Shock!

január 16.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Aebsence: 3

aebsence_cEz az egész Aebsence-sztori egy kurva nagy hiányérzet, ha engem kérdezel, és fura módon ez az érzés akkor a legerősebb, amikor végre új dalok kerülnek ki a tetszhalottnak tűnő műhelyből. Bő húsz éve húzza már az igát a zenekar (ebben a felállásukban éppen tavaly „ünnepelték" két évtizedes jubileumukat), újabban olyan mértékű hallgatásba burkolózva, hogy egy-egy felőlük érkező hír kapcsán az ember önkéntelenül is felteszi a kérdést: ők még léteznek egyáltalán? Nos, utóbbi kérdésre én sem mernék egyértelmű igennel felelni, ami tény, hogy itt van a harmadik lemez, újfent szerzői kiadásban, sőt, az ...is dead óta már fizikai kiadványban sem különösebben reménykedünk (dehogynem), egy tragédiát követően újjászerveződve, de hellyel-közzel ugyanazzal a fizimiskával, amivel még az előző évszázadban, az Old demó képében ránk köszöntek.

megjelenés:
2017
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Sejthető, hogy nem dobosuk 2014-es, tragikus elvesztése az alapvető oka ennek az ütemvesztésnek, Budai Péterék alól valahol az előző évtized végén csúszott ki a szilárd talaj, azóta pedig – látszatra legalábbis – nem erőltetnek semmit, nem harcolnak az elemekkel, de rendre nekifutnak azért egy-egy újabb hegy megmászásának, ami esetükben a lemezfelvételi sessionöket jelenti. Ennél persze belülről nyilván lényegesen összetettebb és árnyaltabb a kép, de nekünk szerencsére csak a már emlegetett hiányérzet tüneti kezelésével és az új szerzeményekkel kell törődnünk, és egy kicsit újra hinnünk abban, hogy hátha majd most végre megmozdul valami a banda körül. Ha már egyszer megértük, hogy Axl Rose és Slash újra egy színpadon zenél, akkor ennek is érdemes megadni az esélyt, hiszen egyvalami nem változott az elmúlt húsz évben: az Aebsence még mindig a legeredetibb módon fogalmazó zenekarok egyike a színtéren.

Hogy melyik is ez a színtér, létezik-e egyáltalán ilyesmi a gödöllői hősök esetében, az képezte már a múltban is vita tárgyát, és (szerencsére) ma sincs rá minden tekintetben kielégítő válasz. Ha hívószónak a grunge-ot és a népzenét tekintjük, akkor igazából már azt sem értem, hol jövök én a képbe, hiszen az ilyen címkékkel ellátott munkák inkább csak eltaszítanak maguktól, az Aebsence esetében mégis kezdettől fogva a vonzást érzem. Eleve szimpatikus volt, hogy lényegüket az autentikus népi hangszerek (egyébként különösebben sosem hangsúlyozott) elhagyását követően is át tudták menteni az újkori produkciókba, és csak a süket nem hallja, hogy Budai Péter szövegei ma is a népdalokra rezonálnak. A fejlődés ívét szerintem úgy lehetne megfogni, hogy letisztult, lecsontozódott az eredeti koncepció, ráadásul az utóbb már csak alkalmi angol helyét teljes egészében a magyar nyelv vette át.

Az új lemez, a maga mindösszesen nyolc tételével pedig az első belehallgatástól kezdve hibátlanul működik dalonként és egyben is, ott vannak azok a trükkös ritmusképletek, Perneczky András felhőbe burkolózó gitártémái, amire szabadon tud építkezni ez a 21. századi búfelejtő, hiszen a sírva vigadás egyértelmű sajátja ennek a muzsikának. Az új dobos, Karner Gábor talán sarkosabban üt, és játékát előbbre is vették annál, mint amit én szeretek, de ezek már ízlésbeli kérdések. Ahogy azt a főszereplők elmondták, egy polírozatlan, próbatermi hangzású felvétel rögzítése volt a cél, és az itt kiválóan meg is valósult. Még a záró, Polgár Balázs emlékének ajánlott, katartikus hatású Az Úristen egyszer...-t sem szívesen emeltem ki a többi közül, annyira egyben van az egész. Péter elképesztő dallamai és bravúros szövegei pedig úgy uralják ezt a maga keserűségében is pozitív összképet, hogy az ember tényleg csak a szavakat keresi.

Nagyon drukkolok, hogy ez a lendület most minél tovább kitartson. Ahogy a borítón szereplő főnixek láttatják, „ne sírjatok, nem haltunk meg, fújjuk még egy darabig..."

 

Hozzászólások 

 
+2 #6 Koroknai Balázs 2018-01-11 11:34
Idézet - LaRoque:
Nagyszerű zene, esetleg olvashatunk a közeljövőben egy jó alapos interjút is az oldal hasábjain?

tervben van, igen.
Idézet
 
 
+1 #5 LaRoque 2018-01-11 00:06
Nagyszerű zene, esetleg olvashatunk a közeljövőben egy jó alapos interjút is az oldal hasábjain?
Idézet
 
 
+7 #4 AEBSENCE-egyik-tag 2018-01-09 11:53
Idézet - abdool:
Idézet - cápaidomár:
Az Ununsualt sokat hallgattam egy időben, és terjesztetten is az ismerősök között lelkesen, és többnyire rá is csodálkoztak, hogy itthon egy ennyire jó lemez is tud napvilágot látni, de aztán az idő elment fölötte. Ma már nem igazán tud megmozgatni, de örülök neki, hogy vannak.


hatvanplusszos apám is rákattant a brigádra.


Kérlek add át a zenekar üdvözletét a Rock&Roll Faternak!
Idézet
 
 
+3 #3 Igor Igorovics 2018-01-08 14:07
Jó régi banda. annak idején, emlékszem az MHH-ban úgy írtak róluk, mint egy banda, akik akár külföldön is megállhatják majd a helyüket. Hát ez sajnos nem jött össze, de ami eszembe jutott erről a bandáról, hogy mikor ilyen tüc-tüc mulatósokat nyomank meg ilyen Nox féle műanyag etno dolgokat, mindig arra hivatkoznak az illetékesek, hogy így próbálják megszerettetni a fiatalokkal a magyar népzenét. Miközben van egy Aebsenceünk, meg VHKánk meg Dalriadánk és még van jó pár ilyen banda itthon. Persze eme bandák alapvetően más-más stílust képviselnek, közös pont a magyar népzene.
Idézet
 
 
+4 #2 abdool 2018-01-08 08:23
Idézet - cápaidomár:
Az Ununsualt sokat hallgattam egy időben, és terjesztetten is az ismerősök között lelkesen, és többnyire rá is csodálkoztak, hogy itthon egy ennyire jó lemez is tud napvilágot látni, de aztán az idő elment fölötte. Ma már nem igazán tud megmozgatni, de örülök neki, hogy vannak.


hatvanplusszos apám is rákattant a brigádra.
Idézet
 
 
+3 #1 cápaidomár 2018-01-07 13:28
Az Ununsualt sokat hallgattam egy időben, és terjesztetten is az ismerősök között lelkesen, és többnyire rá is csodálkoztak, hogy itthon egy ennyire jó lemez is tud napvilágot látni, de aztán az idő elment fölötte. Ma már nem igazán tud megmozgatni, de örülök neki, hogy vannak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.