valamint a Facinggel) ismertem és szerettem meg Malmsteent, és így nehéz elvonatkoztatni attól az érzéstől, amit akkoriban éreztem. Nyilván ma már nem ezt tartom a legerősebb lemezének (az valamelyik az első négy közül volna), de az utóbbi néhány lemezével összevetve ég és föld, mondhatnám tűz és jég. De nem mondom, mert hatalmas klisé volna. :) Viszont mai füllel is vannak rajta bivalyerős nóták, és nekem Edmannal sincs semmi bajom.
Idézet
 
 
+1 #14 Equinox 2012-12-30 16:23
Idézet - Palinkas Vince:
Az Eclipse akkoriban kicsit divatlovaglás lehetett, elvégre hair metalos ízt kapott a zene, de ettől függetlenül mondjuk a Bedroom Eyes az egyik legfeelingesebb szám amit valaha írt. Edman affektálása miatt én sem voltam oda a két lemezért, de ahogy őt magát későbbi munkái alapján mégis megkedveltem, úgy értek be aztán végül.

Mondjuk a kérdés nem nekem szólt :)

Szerintem a Heaven Tonight és egyebek már üzletiesedést mutat. Az a bizonyos cock rock nagyon érezhető. Nekem az első 2 lemeze a tuti amúgy, de utána is jók, Eclipse-et túl keveset hallgattam, de Fire szerintem hullámvölgy, a dalok miatt, Edmannal különösebb bajom nincs, azon túl h nem Soto vagy Vescera. (JLT sem különösebben nagy kedvencem furcsamód, elismetem, de ennyi)
Idézet
 
 
+2 #13 Palinkas Vince 2012-12-30 14:48
Az Eclipse akkoriban kicsit divatlovaglás lehetett, elvégre hair metalos ízt kapott a zene, de ettől függetlenül mondjuk a Bedroom Eyes az egyik legfeelingesebb szám amit valaha írt. Edman affektálása miatt én sem voltam oda a két lemezért, de ahogy őt magát későbbi munkái alapján mégis megkedveltem, úgy értek be aztán végül.

Mondjuk a kérdés nem nekem szólt :)
Idézet
 
 
+2 #12 Draveczki-Ury Ádám 2012-12-30 11:37
Nálam az első négy lemeze csont nélküli. Ezek mellé sorolom még a Seventh Sign-t meg a Facing The Animalt, és kicsivel alájuk a Magnum Opust. Az Eclipse meg a Fire And Ice szerintem nem tehetők oda a fentiek mellé, de ebben az is közrejátszik, hogy kifejezetten nem szeretem Göran Edmant, a dalok amúgy erősek.

Az újabbak közül az Attack!!-et szeretem, bár ott is vannak töltelékek, és kicsit hosszabb is a kelleténél.
Idézet
 
 
+3 #11 tschaby 2012-12-30 11:14
Nálam a Magnum Opus Yngwie csúcsalbuma az Odyssey mellett. Nagyon jó dalok vannak rajta, csak jó szokás szerint érdekesen szól.
A Fire and Ice pedig az a lemez, amin nem zavarnak a barokkos kilengések, de van rajta töltelék az biztos...
Idézet
 
 
+3 #10 Equinox 2012-12-29 23:28
Mellesleg a cikkírót kérdem, mai fejjel is jónak tűnik a Fire and Ice? Szerintem pl az végtelenül unalmas lemez, utána jött viszont 1 nagyon erős (Seventh Sign). A következőt meg nem ismerem, de jókat hallottam róla, a Magnum Opusról beszélek
Idézet
 
 
+3 #9 Equinox 2012-12-29 23:20
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Idézet - Nagy Andor:
Ha van pokol, ott Yngwie szól.

Ahol a Marching Out szól, az nem pokol, hanem neoklasszikus gitármenny. Vagy ha ez csak ilyen menetrendszerű "amit Yngwie játszik, az szar" beszólás, akkor meg sem szólaltam :) Csak annyira fárasztó ezt látni h már a jó sem jó, csak mert úgy hívják az arcot h Yngwie Malmsteen. Kib*aszott hervasztó. Szerintem.


Inside joke volt. ;)

Értem, akkor elnézést kérek. Kifelé nem volt nyilvánvaló, és ha ezt nem tudom, akkor a komment nem több olcsó trollkodásnál, amire, öreg hibám, de kulturált helyeken (pl mint ez) mindig le szoktam csapni, mert undorító, ha elharapódzik. Minden oké akkor

gyanús is volt, mellesleg, h túl alpári a fogalmazásmód (és nem TelekiPál v vmi egyéb gyenge menetrendszerű troll mondta, szóval ...)
Idézet
 
 
+3 #8 teszter 2012-12-29 13:42
mar a lemezboritorol lepattantam...
Idézet
 
 
+4 #7 Valentin Szilvia 2012-12-28 21:37
Idézet - Equinox:
Idézet - Nagy Andor:
Ha van pokol, ott Yngwie szól.

Ahol a Marching Out szól, az nem pokol, hanem neoklasszikus gitármenny. Vagy ha ez csak ilyen menetrendszerű "amit Yngwie játszik, az szar" beszólás, akkor meg sem szólaltam :) Csak annyira fárasztó ezt látni h már a jó sem jó, csak mert úgy hívják az arcot h Yngwie Malmsteen. Kib*aszott hervasztó. Szerintem.


Inside joke volt. ;)
Idézet
 
 
+2 #6 Palinkas Vince 2012-12-28 17:28
Sajnos a lemez tényleg nem jó, pedig még ezzel a hanggal is lehetne az. Valaki hozza össze Yngwie-t Kevin Shirleyvel, az új idők Roy Z-je ő, már ami a hangzásbeli ráncfelvarrást illeti.
Idézet
 
 
+1 #5 Equinox 2012-12-27 22:47
[quote name="Nagy Andor"]Ha van pokol, ott Yngwie szól.
Ahol a Marching Out szól, az nem pokol, hanem neoklasszikus gitármenny. Vagy ha ez csak ilyen menetrendszerű "amit Yngwie játszik, az szar" beszólás, akkor meg sem szólaltam :) Csak annyira fárasztó ezt látni h már a jó sem jó, csak mert úgy hívják az arcot h Yngwie Malmsteen. Kib*aszott hervasztó. Szerintem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.