Shock!

február 20.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sorcerer: The Crowning Of The Fire King

sorcerer_cA Sorcerer egy régi svéd banda, akik annak ellenére kultikus státuszt tudtak kivívni maguknak, hogy mindössze négy éven keresztül, 1988 és 1992 között voltak aktívak, és erejükből ekkor nagylemezre sem futotta. Kijött azonban két demójuk Sorcerer és The Inquisition címmel, majd beadták a kulcsot, ez a két szösszenet azonban elég volt ahhoz, hogy az iszapszemű doom-fanatikusok könnyes szemmel gondoljanak vissza rájuk még évtizedekkel később is.

A feloszlás után az énekes Anders Egberg egy király dallamos metal bandában, a Lion's Share-ben alkotott maradandót, illetve 2001-től a progos Section A-jel is király lemezeket jelentetett meg, de feltűnt a Therionban is, akárcsak a dobos Richard Evensand, a bőgős Johnny Hagel pedig muzsikált többek között a Tiamatban is. A régi tagság tehát a Sorcerer kvázi sikertelensége ellenére is aktív maradt, majd a 2000-es évek megfelelő légkörét kihasználva Egberg és Hagel vezetésével a Sorcerer is új erőre kapott. A felállás 2012-re szilárdult meg, előbb a szintén ex-therionos Kristian Niemann, majd Peter Hallgren gitárosok bevételével, majd 2015-ben végre kijött az első nagylemez is. Az In The Shadow Of The Inverted Cross albumot persze zabálta a szakma, méghozzá teljesen jogosan, hiszen a régi Candlemass, Solitude Aeturnus vagy a Tony Martin-féle Black Sabbath vonalán valóban kiemelkedő teljesítmény volt.

megjelenés:
2017
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

2015-ben kijött még tőlük a négyszámos Black EP, majd tavaly októberben a kettes LP is, a The Crowning Of The Fire King, amelyen az első lemezt feldoboló Robert Iversen helyett vendégként az Avatarium/Tiamat-ütős Lars Sköld játszott. (A huszonöt éve a The Inquisition demón bemutatkozó régi harcostárs, Evensand csak a lemez felvétele után tért vissza a csapatba.) Mindez azonban semmilyen változást sem hozott a dalokat illetően, azaz a Fire King pontosan ott vette fel a fonalat, ahol az első nagylemezzel letették ezt. A zene tehát változatlanul monumentalista énekdallamokkal operáló, lassan hömpölygő, megkapó hangulatú, epikus doom metal, rengeteg misztikummal.

Az instrumentális Nattvakát, és a nyitó Sirenst leszámítva minden dal hat perc fölötti, sőt, olyan is akad, ami alulról súrolja a 10 percet, így a lemez hossza is bőven egy óra fölé kúszik. Mindez persze könnyen jelenthetné azt is, hogy a Crowning of the Fire King unalomba fullad, erről azonban szó sincs. A bőven 9 perc feletti Ship of Doom kiváló énekdallamai, a totál sabbathista The Devil's Incubus vagy a fogós címadó (de tulajdonképpen kiemelhetném bármelyik tételt) ugyanis olyannyira erősek, hogy fel sem tűnik, milyen hosszúra nyújtják őket. Egberg énekdallamai borzongatóak, csakúgy, mint a Halgren-Niemann páros gitárjátéka, de a lemezen hallható, meglehetősen minimalista, a daloknak maximálisan alárendelt, alázatos dobolás is nagyot dob a cucc hangulatán.
Doomstereknek tehát továbbra is kötelező a Sorcerer, de azoknak a dallamos metal rajongóknak is bátran merem ajánlani, akik nem feltétlenül ijednek meg a lassabb tempóktól.

Mivel mostanában a Candlemass nem igazán aktív, a Solitude Aeturnus-ról pedig azt sem tudni, léteznek-e még egyáltalán, a Sorcererhez hasonló színvonalat produkáló brigádot nem is tudok hirtelen megnevezni. A The Crowning Of The Fire King tehát amellett, hogy baromi erős anyag, igazi kuriózum is. Nem is tudok kevesebb pontot adni rá a maximálisnál.

 

Hozzászólások 

 
+4 #4 Equinox 2018-02-03 15:03
Krux, mindenki hallgasson Kruxot, akinek epikus dallamos tradicionális doom metal kell monumentális riffekkel.
Idézet
 
 
0 #3 Equinox 2018-02-03 15:02
Idézet - bluevoodoo:
Leif Edling elégedetten bólogat a háttérben (és kéri a royalty-t :D). Zseniális lemez, megkockáztatom, hogy a legjobb a stílusban, amit a 2005-ös Candlemass óta hallottam. A gitározás meg az éneklés valami csoda, baromi jó dalok is vannak végig.

Én rettentő elégedett vagyok a 3 Krux-lemezzel is (főleg az elsővel meg az utolsóval), Solitude Aeturnus - Alone, Candlemass Death Magic slágergyára, King of the Grey Islands is. Szerintem ezek mind jobbak, mint a Black Dwarfos fehér Candlemass.

Értékelem a lelkesedésed, most nézek is utána ennek a Sorcerernek, nekem csak a demóválogatás volt meg. De azért ebben az alműfajban is volt jónéhány kiemelkedő alkotás szerintem.
Idézet
 
 
+1 #2 bluevoodoo 2018-02-03 13:04
Leif Edling elégedetten bólogat a háttérben (és kéri a royalty-t :D). Zseniális lemez, megkockáztatom, hogy a legjobb a stílusban, amit a 2005-ös Candlemass óta hallottam. A gitározás meg az éneklés valami csoda, baromi jó dalok is vannak végig.
Idézet
 
 
+3 #1 Asidotus 2018-02-03 10:09
Ez bizony nagyon ott van
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.