Shock!

április 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Steven Wilson: The Future Bites

stevenwilson_cSteven Wilson maga a harmónia és a diszharmónia, a művészi önkifejezés és a meg nem értettség. A The Future Bites megjelenését tavaly nyárra tervezték be, de a megjelenést elhalasztották a tudjukmi miatt, és ugyan lehetne tovább halasztgatni (mint a turnékat), de talán már maga Steven is halvány késztetést érzett arra, hogy szabadjára engedje legújabb művét. Az új Steven Wilson-i világ már nem rockzene, felvállaltan a popzenék felé vette az irányt, eletronikus neo-diszkó, dance, húzhatunk rá bármilyen skatulyát, de az biztos, hogy a korábbi rajongótábora borítékolhatóan a vállát fogja vonogatni, és nem lesz túl befogadó az új dalokkal szemben. És nem azért, mert popcsászárrá vált a progkirály. Sokkal inkább azért, mert megfoghatatlanok az új szerzemények, kevés a kapaszkodó, a túlburjánzó szintihangképek közé óvatosan befont dalszövegek a mai, internet által furcsán korlátolt világról sem adnak annyit hozzá a nagy egészhez, hogy érdemes legyen túl sokszor végigrágnod magad rajta.

megjelenés:
2021
kiadó:
Caroline International
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Igen, régen minden jobb volt, valószínűleg Steven Wilson fejében is ez lebeghet folyamatosan, és valamilyen szinten igaza van, hiszen az internet is sokkal jobb volt régen, de nekem mostanában sokkal inkább helyét a világban nem találó ötvenen túli művész-wannabe figurának tűnik a Porcupine Tree egykori főnöke, aki haragszik a technológiára – noha minden vívmányát kihasználja –, de hát nem ilyenek vagyunk egy kicsit mindannyian? Steven Wilson eltávolodott mindentől, de leginkább önmagától. Mégis, most érezheti magát talán a legjobban önazonosnak. Ez a fura, még mindig kamaszos kisugárzású, androgün fickó kilenc dalon keresztül meséli el, mi miért nem tetszik neki ebben a mostani világban.

Furcsán nem talál utat hozzám sehogy ez a lemez, pedig vártam. Wilson zenei agymenéseit mindig örömmel veszem, a popzene szó hallatán is felcsillant a szemem, és… És valahogy mégsem áll össze a kép. Az oka egyszerű, ahogy korábban is említettem: a jó popzene fogós, emlékezetes, az alkotó bőven méri hozzá a kapaszkodót. Steven új dalairól azonban folyamatosan lecsúszik a fülem. A Self még csak-csak megfogott, bár hosszú távon ez is inkább nyomasztóan idegesítő. De ha neked ez a popkattogás sok, akad itt olyan tinglitangli akusztikusgitározós szám is, mint a 12 Things I Forgot, ám hozzám ez sem talált utat. A Personal Shopper is inkább csak azért érdekes, mert Elton John szövegmond benne többek között ilyeneket: fitness club membership, fake eyelashes, monogrammed luggage, 180 gram vinyl reissues. Mondjuk pont Eltont felkérni ilyesmire elég ironikus, az ő extravagáns, bevallottan értelmetlen dolgokra csilliárdokat költő életvitele fényében ez bizonyára csak amolyan angol humor lehet.

A recenzió megírása után garantáltan képtelen leszek még egyszer végighallgatni ezt az albumot, annyira semmitmondó, jellegtelen, üres számomra, és képtelen vagyok bármi mást kiemelni róla. Csak amiatt bővebben lehúzni meg nincs értelme, mert ellentétes az én zenei befogadóképeségemmel. Azért azt megkockáztatom, hogy érzésem szerint ez tipikusan olyan lemez, ami nagyobbat akart volna mondani, mint amennyi értéket rejt valójában. Wilson úrral pedig most szépen elengedjük egymás kezét, de majd a távolból figyelem, hátha lesz még olyan zenei gondolata, ami újra utat talál hozzám is. A pontszám az én személyes élményemet tükrözi.

 

Hozzászólások 

 
#13 Gábor 2021-04-02 11:07
Hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik.
Idézet
 
 
#12 Valentin Szilvia 2021-03-27 18:55
Idézet - janomano:
Ennek a palinak a szolodolgai, azt gondolom sosem voltak egyertelmüen megitelve, mint ahogy a Porcupine Tree sem a, Voyage 34 lemezre emlekszik valaki meg? Kivetel talan a Raven... ami az utobbi evek nagyon keves csont nelküli tizpontos lemezei közül volt az egyik, es azert az sem adta magat könnyen. Azt a vonalat lassan le is tette, es a To The Bone volt az, aminel mar nem vartam töle rock muzsikat, es nem is lep meg hogy most egy nagyon "brit", es - viszonylag - könnyen hallgathato lemezt csinalt. Meg nem került teljesen a helyere, de nem fogom azt a hibat elkövetni hogy leszarozzam mint az Ulver cezaros lemezet, ami kesöbb nagy kedvencemme lett. Nagyon hangulatfüggö az hogy kit hogyan talal meg egy-egy lemez, persze ez nem ujdonsag lehet hogy majd meg a Szilvia is megkedveli valamikor :) ) Van amugy meg egy plusz dal.

https://alanlastufka.com/2021/02/10/steven-wilson-tastemaker-free-mp3-flac-download-streaming-audio/


Köszi, ezt nem hallottam. Kicsit Prince-es, bár nem csoda, játszott ő Prince-t koncerten. Most elrakom pihenni a lemezt, pár hónap múlva előszedem, hátha mást mond.
Idézet
 
 
#11 Meszlényi Bálint 2021-03-27 18:12
Idézet - Cillei Ulrik bíboros:
Idézet - Meszlényi Bálint:
Szerintem kicsit túl van lihegve ez a modernizáció kérdés a lemez esetében. Ha a hangszerelések, meg a soundok mögé füleltek, ugyanúgy ott vannak a tipikus Steven Wilson-féle megoldások, meg harmóniafűzések . Én úgy látom, hogy ez egy maximum 2-3 lemezig kitartó kísérletezgetés lesz. Láttunk már ilyet... :)
Amúgy én elsősorban rockzene kedvelőként kifejezetten üdvözlöm azt a hozzáállást, hogy egy zenész több mindenben ki akarja próbálni magát. Úgyhogy hajrá Pista! :)

Akkor hallgasd bátran. Aki meg nem szereti a szart az hallgat mást.

OK, és hol a probléma, Barátom?:) Fordított esetben- ha a te liblingedet szaroztam volna le- még megérteném a piszkálódást, de így enyhén abszurd, ahogy ekkora érzelmi hullámokat mozgat meg benned a tény, miszerint más vélemény is létezik a tiéden kívül... Inkább akkor ajánlj valamit jót! :D
Idézet
 
 
#10 janomano 2021-03-27 16:52
Ennek a palinak a szolodolgai, azt gondolom sosem voltak egyertelmüen megitelve, mint ahogy a Porcupine Tree sem a, Voyage 34 lemezre emlekszik valaki meg? Kivetel talan a Raven... ami az utobbi evek nagyon keves csont nelküli tizpontos lemezei közül volt az egyik, es azert az sem adta magat könnyen. Azt a vonalat lassan le is tette, es a To The Bone volt az, aminel mar nem vartam töle rock muzsikat, es nem is lep meg hogy most egy nagyon "brit", es - viszonylag - könnyen hallgathato lemezt csinalt. Meg nem került teljesen a helyere, de nem fogom azt a hibat elkövetni hogy leszarozzam mint az Ulver cezaros lemezet, ami kesöbb nagy kedvencemme lett. Nagyon hangulatfüggö az hogy kit hogyan talal meg egy-egy lemez, persze ez nem ujdonsag lehet hogy majd meg a Szilvia is megkedveli valamikor :) ) Van amugy meg egy plusz dal.

https://alanlastufka.com/2021/02/10/steven-wilson-tastemaker-free-mp3-flac-download-streaming-audio/

https://alanlastufka.com/2021/02/10/steven-wilson-tastemaker-free-mp3-flac-download-streaming-audio/
Idézet
 
 
#9 Cillei Ulrik bíboros 2021-03-27 13:52
Idézet - Meszlényi Bálint:
Szerintem kicsit túl van lihegve ez a modernizáció kérdés a lemez esetében. Ha a hangszerelések, meg a soundok mögé füleltek, ugyanúgy ott vannak a tipikus Steven Wilson-féle megoldások, meg harmóniafűzések . Én úgy látom, hogy ez egy maximum 2-3 lemezig kitartó kísérletezgetés lesz. Láttunk már ilyet... :)
Amúgy én elsősorban rockzene kedvelőként kifejezetten üdvözlöm azt a hozzáállást, hogy egy zenész több mindenben ki akarja próbálni magát. Úgyhogy hajrá Pista! :)

Akkor hallgasd bátran. Aki meg nem szereti a szart az hallgat mást.
Idézet
 
 
#8 Meszlényi Bálint 2021-03-27 12:55
Szerintem kicsit túl van lihegve ez a modernizáció kérdés a lemez esetében. Ha a hangszerelések, meg a soundok mögé füleltek, ugyanúgy ott vannak a tipikus Steven Wilson-féle megoldások, meg harmóniafűzések . Én úgy látom, hogy ez egy maximum 2-3 lemezig kitartó kísérletezgetés lesz. Láttunk már ilyet... :)
Amúgy én elsősorban rockzene kedvelőként kifejezetten üdvözlöm azt a hozzáállást, hogy egy zenész több mindenben ki akarja próbálni magát. Úgyhogy hajrá Pista! :)
Idézet
 
 
#7 Shatter 2021-03-27 09:29
A Harmony Korine a mai napig a kedvenc dalunk a párommal. :)
Idézet
 
 
#6 Zsoziedo 2021-03-26 21:59
Nehéz ügy ez a lemez, ettől a minden kétséget kizáróan zseniális művésztől. Olyan nagyszerű, korszakos lemezek után, mint a Deadwing, FOABP, a Raven...., vagy a H.C.E., és még sorolhatnám, vagy olyan számomra katartikus dalok, mint a Dark Matter, Buying New Soul vagy éppen az Anesthetize, egyszerűen nem tudnak úgy megérinteni /vagy éppen szinte sehogy sem/ ezek az új dalok. Messze nincs annyi ihletettség, mint a korábbi munkáiban. A To The Bone lemeznél már érezhető volt, hogy "baj lesz". Nem hiszem, hogy ezt ő nem így látja, még ha igazi progresszíven gondolkodó művészként nem akarja ugyanazt a lemezt még egyszer elkészíteni. Szerintem túl radikálisat váltott, immáron nem először. Valahol a Paradise Lost jutott eszembe, akik a Host című lemezzel elmentek a "falig", onnan már nem nagyon lehetett azon az úton továbbmenni a korábbi életmű ismeretében. Kíváncsi vagyok, ez az végtelenül öntörvényű művész pályáján lesz-e ilyen visszakanyar, vagy ezen az úton megy tovább, ami innen nézve egy zsákutcába vezet, egyre kevesebb régi követővel. Maradok a korábbi lemezeknél, van miből válogatni.
Idézet
 
 
#5 zalan 2021-03-26 19:16
Sokkal jobban tetszik,mint az előző lemeze,sőt , nem csak ahhoz képest jó.És ha erre járna koncertezni,deh ogy engedném el a zenéjét :)
Idézet
 
 
#4 Equinox 2021-03-26 17:20
Szerintem meg ez egy nagyon jó poplemez. A bevásárlós nóta is tök erős, a klip meg zseniális. MInden vásárláskor elveszít valamit, az érzékeivel fizet. Oké, mondták ezt már mások is, de nem így.

Wilson egyébként nem most találta ki, hogy a modern életvitel tele van jól kinéző formákkal igazi tartalom nélkül, az egész Porcupine Tree erről szól kb. Természetesen most azért nem született egy újabb Fear of a Blank Planet, de nem értem a fanyalgást. Nagyon nem.
Idézet
 
 
#3 latexbaba 2021-03-26 17:02
Korszakos zseni volt. Eddig a korszakáig.
Idézet
 
 
#2 klogg 2021-03-26 10:08
Eddig is zavaró volt néha a túl "kortársművészke dő" körítés a dolgaihoz, de a zene azért mindig magáért beszélt. Mondjuk az előző album már zeneileg is elkezdett olyan irányba tendálni, hogy azt vettem észre magamon, hogy nem szívesen teszem be. Ez az új meg már csak szimplán egy mehh. A mi eddig közös útjaink is elváltak.
Idézet
 
 
#1 La Fayette 2021-03-26 09:12
5 pont egy kicsit sok erre az anyagra, szerintem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.