Shock!

november 13.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Body Count: Manslaughter

0513manslaughterÖnkéntelenül is elmorzsolok egy nosztalgiakönnycseppet, ha meghallom a Body Count nevét, mint ahogy alighanem elég sokan ugyanígy vannak ezzel, akik hozzám hasonlóan a '90-es évek első felében szerezték legalapvetőbb rockzenei tapasztalataikat. Ice-T legendás punk-crossover-rap-metal formációjának történetéről és az annak idején óriási viharokat kavart, tényleg meghatározó debütáló albumról Nagy kolléga pár hónapja már megemlékezett a Klasszikushock rovatban, így a sztoriba most még slágvortokban sem mennék bele, legyen elég annyi, hogy ezt a bizonyos bemutatkozó lemezt annak idején én is rongyosra hallgattam. A banda természetesen akkoriban még elsősorban inkább hozzáállást jelentett, mintsem komoly zenei teljesítményeket, de hát mit érdekelte ez az embert tizenhárom-tizennégy évesen? Főleg, hogy az otthon vagy az iskolai bulin a megfelelő pillanatban berakott Evil Dickkel tényleg, bármikor hangulatot lehetett robbantani.

megjelenés:
2014
kiadó:
Sumerian Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

A Body Count a '90-es évek végén pont akkor széledt szét egy időre, amikor már valamennyire maguk mögött hagyták a szinte kizárólag polgár-, szülő- és tanárpukkasztásra épülő énjüket, és kezdtek a dolognak zeneileg is igazi lábai nőni. A hármas számú, 1997-es Violent Demise: The Last Days lemezen még mindig teljes valójában tündökölt a korai korszak imádnivaló tahósága, viszont a banda addigra ettől függetlenül is egész okés alakulattá fejlődött, és legyünk őszinték: már az inkább szövegcentrikus első két anyagon is akadt pár irgalmatlanul jól eltalált, zakatolós téma, ütős riff a sok bazmegezés közepette. Na, ehhez képest a visszatérésnek szánt, 2006-os Murder 4 Hire jellegtelensége nekem személy szerint csalódást okozott, és nem is adtam volna egy lyukas garast sem a valamikori folytatásért.

Most azonban mégis itt a Manslaughter, és meglepően jó. Konkrétan olyannyira, hogy ha pusztán a zenét nézzük, soha korábban nem volt ennyire meggyőző a Body Count, mint 2014-ben. Az okokat nem tudom megfejteni, de bizonyosan nem tett nekik rosszat, hogy a két őstag, Ice-T és Ernie-C szólógitáros bevett két minden túlzás nélkül marha jó muzsikust az amerikai underground színtérről: egyikük Juan Garcia gitáros – azaz Juan The Dead –, az Agent Steel (most már Masters Of Metal) riffmestere, a másik pedig Vince„nt Price" Dennis basszer, aki a kultikus progresszív power metalos Steel Prophet sorait is erősíti a mai napig (mellesleg annak idején, egy betörés során szerencsétlent kétszer mellbelőtte egy gengszter, szóval abszolút autentikus arc is a Body Countba). Nem tudom, mennyi beleszólást engedtek nekik a muzsikába, de gyanítom, hogy nem keveset: a Manslaughter szintugrást jelent a Murder 4 Hire-hoz, de akár még a Violent Demise-hoz képest is, és akkor is korrektnek találnám, ha egy totál ismeretlen, Cop Killerrel, KKK Bitchcsel és Strippersszel nem rendelkező csapat tette volna le az asztalra.

A zenekar stílusa a korai időkhöz képest némiképp persze módosult. Ice-T mondanivalója jelentősen ritkult az utóbbi huszonpár év alatt, így kevesebb a kizárólag durva odamondogatósdira alapozó, izgága téma, zene pedig több van, mint valaha. És ez a több zene is összefogottabb, céltudatosabb lett: metalosabb, zúzósabb, súlyosabb, ha úgy tetszik. A klipes Talk Shit, Get Shot például elég rendesen körvonalazza, mire lehet ma számítani Ice-éktól: szimpla, de hatásos riffelésen alapuló, fogós nótákra, amelyekben már nem kizárólag a fuck, suck, dick, bitch, shit és nigger szavakat vegyítik tetszőleges sorrendben, de éppen ezért hatásosabbak, erőszakosabbak, mint a régi vidám himnuszok. Nem állítom, hogy az összes dal olyan ütős, mint ez a téma, és két-három számmal nyugodtan lehetne rövidebb is az album, de az összkép mindenképpen kedvező: a beindulós Pray For Death (a tempókat bizony mindig is nagyon érezték, hiába volt a megboldogult Beatmaster V néha a stúdióban is full pontatlan!), a pörgős Back To Rehab, az utcaszagú, durván kalapáló címadó vagy a thrashes zúzdával startoló, tempóváltogatós, de szimpla dallamokat is felvillantó Bitch In The Pit száz százalékos Body Count himnuszok, és már elsőre is odavágnak. Az óvatosan dallamosabb vonalat ötvözi a megszokott elemekkel a záró I Will Always Love You is, de a középtájt megbúvó Enter The Dark Side sötéten gonosz riffelése is meglepően hatásos. Ha pedig mindez nem lenne elég, a groove-osan szelő Pop Bubble-ban Jamey Jasta üvöltözik egy jót Ice-szal, és még a Suicidal Tendencies örökbecsű Institutionalizedját is feldolgozták, nem is beszélve a főnök 99 Problemséről. Amennyiben kevesellnéd a mocskos, szexista dumák arányát, utóbbi bármikor gyógyírt jelenthet a sebre. És nem mellesleg tök jól is szól a lemez.

Nem számítottam rá, hogy így lesz, de zeneileg tényleg a Body Count legjobb albuma eddig a Manslaughter, és az idei Rockstar Mayhem Energy Drink fesztiválturnéval a csapat most olyan lehetőséget kapott a tengerentúlon, hogy ha kihasználják, simán visszakerülhetnek a térképre akár tartósan is. Baromira megnézném őket élőben ősszel Európában is, mert ez az élmény eddig még sajnos kimaradt az életemből.

 

Hozzászólások 

 
+1 #8 Scud 2017-10-11 13:40
Mindig ismertem a Body Count nevét, de ez az első album amit hallgatok tőlük. Épp most. Meló közben. Majdnem felborítottam az asztalt.
Hú mekkorát fogok én erre gyúrni bazd!
Idézet
 
 
+2 #7 Flagellator1974 2014-07-19 21:23
A lemezcímről a Nunslaughter jut az eszembe. Ami egy teljesen más világ.
Idézet
 
 
+10 #6 JamesSmith 2014-06-18 18:05
Elképesztően szórakoztató zene! Nincs benne üresjárat.
Simán van 9 pont.
Idézet
 
 
+9 #5 OutbreakOfEvil 2014-06-17 19:49
Én nem szoktam ilyesmit hallgatni (kiderül a nicknevemből is) de ez nagyon jó :D
Idézet
 
 
+14 #4 Khold 2014-06-17 14:35
Hát fiúk-lányok-lányok-fiúk.... ez a lemez bizony tahón odabasz!
\m/
A régi Action lemezek (Terror-Összeomlás) jutottak róla eszembe, kemény, mint a bakaszar a kárpátokban \m/
Korábban úgy gondoltam, hogy 8-9 pont között ingadozik az értékelésem, most már úgy látom, hogy megérdemli a 9 pontot :-)

Talk shit, get shot!!!!!!!!!
Idézet
 
 
+16 #3 Mortanius 2014-06-17 11:02
Egyáltalán nem hallgatok ilyen zenéket, de ez az album biza nagyon ott van.
Idézet
 
 
+16 #2 Sárvári Gábor 2014-06-17 09:29
A hétvégén hallgattam meg a melóhelyen. A 12 órás éjszakai műszak csak úgy szállt a segítségével. Az Institutionaliz ed 2014-et végig visítottam. Miket szövegel benne össze az öreg?! Én 2004-ben hallottam tőlük a Born Dead albumot, azóta csípem a muzsikájukat. Jól is szól az album, jó pörgős kis hallgatnivaló.
Idézet
 
 
+10 #1 neal and jack and me 2014-06-17 09:01
juan garcia nickneve pontosan: juan of the dead. csak a rend kedvéért :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.