Shock!

május 26.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Immolation: Atonement

immolation_cVannak zenekarok, akiktől már nem várunk világmegváltást, azt a harminc éves pályafutásuk során, rendszerint még annak legelején véghezvitték. Javarészt a rajongói visszajelzések miatt ezek a bandák aztán nem is igen törekednek a megújulásra, csak megelégednek azzal, hogy van egy saját stílusuk, zenei világuk, ami csak az övék, csak nekik áll jól, és abban kényelmesen berendezkedve élik le az életüket. Szerencsére azonban mindig akadnak olyanok, akik nem elégszenek meg a kultikus státusszal és az azzal járó tisztelettel, hanem folyton valami újat próbálnak kreálni, mert még akár harminc évnyi zajongás után is hajtja őket a tűz, ami miatt annak idején először akasztottak hangszert a nyakukba. A New York-i Immolation pontosan ilyen zenekar: 1988 óta aktívak, első lemezükkel beírták magukat a death metal nagykönyvébe, a másodikkal vastagon aláhúzták benne a nevüket, a többi albummal pedig, még ha a színvonal nem is volt mindig egységesen kiemelkedő, képesek voltak annyit változtatni, fejleszteni muzsikájukon, hogy az mindig érdekes és friss maradhasson, és ezáltal ne váljanak önmaguk kínos paródiájává.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

A 2010-es Majesty And Decay az igencsak beszürkült jelenlegi színtér negyvenöt perces arculköpése volt, és játszi könnyedséggel taposta agyon a fiatal, elvileg alkotói erejük csúcsán lévő bandák kilencvenkilenc százalékát. A három évvel későbbi Kingdom Of Conspiracyvel nem ismételték meg a Majesty robosztusságát, helyette a korai időszakukra jellemző vágtázáshoz tértek vissza, ami miatt az atmoszférateremtés helyett a nyers brutalitás került előtérbe. Az Immolation azonban, szerintem legalábbis, akkor rukkol elő a legjobb munkáival, amikor az előbbire helyezi a hangsúlyt. És hála a death metal szentjeinek, az Atonement épp ezt nyújtja.

Sok olyan zsáner van a metalban, ahol a lemezborító teljesen érdektelen, a death metal azonban nem ilyen. Az Atonement borítója nemcsak tetszetős, de a zene szempontjából is telitalálat, a pusztulást hozó démoni angyal alatt elterülő romok apokaliptikus víziója tökéletesen festi le mindazt, ami a lemezen hangok formájában fortyog. A nyitó The Distorting Light végtelenül borús zúzda, szinte nihilista, mintha egy bedeathmetalosított Neurosist hallanánk. A When The Jackals Come folytatja a könyörtelen aprítást, közben megjelenik némi keleties, Nile-ra emlékeztető téma is, hogy aztán egy gyilkos váltással az együttes belegázoljon az atmoszféra-építés sűrűjébe. Egyszerűen döbbenetes, hogy ennyi év és lemez után ezek a fickók még képesek ennyi bitang erős ötlettel előrukkolni. A legtöbb hasonszőrű csapattal ellentétben az Immolation nem az egydimenziós dalszerkesztésben hisz, és ez nem csupán a tempóváltásokra áll. Az A Glorious Epoch testvéreként is felfogható Fostering The Divide amellett, hogy roppant nyomasztó és úthengerszerűen kíméletlen, meglepően dallamos. Ezt persze nem AOR-osan kell érteni, a Ross Dolan basszer/hörgős és Robert Vigna gitáros vezette legénység a dallamokat nem emeli ki, mint mondjuk a metalcore bandák szokták, inkább a komplex és brutális riffek és blastbeatek közé építik be azt, amitől a dallamok elsőre fel sem tűnnek, csak azt vesszük észre, hogy itt valami nagyon működik.

Apropó, tagság! A csapatban a legutóbbi lemez óta egy csere történt, a másodgitáros Bill Taylor helyére Alex Bouks érkezett, de ez magára a zenére hallhatóan nem volt komoly hatással, hiszen a zenekar motorja már a Dolan/Vigna duó, az immáron tizennégy éve a csapatot erősítő ütős, Steve Shalaty pedig szintén az Immolation oszlopos, vagy inkább dobgyilkos tagja. De máskülönben a riffek még a szokásosnál is erősebbek, sőt a szólók is hangulatosak, elég csak a Thrown To The Fire-t meghallgatni ehhez. A lemez egyébként is tele van jobbnál jobb dolgokkal, de általánosságban elmondható róla, hogy ismét egy monolitikusabb alkotás született, mintha felhőkarcolók összeomlásának és a széthasadó föld morajlásának hangrezgéseiből formálódott volna a lemez. De nemcsak a pusztulat van itt, a Lower már-már megejtően gyászos dal, olyan mélységekkel, amit csakis sokat látott, érett korba lépett zenészektől várhat el az ember. Nincs kapkodás, nincs magamutogató izmozás, itt mindennek megvan a maga célja, helye, egy felesleges hang sincs a lemezen.

Sorra lehetne venni alaposabban is az összes dalt, hiszen rengeteg élvezetes pillanatot rejt például a militaristán pattogó Above All, de emlékezetes a tragikus élű The Power Of Gods is, a záró Epiphany pedig éhes tornádóként kebelezi be végül a még megmaradt romokat, nem hagyva mást a nyomában, mint kopár vidéket. De ez tipikusan olyan anyag, amit nem vezetés vagy palacsintasütés közben kell hallgatni, inkább érdemes leülni hozzá, és fejhallgatón keresztül belemerülni az aprólékosan kidolgozott, rémisztően vonzó világba, amit az Immolation a tizedik nagylemezén felvázolt. Brutális erejű, dinamikusan tömör megszólalású, disszonáns-atonális mestermű az Atonement, egyebet felesleges is mondani.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+3 #15 Flagellator1974 2017-03-09 20:52
"top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt."

Röhejes ez a kijelentés.
Idézet
 
 
+3 #14 Equinox 2017-03-08 18:44
Idézet - norbert hellacopter:
Idézet - nazipunksfckoff :
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.


Értem hogy nem tetszik, nincs azzal semmi gond. Harminc éves metálhallgatási pályafutásom alatt soha nem sikerült megszeretnem igazán mondjuk a Judas Priestet, ennek ellenére soha egy pillanatig nem gondoltam azt róluk hogy másod-harmadvonalas heavy metal zenekar lennének...
Persze, az Immolation-ön érezhető a Morbid Angel hatás (főleg az első lemez környékén, de a kópia azért erős kifejezés), vannak akik szajkózzák is ezt negyed évszázada, de ez szerintem rendkívül felületes vélemény, a Here in Aftertől azonnal felismerhető hogy az Immolation szól, Vigna számomra az egyik legegyénibb stílussal bíró halálmetál gitáros. Rossz lemezt még soha nem adtak ki, még közepest sem nagyon, épp tegnap vettem elő a ötszámos Providence EP-t, és az is kegyetlen. Szerintem az egyik legmegbízhatóbb minőségű death metal zenekar, talán nem is tudnék még egy bandát mondani a stíluson belül, akik ennyi éven és lemezen keresztül ilyen következetesen tartják a szintet, beleértve a legnagyobb neveket is - az utolsó Morbid Angel például mekkora kapu mellé lövés volt, ha már szóba jöttek.



Suffocation szerintem még ilyen, a Breeding the Spawnon kívül, ami darabos, és nem áll össze. Egyébként szerintem a Dawn of Possession is televan céltalan csépléssel, a Here in Aftertől igazán állat a csapat. Failues és Close a két csúcs szerintem.

Ezt még nem hallottam
Idézet
 
 
+7 #13 norbert hellacopter 2017-03-08 17:10
Idézet - nazipunksfckoff :
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.


Értem hogy nem tetszik, nincs azzal semmi gond. Harminc éves metálhallgatási pályafutásom alatt soha nem sikerült megszeretnem igazán mondjuk a Judas Priestet, ennek ellenére soha egy pillanatig nem gondoltam azt róluk hogy másod-harmadvonalas heavy metal zenekar lennének...
Persze, az Immolation-ön érezhető a Morbid Angel hatás (főleg az első lemez környékén, de a kópia azért erős kifejezés), vannak akik szajkózzák is ezt negyed évszázada, de ez szerintem rendkívül felületes vélemény, a Here in Aftertől azonnal felismerhető hogy az Immolation szól, Vigna számomra az egyik legegyénibb stílussal bíró halálmetál gitáros. Rossz lemezt még soha nem adtak ki, még közepest sem nagyon, épp tegnap vettem elő a ötszámos Providence EP-t, és az is kegyetlen. Szerintem az egyik legmegbízhatóbb minőségű death metal zenekar, talán nem is tudnék még egy bandát mondani a stíluson belül, akik ennyi éven és lemezen keresztül ilyen következetesen tartják a szintet, beleértve a legnagyobb neveket is - az utolsó Morbid Angel például mekkora kapu mellé lövés volt, ha már szóba jöttek.
Idézet
 
 
+5 #12 drughi 2017-03-07 19:42
Valóban zseniális anyag, A Fostering the Divide különösen kiemelkedő nálam, az utolsó harmadban feltünő szóló szöveg "párbaj" és utána a dallamos tekerés, hát az valami csodálatos. Az Immolation egyertelműen a műfaj egyik alappillére napjainkban, óriási tiszteletet érdemelnek. Az év lemeze - az új Morbid Angelig. :)
Idézet
 
 
+9 #11 Shellshock 2017-03-07 17:12
Idézet - nazipunksfckoff :
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.




Most már-hogy ezt kifostad magadból-remélem boldogabb,harmo nikusabb lesz szánalmas kis életed.
De minimum jobban fogsz aludni.
Idézet
 
 
-3 #10 castlereagh 2017-03-07 14:17
Idézet - nazipunksfckoff :
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.


Anyád p_csáját. Meg az apád f_szát, azt.
Idézet
 
 
+9 #9 spanom_gyurma 2017-03-07 12:07
Ez hülyeség, az első 4 lemez kurvajó volt, és bár tényleg nem egy felkapott banda, a Failures és a Close tele van 10-es dalokkal. A MA párhuzam amúgy jogos, de bárcsak ilyen lemezt rakott volna össze Trey 7 éve, mint az új Immo.

Idézet - nazipunksfckoff :
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.
Idézet
 
 
-25 #8 nazipunksfckoff 2017-03-07 10:34
qrvanagy Morbid Angel nyúlás az egész semmi több.
Akkor már inkább M.A.-t hallgatok, értem?

top 10? ... ja... immolation mindig is harmad ha nem negyed vonalas volt.
Idézet
 
 
+7 #7 Kötelező-név 2017-03-07 08:52
Top tíz Death banda oszlopos tagja...
Idézet
 
 
+10 #6 Chris92 2017-03-06 16:19
Nem gyakran hallgatok Immolation-t mert egy idő után megfekszik az ember gyomrát az az iszonyatosan súlyos, tüskés, komplex riffáradat. Ugyanakkor az egyik legegyedibb és legjobb death metál gárdáról beszélünk, semmivel össze nem keverhető hangzással, hangulattal és teljesítménnyel . Az Atonement pedig egy újabb kiváló fejezet az életműben, sokkal egységesebb, erősebb, brutálisabb mint a három évvel ezelőtti lemez. Kötelező anyag.
Idézet
 
 
+12 #5 castlereagh 2017-03-06 14:07
Az Immolation a világ egyik legjobb death metal bandája.
Idézet
 
 
+4 #4 DéeL 2017-03-06 13:24
Idézet - Barbar19851:
Idézet - DéeL:
Barbar19851 kollégával abszolút egyetértek. Nagyon nehéz lesz felülmúlni, mind a death metalt, mind a komplett 2017-es esztendőt illetően. A magam részéről, a Memorial és a Lock Up anyagokat várom nagyon. Oravecz Urat pedig tisztelettel kérem meg, hogy egy frankó írást dobjon össze a Dawn Of Possessionről. (Lehet nem ide tartozik, de Ádám megemlékezik az idén 35 éve megjelent Screaming For Vengeance-ről?).

Az Memoriam akart lenni ugye :) ?Az (is) varos valoban!

Igen, természetesen.....-:) Ajánlom még majd figyelmedbe a német Profanity idei, megjelenés előtt álló albumát, a The Art Of Sicknesst.
Idézet
 
 
+3 #3 Barbar19851 2017-03-06 12:54
Idézet - DéeL:
Barbar19851 kollégával abszolút egyetértek. Nagyon nehéz lesz felülmúlni, mind a death metalt, mind a komplett 2017-es esztendőt illetően. A magam részéről, a Memorial és a Lock Up anyagokat várom nagyon. Oravecz Urat pedig tisztelettel kérem meg, hogy egy frankó írást dobjon össze a Dawn Of Possessionről. (Lehet nem ide tartozik, de Ádám megemlékezik az idén 35 éve megjelent Screaming For Vengeance-ről?).

Az Memoriam akart lenni ugye :) ?Az (is) varos valoban!
Idézet
 
 
+10 #2 DéeL 2017-03-06 10:00
Barbar19851 kollégával abszolút egyetértek. Nagyon nehéz lesz felülmúlni, mind a death metalt, mind a komplett 2017-es esztendőt illetően. A magam részéről, a Memorial és a Lock Up anyagokat várom nagyon. Oravecz Urat pedig tisztelettel kérem meg, hogy egy frankó írást dobjon össze a Dawn Of Possessionről. (Lehet nem ide tartozik, de Ádám megemlékezik az idén 35 éve megjelent Screaming For Vengeance-ről?).
Idézet
 
 
+8 #1 Barbar19851 2017-03-06 09:41
Az Ev lemeze nalam edig!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.