Shock!

augusztus 24.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Soen: Lotus

soen_cBizonyos zenekarokat akarva-akaratlanul beszorítanak egy skatulyába, amelyből aztán nincs kiút, bármit csinálnak is. A Soen számára ez „a legtoolosabb banda" jelzővel ragadható meg leginkább, bár ha valakinek eddig nem sikerült túllendülni ezen, a svédek legújabb, Lotus című lemeze után talán majd másként látja a dolgot. Ugyanakkor talán akadnak olyanok, akiknek nem cseng ismerősen a zenekar neve. A 2004-ben életre hívott svéd progresszív metalcsapat számos tagcserén esett át az elmúlt években, a jelenlegi felállást olyan nevek alkotják, mint Joel Ekelöf énekes (ex-Willowtree), Lars Ahlund billentyűs-gitáros, Stefan Stenberg basszusgitáros, a tavaly csatlakozott Cody Ford gitáros, illetve a zenekar húzóneve, Martin Lopez dobos, aki az Opeth és az Amon Amarth ütőseként vált ismertté.

Aki ismerkedési fázisban van a zenekarral, annak ajánlott felkészülni egy hosszadalmas folyamatra, ugyanis a svédek – a műfajhoz híven – nem könnyen fogyasztható recept alapján szerzik dalaikat. Viszont megéri a dolog az időbefektetést, és az első három album (Cognitive, Tellurian, Lykaia) tanulmányozása kiváló előszoba a februárban megjelent Lotushoz, amely a banda eddigi legjobban sikerült alkotása. Az album egyik erőssége a letisztult, ritmusközpontú hangzásban rejlik, amiben nem vesznek el az egyes hangszerek. Ez a zenekar korábbi lemezeinek ismeretében nem vehető természetesnek, példának okáért a 2017-es Lykaia e tekintetben igencsak gyengére sikerült. (Azonban felismerték az említett problémát, így tavaly megjelentették a Lykaia Revisitedet a dalok újrakevert változatával és néhány élőben rögzített felvétellel.)

megjelenés:
2019
kiadó:
Silver Lining Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

A friss korong további erénye a zenészek teljesítményéhez köthető. Ekelöf hangja ezúttal jobban kinyílik, szélesebb spektrumon használja vokális adottságait, a korábban jellemző, néhol monoton gépiesség végre háttérbe szorult. Ahlund billentyűjátéka a teljes lemezen remekül színesíti az összképet, Sendberg egyik legerőteljesebb megnyilvánulása pedig a Lascivious című szerzeményhez köthető, amelyben arcbamászó basszusriffjével uralja a dalt. Martin Lopez pedig „a kevesebb néha több" elvét kiaknázva, mesterien hozza az alapokat. A lemezen megférnek egymás mellett olyan agresszív, technikás darabok, mint a kezdőtételnek választott Opponent, a Covenant vagy a már-már függőséget okozó Martyrs, amelyek után a címadó hangulati váltást hoz: a David Gilmour gitárjátékát idéző Lotusból árad a végtelen melankólia. A hozzá készült videóklip, Costin Chioreanu munkája már-már Dalí szürrealizmusát idézi, ezzel érzékletesen találja el a társadalmi problémákat boncoló dal hangulatát. Az egyetlen, ami ellenérzést keltett bennem a lemezzel kapcsolatosan, a Penance és a River dalpárja, amely számomra nem tartogat túl sok emlékezetes pillanatot. Az album végén szereplő Rival a Lotus elején belengetett agresszív vonalat erősíti, a Lunacy kissé túlnyújtott, dalvégi üresjáratából pedig lecsíphettek volna egy keveset.

Összességében a zenekar kivívta a Lotusszal, hogy ne csak olcsó utánzatként emlegessék őket, a következő Tool-lemez pedig talán sokkal soenesebb lesz, mint várnánk. A svédek augusztus 28-án játszanak első ízben hazánkban az A38 Hajón, a műfaj kedvelőinek minden bizonnyal érdemes lesz vízre szállni aznap este.

 

Hozzászólások 

 
#6 Equinox 2019-06-04 18:38
Jóféle lemez. Anélkül, hogy tudtam volna, hogy Toolt kell keresni, nekem nem tűnt fel annyira, hogy itt túltengene.

Slaegt lesz valaha amúgy? (The Wheel, 2018)
Idézet
 
 
#5 The_Sentinel 2019-06-04 12:11
Zsebben a koncertjegy!:-)
Idézet
 
 
#4 GTJV82 2019-06-03 08:35
10/10. Akárcsak előtte a Lykaia és a Tellurian is, ez is szinte tökéletes. Egyedi zenekar!
Idézet
 
 
#3 Anomander 2019-06-03 00:03
Szerintem is már csak annyira van meg a Tool örökségük, mint amennyire a legtöbb modern prog zenekarnál is ez jelen van, erősebb a késői Opeth és most már a Riverside hatás (talán a Covenant című dalban hallottam a legtöbb Toolt, de ott sem vészesen). Tényleg megtalálták a saját hangjukat, talán Ekelöf egyre jobb éneke meg az emlékezetes dallamok miatt. Rájuk nem a kelet-európai, hanem a skandináv melankólia a jellemző:)
Részemről abszolút megvan a 9 pont, és ezen felül egy nagy pacsi a Martyrs klipjéért, szerintem a metal szcénának nem árt egy kis "belső polgárpukkasztá s" időnként :)
Idézet
 
 
#2 Maradonnna 2019-06-02 08:43
Kegyetlen jó lemez!
Idézet
 
 
#1 Chris92 2019-06-02 07:54
"Összességében a zenekar kivívta a Lotusszal, hogy ne csak olcsó utánzatként emlegessék őket.."

Nekem ez speciel már a második lemez után megvolt, nagyon szépen és dinamikusan bővítik a hangzásukat. Tool, Opeth, némi Pink Floyd és King Crimson beütések sokszor még a Riverside is eszembe jutott a lemez hallgatása közben mégis benne van az az egyedi szikra, ami kiemeli őket. Amúgy pedig nekem a Lykaia is nagy lemez volt, a Lotus viszont valóban rétegzettebb, jobban működik és emlékezetesebb.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.